Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)

1934-08-11 / 180. szám

XVII. ÉVFOLYAM. 180. SZÁM. KíLlTlUjS&G 5 Hogyan keresett a nagyváradi utazási iroda tulaldonosa nagy pénzeket Budapesten román útlevelekkel T Százszámra csempészeit be Magyarországra útleveleket — utas nélkül — A gyanús üzletek kipattanása után a Nemzeti Bank visszavonta a zárolt pengők felszabadí­tására vonatkozó rendeletét (Budapest, augusztus 9.) A budapesti rend­őrséget és pénzügy köröket hetek óta nagy­szabású valutaboti’ány foglalkoztatja. Egy nagyváradi utazási iroda, felhasználva azokat a köanyiféseket, amelyeket a magyar kormány a Budapesten tartózkodó idegenek kényelmére óletbeléptetett, raffinált módon a maga szá­mára szedte le az igy kinálkozó tejfölt és ezzel több százezer pengő illetéktelen haszonhoz ju­tott. Ezzel a visszaéléssel ugyanakkor meg­károsította azokat a romániai embereket is, akiknek Budapesten zárolt pengő követelésük van, mert a magyar pénzügyminisztérium, hogy a további visszaéléseket megakadályozza, felfüggesztette azt a kedvezményt, amely az idegen állampolgárok számára lehetővé tette a pengő követelések felhasználását. A felszabadított pengők­Mint ismeretes, a magyar kormány a gaz­dasági válság folytonos rosszabbodásának ellensúlyozásaképpen pár évvel ezelőtt pengő­kiviteli tilalmat léptetett életbe és a külföldiek­nek a budapesti bankokban levő követeléseit letiltota, illetve azok kiadását engedélyhez kötötte. A budapesti bankokkal összeköttetés­ben álló külföldi betéttulajdonosok igy abba a helyzetbe kerültek, hogy pénzük biztos helyen volt ugyan, azonban nem nyúlhattak hozzá. Ennek aztán Magyarországot illetőleg, köz- gazdasági szempontból is káros hatása volt, mert a zárolt pengő összegek hasonló szerepet kaptak, mint a szalmazsákokban és harisnyák­ban eldugott pénzek, nem tudtak hejutni a gazdasági vérkeringésbe. A magyar kormány aztán alapos megfontolás után úgy határozott, hogy a Magyarországra utazó külföldiek szá­mára aszerint, hogy mennyi időt töltenek az országban, felszabadítja a záróit pengőket. Ez a rendelkezés főleg idegenforgalmi célokat szolgált, mert a magyar pénzügyminisztérium elképzelése az volt, hogy az esetről-esetre, hét­ről-hétre felszabadított pengő-leléteket tulaj­donosaik Magyarországon fogják elkölteni és ezzel legális módon fokozzák a magyarországi idegenforgalmat. Egy jól bevált rendelet. A gyakorlat eleinte mindenben igazolta a magyar pénzügyminisztérium rendelkezésének helyességét. Nagyon sok olyan idegen állam­polgár ment föl Budapestre, aki egyébként otthon maradt volna, igy azonban már csak azért is Magyarországon töltött néhány hetet, hogy hétről-hétre kivehesse az engedélyezett heti hét-nyoleszáz pengőt. Budapesten arány­lag olcsó a megélhetés és igy amellett, hogy nyolcvan-száz pengőből hét napon át fényesen megélt a zárolt pengő-tulajdonos, a többlettel szabadon rendelkezhetett. Munkában a valutaügynökök és a bankok. A legtisztességesebb és leggyakorlatiasabb szempontok szerint kiadott rendeletén is támad hatnak azonban rések, amelyek szélhámosok és spekulánsok visszaéléseire adnak módot. Megmozdultak a valutaügynökök, akik a pengő-íelszabaditás révén könnyű és jó kere­setet igyekeztek biztosítani maguknak, öe nemcsak ügynökök, hanem budapesti nagy bankok is jó üzletnek fogták fel ezt az alkal­mat. Budapesten állandóan nagyszámban tartóz­kodnak külföldi állampolgárok, akik vala­melyik utódállam útlevelével érkeznek oda és hónapokig, sok esetben évekig tartózkodnak a magyar fővárosban. A valutaügynökök fel kutatták ezeket az embereket, jutalékot ígértek nekik és erűnek ellenére kölcsönvették útlevelei­ket. Az útlevelekkel felmentek az ilyen üzle­tekre berendezkedett bankba, az illető bank az útlevél alapján zárolt-pengő felszabadítását kérvényezte és a Magyar Nemzeti Bank ilyen esetekben minden további nélkül ki is utalta, illetve felszabadította az általa megállapított összeget a bemutatott útlevelekre. Eleinte heten­ként nyolcszáz pengő kiadását engedélyezték, később az összeg az igénylés növekedésével le­szállóit. Ennek az összegnek bizonyos részét a valutaügynök kapta, aki pár pengőt kereseté­ből átengedett az útlevél tulajdonosának. Az első időben ezek az összegek is jelentékenyek voltak, mert a külföldi útlevelek gazdái hét naponként husz-harminc pengőhöz is hozzá­Egy erdélyi, még pedig nagyváradi uta­zási irodának támadt az a gondolata, hogy az uj valutarendelet résein keresztül százezreket lehet keresni — pengőben. Egy bizonyos Hart­mann Andor nevű ur, a „Stopp“ nagyvá­radi utazási iroda egyik tulajdonosa eleinte nem csinált egyebet, minthogy az általa Bu­dapestre szállított utasok útlevelével lebonyo­lította ezt az üzletet. így is szépen keresett, de ugylátszik nem eleget- Fogta magát tehát és Erdélyben százszámra szedte össze az útle­veleket és magukat az utasokat Erdélyben hagyva, csupán az útleveleket vitte fel Buda­pestre. Később úgy kifejlesztette üzletkörét, hogy nem is egy, hanem három budapesti nagybankkal szövetkezve követte el a valuta­manipulációkat- Az, idegenek számára tett könnyítések révén előnyösen jutott valutához. Bridzseltfknek fontos könyvujdonsá g Culbertson A kontrakt bridzs Il-ik kék könyve 335 oldal, ára 108'— lej. Kapható a KeSetí Újság kiadóhivatalában Cluj, L. Pop ucca 5. Vidékieknek a pénz és 10 lej portó költség előzetes beküldése eseten azonnal szállítjuk jutottak minden kockázat és munka nélkül. Utóbb a kereset lecsökkent heti 6—7 pengőre, de ez sem volt megvetendő. Az már a bank dolga volt, hogy a Nemzeti Bank felé törvényes formát adjon ennek a kissé illatos üzletnek. A dolog a gyakorlatban úgy folyhatott le, hogy a bank az illető utlevél- tulajdonos nevére zárolt pengő összegeket irt át, vagyis az igazi betéttulajdonos követelése nek egy részét egyszerű levelezési eljárással át sibolta a földhöz ragadt külföldi nevére. Hogy semmi baj ne lehessen, az újdonsült bététtulaj- donossal alá is Íratták az átvételi elismervényt, hogy a Nemzeti Bank által kiutalt pénzt át­vette. Csakugyan ki is fizették neki, de mind­járt mellette állott a valutaügynök, aki gyor­san kitépte a kezéből a pénzt és csak a kialku­dott garasokat adta vissza belőle. Egy csomó nyomorult kisegzisztencia, Budapesten tanuló utódállamokbeli diákok, meg aztán a Newyork kávéházban ténfergő kivénhedt szubrettek és drámai hősök hÓTiapokig megéltek ebből a machinációból. A hatóságok természetesen tud­tak a dologról, de nem akadályozták meg mindaddig, amíg a stikliből nagyszabású szel hámosság nem lett. Pld. száz svájci frankért százhatvan pengőt kapott, amiért csak száztiz pengő járt volna, így száz svájci frankonként 56 pengő tiszta haszna volt. A rendőrség megállapította, hogy Hartmann idők folyamán háromszázezer pengő értékben kötött üzleteket a három bu­dapesti bankkal és ezekből az üzletekből arány talanul nagy hasznot szerzett­Hartmann Andort az egyik bankban fog­ták el a valutaellenőrző hatóság detektivjei és vitték be a lipótköruti hivatalba, ahol napo­kon keresztül kihallgatták és az ellene beszer­zett bizonyítékok alapján az ügészség előzetes letartóztatásba is helyezte. Hartmann azzal igyekezett védekezni, hogy ő tulajdonképpen nem károsította meg Magyarországot, illetve pénzügyi manipulá­ciói nem ártottak a magyar pengőnek, hanem legfeljebb Románia részéről érhetné őt szem­rehányás azért, mert onnan pénzt vitt ki­Ezt a védekezését a tények megcáfolták. Lehet, hogy manipulációival ártott Romániá­nak is és onnan tényleg bevitt Magyaror­szág területére lejt, ezzel szemben azonban föltétlenül megkárosította Magyarországot — ez a hivatalos magyar álláspont, — mert hi­szen végeredményben pengőkiajánlást köve­tett el és jogtalan haszonhoz jutott olyan mó­don, hogy az idegenforgalom számára tett könnyítéseket a saját céljaira felhasználta anélkül, hogy valóban idegeneket vitt volna Magyarország területére. Vizsgálat a bankokban. A valutaellenőrző hatóság detektivjei a három ismert bankban tovább folytatták a vizsgálatot annak megállapítására, hogy a Hartmann-féle manipulációk milyen utón nyertek lebonyolitást ezekben a bankokban és hogyan vált lehetségessé, hogy ezek az üzletek hónapokon keresztül simán mentek, anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnt volna­A Hartmann-féle üzleteket lebonyolító banktisztviselők elsősorban azzal védekeznek, hogy ők a bank utasításai alapján jártak el és semmi egyebet sem tettek, mint amit a bank alkalmazottainak kötelességük volt meg­tenni. Hangsúlyozzák azt is, hogy semmiféle egyéni kapcsolatuk Hartmannal nem volt és a vele való összeköttetés során tisztán, mint a bankok alkalmazottai jártak el­Útlevelek százszámra — utas nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom