Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)

1934-08-03 / 173. szám

4 Csikói „vissxarománositják“ A Curentul a csiki tanügyi viszonyokról ir. Felsorolja azokat az urakat, akik „az elszé- kelyesitett megye visszarománositását“ veze­tik. A mozgalomban „derekasan“ kiveszi ré­szét a megyei tanítóság, mert hiszen a megye 851 állami tanitójából csak 90 magyar. A ma­gyar felekezeti iskolákban 120 tanító működik. A lap szemére hányja ezeknek a felekezeti ta­nítóknak, hogy nem vesznek részt az állami tanítóság iskolánkiviili tevékenységében. Ugyanis az állami tanítók a megyét tiz pontra osztották fel, mindenikbe besoroztak 7—10 falut és a székelyekkel román táncokat, népviseletet és énekeket ismertetnek meg. A felekezeti tanítóknak — úgymond — „kollé- giális kötelességük“ volna ebben az akcióban részt venni- Végül megdicséri Otetea prefek­tust, aki a mozgalmat legteljesebb mértékben támogatta és az uj iskolák építését is szivén viseli, ami nemzeti, parancsoló szükségesség. Ezek szerint a 85 százalékában magyar la­kosságú megyében az állami tanítóknak csak egynegyed része magyar akkor, amikor a ro­mán hivatalos körök azt a lehetetlen állitást hangoztatták és hangoztatják, hogy a kisebb­ségi szerződésekben biztosított székely kultur- autonómiát a magánoktatási törvény bizto­sítja. Furcsa állítás az is, hogy a kisebbségi tanítóknak „elemi kollégiális kötelességük“ volna saját fajuk elnemzetlenitésénél közre­működni. A székelyek csendőrségi „támoga­tással“ bizonyára szorgalmasan eljárnak az előadásokra, de azt már nem hisszük, hogy táncaikat, még Ázsiából magukkal hozott nép művészeti gazdagságukat és énekeiket mások­kal cserélnék fel. A nép művészetének elemei sokkal inkább a nép lelkében vannak be­ágyazva, mintsem azt néhány tanitó vasárnap délutáni bőbeszédűsége ki tudná irtani. Min­denesetre nekünk, magyar embereknek s külö­nösen az értelmiségi osztálynak, nem szabad a dolgot ölhetett kezekkel nézni. Népünkkel meg kell értessük, hogy bármennyire szép is eset­leg egy másik népnek ilyen vonatkozású ter­melése, a mieink teremtő munkája is van annyira értékes, hogy ma már nem nézi le a városi ember a falusi nép ruházatát és éne­keit, sőt ellenkezőleg, az egész világ méltá­nyolja úgy a kalotaszegi, mint a székely nép­művészet igazgyöngyeit- A székely zene és a székely népviselet, hála Bartók és Kodály munkásságának, már a milánói Scala világ­hírű színpadára is bevonult és igy egyáltalán nincs mit szégyenkeznünk vele, bármennyire is ázsiai eredetű, mert hiszen az emberi nem­nek és az emberi kultúrának a bölcsője éppen Ázsiában ringott. \ Curentul „magyar fiataljai“ Ugyancsak a Curentul az erdélyi magyar­ság „uj orientációjáról“ ir. A lap szerint a ro­mán politika vezetőit a legnagyobb mérték­ben érdekli a kisebbségi kérdés. Majd azzal vádolja meg a Magyar Pártot, hogy a magyar tömegeket mindig a román állammal való szembehelyezkedésre biztatta. Ez, természete­sen az uralkodó elem és a magyar kisebbség között a viszonyt rosszabbitotta. Majd felsora­koztatja azokat az akciókat, amelyek a Ma­gyar Párt egységét igyekeztek megbontani. Azt a merész állitást kockáztatja meg, hogy a Magyar Párt ifjúsági szervezetei a liberális párthoz csatlakoztak és programjukba illesz­tették a román államhoz való közeledést, amit azonban a Magyar Párt megakadályoz. Szóval a Curentul azt a szerepet vállalja, amit az aesopusi mesében a farkas játszott a báránnyal szemben. Azt kérdezzük tőle: vájjon ki zavarta meg a jóviszonyt, azok-e, akik az iskolákat bezárták, vagy a nyilvánossági jog­KumQjsK Trrnnrminí iiii iiiiiipiii<Ni iirri itiiiiiiiiii mi i»ii i'iiii'ii ■■■! ............ tél megfosztották, a tisztviselőket tömegesen elbocsátották, a kisebbségeknek a gazdasági tevékenységét megbénították, a magánvállala­tokra rá akarják kényszeríteni a kisebbségi al­kalmazottak elbocsátását, vagy azok, akik mind ez ellen a törvényes keretek között har­coltak. A Curentul ugylátszik úgy képzeli a jóviszonyt, hogy minden rajtunk esett és lé­tünket veszélyeztető sérelmet elhallgassunk s a végén még hízelegni járjunk azokhoz, akik ezt csinálják. Éppen úgy, mint az a pár törtető fiatalember tette, akikből a Curentul magyar­párti szervezeteket csinált. igazság az, hogy néhány fiatalember, az egyéni érvénye­sülés érdekében szembehelyezkedett népe érde­keivel és koncokat koldul a kormánypártnál. Szerencsére csak olyanokról van szó, akiket legnagyobb részben a magyar ifjúság máris kiközösített magából- A mozgalom egyik veze­tőjét nagyon jól ismerjük- A kolozsvári egye­temi életben igyekezett mindenáron pozíciót (Ssntmár, augusztus 1.) A közelmúltban 5X8 cm. nagyságú, silány kiállítású zománc- táblácskát csináltatott a posta és annak meg­vételét kötelezővé tette minden rádióelőfizető számára. A táblácskát potom 35 lejért „veszte­getik“, holott annak értéke, illetőleg előállítási ára maximum 5 lej. Hétszeres áron adja el te­hát. a posta a zománctáblákat a rádióelőfize­tőknek. A posta ezzel hatásköri túllépést követ (Zsombolya, augusztus 1-) Raikovici Ran­di szerb mozdonyvezető pillanatnyi elmezava­rában borzalmas tettet követett el a Bohn- téglagyár közelében levő strandfürdőn. A mozdonyvezető fürödni ment a strandra, ahol minden komoly ok és előzmény nélkül rátá­madt egy fürdőző 12 éves gyermekre, a Bohn- téglagyári szövetkezet Has nevű vezetőjének fiára és olyan borzalmas módon összeverte, hogy a gyermek balkeze eltört, négy oldalbor­dája yedxg betört. A mozdonyvezető ezután a súlyos sebekből vérző és eszméletlen fiút be­dobta a strandfürdő vizébe, ahonnan csak ne­. 5 3$ elfoglalni s ennek érdekében annyiszor változ­tatta „véleméyeit“ és „elveit“, ahányszor ép­pen szüksége volt reá- Egyetemi pályafutását éppen egy diák becsületbirósági tárgyaláson teregették ki, a becsületbirósági tárgyalást is egy panama ügye, robbantotta ki. Természete­sen ezek után lehetetlenné vált helyzete a ma­gyar ifjúság köreiben és általában a magyar társadalomban s akkor szaladt a kormánypárt zászlaját körülhordozni a választások alkal­mával- Különbn még a Curentul is megjegyzi, hogy akciójukat nem lehetett komolyan venni. A lap a gyűlölködésben odáig megy, hogy még Hegedűs Nándor volt magyarpárti kép­viselőt is a Magyar Párt egységbontói közé sorozza. Zima Tibort és Tabéry Gézát pedig ifjaknak állítja be. akik hivatottak a magyar­párti öregek mellől a magyar tömegeket eltá­volítani. Alig hisszük egyébként, hogy Tabéry és Zima vállalnák ezt a nekik kiszabott kétes szerepet. el, mert szerintünk nem kényszerítheti üzlet­feleit — a jelen esetben a rádióelőfizetőket, — hogy az általa készített táblácskákat átvegye, — még normális árban sem. Az országban több mint 150 ezer rádióelő- fizető van. Ha ezek tényleg kénytelenek a si­lány táblácskákat 35 lejért átvenni, úgy ezen a zsíros üzleten 150 ezerszer 30 lej hasznot vág zsebre a posta, azaz négy és félmilliót­hezen tudták kimenteni. A gyermeket eszmé­letlen állapotban szállították kórházba és az orvosok megállapítása szerint nincs remény életbenmaradásához. Raikovici mozdonyvezető ezután elrohant a vasúti állomás közelében veszteglő mozdo­nyához, amellyel a Simplon-vonatot kellett volna Jugoszláviába vezetnie. A rendőrség em­berei és a hatósági tisztiorvos a mozdonyve­zető után rohantak és amikor a hatósági or­vos megállapította beszámithatatlanságát, — bár külföldi állampolgár, — letartóztatták. ME«JELENTA HERMES vasat: menefrendköngv legújabb (34 ) ngári kiadása Érvényes 1934. jalias 25-től! Tartalmazza a C.F.R. vasutvonalainaknyári menetrendjeit a mai napig történt összes változtatások alapján. Teljes! Tökéletes Î Pontos Î Ára 45*— lej. A §ímtilon s*erb moxdony vezetője fobe vert a zsombolyai strandon egy fiacskát, majd bedobta a vízbe Hogyan keres; a posta jogtalanul otmíIBióf ? Kölelczővé felfe n rádióelnfízclőbnek, fao<jy 35 lej! fizessenek ccjY ö* Sej érlékü ráJió-számfáklácskáérf

Next

/
Oldalképek
Tartalom