Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-15 / 210. szám
XVII. ZV£Q£Z'AM. ZIO, SZ'AM. KELETrUfSKG 5 U—^w—a— hmmiuijujiibutih EGYKOR ÉS MOST... ‘AH' Román tanintézetek jogai és kötelességei a múltban, magyar iskolák sorsa a jelenben A „magyar elnyomás“ iskolarendszere (Kolozsvár, szeptember 33.) A „Kiáltó szó“ című református folyóirat augusztus-szeptemberi száma az erdélyi magyar iskolaüggyel foglalkozik. A folyóiratot dr. Tavaszy Sándor, theológiai professzor szerkeszti, íomunkatársai Bíró Sándor és László Dezső. Személyük biztosíték arra, hogy a folyóirat minden mellékcél nélkül kizárólag az igazság és tudományosság alapján tárgyalja felvetődő kezdéseket. Dr. Tavaszy Sándor „Az iskola, mint hitval- íási követelmény“ cimen arra mutat rá, hogy a keresztény hitből folyó követelmény az iskolák fenntartása. Csutak Vilmos, s sepsiszentgyörgyi református kollégium igazgatója az erdélyi felekezeti középiskola mai feladatairól ir érdekes cikket. Bíró Sándor „A felekezeti oktatásügy Erdélyben 1867-től 1918-ig, majd a felekezeti oktatásügy Erdélyben a román impérium alatt“ cimen két cikket is közöl. M. Nagy Ottó „Középisoláink neveléséről“ N, ö. „A mai református tanár gondjairól“, Kali Sándor „A tanitóság anyagi és szellemi gondjairól, László Dezső pedig „Hogyan gondolkozik a mai középiskolás?“ cimen ir tanulságos cikket. A számot több más érdekes tanulmány teszi változatossá. sitott tanszabadságot korlátozták, hanem a magyar iskolák számát is lényegesen megcsappantot- ták. Egyik rendeletével minaen indokolás nélkül bezárja az összes felekezeti óvodákat, egy másikkal szintén indokolás nélkül tizenkét háromszék- megyei református elemit zárat be. Nagy számban zárja be a vidéki középiskolákat is. A tanárok és tanitók megválasztásához előzetes miniszteri jő" váhagyást követel, a felekezeti iskolákból kitiltja a magántanulókat, a szerzetesi iskolákba román tanítási nyelvet vezet be, elrendeli, hogy a felekezeti iskolákban az úgynevezett nemzeti tárgyakat románul kell tanítani. Az 1924. évi elemi oktatási törvény újabb csapást jelent a tanszabadságra, bevezeti a kuHurzónát, a felekezeti iskolába beiratkozni szándékozó tanulóknak az állami iskolák igazgatója keli hozzájárulását adja. Az 1925. évi magánoktatási törvény a kálvária következő stációja, amikor többek között elrendeli, hogy még a tanulók juialomkönyv-jegyzé- két is fel kell terjeszteni az inspektorátushoi Megvonják a felekezeti iskolák által élvezett portómentességet, törvényesítik a névélemzést s kimondják azt a furcsa rivet, hogy a gyermekek anyanyélvét nem a szülök állapítják meg, hanem az állami közegek. Ennek alapján 1927 _28. iskolai évben csak a ssilvölgyi remi. hath, iskolákból kétszázhuszonhét gyermeket tiltanak ki. 1926-ban egy miniszteri rendelet kimondja, hogy a felekezeti iskolák tanulói a hét három napján még a tízperces szünetekben is románul kötelesek beszélni a tanárok ellenőrzése mellett. A magyar felekezeti iskolák csak kétszer kapnak valamelyes államsegély-morzsát. Az uj orkán, Az 1933. év végén bekövetkező újabb Anghe- lescu rezsim a nemzeti parasztpárti kormányzás enyhébb szeleit a felekezeti iskolákra zuditott újabb orkánnal váltja fel. Móaositja a középiskolai törvényt, természetesen a kisebbségek hátrányára. Megnehezíti az érettségit s az ötödik osztályú felvételi vizsgát. Mig eddig az V. osztályú felvételi vizsgát a felekezeti iskolák tanulói saját tanáraik előtt tették egy kormánybiztos ellenőr zése mellett, az ujább rendelkezés szerint a hattagú bizottság közül három állami tanár, az elnök szavazata, kettőt számit. Másik rendelkezés sze rint, aki a hatodik osztályt állami gimnáziumba végezte, nem léphet át többé felekezeti iskolába. Másik sérelmes rendelkezés, hogy a hétosztályu elemi elvégzése Titán tett különbözeti vizsgával sak állami iskolába lehet beiratkozni. Az első Anghelescn rezsim. Minket elsősorban a Biró Sándor két cikkéből eredő összehasonlitás érdekel. Állításait a magyar törvények és rendeletek a magyarbarátnak nem mondható Ghibu professzor és más hivatalos román és magyar források idézeteivel alapozza meg. A cikkekből kitűnik, hogy milyen óriási különbség volt a háború előtti román kisebbségi és a magyar kisebbségi iskolák mostani sorsa között. Mindjárt az impériumváltozás után a magyarság óriási anyagi erőfeszítéseket tesz, hogy uj iskolákat állítson a románontott állami iskolák helyébe. A magyar államnak azzal a feltétellel bérbeadott felekezeti iskolákat, hogy bennük magyar nyelven tanítsanak, mindjárt az impériumváltozás után minden ellenszolgáltatás nélkül elvették. A tisztán iskolafenntartást szolgáló földeket legnagyobb részben kisajátítják s ugyanakkor államsegélyt sem adnak az iskoláknak, jóllehet a tanerőktől megkövetelik a h.üségesküt s már 1923- ban, majd később többszörösen megismételt nyelvvizsgákat rendelnek cl. A legszomorubb év a magyar oktatásügy történetében 1923, amikor Anghe- lescu rendeletéi nemcsak az alkotmányban biztőHALHATATLAN KÖNYVEK Hólehérpapiron, egészbőrkötésben, kötetenként ára 150 Ferdinand Goetel: Napról-napra Mauriac:................ Viperafészek Alja Rachmanova; Házasság a vörös viharban Romain Rolland;... A Hírnök H. G. Wells:.. .......Egy test, két lélek a > É 5 ă r 2KÖNYVEK SOROZATA! Kaphatók a Keleti Újság kiadóhivatalában Kvár, Baron .LPopu. 5. Vidékieknekapénz és 10 lej portó beküldése után azonnal szállítjuk. Két kötetnek egyszerre történő megrendelése esetén portóköltséget nem számítunk Biró Sándor a különböző felekezeti iskolák helyzetét a következőkben jellemzi: 1. A román felekezeti iskolák ugyanazt az autonómiát élvezik, mint a magyar uralom alatt. 2. A szász felekezeti iskolák államsegély kapnak, tanszabadságuk némileg biztosítva van s Áltálában jobb helyzetben vannak, mint a magyar felekezeti iskolák. 3. A magyar felekezeti iskolák semmiféle államsegélyt nem kapnak, de azért mindenféle szempontból állami rendeletek igazgatják. A tanerők megválasztása miniszteri engedélytől függ, az állami nyugdíjintézetnek nem tagjai, vasúti féljegyük nincs. Az iskola tantervét, a vallás kivételével a miniszter Írja elő, a nemzeti tárgyakat románul kell tanitaní, a negyedik osztályos abszolváló vizsgán négy tárgyból, az érettségin minden tárgyból románul kell felelni, önképző és sportegyesületet a tanulók nem alakíthatnak, iskolai termeket csak inspektori engedéllyel lehet kiadni, oktatásszabadság nincs, a tanulók csak bizonyos iskolákba iratkozhatnak be. Egykor és most. Nem érdektelen néhány összehasonlítást tenni az impériumváltozás előtti román felekezeti iskolák helyzetével. A magyar tömények szerint az iskolafenntartó állapította meg az iskola tannyelvét, tantervét és tankönyveit. Tanerőiket saját maguk választják, a szülök gyerekeiket bármely iskolába beírathatják. lS79-ten vezetik be a magyar nyelv kötelező tanítását s habár csak a tantervben szerepel, az erdélyi románok hevesen tiltakoznak ellene, Szebenben, Brassóban, Déván, Balázsfalván népgyüléseket tartanak. Óvodát, elemit és középiskolát állíthatnak fel és ezt csak egyszerűen bejelentik a tanfelügyelőnek. A felekezeti tanerők államsegélyt kapnak, a vasúton ugyanazt a kedvezményt élvezik, mint a?, államiak, nyelvvizsgákkal nem zaklat ják őket,, míg a mi tanerőinket folytonosan ezzel ejtik kétségbe, anélkül, hogy legalább államsegélyt adnának ennek ellenében. Minden tantárgyat a saját anyanyelvükön taníthattak, ha ellenben az iskola ál'amsegélyre szorul, a miniszter állapítja meg a magyar nyelv, számtan, magyar földrajz, magyar történelem és alkotmánytan óraszámát és tantervét, de csak a tantervét és nem a nyelvét. A mi felekezeti iskoláinkban ellenben a gimnázium első és második osztályaiban a magyar nyelvnek nem iehet egyenlő óraszáma a román nyelvvel. A cikk keretei nem engedik meg a részletes összehasonlítást, de hogy ez tényleg így volt, bizonyítják GHibunak 1915-ben Bukarestben kiadott.könyvei. ' Az erdélyi magyarságnak azonban mindezek ellenére ki kell tartania iskolái mellett, mert a magyar ifjúság csak itt ismorkedhetik meg a magyar irodalom örökszép alkotásaival és tökéletesítheti magát anyanyelve használatában. A szűk keretek mellett is, hála az agyoakinzott magyar tanerők lelkes fáradozásainak, mégis csak kaphatnak magyar kultúrát az erdélyi magyar ifjak ezekben az iskolákban. Reméljük azonban, hogy ez a vészterhes idő előbb-utóbb elmúlik s az arra hivatottak belátják, hogy ezzel a rendszerrel éppen ellenkező célt érnek el, mint amit kitűztek maguk elé. . , Képekkel szélhámoskodott az élő halott (Prága, szeptember 13.) A prágai rendőrség a minap olyan esetet leplezett, le, amely páratlanul áll a maga nemében. Még 1928. julius 7-én történt hogy a Bedőli fürdőben halálos szerencsétlenség történt. A fürdőzők arra lettek figyelmesek, hogy a Moldva közepén kétségbeesetten küzködik a habokkal egy férfi. Néhá- nyan segítségére siettek, de a fuldokló hirtelen eltűnt és többé nem is került elő. Ruháiban egy útlevelet találtak, amely Bartek József névre szólott. Barteket jól ismerte már a rendőrség. 1924. óta több csehszlovákiai város rendőrsége kereste csalások és sikkasztások miatt. Bartek főként képekkel szélhámoskodott. Kolinban egy szállodást csapott be nagyobb összeggel, Miután Bartek nyomtalanul eltűnt fuldokolva a Moldvában, bizonyosra lehetett venni, hogy meghalt és épenezért anyjának meg is küldték fia halotti bizonyítványát. Egy idő óta a csendőrség figyelme egy Bemard nevű akadémiai festőre irányult, aki főleg szállodásokat keresett fel és elmondotta azoknak, hogy nagy képi’aktára van és mindenütt előlegeket vett fel. Bernard azután Prágában tűnt fel és több helyen állítólag értékes valódi képeket adott el. Később kiderült, hogy ezek hamisítványok voltak és Bernardot letartóztatták. Amikor ujjlenyomatot vettek róla, a rendőrség legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy az akadémiai festő nem más, mint a hat évvel ezelőtt „a Moldovába fulladt" Bartek József. Kiderült, hogy jóval a fürdőn túl mégis sikerült kimenekülnie és bizonyos mértékben még meg is örült neki, hogy halottnak nyilvánították. Úgy gondolta, hogy igy annál nyugodtabban szélhámaskodhatik. Bartek ollen eddig hét elfogató parancsot adtak ki. Bántó megkülönböztetések
