Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-08 / 177. szám
Stea pontalâ ptitlti In tnnn«rar No. 34.266—Î9ÎT. îlpvisel öház BUDAPEST V. Szerda, 1934, augusztus 8, — ira 3 ißi tiUjskg Klőíiietésl (irate belföldön: Egész évre 8<X), félévre -100 negyedévre 200, egy hóra “0 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12£0, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító Időszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 177. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ EXDEE Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj---Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 568. — Lev éleim: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek Mm küld vissza és nem is őriz meg a aserkeeftőeóg. k.,jMMMoaummm A bankok teljes átszervezése mellett foglalt állást a Magyar Párt közgazdasági szakosztálya Központi magyar pénzintézet felállítását tartja szükségesnek, vidéki hálózattal — A bankok és betétesek kiegyezése mindennél fontosabb s csak ezzel menthető meg a megmaradt kétmüliárdnyi vagyon (Kolozsvár, augusztus 6) Az erdélyi magyarság hiteléletének újjászervezésére adott programot a Magyar Párt közgazdasági szakosztálya, a hét Ion Kolozsváron megtartott gyűlésén: Abban a helyzetben, amibe a hitelélet eddigi magyar szervezeteit egyfelől a konverzió, másfelől az uj banktörvény "Hozta, elérkezett az idő a tények megállapítására, hogy az ujjásezrveződés terve kialakuljon. A párt köz- gazdasági szakosztálya felállította a tennivalókat, megjelölte az átalakulás tervének irányzatát. Leszögezte, hogy a pénzintézetek és hitelezőik közötti megegyezés fontos magyar érdek. A jövőre vonatkozólag pedig pénzintézeti magyar központ felállítását mondották ki elengedhetetlenül szükségesnek, olyan hálózattal, hogy minden nagyobb vidéki központban legyen e központtal összefüggő nagyobb pénzintézet. A gyűlésről a következő tudósítás számol be: Az elnök a feladatról A szakosztályi ülésen a különböző gazdasági érdekeltségek képviseletei jelentek meg s nagy számban voltak jelen a pénzintézetek képvislői. A gyűlést Gyárfás Elemér dr. szenátor szakosztályi elnök nyitotta meg. aki szakszerűen ismertette az erdélyi magyar hitelélet mai helyzetét. Kifejtette, hogy két kérdésben kell határozatot hozni: az egyik az adósságrendező törvény következményeinek a végleges és reális levonása,, a másik annak a megállapítása, hogy mit kell csinálni a hitelélet megmentése érdekében a jövőre. Beszélt a konverziónak azokról a következményeiről, amelyeket a pénzintézeteknek mint az adós ós a betétes közötti közvetítő szerveknek viselniük kell. Elmondotta, hogy az impérium változás után az ónálló jellegű magyar pénzintéze- teknek, tehát a magyarországi tőke fiókjait kivéve, 1 milliárd tőke és 5 milliárd betét, összesen 6 milliárd lejnek megfelelő vagyon állott a rendelkezésére. Ebből ma is meg van még kétmilliárd, amit csak úgy lehet megmenteni a magyarság számára, ha sikerül keresztülvinni az egész vonalon a kiegyezéseket. Elmondotta annak a folyamatnak a fázisait, amelyek a mai bankhelyzethez vezetett, foglalkozott azokkal a vádakkal, amelyeket a pénzintézetek ellen szoktak a közönség körében emelni. Kifejtette, hogy a betétesekkel való kiegyezés rendkívül nagyjelentőségű érdeke az egész magyarságnak, de ez az érdeke, sőt önző érdeke, minden betétesnek is, mert ilyen kiegyezés hiányában nem mentA kormány s az irányadó politikai és pénzügyi tényezők a jelenlegi adósságrendezési törvényt véglegesnek jelentették ki, s minthogy az eddigi kísérletezések során kitűnt, hogy- az illetékesek a problémát más módon megoldani nem tudják, s minthogy a jelenlegi törvény — a miniszterelnök szavaival — az adósok érdekében „elment addig a határig, amelyen túl — már csak az őrültség következhetni“, fel kell tételeznünk, hogy e törvény — minden hibái dacára, mint az agrárreform utolsó és végleges szabályozása lesz a kérdésnek. Ehhez képest kell tehát azt megvizsgálnunk és megtennünk az intézkedéseket úgy az adósok, mint a hitelezők szempontjából, kiindulva már a tavalyi marosvásárhelyi nagygyűlésünkön leszögezett ama alapelvből, hogy a bizalmi válság leküzdését s a takarékossághoz és tőkeképzésben elengedhetetlenül szükséges kölcsönös bizalom helyreállítását — legalább a magunk szőkébb körében — az orvoslás és kibontakozás legelső feltételének kell tekintenünk s a legnagyobb gonddal kell lennünk arra, hogy ez a kérdés a magyarság különböző osztályait egymástól és a magyar intézményektől el ne idegenitse. Az előadói előterjesztés a következő határozati javaslatot tartalmazta: A Magyar Párt Közgazdasági Szakosztálya: a) Nyomatékosan ajánlja a hitelezőknek cs betevőknek, hogy egyezség utján tegyék lehetővé, hogy az adósságrendezési törvény által még meghagyott s ma is még minthető meg vagyonának a még meglevő maradványa s a veszteség magyar veszteség lesz. — Az a nép — mondotta, — amely nem rendelkezik saját hitelszervezettel, más népnek a rendelkezései alá kerül. Felolvasták az előadói tervezetet, amely részletesen tünteti fel az általános gazdasági rázkódtatásokbói származott magyar veszteséget. Azután a következőket szögezi le: egy kétmilliárdra tehető magyar vagyon megmentessék és felkéri a párt országos elnökségét, hogy ilyen irányban a vidéki tagozatok és a saj tó utján vesse latba teljes erkölcsi befolyását. b) Felkéri az elnökséget, járjon közben a Banca Naţionalanâl aziránt, hogy ennek fiókjai — az irányadó tényezők szóbeli Ígéretéhez képest — járuljanak hozzá a teendő ajánlatokhoz s ezzel segítsék elő ezeknek tető alá hozatalát. c) Ugyanilyen magatartást kór és kivan a magyar jellegű, vagy a magyarság támogatására számottartó intézetektől is í A tervezethez Iváskovics Miklós dr., Müller Jenő dr., Fejér István, Balogh Endre dr., László Endre, Cseh Sándor, Hexner Béla szólották hozzá, majd Kotzó Jenő dr. felszólalására megállapodtak abban, hogy a kiegyezés érdekében kibocsátandó felhívásokban úgy az adóst, mint a hitelezőt egyformán figyelmeztetik olyan feltételeknek a felállítására, melyek nem lesznek akadályai a megállapodás létrehozásának. Két pénzintézet magatartása ellen Ugyancsak Kotzó Jenő adta elő, hogy különösen a királyhágóntuli magyar mezőgazdák körében keltett megütközést, de általában az egész magyarság körében, két olyan pénz- intézetézetnek a magatartása, amelyek budar pesti tőkeérdekeltségeknek a fiókjai, illetőleg nffiliált intézetei. Ez a két pénzintézet élt a konverziós törvénynek azzal a paragrafusával, amelynek alapján megtagadta általánosságban az adósságok konvertálását. Tudvalevő, A konverziót úgy kell venni, mint ami végleges