Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)

1934-08-24 / 191. szám

XVII. ÉVFOLYAM. 190. SZÁM­Knmüjsm 7 mm A kornaánylap megYigaszfalja « tisztviselőket, hogy nincs sző tömeges elbocsátásokról Csak a kisebbség! lisiclviselők menesztése volt természetes (Bukarest, augusztus 21.) A belügyminisz­ter körrendeletét intézett a primárokhoz és prefektusokhoz, kezdjék meg haladéktalanul a tisztviselői kar helyzetének áttanulmányozá­sát a törvényrendeletekben megjelent előírá­sok szerint. Minden prefektura és primária tartozik a belügyminisztériumhoz kimutatá­sokat felterjeszteni tisztviselőinek részletes adataival. A Viitorul ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy nem volt szó sohasem tömeges elbocsátó- sokról- A kormány számot fog vetni a szükség lettel, az állami szolgálat racionális szervezé­sével és a költségvetési lehetőségekkel- Min­denesetre csodálatos, hogy mindezekkel a szempontokkal egyáltalában ném számoltak, amikor a kisebbségi tisztviselők csakugyan tö­meges menesztéséről volt és van szó. A nemzeti-parasztpárt belső helyzete bonyolultabb, mint valaha. Szeptember 1-én tartja meg a nemzeti- parasztpárt erdélyi szervezete országrészi (Kolozsvár, aug. 21.) Amikor huszonegy évvel ez­előtt ,,megismerkedtem“ azzal a magas, komoly úrral, akive! most szemközt ülök, az ismerkedés meglehető ­sen egyoldalú volt. O ugyanis nem volt hajlandó tudo­mást szerezni rólam, és ezt nem is vehettem rossz né­ven, mert uj ismerősöm hanyatt feküdt kerekes ko­csiján, makacsul bámult egy tovasuhanó felliöcskét s láthatólag nem sokat törődött a világ dolgaival. Azt is közönyösen vette, hogy a ruháját egy kis fantáziá­val kényszeizubbonynak lehetett volna nevezni, köz­nyelven azonban pólyának hívták, mert fiatal barátom akkor még csak hat hónapja lépett fel a világ szín­padán, féléves csecsemő volt. A papa: Brödy Miklós dr. a Magyar Színház akkori karmestere, a mama: Szász Juci, Farkas Ödön nagytehetaégü tanítványa, zongora­művésznő. Papa és mama a „bemutatkozásnál" dicse­kedve mondták, hogy Tamáska máris elárulta muzikali­tását, mert a zongora szóra felüti a fejét, mosolyog, sőt hangosan felkacag és ha a zene elhallgat, elkomorodik, a mécses eltörik. — Szülői elfogultság! — gondoltam magamban, de természetese» bölcsen hallgattam. Ez a fiú burokban született! Pár nap múlva nagy eset történt Brödy Tamáská­val. Az első esemény az életében, amit ugyan a helyi sajtó nem jegyzett fel, pedig érdemes lett volna. Kora délelőtt elindították a második emeletről a gyerekko­csit, egy fiatal, izmos pesztra védőszárnyai alatt. A leány esek félemeletet tett még meg védencével, ami­kor hirtelen eszébe jutott, hogy valamit otthon felej­tett. Szelesen és gondatlanul otthagyta a lépcső szélén Tamáska kocsiját, visszaszaladt a konyhába, ezalatt azonban a kccsi megindult a meredek lépcsőn és még a fordulónál sem állott meg, hanem száguldott tovább. A visszatérő lány még látta, amint a zörgő alkalma­tosság villárnsebességge! csúszik lefelé. Sikoltva rohant utána, már öngyilkosságra gondolt, mert bizonyosra vette, hogy Tamás helyett csak egy véres hustömeget talál. De a gyermekkocsi valami isteni csoda folytán, megakadt az első emeleti lépcső vaskorlátján és még csak fel sem borult. Ekkor mondta a házmester törté­nelmi nevezetességű jóslatát: — Ez a gyerek burokban született! Hires ember Uaz belőle. kongresszusát. A Maniu-esoport augusztus 30-ra Szovátára hivott össze értekezletet és ezen fogják megállapítani a szeptember t-én Kolozsváron tartandó tartományi kongresszu­son követendő magatartásukat. A Lupta foglalkozik a nemzeti-parasztpárt belső helyzetével és megállapítja, hogy áz el­lentétek súlyosbodtak• Maniü és Mihalache között a feszültség egyre nő- A liberálisok fel­használják ezt a helyzetet és offenzívat indí­tottak a párt ellen. A szituáció aggodalmat kelt a nemzetiparasztpávtiaknál, akik látják, hogy Mihalachenak nem sikerül megoldani a program problémáját és nem talál megfelelő időt a liberálisokkal szembeni ellenoffenziva megszervezésére. Uj és hatalmas irányt köve­telnek a vezetők közötti viszony tisztázására, mert ez a probléma ma komplikáltabb, mint valaha. Maniu, Mihalache és Vaida között az első pillanattól fogva fennállott ez a kérdés és a feszültség előzetes kiküszöbölése nélkül nem lesz lehetséges a párt komoly megszerve­zése a jövő politikai harcaira. A házmesternek kezd igaza lenni. Huszonegy és féléves Brödy Tamás és máris vah művészi „múltja“. Egyszerre végezte a gimnáziumot és a zeneakadémiát és a diploma még a zsebében sem volt. amikor operettet dirigált a nagybátyja, Bródy István színházában. Többek között ő volt a dirigense az utóbbi évek legnagyobb sikerű operettjének, a „Zsákba­macskának“, amelyet Budapesten egyfolytában két- százharmincEzor játszottak. Amikor már lehetetlen volt tovább a Zsákbamacskát műsoron tartani, mert a pri­madonna. Rökk Marika más színházhoz kötötte le ma­gát, a kis Bródy meglepő józansággal és máris hires flegmájával cdaállott a nagybácsi elé: — Pista bácsi, zárja be a színházát, mert amit Rökk Marikával keresett, azt le fogja adni a szezon hátralevő részében. Két siker egy színházi évben, ugyanannál a színháznál nem lehet. A direktor ur persze leintette az öcsköst és rövid idő alatt három bukást könyvelt el. Es csakugyan a Zsákbamacska egész keresete elment a sikertelen da­rabokra. Találkozás Ábrahám Pállal Bródy Tamásnak azonban nem ártottak ezek a bu­kások, mert közben kiderült róla. hogy kitűnő mu­zsikus, pompás karmester és zongorista. Akkoriban készült a Magyar Színház Ábra hám Pál uj darabja, a „Bál a Savoyban" bemutatójára. Bródy Tamást szer­ződtették le segédkarmesternek és a zenekar zon­gora-szólistájának. A próbákon végig részt vett Abra­ham Pál, aki hamarosan felfedezte a kis Bródyt. Es csakhamar kitűnő ajánlattal kereste meg. Az akkor már világhírű zeneszerző zenei munkatársnak szerződ­tette Bródy Tamást, havi ötszáz pengő fizetéssel, Csak szóbeli megállapodást kötöttek, mert Bródy nem volt hajlandó szigorú jogi kautálékkal megkötni szabad mozgási lehetőségét. Az ötszáz pengőn felül abban is megállapodtak, hogy külföldi angazsmán esetén Áb­rahám fiatal munkatársának összes költségeit köteles fedezni, A szerződésnek ez a pontja is fontos, mert ősszel például Londonba mennek és esetleg hónapokig ottmaradnuk. Ábrahám Pál „hét sovány esztendeje“. Megkérdezzük Bródy Tamást, hogyan él Ábrahám Fal, mit keres átlagosan? — Ahhoz mérten, hogy amikor még Berlin is nyitva állott a számára, havonta háromszázezer pengőt is keresett, mostanában ugyancsak takarékosan kell beosztania jövedelmét. Igaz, hogy Ábrahám nem na­gyon ért ehhez, mert rengeteg ember él belőle, soha­sem tudta a garasokat élére rakni és hires arról, hogy soha senkit sem utasit el. Pedig a jövedelme ezidő sze­rint a régihez viszonyítva, ugyancsak szűkös. De azért még mindig kitesz a havi költségvetése tizenötezer pen­gőt, ami szintén nem megvetendő összeg, közel négy­százötvenezer lej. De különben sem kell félteni Ábra- hámot, mert nemcsak nagyon talentumos ember, ha­nem feltétlenül zseniális üzletember, aki érti a mód­ját annak, hogy mindig beszéljenek róla és mindig azokkal tatíson fenn nexust, akik a színházi és film­élet vilégnevezetességei s akik megszokták, hogy mil­liós számokkal dobálódzanak. Hogyan nézi az életet egy modern fiatal muzsikus? az ember csak bámul, hogyha Bródy Tamással be­szél, azon a józanságon és hűvös tárgyilagosságon, amivel a világ dolgait szemléli. Nem vagyunk jósok, még annyira sem. mint a Trefort uccai házmester, de teljes határozottsággal állíthatjuk, hogy a Bródy Ta­más igazán nagyvonalú karrierje olyan biztos, mint a halál. — Valamikor, — mondja, — amikor még Kodály­nak voltam a tanítványa, arról ábrándoztam, hogy operadirigens leszek, opera-pártiturákat fogok írni. Amig azonban egy névtelen muzsikus eljut odáig, hogy hírnevéből meg is élhet, addig tízszer is éhen- halhat. — Ez a meggondolás vezetett el oda, hogy vállal­tam azokat a megbízatásokat, amelyek az operett me­zejére vezettek, színházban dirigáltam, már két nagy­sikerű l'ilmoperett keretében is zenekart vezettem s el­fogadtam azt a felszólítást is, hogy egy teljesen új­szerű, amerikai vágányokon haladó revüoperett illusz­trálását ellássam. Ez az operettem le van már kötve a Fővárosi Opeiettszinháznál és nem utasítottam vissza Ábrahám Pál megtisztelő ajánlatát sem, amely esetleg ávekre terjedő lekötöttséget jelent számomra. Hogy mik a legközelebbi terveim? Egyelőre efölött nem én, hanem Ábrahám Pál diszponál. De amikor jövő terveimre gon- dőiok, mindig Amerika jár az eszemben, mert — őszin­tén be kell vallanom, — Amerika a könnyű zene kul­tiválásában annyira túlhaladta Európát, hogy még összehasonlításokat sem lehet tenni. Az európai, he­lyesebben bécsi operett minden jel szerint túlélte magát, Amerika ennél a pontnál döntő győzelmet aratott. Az az érzésem, hogy én Ugyanazt tudnám csinálni, mint az amerikaiak és éppen ezért nem Európában, hanem az Újvilágban látom jövőbeli érvényesülésem területét. — Mikor kerül színre első operettje? — Még erre nézve sem tudnék határozott feleletet adni. Amikor ugyanis a szerződést megkötöttem, még nem voltam Ábrahám munkatársa, viszont Ábrahám kikötötte, hogy szoros, de egészen baráti nexusunk tar­tama alatt önálló miivel ne lépjek a nagy nyilvános­ság elé. Mindaddig, amig érdekeim úgy kívánják, hogy Ábrahám mellett maradjak, nem veszélyeztethetem ezt az anyagi és más tekintetekben is nekem megfelelő helyzetet egy még olyan nagy /sikerkilátás kedvéért sem. Mindezt csendesen, mosolygó arccal, de az érett férfi meggyőződésével mondja ez a 21 és félesztendös fiatalember. Aki különbén öntudatosan és bizalommal nézi a sorsát, biztos a maga dolgában. A sikerről kü­lönben szintén megvan az elmélete: — Azt tapasztaltam, hogy az élet kegyetlenül megszabja mindenki útját. Vannak szerencsés és van­nak peches emberek. Aki peches, az lehet a legnagyobb tehetség, mégsem sikerül neki semmi. Bródy Tamás nyilván a szerencsés kiválasztottak közé tartozik. Fiatal, csinos ember, közvetlenül iskolái bevégzése után, már olyan jelentős jövedelme van, ami körülbelül megfelel egy minisztertanácsosi javadalma­zásnak. Ábrahám mellett alkalma lesz bejárni az egész világot, a legjobb összeköttetésekre nyilhatik alkalma és ráadásul tehetséges, amit senki sem vitat el tőle, sőt mindenki elismer. Végre valski a mai boldogtalan korban, aki nem psnaszkodhatik a sorsára. — ä — Zilahy Lajos: Valamit visz a viz. Uj Zilahy propagandakötet Ára 57 lej egészvászonkötésben, Kapí\A(ó a KELETI UJSA.G kí&dó\{rjAiA- libAn Cluj. Báron L, Pop ucca 5. sz. Alatt. Vidékieknek a pénz és 10 lej előzetes beküldésé esetén te zonnal szállítjuk. beszélgetés a flat magyar z Ábrahám Pál zenei munkatársával, aki huszonegy éves korában többet ért el, mint akármelyik öreg pályatársa Bródy Tamás befejezte első operettlét, Londonba Hé- sziil és Amerika meghódítását tűzte ki életcéljául Intimitások Ábrahám Pálról, akinek „peches szériája“ van, mert csak tizenötezer pengőt keres havonkint

Next

/
Oldalképek
Tartalom