Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)

1934-08-30 / 196. szám

XVII ÉVFOLYAM. 196. SZÁM. KEliTlUjsm 5 Istenem,, hol vagy ? Olyan egészen, olyan jól és felámadliatat lanul sehol a világon nem tudnak meghalni az irók, mint erre mifelénk. Aki itt meghalt, alaposan hal meg. Végzetesen, istenigazában: testestől-lelkestöl. Akár a kidöntött fa, aminek helyéről az árnyéka is 'el­tűnik. Ugy-két ember ropogtatja szájában nevét, kettő-három fel-felüti könyvének lapjait s költö- getni próbálja, de szegény halott, jól nevelt ha­lott: lefogja száját a nagy nyilvánosság előtt s csak olykor-olykor enged fel némasága szólásig el­hagyott, közeli baráti körben, összejövetelen, vagy itt-ott, az ismerősei között. Jó hangfogó a hazai föld, mélynek is mély, onnan nem bátortálankod- hat fel a hangja, akik meg fölötte járnak, nem na­gyon törik magukat a szaváért. Hallgat hát, am­úgy beletörődve, zajtalanul, magyarán. Amig él, jár-kel, futkorász bohókás virágok és leselkedő, keserű napi gondok között, amig éle­tében kigyult leikével percről-percre nekiverődik az élet nyomorúságainak, akkor se különb a sorsa. Magyar írónak lenni! Olyan bolondul, hideglelő­sen hallszik ez. Olyan meddő, hiábavaló elkótya­vetyélése a munkára, építésre rendelt el eh t napok­nak. Lelkében örökösen ég a fenséges áldozati tűz s szavaiban füstje visszatarthatatlanul csavarodik felfele a ködös, magyarnak elérhetetlenül messzi s ránk egy kicsit méltatlan ideálok felé. S milyen lobogósnak, hijujliatatlanndk kell s tűznek lennie, hogy viharok, záporok vad táncában is tovább ég, tovább lobog! S milyen lemondanak, nemtörődöm­nek él remetéskedönek, aki hagyja magában égni! Be igy van ez már. Betegen és belejavithataflanül így van. Aki pejkanca helyett ficánkoló, csu- szamlós hátú Peg ázást választ, akinek tolla szám­sorok és hivatalos blanketták helyett rímekre, kiabáló, nagy prózai tragédiákra vágyik, annak hánykolódni, fetrengeni, brummogni kell lenn a mélyben s azzal se törődni, hogy halljak-e fenn, hegyezödik-6 egyetlen fül is a szavára? Annak égni kell, pusztulni, őrlődni gyilkos, látástól-va- kulásig tartó robotban, állni kirendelten, felszeg- zett fejjel a szüntelen kenyérharc sarát. Ideális- tább, szivárványkéntetöbb valaki mm született még erre a kerek világra, a magyarul írónál, éne­keiénél. Minden érvénye végén ott gomolyog a bi­zonytalanság s 5 mégis ir, énekéi, ha olykor kőny- nyéveí ir is és a dala vad kétségbeesésre zordul. Milyen hős, hogy megteszi és milyen gyáva, hogy nem rúg fel mayában minden napfényes álmot, leplccszárnyu lágyat és nem járul józanul, célhoz- vivőkben a húsosabb fazék mellé Azért a kis bo­rongás ködért törtet, ami talán halála után be­csillogja kevésre a nevét, azért az utért, amelyen úgysem sereglenek utána. Bolondság! Nem törő­dik egy életével, nem a családdal, hozzátartozók­kal, egészséggel, csak fejveszetten vállal, áll a posztján, amiért ssold helyett leggyakrabban még köszönetéi se kap. Tudja, hogy a bizonytalan hal­hatatlanságért először meg kell halni és szívesen meghal érte, sőt egy rongyos cafatkéjáért is. Szegény Sipos Domokos tiz éve sincs, hogy megtért a dicsószentmártoni temetőbe. Átéhezett, átrongyoskodott egy zaklatott, könnytől csörgő, kutyának való életet, irt a vérével, a könnyével, nem tudott elég hamar megcsömörlem, észhez- térni; jajgatott, őrjöngött népéért, a fekete gyász sötétlik fel soraiból a megrugdalt anyaföldért és amikor elragadta a kór, ami nyugalmasabb élet- körülmények között sohasem tört volna rá, any- nyit se kapott nemzetétől, akiért idöelőtt kellett megrokkannia, hogy nevét legalább dísztelen, ci- comátlan sírkő őrizze. Egy szegényes, szomorú fej- fát dugtak a sirdombja végéhez, ami most érthe­tetlen módon eltűnt a feje felől. Ellopták. Szép, kitcnyéiziitl kis magyar iró tragédia a Sipos Domokosé. Ldagadhatatlanul a mienk; rajta a képünk, a bélyegünk, az ujjlenyomatunk. Meginog a fej, rángatózik a száj s úgy tántorog az ember a sirás szélén. Mi tudná hivebben, szeb­ben és lélekkel telitettebben kifejezni a magyar iró hivatását, célját, víg ért elmét, mint Sipos Domo­kos halála utáni ti o.gédiája, akinek sir helye egyik napról a másikra eltűnt? Mi tudná megrázóbban, fülsiketítőbben eljajgatni, hogy mi egy magyar iró éleiében és halálában, mint Sípos Domokos elveszett élete és elveszett halála? ■LEGYEN ovatosH A minőségnek megvan az ára! ||i*@ngeelsfiény@ket csakis silány yyánfsnánynkna nyújtanak! Tegye élvezetessé a rádióvételt uj TUNGSRAM csövek bevezetésével, ámene­ket most szabott, olcsó árakon vásárolhat! TUNGSRAM Engedélyezték a kafholikus nagygyűlést A resides©lég garanciát vállalt a kifogástalan rendért küldték ki a kormány képviseletében s az errevo- natkozó értesítés el is ment Sepsiszentgyörgyre. Gyárfás Elemér egyébként u rendezöbizott- ság nevében garantálta a nagygyűlés teljes rend­jét. A katliolikus nagygyűlés a jelzett időben szep­tember 1. és 2-án fog lefolyni Kézdivásárhelyt, Ottani tudósítónk lek fon jelentése szerint a város­ban hallatlan örömet keltett a miniszter kedvező határozata, A rendezőség lapunk utján kéri a kathoükus nagygyűlés résztvevőit és előadóit, hogy most már, miután sikerült minden akadályt elhárítani, pontos időben jelenjenek meg. (Bern, augusztus 28.) A nemzetközi Grand Prix autóversenyen Maserati versenyző ko­csija az esőtől feláztatott pályán megcsúszott s a kétségbeesett fékezés ellenére a nézőközön­ség soraiba rohant. A szerencsétlenség követ­keztében három férfi azonnal meghalt, két gyermeket reménytelen állapotban szállítottak kórházba. Ezenkívül még tizenhét súlyos sebe­sülés történt. A versenyző csak könnyebben sebesült meg, kocsija azonban annyira tönkre­ment, hogy a versenyben nem vehetett részt. A vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétle­nül jártak átlépték a kordont s igy a szeren­csétlenségért őket terheli a felelősség. Szegény, jó, meggondolatlan Sípos Domokos, Neked ott lenn az anyaföld dobogó keblén, ugye nem újság a te siralmasan szörnyű történeted? Amikor kezedbe tévedt először a toll s először írtad le, hogy: Erdély és magyar, ugye jóelőre számol­tál mindezekkel? S ugye. most nem vagy szomorú ott a sírodban, vagy a sírod feletti virágokban, fákban, ahonnan csendes éjszakákon kicsit meg­üt ődöi len, furcsán nézel szét magad körül? Itt mondjuk meg Neked: Néhány irodalom- barát a sírodat kereste pár nappal ezelőtt és nem találták meg a dicsöszentmártoni temetőben. De ugye, nem ennyi minden? Ezzel még nem fejezou- iél be, nem tűntél el egészen? Elfelejtett, elve: zeit, jó Sípos Domokos, mi­lyen keményen, bízón és hideg kézzel tudtad le­írni könyved fedelére: Istenem hol vagy? És lá­tod, a könyved címe most ránktalált, belénkfo- gózkodolt s annyira eggyek leltünk véle, Tiogy amikor Beád gondolunk, folytonosan ezt kell jaj­gatnunk: _ Istenem,. hol vagy? Koós-Kovács István, (Bukarest, augusztus 28.) Jelentettük, Hogy a kézdivásárhcíyi kathclikus nagygyűlés engedélyé­nek megtagadása után Gyárfás Elemér szenátor, az erdélyi r. k. egyházmegyei tanács világi elnöke azonnal Bukarestbe utazott, hogy a belügyminisz­tert álláspontjának megváltoztatására birja. Gyárfás érintkezésbe lépett a belügyminisztérium­mal, ahol a kultuszminisztérium véleményezésétől tették függővé az engedély megadását. A kultusz­minisztérium ugyancsak Gyárfás közbejöttére 14854. sz. alatt az engedély megadását javasolta, amit a bélilgymn’&zter meg is tett. A nagygyű­lésre egyidejűleg Háromszékmegye prefektusát Egy autóversenyző beleszaladt a közönségbe, három ember meghalt

Next

/
Oldalképek
Tartalom