Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)

1934-08-06 / 176. szám

képviselflház Skm pattm fisam , Síd fcomar Nö, M3W—1»T, Hétfő, /-Wl. augusztus 8. — ifn ^ lei Előfizetési árak belföldön: Esése evre-mi^u MQFrr ‘ negyedévre SOO, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy Érre 80, félévre 15, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengé. Egye« aeámok az Ihász elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 176. SZÁM. Felelő» szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: do>-J£olonrnta« Baron JL. Pop ueoa 5. szám. Telelőn: 80S. — EnvéJdnw Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokai aenV<«M»k mm küld vissza és nem is őriz meg a asarkaaBt&áfr I Gr. Bethlen György a kormány elé vitte a magyarság sérelmeit Franciaországban az összes középületeket fellobogőz- zák Hindenburg temetése napján A tannenbergi hősök temetőjéhez vezető hatvan kiolméteres útvonalat négy méterrel kiszélesítették A francia sajtó szerint Németországban nem Hitler, hanem a hadsereg az ur A keresztúri „merénylet“ Még egyszer vissza kell térnünk a tanárok és tanítók küszöbön álló nyelvvizsgájára, amely könnyen érthető okokból izgatja és idegesíti a ma­gyar közvéleményt. Senki sem tudja, bogy mi les2 ennek az ötletszerűen elöráneigált egzamennek a következménye? Hány tanár és tanító fog átmenni rajta és azoknak, akiket a.vizsgabiztosok elbuktat­tak, mi lesz a sorsuk'? Csakugyan beteljesedik-e a fenyegetés és azokat is eltiltják a tanítástól, akik annakidején komoly tanulmányok után szerezték meg maguknak a diplomát, pld. a magyar nyelv­ből és számtanból, akiknek kötelességszerüen ma­gyar nyelven kt'lett tartaniok előadásaikat és akik ilyenformán akkor is csak magyarul beszél­nének hallgatóiknak a katedráról, hogyha Anghe- leseu jó bizonyítványt állítana ki számukra. A logikus az voma, hogy senki se aggodal­maskodjék a vizsga miatt, mert a diploma, a ko­rábbi sikeres nyelvvizsgák és a tanítási eredmé­nyek sokkal döntőbben esnek latba a tanítás to­vábbi engedélyezésénél mint egy pár perces ki­kérdezés a 'ártott -aj vizsgán. Csakhogy olyan, időket élünk, amikor a logika na­gyon gyakran szokott csődöt mondani. Ott van például a keresztúri eset. A székelyföldi tanítók számára nyelvtanfolyamokat engedélyeztek, ter­mészetesen nem díjmentesen, eléggé borsos tan­díjakkal és a buzgó, kötelességtudó tanítók nagy lelkesedéssel és szorgalommal fogtak neki a szün­idei tanulásnak. Hozzávetőleges számítás szerint 150 ezer lejt fizettek ki már eddig összekuporgatott és kölcsönkért garasaikból vizsgadijra és élelme­zésre. Aztán beütött a krach. Egy reggel Anghe- lescu miniszter arcképét nem találták azon a sze­gen, amelyen addig függött, hanem ott hevert a földön. Nosza megindult a szigorú nyomozás. Két tanítót mindjárt le is tartóztattak. Semmi adat sem volt ugyan arra, hogy ők verték volna le a képet, de bűnbakoknak azért igy is jók voltak. Napokon keresztül vallatták őket és társaikat és a nagy vizsgálat végül is kudarccal végződött. Az persze eszébe sem jutott sem a csendőrségnok, sem a tanfolyam vezetőségének, hogy a kép minden külső beavatkozás nélkül is lezuhanhatott, hallot­tunk már meglazult szegekről, amelyek kimozdul­tak a helyükből és ilyenkor minden kép le szokott esni. Talán bizony Anghelescu ur fényképével sem tesz kivételt a természet. A kép körüli vizsgálat lezáródott, de ha már nem volt kit megbüntetni érte, a miniszter ur megbüntette a tanfolyamra zarándokolt egész ta­nítóságot. Egyszerűen beszüntette a tanfolyamot. Képzelhető ezek után, hogy mi vár az elmaradt tanfolyam résztvevőire, ha majd vizsgára állnak. Csoda-e ezek után, hogy ha a keresztúri tan­folyammal szemben megnyilvánult kicsinység előre veti árnyékát a magyar tanárok és tanítók egész vizsgaeredményére s az ezt követő miniszteri ukázokra? Csoda-e, ha a logikát kikapcsoljuk az eshetőségekből? Nem vagyunk babonások, de a keresztúri „merényletről“ mégis azt kell feltéte­leznünk, hogy „rossz omen“. Es az életünk úgy alakult, hogy az ilyen „ómenekből“ minden napra jut egy-kettő. Németország készül a nagy temetésre, amely kétségkívül méltó kifejezője lesz annak az általános gyásznak, amelyet a német nép érez hősével szemben. De a volt ellenségek is megadják a tiszteletet a uagy hadvezérnek és a nagy embernek Elöl „mi ebben Franciaor­szág, amire nemesak diplomáciai udvariasság (Berlin, augusztus 4.) Bindenburg holttes­tét szombaton délelőtt helyezték koporsóba. Ennél az aktusnál csak a családtagok voltak .jelen. A koporsót a tábornagy dolgozószobájá­ban ravatalra helyezték és azután lezárták- Ide állították fel a birodalmi hadsereg tiszt­jeiből alakult diszőrséget is. Szombat estére várják a halottas házhoz az elhunyt néhány ifjúkori barátját, köztük Dohna-Schlödien her cégét és Finkenstein-Schönberg grófnőt, az el­nök rokonát. A temetés kedden lesz. Az utolsó napok Hindenburg utolsó napjairól újabb részle­teket hoztak nyilvánosságra. Seuerbruch pro­fesszor Hindenburg elhalálozása előtt már né­hány nappal látta, hogy a katasztrófa roha­Á német nemzet nagy halottjának temeté­sére az előkészületek az egész országban foly­nak. A birodalom minden nagyobb városából különvonatok indulnak a temetésre. A Neu- deck—Hohenstein közötti országúton a mun­kások ezrei éjjel-nappal dolgoznak-' A 60 kilo­méteres útszakaszt négy méterrel szélesítik ki a nagy autóforgalomra való tekintettel. Az ut Hindenburg híres keletporoszországi hadjára­tának csataterein vezet keresztül. Valamennyt város és falu Hindenburg dicsőségének emlé­két őrzi. Éppen ezért ez a vidék kétszeresen érzi a gyászt. A parasztok csoportokba ve­rődve egész nap házaik előtt ülnek és könnyek kel szemükben emlegetik rajongásig szeretett megmentőjüket. A tannenbergi emlékműnél már összegyűltek a temetést tervező építészek. szabályai kötelezik, de a francia nép spontán« ez esetben igazán őszinte érzései is. Párisi je­lentés szerint a francia kormány elrendelte, hogy Hindenburg temetésének napján Fran­ciaország valamennyi középületére gyászfá­tyolos zászlókat tűzzenek ki, mosan közeledik. De bizott benne, hogy az öreg katona erős szervezete a halállal még so­káig fog birkózni. A professzor nem számolt azokkal a körülményekkel, amelyek az utóbbi időben Hindenburg ellenálló erejét óriási mér­tékben csökkentették. Az öreg tábornagy nem volt olyan fásult, mint amilyennek a külső je­lekből ítélték. A legkisebb politikai egyenet­lenség is nagy mértékben nyugtalanította. Idegállapotára rossz hatással volt az is, hogy az utóbbi időben legyengülése következtében nem tehette meg a szokásos napi sétáját. Hó- lyagbántalmai rendkívüli mértékben kínoz­ták, de főleg lelkileg nem tudta elviselni a szenvedéseket. Utóbbi napokban úgyszólván nem is evett és emiatt a legyengülés rendkívül gyorsan következett be A tervezést Sper építész vezeti, aki a nemzett szocializmus többi grandiózus ünnepélyeit is tervezte, igy pld. a május 1-jei nagy nemzeti ünnepet. A munkások százai készítik a tere­pet a temetésre. Rengeteg telefonhuzalt állíta­nak fel a sajtó számára. Hindenburg hamvai a legnagyobb hősi temetőben A hires tannenbergi emlékmű nyolc to­ronyból áll, ahonnan az egész tannenbergi csa­tateret be lehet látni. A tornyok egyike az úgynevezett Fahnen-tnrm, amelyben a csatá­ban rósztvett ezredek zászlait őrzik. A másik toronyban múzeumot rendeztek be, ahol a csa­tával kapcsolatos emléktárgyakat helyezték el. A neudecki kastély dolgozószobájában állifották fel a ravatalt A nagy gyászmenet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom