Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-18 / 186. szám
KELETIUîSKG XVII. ÉVFOLYAM. 186. SZÁM. A szép tánctanáráé és a megtévedt főhadnagy szerelmi regénye a kolozsvári hadbíróság előtt Má&odsaor tárgyalja a hadbíróság a temesvári kémkedési port — A koronatanúról a tárgyaláson derült ki, hogy ő a leije lentő (Kolozsvár, augusztus 16.) A kolozsvári Hadbíróság ma újra kezdte a Stavreseu tüzér- főhadnagy és Jakabffy Vilma tánctanárnő kémkedési perének tárgyalását. Ugyanis a tanácsot kicserélték s igy a két héttel ezelőtt megkezdett tárgyalást elölről kezdték. Az elnöki tisztet ezúttal Vechia ezredes tölti be, a vádat Metianu őrnagy képviseli. A főhadnagyot Popescu bukaresti és Popescu Ulariu kolozsvári ügyvédek védik, a tánctanárnőt Mir- cea Georgescu. A csütörtök délelőtti tárgyalás a vádirat felolvasásával és a vádlottak kihallgatásával telt el. Mint ismeretes, Stai>- rescu főhadnagy ellen hazaárulás és kémkedés, a tánctanárnő ellen kémkedésre való fel- bujtás a vád. Szerelem és kémkedés. Stavreseu főhadnagy, mint a nagyváradi 34. tüzérezred hadnagya Temesvárra került, hogy a főhadnagyi tanfolyamot elvégezze. Itt ismerkedett meg a tánctanárnővel, aki akkor Ariz Károly nyugalmazott főhadnagy felesége volt. A 24 éves hadnagy és 31 éves tánctanárnő között egzaltált szerelem fejlődött ki s ennek következtében az asszony elvált a férjétől. A tervezett házasságot azonban akadályozta az a körülmény, hogy a tánctanárnőnek nem volt meg a házassághoz szükséges kauciója. Szakításra határozták el magukat s az asszony Budapestre ment felejteni. Itt szinis- kolába iratkozott be, de a vizsgához nem volt pénze. Panaszkodott egy Viski nevű ismerősének, aki összehozta őt egy Rezes nevű úrral, aki állítása szerint felajánlotta, hogy a szükséges összeget kölcsönadja, majd később fenyegetésekkel rávette, hogy az időközben főhadnaggyá előlépett Stravescutól román katonai adatokat tudjon, meg. Ennek fejében elengedte követelését. Az asszony visszatért Temesvárra s a főhadnagy hosszas lelki tusa után adott néhány adatot, azonban ezek teljesen fiktivek és túlzottak voltak, mert úgymond a főhad- nagy: „dicsekedni akartam ellenségeinknek, hogy milyen erősek vagyunk“. Később fenyegetésekkel újabb adatokat csikarnak ki, azonban ezek is fiktivek. Hogy a fenyegetésektől megszabaduljanak, eladják az asszony magán- vagyonából és a kapott összegből vásárolt házat és visszafizetik a Budapestről kapott kétszáz dollárt és ezer pengőt. Ekkor végleges szakításra határozzák el magukat, mert a katonai hatóságok nem adták beleegyezésüket a házassághoz azon a címen, hogy az asszony hét évvel idősebb a tisztnél, első házasságából van egy gyereke és magyar. Az asszony elmegy Budapestre, majd júniusban visszajön, hogy a nagyváradi zárdában tanuló leánykáját hazavigye, de ekkor a főhadnaggyal együtt letartóztatják. A J O KÖNYVE ELSŐ SOROZATA 1. Sinclair Lewis: Szegény lány pénzt keres 2. Helen Grace Carlisle: Vér a véremből 3-4. Lion Fenchtwanger: A zsidó háború (kettős köteti 5. B. Traven: Aranyásók 6. Matwey Roesmann: Fischbein élni akar 7. Luis Trenker: A hegyek hőse 8. Martha Ostenso: Előjáték a szerelemhez 9. Aldous Hnxley: Szép uj világ 10. Szép Ernő: Dali dali dal A legújabb irodalom legjava termése Ara kötetenkint fűzve 27 lej, kötve 57 lej Kaphatók a KELETI UJSÄG kiadóhivatalában Cluj, Baron L. Pop ucca 5. szám. Vidékieknek 10 lej portó és a pénz előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk A délutáni tárgyaláson a tanúkihallgatásokra került sor. Először a főhadnagy ezredparancsnokát, Marinescu ezredest hallgatták ki. Erre az időre a bíróság zárt tárgyalást rendelt el. Mentő tanuk. Tizenöt-husz perc múlva újból nyilvánossá vált a tárgyalás s ekkor kezdték kihallgatni Stanciulescuné asszonyt, aki egyszer a vádlottnővel Budapesten járt. A tanú elmondja, hogy Jakabffy Vilma félt a Viskivel való találkozástól és kerülte őt. Arról is tud, hogy a tánctanárnő, mielőtt a házát eladta volna Váradon, harmincezer lejt akart kölcsön kapni, hogy egy bizonyos budapesti adósságát kifizesse, de csak uzsorakamat mellett kaphatott volna. Dr. Mihailovitz István ügyvéd a következő tanú, aki a tánctanárnőt gyermekkora óta ismeri. Mindkettőjüknek apja Fehértemplomban volt törvényszéki biró. Elmondja, hogy a vádlottnőnek nagyon hires tánciskolája volt Temesváron, műkedvelő estélyek renJOSEPH ROTH: HIÓB Ezzel a könyvvel az utóbbi évek egyetlen könyve sem hasonlítható össze. A nyelv csodálatos tisztaságában, mély érzel mességg ben, megrázó emberábrázolásában valami időfolötti elem csillog, amelyet csak a világirodalom egészen nagyszerű alkotásaiban találunk meg. Vászonkötésben, fehér papíron rp* < * a 207 oldalas könyv ára Oö Lej Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Cluj, Baron L. Pop ucca 5. — Vidékieknek a pénz és 10 lej portóköltség előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk. — 200 léjét túlhaladó megrendelésnél portóköltséget nem számítunk dezésénél is igénybevették munkáját, például egy esetben harmincezer lejes honoráriumot kapott, máskor tiz-tizezer lejés tiszteletdijakat, igy nagyon jól keresett. A temesvári Taussig selyemgyárba háromszázezer lej tőkével lépett be társtulajdonosnak. Temesváron mindkét vádlott nagyon mértékletes életet élt, nem mulatozták el pénzüket, sőt inkább takarékosak voltak. Különben az előző tanú is a vádirattal ellentétben azt állítja, hogy nem folytattak erkölcstelen, kicsapongó életet, még moziba is csak egy ismerősüktől kapott ingyen jeggyel jártak. Zoltán Ferencné, aki Nagyváradon lakója volt a vádlottnőnek, amellett tanúskodik, hogy a tánetanárnő dollárt keresett megvételre Váradon, Hogy budapesti adósságát kifizesse. A koronatanú és egyben feljelentő vallomása Mórái macedóniai származású, a nagyváradi rendőrségen alkalmazásban lévő tisztviselő a következő tanú, akinek vallomása során kiderül, hogy ő volt a feljelentő: A vádlottnőt még Temesvárról ismeri, akinek tánciskolájába volt beiratkozva- Mikor a vádlottak Nagy váradra költöztek, felkeresték öt s ezután is többször találkoztak- Ez év januárjában megkérdezte a főhadnagytól, hogy miért nem veszi el a nőt. Első alkalommal kitérő választ adott. A főhadnagy mindig ideges állapotban volt s mikor másodszor kérdezte tőle ezt a dolgot, a főhadnagy a következőket mondta: „Köszönöm Istennek, hogy megszabadultam tőle, mert olyan helyzetbe hozott, hogy eláruljam hazámat “ (Ugyanis a tánctanárnő ekkor már Budapestre költözött azzal á szándékkal, hogy végleg szakítanak.) „Nem tudod, — folytatta — hogy a nagyváradi házát a magyaroktól kapott pénzen vette és hogy ő a magyar kémszervezet szolgálatában áll? Ezért nem veszem el őt*“ A tanú elmondja, hogy ez a vallomás nagyon meglepte, mert a vádlottakhoz senki se járt, szegényes körülmények között éltek, éppen ezért az esetet még nem jelentette felettes hatóságainak, hanem meg akart győződni róla, igaz-e, amit a főhadnagy Aliit. Mitor a tanárnő újra Váradra jött, a ház ára utolsó részletének felvételére, találkozott vele az nceán. Elmondta neki, amit a főhadnagy mondott, a tanárnő nem látszott meglepettnek, nyugodtan hallgatta a súlyos vádat, de se nem tagadta, se nem erősítette meg. Azt mondta, hogy Budapesten adóssága van egy barátnőjénél s a főhadnagy azért hiszi, hogy ő kémnő, mert egy alkalommal az uccán egy nővel lefényképezték, aki kémgyanus. Felhívta a figyelmét a vádlottnőnek, hogy őt is gyanúsítják. Mircea Georgescu, Jakabffy Vilma védője, megkérdi a tanútól, igaz-e, hogy a tanárnőt, letartóztatása előtt három nappal figyelmeztette, hogy meneküljön, mert bármely pillanatban letartóztathatják. Erre a vádlottnő azt felelte neki, hogy neki nincs mitől férn-'e. Drámai szembesítés. A tanú ezt tagadja s ekkor a tárgyalás drámaivá válik. A vádlottad idegesen szemébe vágja, hogy nem volna szabad ilyesmit eltagadnia egy eskü alatt tett vallomásnál. A tanú továbbra is tagad. A főhadnagy is közbeszól és tagadja, hogy ő nyíltan kijelentette volna Jakabffy Vilmáról, hogy kémnő. Mindössze csak a fenti dézett első mondatot mondta. A védők is csodálkoznak, hogy mint a rendőrség embere s mint román ember nem jelentette azonnal az esetet feletteseinek. A tárgyalást holnap folytatják. MWI Meghalt Briand egyetlen nagy szerelme (Páris, augusztus 16-) Normandia egyik kis falujában meghalt hatvanegyéves korában Jeanne Nouteau, aki köztudomás szerint Briand élettársa volt. Az elhunyt külügyminiszternek nem anyakönyvileg törvényesített kapcsolata volt Jeanne Nouteauval. Az öreg hölgynek az utóbbi időben sok harca volt Briand örököseivel, akik nem akarták kifizetni a reáhagyott életjáradekot. Élete különben szorosan összefonódik a nagy államférfin életével. Egy francia nagyiparosnak volt leánya s húszéves korában, mint egy mérnöknek a felesége, Saint-Nazairebem ismerkedett meg az akkor még fiatal jogásszal. Csakhamar meleg barátság fejlődött ki közöttük, amit a saintnazairei nyárspolgárok súlyosan elítéltek és bíróság elé is állították. A fiatalasszony csakhamar elhagyta férjét és követte Parisba a szegény jogászt, aki mint újságíró próbált belépni a politikai élet porondjára. E küzdelmes, nyomorúságos években a fiatalasszony volt egyedüli támasza a nagy szegénységgel küzdő fiatalembernek. Briand akkor sem hagyta el az asszonyt, amikor 1906-bmi először lett miniszter. Hajfürtjeit nyakán függő amulettben hordozta. E fürtöket a nagy államfér- fiú koporsójába helyezték. — A Times „Az eníber tragédiája“ szegedi előadásáról- Londonból jelentik: A Times nagy cikkben foglalkozik „Az ember tragédiája“ szegedi szabadtéri előadásával. Ezzel kapcsolatban ismerteti Madách életét, a nagy mii keletkezésének körülményeit s méltatja a rendező költői értékét. Végül a szabadtéri előadás művészi megoldását dicséri.
