Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-17 / 185. szám
Péntek, 1934. augusztus 17. — iifa 5 •pvisel flház BUDAPEST V. Sto port*» pKttt ~ tn atanerar Ka SUM—iIMI, ElöíizetésI árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. OKSZAGOS MAGYAKPARTI LAP XVII ÉVFOLYAM. — 185. SZÁM. Felelős sierkesztö: SZÁSZ END HE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Clnj, Baron I.. lJop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissaa és nem is őriz meg a szerkesztőség. Közzétették llindenbarf? politikai végrendeletét, amelyben Németországnak a császár- ságibeli fényét és dicsőségét emlegeti Papén Bécsbe utaztában repülőgépével leszállóit Hitler nyaralójánál és átadta a lezárt borítékot Maxiin (Becs, augusztus 15.) Papén szerdán repülő- gépen Tsckinszky t'tkár é« Rette1 er tanácsos kíséretében megérkezett Becsbe. Á követségén Erbach herceg, követségi tanácsos fogadta. Berlinből jövet Papén kiszállott Berchtesgaden- ben, Hitler bajorországi nyaralójában, ahol átnyújtotta a vezérnek Hindenburg lepecsételt politikai végrendeletét. A végrendeletet Hitler azonnal felbontotta és nyilvánosságra hozta. A végrendelet első részében Hindenburg megismételte azokat a szavakat, amelyekkel a háború után megjelent „Életemből“ cimti emlékiratát kezdte. Az emlékiratok különben több százezer példányban forognak Németországban közkézen. — A hadseregnek megmaradt kereteit meg kell menteni a haza újjáépítése érdekében — kezdi politikai végrendeletét Hindenburg. A német népnek világtörténelmi szerepe van, a német kultúrában hihetetlen értékek vannak felraktározva. — A háború utáni vad politikai szenvedélyek és üres beszédek áradata maga alá temette régi állami felfogásunkat és uj útra kellett térjünk. Ez az áradat el fog apadni és meg fog maradni az a szikla, amelyre biztosan építhetünk s amelyen Németország visszanyerheti a császárság-korabeli fényét és dicsőségét. — A sors úgy rendelkezett velem, hogy 1925-ben uj fejezet kezdődött életemben s ismét a haza szolgálatába kellett állnom. Csak a németség kiapadhatatlan erőforrásaiba fektetett bizalmam adott bátorságot arra, hogy elvállaljam ezt a feladatot s elfoglaljam az elnöki széket. Sokan nem értették meg, miért vállaltam ezt, de nekem egyetlen gondolatom volt a német népet visszavezetni az összetartás és teljes összefogás egységébe. El kellett jönnie az órának, amikor ennek felismerése általánossá vált. így vezettem a megalázás, a külső nyomás idején Németországot addig, amíg végre ütött az óra. — Németország teljes újjászületésének alapja a birodalmi véderő felépítése. Ez megőrizte a régi porosz erényeket, az egyszerűségnek és a bajtársiasságnak az eszméit. Ez a legfőbb kormányzati teendő. Feladata minden más cselekvéstől távolin aradva, tisztán az ország védelme. Akik ezt megvalósították, fogadják köszönetét parancsnokuknak, a világháború tábornagyának. _A német fiatalságnak azt izenem, hogy mindig legyenek készen arra, hogy életüket feláldozzák a haza becsületéért és jó voltáért. A végrendelet további részében külpolitikai kérdésekről beszél Hindenburg. _ Szörnyű kálváriát kellett végigjárnia a német népnek. Szörnv" vrridés helyzetüket kétségbeesetté tette. Csak fokonként lehetett a bilincseket lerázni. Sokan nem értették egyes intézkedéseimet, amit ez a cél tett szükségessé. Tudtam, hogy a német élet fennmaradása érdekében volt erre szükség. Csak isy lehetett elérni odáig, hogy Németország az Európát mozgató kérdésekben ismét szóhoz jusson. És csak igy remélheti Németország, hogy Európában helyreálljon a béke. Köszönöm az Istennek, hogy megengedte érnem a megerősödés óráját. Köszöntőm mindazokat, akik együttmaradtak, együtt dolgoztak az ország érdekében. — Hitler történelmi jelentőségű döntő lépést tett a cél felé, hogy a népet belső egységbe tömörítse. Német népemtől abban a reményben válók meg, hogy amit .1919-ben óhajtottunk és ami 1933 január 30-án beállott, fokozatosan beteljesedjék. így nyugodtan hunyom le szemeimet. A végrendelet dátuma 1934. május 11. Oltó ffőKaercecy meglátogatja a svéJ királyi (Stockholm, augusztus 15.) Ottó főherceg Stockholmból Kalmarba utazott, majd folytatta útját Sollingenbe, ahol a svéd király ven dége lesz. A főherceg egy napig tartózkodik a svéd uralkodó nyaralójában s azután visszatér Stockholmba. Starhemberg herceg hosszas tárgyalásokat folytatott SuvSch olasz külügyi államtitkárral (Becs, augusztus 15.) Starhemberg herceg, osztrák alkanceilár az osztrák fiuk ostiai nyaraló táborából visszatérőben a Róma melletti Caste! Trogano nevű villában szerdán ebédet adott, amelyen megjelent Suvich olasz külügyi államtitkár s az olasz külügyminisztérium több vezető egyénisége, továbbá a quiri- nali osztrák követség főtisztviselői. A diplomaták ebédjén hosszas politikai tanácskozások folytak. Erdély magyarságának igazán nem lehet oka arra, hogy csatlakozzék althoz a színpadias formák között megrendezett ünnepléshez, amellyel Maniu Gyulát hívei és politikai barátai tegnap este körülvették. Tizenötéves életünk Romániában Maniuval kapcsolatban a csalódások folytonos láncolata volt. Legnagyobb csalódásunk a Maniu által is jegyzett gyulafehérvári határozatok el- áruslása bolt. És ennél kisebbb jelentőségű, de a magyarságra nézve azért fontos kérdésekben is csalódnunk kellett az erdélyi románság vezéreiben, elsősorban azonban Maniuban, aki nem egyszer hangoztatta, hogy a románság tanult a múltakon és nem akarja ugyanazt a hibát elkövetni, mint amelyet annyit ostorozott. Pedig a múltak hibái eltörpülnek a maiak mellett és ma nemcsak azért panaszkodunk, hogy jogainkat nem ismerik el, hanem nem mulhatik el nap, amelyen egy újabb és meglepő fordulat még inkább le ne faragna valamit nem is speciálisan kisebbségi, hanem emberi jogainkból. Mindezek ellenére azonban világosan látjuk a Maniu ellen indított hajsza indító okait és fegyvereinek megengedhetetlen voltát. Maniut úgy üldözik, mint ahogy a kopók sarokba szorítják az életéért nyargaló, menthetetlenül halálveszedelembe került nyulat. A Maniu ellen indított offenziva hajthatatlan, kegyelmet nem ismer. Pedig Maniut lehet támadni okkal és joggal, de legalább is í’ri- voTitás, amikor Bukarestből ordítják rá a korrupció vádját és szemforgató farizeuskodással nevezik panamistának. A mi vádjaink nem egyéni hozzáférhetetlenségét vitatják Maniunak, ilyen vádakat már azért sem emelhetünk ellene, mert a Skoda-botrány posványából kihámozni az igazságot e pillanatig legalább reménytelen feladat. Maniunak legnagyobb hibája szerintünk az, hogy politikai vezérségre alkalmatlan és mégis arrogálja magának ezt a szerepet. Többször volt már miniszterelnök és mindannyiszor beigazolódott, hogy országvezetésre kvalifikáló tehetségei vagy nincsenek, vagy pedig úgy elrejti közmondásos passzivitása mögé, hogy a gyakorlatban, ha vannak is, értéktelenek. Az ilyen politikusokra méltán szokták azt mondani, hogy szüle látókörüek. Bizonyos, hogy Balázsfalva, ahol Maniu férfi éveinek alkotásokra leginkább inspiráló, mindenkinél legtermékenyebb korszakát töltötte, nem lehetett alkalmas légkör nagyobb horizontokat áttekintő államférfiu kialakítására. A világháború előtt még az országos események nem fonódtak úgy össze a világeseményekkel, mint manapság, amikor egy japáni, vagy északspanyolországi hidrobbantás hirére is érzékenyen rezonál a világpolitika és. nyomban Összefüggéseket keresünk mi is. A balázsfalvai püspöki aulában, ahol Maniu kereseteket fogalmazott valamelyik vidéki törvényszékhez adresszálva, nem alakulhattak ki Mussolinik vagy MacDonaldok, legfeljebb az évtizedekig változatlan, nyugalmi helyzet ellen opponáló, szűk mesgyék közé kényszeritett vicinális politikusok, akiknek legmerészebb álmában a bécsi ud var audienciás termei jelenhettek meg. Amikor a világháború befejeződött és Maniunak ölébe 'hullott a hatalom, rettentő zavarban lehetett. Koncepciós cselekedetet vártak tőle, de adhatott-e többet, mint ami lényege? Maniu voltaképpen az impériumváltozás óta sem más, mint kisebbségi politikus, — ne döntsük el ezúttal, hogy vezér, vagy csak aivezer — aki Don Quijite módjára nem
