Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-15 / 183. szám
pvisel őház BUDAPEST V. poete» patm ^ b tonnarar Na SC2S8—vm. Szerda, I9&4. augusztus 15, — Ara ,3 fei Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévié 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS M AGY ARP ARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 183. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ EXDSE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Clnj, Baron I,. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Leveleim: Clnj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem Is őriz meg a szerkesztőség. Szegény Erdély Vécjső foltosa AiaţjrKaelesiCu dönt & fonórolt és tanítóit yizsgaeredményérő! Háromszáznál íölbíj tanár és taniEó vizsgázik Kolozsváron A tanárok írásbelijén tizennyolc százaSék bukott meg A nemzeti parasztpárt bukaresti hivatalos lapja megállapítja, hogy a szegény elhagyatott Erdélynek senki sem viseli gondját. Á kormány most Temesváron tartott helyszíni tanácskozást, de szóba sem kerültek az erdélyi problémák. Igazat adunk a Drcptatea-nak, mert látjuk magunk előtt elrohanni az eseményeket, tanúi vagyunk rengeteg politikai mozgalomnak, megszámlálhatatlan gazdasági tervnek, programokat hallunk, hangzatosabbnál hangzatosabbakat, de sehol semmi olyan, minek célja és lényege ezt a megnehezedett erdélyi életet akarná megkönnyíteni. S azt hinné az ember, hogy mégis van abban valami haladás, ha bukaresti lap mondja ezúttal: szegény Erdély. Pedig éppen az adja az erdélyi sorsnak a nyomorúságát, hogy ezek a lapok is csak addig mondják, amig nem lesznek kormánypártiak. Meg van már a múltból a keserű tapasztalatunk. Vannak, akik ismerik az erdélyi életnek a nagy problémáit, vannak, akiknek se kedvük, se érzékük ennek a felismerésére. Amikor azonban ott állanak a kormányrúd mellett s a gyeplőt tart ják a keaükben. -akkor semmit sem látnak ebből a lerongyolódásból, ami napról-napra és évről-évre mind súlyosabb azoknak a számára, kiknek örök-kenyerüket kizárólag csak az erdélyi földből kell kitermelni. Aki kormányra került, az már kalácsot eszik a bukaresti pozíció javadalmaiból. Ilyenkor csak azt az Erdélyt látja s csak azt veszi számításba, amely sokfogásos banketteket ad a leutazó minisztereknek, zászlós vig felvonulásban gondoskodik a fogadtatásról. Ez az eszem-iszom bőség, hajlongás, éljenzés, pohárkoccintó jókedv marad meg emlékül az erdélyi élményekből. S még valami. A szavazatoknak a száma. Olyan kormány nincsen, amely, ha miniszteri kirándulást rendez Temesvárra, vagy Kolozsvárra, vagy akár Topánfalvára, ne kapná meg a fogadtatásra felvonultatott párt- hivek lázasan tüntető közönségét. Az, hogy az erdélyi ötmilliós lakosság jóval több adót fizet az ország többi, tizenhárommilliójánál, nem uj statisztikai fölfedezés. Hányszor kimutattuk s hányszor elsírtuk már, hogy lehetetlen ez a megterhelés. Lehetetlen a teher nehéz súlyát idefordítani, hiszen nem bírhatja el ezt az erdélyi nép. Minden hiábavaló, ha a megélhetésnek a nehézségei egyre fokozódnak s termelés eredménye máshova kerül, nem a mi erőnknek a fokozására. Ez az erdélyi probléma, amit letakarnak a sovinizmus színes függönyeivel, ha követelőén kezd fellépni. Az elégedetlenségnek a szájába adják a kisebbségellenes trombitáit. A nemzeti veszedelmek kürtjeit. S aztán elfoglalják ezzel, hogy ne legyen ideje a saját nagy gondjaiért szót emelni. A nyelvvizsga, az állásokból való tömeges elbocsátás, a tüntető gyűlések éleshangu határozatai mind úgy szerepelnek, mint nagy eredmények. Pedig a szegénységnek nem javul egy hajszálnyi részleteeskéje sem ezzel. Talán van is abban valami gyámoltalanság, hogy Erdély ennyire nem tudja feltárni a maga súlyos nagy sebeit. Erdélyi gyámoltalanság az, hogy a követelések csak az ellenzéki küszöbökig tudnak eljutni, de kétrétgörnyedéssé és tisztán személyi törteíésekké válnak abban a pillanatban, ha kormányajtók előtt kell megállani. (Kolozsvár, augusztus 13.) Háromszáznál több kisebbségi tanár és tanító tartózkodik napok óta Kolozsváron, ahol tudvalevőleg az Anghelescu miniszter által elrendelt nyelvvizsgára idézték be őket- A kisebbségi tanárok ma jutottak el odáig, hogy szóbelileg is kihallgassák őket, a tanitók azonban még csak az írásbelit tehették le hétfőn. A tanárok Írásbeli vizsgálatainak eredményét vasárnap hirdették ki- Tizennyolc százaléka bukott meg az írásbelire állott pároknak, ami az érettségi eredmények után kedvező aránynak látszik, mivel azonban minden egyes esetben a súlyos helyzetben levő család sorsáról van szó, ez az eredmény ugyancsak lehangoló. A kolozsvári írásbeli vizsga eredménye. Számszerint 89 kisebbségi tanár irt megfelelő dolgozatot a vizsgára állott 109 közül. Százalékarányban kifejezve a tanárok közül tizennyolc százalék vizsgaeredménye sikertelen. A tanitók vizsgája. A kolozsvári bizottság előtt öt megyéből jelentkeztek a kisebbségi tanitók és pedig NaHétfőn reggel kifüggesztették a nap folyamán sorra kerülő csoportokban szereplő kisebbségi tanárok neveit is. A bizottság zavartalanul akarja a szóbeli próbát lebonyolítani s ezért kiírták, hogy vizsga köbben senkinek sem szabad belépni a terembe, ahol a katedrán helyetíoglaló bizottsági tagok előtt szorongnak az iskolapadba visszakerült tanárok. Még egy pontja van a hirdetménynek: „Tanulóknak nem szabad a terembe belépni.“ Az első percben arra gondol az ember, mostanság bizony bármilyen furcsa feltevés is indokolt _mikor ezt olvassa, hogy a „tanulók“ kifejezés alatt a bizottság talán azokat a tanárokat érti, akik később kerülnek majd szine elé s ezek részére van megtiltva, az előttük vizsgázók meghallgatása. Ennyire még se jutottunk. A „tanulók“ szó tényleg a szorosan vett fogalomra vonatkozik. A bizottság tapintatosságból zárja fel a vizsgaterem ajtaját a diákok előtt. Megkezdődik a szóbeli, bemegy az első csoport. Mikor bemennek, még nem tudják hogyan fog a vizsga lefolyni, milyen kérdések , várnak rájuk, így érthető, hogy a többi tanár is szorongva várja az első csoport kijövetelét, akiktől megtudhatják, hogyan is megy az ügy. Kijön a csoport, körülveszik az elsőnek átesett tanárokat. Mindenki érdeklődik. _ Egész kedélyesen megy a dolog _ mondja az egyik tanár. Először szakkérdéseket adtak fel. | szódmegyéből öt felekezeti, öt állami, Torda- megyéből nyolc felekezeti, hét állami, Marosmegyéből huszonnégy felekezeti, három állami, Szamosmegyéből huszonhárom felekezeti három állami, Kolozsmegyéből nyolcvanöt felekezeti és huszonhat állami, összesen tehát 202 tanító és tanítónő. Hétfőn kilenc órakor kezdődött az Írásbeli. A tétel a következő volt: „Hogyan lehet hasznosítani a, román hősök életét a gyermekek lelki nevelésénél■“ Déli egy órára voltak készen a tanitók az Írásbelivel- Egy oldalnál kevesebbet senki sem irt. Függetlenül az Írásbeli eredményétől, a szóbeli vizsgák csütörtökön kezdődnek. Akiknek az írásbeli nem sikerül, azok is szóbelire állnak és a két vizsga eredménye alapján döntenek a tanitók további sorsa felett. Az anyagilag és idegileg alaposan megviselt emberek kétségbeesetten várják sorsuk eldőltél Megrázóbbnál megrázóbb képekkel és helyzetekkel találkozik az ember. Van olyan vizsgázó is, ki háromhetes gyermekével ölében ült be a vizsgapadba. Azután á'/t alános jellegű beszélgetés következett. Megkérdezte, hol tanítunk, melyik iskolában, hol és mikor tanultunk románul s hasonló, ebbe a tárgykörbe eső dolgokat. _Körülbelül 20 percet tartott mindegyikünk vizsgája. Kiderül, hogy a bizottsági tagok római számokkal jegyeznek s egyes esetekben előkeresik az éppen „műsoron levő“ tanár írásbeli dolgozatát s miközben ezt tanulmányozzák, teszik fel a kérdéseket. A számtan és fizika-szakos tanárok részére utólag Brassóból egy számtantanárt küldtek ki, ez teszi fel nekik a szakmájukba vágó kérdéseket. A hangulat általában bizakodó. A tanárok, akik már túlestek az Írásbelin, úgy érzik, hogy eleget nyújtottak, román nyelvtudásuk elfogadásra kell találjon a vizsgabizottság előtt. így érzik, de tudják, hogy a bizottságnak jelentését be ket> nyújtani Anghelescu miniszternek s végső fokon majd, a miniszter bírálja el, hogy ki alkalmas arra, hogy tovább tanítson a magyar, vagy szász gimnáziumban, kinek a román tudása elegendő arra, hogy például a vallást, vagy mondjuk rajzot előadja a diákoknak. Anghelescu miniszter nem volt ott a vizsgákon, de azért mégis magának tartja fenn a döntés jogát. Hétfőn huszonöt tanár jutott keresztül a szóbelin. ezt véve alapul, még három nap kell tehát, mig befejezik Kolozsváron a kisebbségi tanárok újabb és ismételt Anghelescu-próbáját. Bizakodó a hangulat a szóbelire állott tanárok között
