Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-24 / 191. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 190. SZÁMKnmüjsm 7 mm A kornaánylap megYigaszfalja « tisztviselőket, hogy nincs sző tömeges elbocsátásokról Csak a kisebbség! lisiclviselők menesztése volt természetes (Bukarest, augusztus 21.) A belügyminiszter körrendeletét intézett a primárokhoz és prefektusokhoz, kezdjék meg haladéktalanul a tisztviselői kar helyzetének áttanulmányozását a törvényrendeletekben megjelent előírások szerint. Minden prefektura és primária tartozik a belügyminisztériumhoz kimutatásokat felterjeszteni tisztviselőinek részletes adataival. A Viitorul ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy nem volt szó sohasem tömeges elbocsátó- sokról- A kormány számot fog vetni a szükség lettel, az állami szolgálat racionális szervezésével és a költségvetési lehetőségekkel- Mindenesetre csodálatos, hogy mindezekkel a szempontokkal egyáltalában ném számoltak, amikor a kisebbségi tisztviselők csakugyan tömeges menesztéséről volt és van szó. A nemzeti-parasztpárt belső helyzete bonyolultabb, mint valaha. Szeptember 1-én tartja meg a nemzeti- parasztpárt erdélyi szervezete országrészi (Kolozsvár, aug. 21.) Amikor huszonegy évvel ezelőtt ,,megismerkedtem“ azzal a magas, komoly úrral, akive! most szemközt ülök, az ismerkedés meglehető sen egyoldalú volt. O ugyanis nem volt hajlandó tudomást szerezni rólam, és ezt nem is vehettem rossz néven, mert uj ismerősöm hanyatt feküdt kerekes kocsiján, makacsul bámult egy tovasuhanó felliöcskét s láthatólag nem sokat törődött a világ dolgaival. Azt is közönyösen vette, hogy a ruháját egy kis fantáziával kényszeizubbonynak lehetett volna nevezni, köznyelven azonban pólyának hívták, mert fiatal barátom akkor még csak hat hónapja lépett fel a világ színpadán, féléves csecsemő volt. A papa: Brödy Miklós dr. a Magyar Színház akkori karmestere, a mama: Szász Juci, Farkas Ödön nagytehetaégü tanítványa, zongoraművésznő. Papa és mama a „bemutatkozásnál" dicsekedve mondták, hogy Tamáska máris elárulta muzikalitását, mert a zongora szóra felüti a fejét, mosolyog, sőt hangosan felkacag és ha a zene elhallgat, elkomorodik, a mécses eltörik. — Szülői elfogultság! — gondoltam magamban, de természetese» bölcsen hallgattam. Ez a fiú burokban született! Pár nap múlva nagy eset történt Brödy Tamáskával. Az első esemény az életében, amit ugyan a helyi sajtó nem jegyzett fel, pedig érdemes lett volna. Kora délelőtt elindították a második emeletről a gyerekkocsit, egy fiatal, izmos pesztra védőszárnyai alatt. A leány esek félemeletet tett még meg védencével, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy valamit otthon felejtett. Szelesen és gondatlanul otthagyta a lépcső szélén Tamáska kocsiját, visszaszaladt a konyhába, ezalatt azonban a kccsi megindult a meredek lépcsőn és még a fordulónál sem állott meg, hanem száguldott tovább. A visszatérő lány még látta, amint a zörgő alkalmatosság villárnsebességge! csúszik lefelé. Sikoltva rohant utána, már öngyilkosságra gondolt, mert bizonyosra vette, hogy Tamás helyett csak egy véres hustömeget talál. De a gyermekkocsi valami isteni csoda folytán, megakadt az első emeleti lépcső vaskorlátján és még csak fel sem borult. Ekkor mondta a házmester történelmi nevezetességű jóslatát: — Ez a gyerek burokban született! Hires ember Uaz belőle. kongresszusát. A Maniu-esoport augusztus 30-ra Szovátára hivott össze értekezletet és ezen fogják megállapítani a szeptember t-én Kolozsváron tartandó tartományi kongresszuson követendő magatartásukat. A Lupta foglalkozik a nemzeti-parasztpárt belső helyzetével és megállapítja, hogy áz ellentétek súlyosbodtak• Maniü és Mihalache között a feszültség egyre nő- A liberálisok felhasználják ezt a helyzetet és offenzívat indítottak a párt ellen. A szituáció aggodalmat kelt a nemzetiparasztpávtiaknál, akik látják, hogy Mihalachenak nem sikerül megoldani a program problémáját és nem talál megfelelő időt a liberálisokkal szembeni ellenoffenziva megszervezésére. Uj és hatalmas irányt követelnek a vezetők közötti viszony tisztázására, mert ez a probléma ma komplikáltabb, mint valaha. Maniu, Mihalache és Vaida között az első pillanattól fogva fennállott ez a kérdés és a feszültség előzetes kiküszöbölése nélkül nem lesz lehetséges a párt komoly megszervezése a jövő politikai harcaira. A házmesternek kezd igaza lenni. Huszonegy és féléves Brödy Tamás és máris vah művészi „múltja“. Egyszerre végezte a gimnáziumot és a zeneakadémiát és a diploma még a zsebében sem volt. amikor operettet dirigált a nagybátyja, Bródy István színházában. Többek között ő volt a dirigense az utóbbi évek legnagyobb sikerű operettjének, a „Zsákbamacskának“, amelyet Budapesten egyfolytában két- százharmincEzor játszottak. Amikor már lehetetlen volt tovább a Zsákbamacskát műsoron tartani, mert a primadonna. Rökk Marika más színházhoz kötötte le magát, a kis Bródy meglepő józansággal és máris hires flegmájával cdaállott a nagybácsi elé: — Pista bácsi, zárja be a színházát, mert amit Rökk Marikával keresett, azt le fogja adni a szezon hátralevő részében. Két siker egy színházi évben, ugyanannál a színháznál nem lehet. A direktor ur persze leintette az öcsköst és rövid idő alatt három bukást könyvelt el. Es csakugyan a Zsákbamacska egész keresete elment a sikertelen darabokra. Találkozás Ábrahám Pállal Bródy Tamásnak azonban nem ártottak ezek a bukások, mert közben kiderült róla. hogy kitűnő muzsikus, pompás karmester és zongorista. Akkoriban készült a Magyar Színház Ábra hám Pál uj darabja, a „Bál a Savoyban" bemutatójára. Bródy Tamást szerződtették le segédkarmesternek és a zenekar zongora-szólistájának. A próbákon végig részt vett Abraham Pál, aki hamarosan felfedezte a kis Bródyt. Es csakhamar kitűnő ajánlattal kereste meg. Az akkor már világhírű zeneszerző zenei munkatársnak szerződtette Bródy Tamást, havi ötszáz pengő fizetéssel, Csak szóbeli megállapodást kötöttek, mert Bródy nem volt hajlandó szigorú jogi kautálékkal megkötni szabad mozgási lehetőségét. Az ötszáz pengőn felül abban is megállapodtak, hogy külföldi angazsmán esetén Ábrahám fiatal munkatársának összes költségeit köteles fedezni, A szerződésnek ez a pontja is fontos, mert ősszel például Londonba mennek és esetleg hónapokig ottmaradnuk. Ábrahám Pál „hét sovány esztendeje“. Megkérdezzük Bródy Tamást, hogyan él Ábrahám Fal, mit keres átlagosan? — Ahhoz mérten, hogy amikor még Berlin is nyitva állott a számára, havonta háromszázezer pengőt is keresett, mostanában ugyancsak takarékosan kell beosztania jövedelmét. Igaz, hogy Ábrahám nem nagyon ért ehhez, mert rengeteg ember él belőle, sohasem tudta a garasokat élére rakni és hires arról, hogy soha senkit sem utasit el. Pedig a jövedelme ezidő szerint a régihez viszonyítva, ugyancsak szűkös. De azért még mindig kitesz a havi költségvetése tizenötezer pengőt, ami szintén nem megvetendő összeg, közel négyszázötvenezer lej. De különben sem kell félteni Ábra- hámot, mert nemcsak nagyon talentumos ember, hanem feltétlenül zseniális üzletember, aki érti a módját annak, hogy mindig beszéljenek róla és mindig azokkal tatíson fenn nexust, akik a színházi és filmélet vilégnevezetességei s akik megszokták, hogy milliós számokkal dobálódzanak. Hogyan nézi az életet egy modern fiatal muzsikus? az ember csak bámul, hogyha Bródy Tamással beszél, azon a józanságon és hűvös tárgyilagosságon, amivel a világ dolgait szemléli. Nem vagyunk jósok, még annyira sem. mint a Trefort uccai házmester, de teljes határozottsággal állíthatjuk, hogy a Bródy Tamás igazán nagyvonalú karrierje olyan biztos, mint a halál. — Valamikor, — mondja, — amikor még Kodálynak voltam a tanítványa, arról ábrándoztam, hogy operadirigens leszek, opera-pártiturákat fogok írni. Amig azonban egy névtelen muzsikus eljut odáig, hogy hírnevéből meg is élhet, addig tízszer is éhen- halhat. — Ez a meggondolás vezetett el oda, hogy vállaltam azokat a megbízatásokat, amelyek az operett mezejére vezettek, színházban dirigáltam, már két nagysikerű l'ilmoperett keretében is zenekart vezettem s elfogadtam azt a felszólítást is, hogy egy teljesen újszerű, amerikai vágányokon haladó revüoperett illusztrálását ellássam. Ez az operettem le van már kötve a Fővárosi Opeiettszinháznál és nem utasítottam vissza Ábrahám Pál megtisztelő ajánlatát sem, amely esetleg ávekre terjedő lekötöttséget jelent számomra. Hogy mik a legközelebbi terveim? Egyelőre efölött nem én, hanem Ábrahám Pál diszponál. De amikor jövő terveimre gon- dőiok, mindig Amerika jár az eszemben, mert — őszintén be kell vallanom, — Amerika a könnyű zene kultiválásában annyira túlhaladta Európát, hogy még összehasonlításokat sem lehet tenni. Az európai, helyesebben bécsi operett minden jel szerint túlélte magát, Amerika ennél a pontnál döntő győzelmet aratott. Az az érzésem, hogy én Ugyanazt tudnám csinálni, mint az amerikaiak és éppen ezért nem Európában, hanem az Újvilágban látom jövőbeli érvényesülésem területét. — Mikor kerül színre első operettje? — Még erre nézve sem tudnék határozott feleletet adni. Amikor ugyanis a szerződést megkötöttem, még nem voltam Ábrahám munkatársa, viszont Ábrahám kikötötte, hogy szoros, de egészen baráti nexusunk tartama alatt önálló miivel ne lépjek a nagy nyilvánosság elé. Mindaddig, amig érdekeim úgy kívánják, hogy Ábrahám mellett maradjak, nem veszélyeztethetem ezt az anyagi és más tekintetekben is nekem megfelelő helyzetet egy még olyan nagy /sikerkilátás kedvéért sem. Mindezt csendesen, mosolygó arccal, de az érett férfi meggyőződésével mondja ez a 21 és félesztendös fiatalember. Aki különbén öntudatosan és bizalommal nézi a sorsát, biztos a maga dolgában. A sikerről különben szintén megvan az elmélete: — Azt tapasztaltam, hogy az élet kegyetlenül megszabja mindenki útját. Vannak szerencsés és vannak peches emberek. Aki peches, az lehet a legnagyobb tehetség, mégsem sikerül neki semmi. Bródy Tamás nyilván a szerencsés kiválasztottak közé tartozik. Fiatal, csinos ember, közvetlenül iskolái bevégzése után, már olyan jelentős jövedelme van, ami körülbelül megfelel egy minisztertanácsosi javadalmazásnak. Ábrahám mellett alkalma lesz bejárni az egész világot, a legjobb összeköttetésekre nyilhatik alkalma és ráadásul tehetséges, amit senki sem vitat el tőle, sőt mindenki elismer. Végre valski a mai boldogtalan korban, aki nem psnaszkodhatik a sorsára. — ä — Zilahy Lajos: Valamit visz a viz. Uj Zilahy propagandakötet Ára 57 lej egészvászonkötésben, Kapí\A(ó a KELETI UJSA.G kí&dó\{rjAiA- libAn Cluj. Báron L, Pop ucca 5. sz. Alatt. Vidékieknek a pénz és 10 lej előzetes beküldésé esetén te zonnal szállítjuk. beszélgetés a flat magyar z Ábrahám Pál zenei munkatársával, aki huszonegy éves korában többet ért el, mint akármelyik öreg pályatársa Bródy Tamás befejezte első operettlét, Londonba Hé- sziil és Amerika meghódítását tűzte ki életcéljául Intimitások Ábrahám Pálról, akinek „peches szériája“ van, mert csak tizenötezer pengőt keres havonkint
