Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-11 / 180. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 180. SZÁM. KíLlTlUjS&G 5 Hogyan keresett a nagyváradi utazási iroda tulaldonosa nagy pénzeket Budapesten román útlevelekkel T Százszámra csempészeit be Magyarországra útleveleket — utas nélkül — A gyanús üzletek kipattanása után a Nemzeti Bank visszavonta a zárolt pengők felszabadítására vonatkozó rendeletét (Budapest, augusztus 9.) A budapesti rendőrséget és pénzügy köröket hetek óta nagyszabású valutaboti’ány foglalkoztatja. Egy nagyváradi utazási iroda, felhasználva azokat a köanyiféseket, amelyeket a magyar kormány a Budapesten tartózkodó idegenek kényelmére óletbeléptetett, raffinált módon a maga számára szedte le az igy kinálkozó tejfölt és ezzel több százezer pengő illetéktelen haszonhoz jutott. Ezzel a visszaéléssel ugyanakkor megkárosította azokat a romániai embereket is, akiknek Budapesten zárolt pengő követelésük van, mert a magyar pénzügyminisztérium, hogy a további visszaéléseket megakadályozza, felfüggesztette azt a kedvezményt, amely az idegen állampolgárok számára lehetővé tette a pengő követelések felhasználását. A felszabadított pengőkMint ismeretes, a magyar kormány a gazdasági válság folytonos rosszabbodásának ellensúlyozásaképpen pár évvel ezelőtt pengőkiviteli tilalmat léptetett életbe és a külföldieknek a budapesti bankokban levő követeléseit letiltota, illetve azok kiadását engedélyhez kötötte. A budapesti bankokkal összeköttetésben álló külföldi betéttulajdonosok igy abba a helyzetbe kerültek, hogy pénzük biztos helyen volt ugyan, azonban nem nyúlhattak hozzá. Ennek aztán Magyarországot illetőleg, köz- gazdasági szempontból is káros hatása volt, mert a zárolt pengő összegek hasonló szerepet kaptak, mint a szalmazsákokban és harisnyákban eldugott pénzek, nem tudtak hejutni a gazdasági vérkeringésbe. A magyar kormány aztán alapos megfontolás után úgy határozott, hogy a Magyarországra utazó külföldiek számára aszerint, hogy mennyi időt töltenek az országban, felszabadítja a záróit pengőket. Ez a rendelkezés főleg idegenforgalmi célokat szolgált, mert a magyar pénzügyminisztérium elképzelése az volt, hogy az esetről-esetre, hétről-hétre felszabadított pengő-leléteket tulajdonosaik Magyarországon fogják elkölteni és ezzel legális módon fokozzák a magyarországi idegenforgalmat. Egy jól bevált rendelet. A gyakorlat eleinte mindenben igazolta a magyar pénzügyminisztérium rendelkezésének helyességét. Nagyon sok olyan idegen állampolgár ment föl Budapestre, aki egyébként otthon maradt volna, igy azonban már csak azért is Magyarországon töltött néhány hetet, hogy hétről-hétre kivehesse az engedélyezett heti hét-nyoleszáz pengőt. Budapesten aránylag olcsó a megélhetés és igy amellett, hogy nyolcvan-száz pengőből hét napon át fényesen megélt a zárolt pengő-tulajdonos, a többlettel szabadon rendelkezhetett. Munkában a valutaügynökök és a bankok. A legtisztességesebb és leggyakorlatiasabb szempontok szerint kiadott rendeletén is támad hatnak azonban rések, amelyek szélhámosok és spekulánsok visszaéléseire adnak módot. Megmozdultak a valutaügynökök, akik a pengő-íelszabaditás révén könnyű és jó keresetet igyekeztek biztosítani maguknak, öe nemcsak ügynökök, hanem budapesti nagy bankok is jó üzletnek fogták fel ezt az alkalmat. Budapesten állandóan nagyszámban tartózkodnak külföldi állampolgárok, akik valamelyik utódállam útlevelével érkeznek oda és hónapokig, sok esetben évekig tartózkodnak a magyar fővárosban. A valutaügynökök fel kutatták ezeket az embereket, jutalékot ígértek nekik és erűnek ellenére kölcsönvették útleveleiket. Az útlevelekkel felmentek az ilyen üzletekre berendezkedett bankba, az illető bank az útlevél alapján zárolt-pengő felszabadítását kérvényezte és a Magyar Nemzeti Bank ilyen esetekben minden további nélkül ki is utalta, illetve felszabadította az általa megállapított összeget a bemutatott útlevelekre. Eleinte hetenként nyolcszáz pengő kiadását engedélyezték, később az összeg az igénylés növekedésével leszállóit. Ennek az összegnek bizonyos részét a valutaügynök kapta, aki pár pengőt keresetéből átengedett az útlevél tulajdonosának. Az első időben ezek az összegek is jelentékenyek voltak, mert a külföldi útlevelek gazdái hét naponként husz-harminc pengőhöz is hozzáEgy erdélyi, még pedig nagyváradi utazási irodának támadt az a gondolata, hogy az uj valutarendelet résein keresztül százezreket lehet keresni — pengőben. Egy bizonyos Hartmann Andor nevű ur, a „Stopp“ nagyváradi utazási iroda egyik tulajdonosa eleinte nem csinált egyebet, minthogy az általa Budapestre szállított utasok útlevelével lebonyolította ezt az üzletet. így is szépen keresett, de ugylátszik nem eleget- Fogta magát tehát és Erdélyben százszámra szedte össze az útleveleket és magukat az utasokat Erdélyben hagyva, csupán az útleveleket vitte fel Budapestre. Később úgy kifejlesztette üzletkörét, hogy nem is egy, hanem három budapesti nagybankkal szövetkezve követte el a valutamanipulációkat- Az, idegenek számára tett könnyítések révén előnyösen jutott valutához. Bridzseltfknek fontos könyvujdonsá g Culbertson A kontrakt bridzs Il-ik kék könyve 335 oldal, ára 108'— lej. Kapható a KeSetí Újság kiadóhivatalában Cluj, L. Pop ucca 5. Vidékieknek a pénz és 10 lej portó költség előzetes beküldése eseten azonnal szállítjuk jutottak minden kockázat és munka nélkül. Utóbb a kereset lecsökkent heti 6—7 pengőre, de ez sem volt megvetendő. Az már a bank dolga volt, hogy a Nemzeti Bank felé törvényes formát adjon ennek a kissé illatos üzletnek. A dolog a gyakorlatban úgy folyhatott le, hogy a bank az illető utlevél- tulajdonos nevére zárolt pengő összegeket irt át, vagyis az igazi betéttulajdonos követelése nek egy részét egyszerű levelezési eljárással át sibolta a földhöz ragadt külföldi nevére. Hogy semmi baj ne lehessen, az újdonsült bététtulaj- donossal alá is Íratták az átvételi elismervényt, hogy a Nemzeti Bank által kiutalt pénzt átvette. Csakugyan ki is fizették neki, de mindjárt mellette állott a valutaügynök, aki gyorsan kitépte a kezéből a pénzt és csak a kialkudott garasokat adta vissza belőle. Egy csomó nyomorult kisegzisztencia, Budapesten tanuló utódállamokbeli diákok, meg aztán a Newyork kávéházban ténfergő kivénhedt szubrettek és drámai hősök hÓTiapokig megéltek ebből a machinációból. A hatóságok természetesen tudtak a dologról, de nem akadályozták meg mindaddig, amíg a stikliből nagyszabású szel hámosság nem lett. Pld. száz svájci frankért százhatvan pengőt kapott, amiért csak száztiz pengő járt volna, így száz svájci frankonként 56 pengő tiszta haszna volt. A rendőrség megállapította, hogy Hartmann idők folyamán háromszázezer pengő értékben kötött üzleteket a három budapesti bankkal és ezekből az üzletekből arány talanul nagy hasznot szerzettHartmann Andort az egyik bankban fogták el a valutaellenőrző hatóság detektivjei és vitték be a lipótköruti hivatalba, ahol napokon keresztül kihallgatták és az ellene beszerzett bizonyítékok alapján az ügészség előzetes letartóztatásba is helyezte. Hartmann azzal igyekezett védekezni, hogy ő tulajdonképpen nem károsította meg Magyarországot, illetve pénzügyi manipulációi nem ártottak a magyar pengőnek, hanem legfeljebb Románia részéről érhetné őt szemrehányás azért, mert onnan pénzt vitt kiEzt a védekezését a tények megcáfolták. Lehet, hogy manipulációival ártott Romániának is és onnan tényleg bevitt Magyarország területére lejt, ezzel szemben azonban föltétlenül megkárosította Magyarországot — ez a hivatalos magyar álláspont, — mert hiszen végeredményben pengőkiajánlást követett el és jogtalan haszonhoz jutott olyan módon, hogy az idegenforgalom számára tett könnyítéseket a saját céljaira felhasználta anélkül, hogy valóban idegeneket vitt volna Magyarország területére. Vizsgálat a bankokban. A valutaellenőrző hatóság detektivjei a három ismert bankban tovább folytatták a vizsgálatot annak megállapítására, hogy a Hartmann-féle manipulációk milyen utón nyertek lebonyolitást ezekben a bankokban és hogyan vált lehetségessé, hogy ezek az üzletek hónapokon keresztül simán mentek, anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnt volnaA Hartmann-féle üzleteket lebonyolító banktisztviselők elsősorban azzal védekeznek, hogy ők a bank utasításai alapján jártak el és semmi egyebet sem tettek, mint amit a bank alkalmazottainak kötelességük volt megtenni. Hangsúlyozzák azt is, hogy semmiféle egyéni kapcsolatuk Hartmannal nem volt és a vele való összeköttetés során tisztán, mint a bankok alkalmazottai jártak elÚtlevelek százszámra — utas nélkül
