Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-05 / 175. szám
faxa postal* plitlt* Rn taBmerar No. 84,258—1927; ^ojiáj ■2Lj Da Iî 5*f» m 'l' ü3!T y Vasárnap9 1934, augusztus 5. — Ara 5 fej filófireté*! érák belföldön: Egész évre 800, félévre 400, cegyedérre 800, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 175. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kolozsvár, Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Lerélctos Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek seat küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. wmteÁss et\ véglegesit i k Hitler kirodealnmi elnökségét A népszavazás lünlelés Fesz a ItüBföIcI számára — Hapo“ Heon Jóval Levesebb jogkörre tarlói! igényt császársága idején, mint Hitler a mai Németországban — Kedden temetik Híndenburgot olyan nagyszabású gyászpompá- val, amilyent még nem látott a 'világ Ltidendorff háza az egyetlen, amelyre nem tisztéit ki a gyászlobugót Történelem egy levélben Isten itélőszéke, a történelem és saját lelkiismerete előtt vonta felelősségre Majláth, püspök Anghelescu minisztert abban a levelében, amelyet az utolsó órában a tanárok és tanítók vizsgaszámumának megkezdése előtt intézett hozzá. Ez a levél igazán történelmi dokumentum, az erdélyi magyarság legtragikusabb életszakaszának megrázó aktája. Bizonyára sok lelki gyötrődés, kinzó tépelődés után szánta rá magát Erdély katolikusainak ősz lelkivezére, bogy elküldje intő szózatát annak a miniszternek, akinek működése pusztító ciklon a meggyöngült és csak óriási nehézségekkel fenntartott magyar iskolák feje fölött. Bizonyára tisztában volt vele Majláth püspök is, hogy uem könnyű megszólaltatni Anghelescu lelkében azt az érzést, amely a magyarság felé is megértést parancsol Anghelescu ugylátszik életének fő feladatául azt a célt tűzte ki, hogy az erdélyi magyar kultúra romjain épiti fel nyugati magaslatokig a román kultúrát. Milyen téves kiindulási pont ez! Hasonló ahhoz a koncepcióhoz, amelyet II. József hirdetett s amely azt képzelte, hogy ha Magyarországot és a magyarságot németté teszi akkor a kultúra-építés biztos talaját teremtette meg ezen a földön. József éllTázár halálos ágyán látta be tévedését cs mi még mindig azt szeretnénk hinni, hogy Anghelescu, ha ma nem is, de még életében rá fog ébredni arra, hogy hibás utakon jár és a magyar kultúra versenye nemcsak, hogy nem veszedelmes a román kultúrára, hanem egyenesen hasznos. Majláth püspök nemcsak Anghelescu lelkiismeretéhez fellebbez, hanem a törvényre hivatkozik, amikor megállapítja, hogy a magánoktatási törvény 109. szakasza, amelyet még ma sem helyeztek hatáiyon kívül, világosan megmondja, hogy a magyar tanerők nyelvtudásának fokozására nem újabb nyelvvizsgákat, hanem tanfolyamokat kell tartani. A kérdésnek ilyenirányú megoldása nemzetközi megegyezésre támaszkodik, de még ha uem is volna igy, akkor is a józan megfontolás nem kiélesiteni, hanem elhárítani igyekezne a küszöbön álló kultúrharcot. Mit akar Anghelescu? Még a feltételezett legjobb indulat mellett is lehetséges, hogy olyan tanárok, akik magyar nyelven tartják előadásaikat és bár tudnak románul, a mindennapi munkában nem volt alkalmuk tudásukat tökéletesíteni' egy problematikus kimenetelű vizsga alkalmával nem fogják megnyerni a vizsgáztató hizottságok tetszését. Különösen nem manapság, amikor olyan türelmetlen atmoszférával találják magukat szemben, amelynek hatása alól még a tárgyilagosságra hajló vizsgáztatók sem tudják kivonni magukat. Azok pedig, akik a vizsgán nem mennek keresztül, nem taníthatnak, az iskolák működésében súlyos akadályok lógnak jelentkezni, nem is beszélve arról, hogy a tehetetlenségre kényszeritett tanárok és tanítók a legkeservesebb nyomorba süllyednek. Mi a kultuszminiszter elutasító levele után is várakozási álláspontra helyezkedünk. Nem tudjuk elhinni, hogy éppen ezt a módját választanák a magyar iskolák tömeges einémitásának. Valami olyan megoldásra gondolunk, amely a vizsga sikertelensége esetén is lehetővé teszi a tanárok és tanítók munkájának folytatását. Mert az erdélyi magyarság semmi körülmények között nem fog belenyugodni abba. hogy egy miniszteri szeszély egész kultúráját végveszéllyel fenyegesse. (Berlin, augusztus 3.) Bindenburg temetését olyan nagyszabású, előkészületekkel rendezik. amilyeneket még nem látott a világ. A csodálatos sikerű hadvezér és legendás tekintélyű államfő emberi és nemzeti nagysága előtt a legmélyebb hódolattal hajol meg most a hivatalos nemzeti szocialista állam is. A kormány s maga Hitler, nagyon jól tudja, hogy a nép lelkében Hindenburg a legnagyobb eszményi német tekintély s amilyen gyászt érez most a nép, azt felöleli a nemzeti szocialista állam. Ennek a gyászhangulatnak ünnepélyességei és megilletődöttségei között épiti fel Hitler a maga szinte példátlan emberi hatalmát. De a Hindenburg nagyságáról méltó őszinteséggel nyilatkoznak meg a legnagyobb háborús ellenségei, a franciák és angolok is. Százezer harang szól Pénteken reggel nyolc és kilenc óra között Németország valamennyi vallásfelekezetének minden templomában megszólaltak a harangok. Mindegy százezer harang hirdette a német nép gyászát. Berlinben minden házon gyászlobogók lengenek. Az Unter den Linden, ez a széles nagy főútvonal olyan, mint egy gyászszalag’ Mindenki csak Hindenburgról beszél Németországban s az iránta való szerete- tet nemcsak a háborús dicsősége okozta, hanem az is, hogy százezreknek vannak a Hindenburg nagyságával kapcsolatos egyéni emlékeik. Rengeteg ember ismerte őt, mint katonát, személyesen és mint elnököt is. Németországban nincs semmi zene, minden hangszer elnémult, a kaszárnyákban csak a riadók szólanák. Az előkelőségek és hat Séllábu vitéz A wilhelmstrassei elnöki palotába elegáns luxusautókon az előkelőségek ezrei érkeznek, hogy neveiket a részvétlátogatási ivén följegyezzék- Megható volt az elegáns tömegben hat falábú hadirokkant megjelenése, akik könnyező szemekkel, egymást támogatva, döcögtek fel az elnöki palotába. Elmondották, hogy mindnyájan Hindenburg ezredében szolgáltak és a tanuenbergi csatában egyszerre csonkultak meg- Mintha apjukat vesztették volna el, olyan fájdalmat éreznek szivükben. A keddi temetés A propaganda minisztériumban Göbbels miniszter elnöklete alatt a miniszterek és a Hindenburg-család tagjai értekezletet tartottak, amelyen a temetés programját állapították meg. Hindenburg Oszkár ezredessel egyetértve, a kormány abban állapodott meg, hogy Hindenburgot kedden délelőtt kisérik utolsó útjára- Az előkészületekből megállapítható, hogy Németországban még nem rendeztek olyan hatalmas méretű temetést, mint amilyennel Hindenburgot tisztelik meg, aki nagy embere volt az első. második és harmadik birodalomnak is. A Hohenstein melletti tannen- bergi emlékmű vezéri tornyában helyezik örök nyugalomra. Kedden kora hajnalban indul el a menet a neudecki kastélyból, óriási katonai diszkisérőttől  t»rrnpnhpT*',cn pmlóLrmíiínl íipf. Ivilmmnternyi útvonalon katonai diszőrség és a birodalmi hadsereg tisztjei tisztelegnek utoljára a nagy vezér előtt. Tizenegy órakor a gyászünnepélyt a Beethoven Eorika szimfóniájával kezdik a zenekarok. Az egyházi szertartást a birodalmi hadsereg lutheránus tábori püspöke végzi. Majd Hitler Adolf tart gyászbeszédet. Azután a katonatisztek vállukra veszik a koporsót, hogy Hindenburg legnagyobb hadi dicsőségének emlékére felállított emlékmű vezéri tornyába helyezzék örök nyugalomraMegáll egy percre minden és mindenki Pontban háromnegyed 12 órakor a birodalom egész területén a forgalom és a munka egy-i-ci-o mesráll. Az neeáknn és őrs pvcr !>■ lé iZH £>'
