Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-22 / 163. szám
K ElETi'UjSJÍG 5 Kolozsvárnak nem imponál a gáz, Rendkívüli érdeklődés mellett zajlott le a gáztámadds főpróbája — Menekülés helyett mindenki látni akarta a légi támadást — Előírás szerint történt minden, baja senkinek sem esett, csak a galambok rémültek meg az elhárító ágyuk, petárdák robbanásától (Kolozsvár, julius 20.) Húsz évvel ezelőtt is valahogy igy lehetett. Különbség a két gázos idő között kb. esak annyi, mint műfajilag két színdarab között. Az volt a dráma, megrázó, hátborzongatóan széles, vérrel átitatott cselekménnyel, ahol a hősök a saját hibájukon kivül és anélkül estek . el, hogy a maguk akaratukból törtek volna a fennálló társadalmi és világrend ellen, amely a végéti a színdarab lélektana szerint elsöpri őket. A pénteki, ez meg a vigjáték volt. Szerény után- költés. Ami rut, szörnyűséges és visszataszító volt a komoly gázháboruban, azt élvezetes és bensőséges ünnep kedvéért a rendező ügyes kézzel elretusálta. Valahogy: nem volt lendület ebben a pénteki cécóban, nem tudta, sodorni, magávalra- gadni az embert, úgy voltunk vele, mint a pompás külsőségekre épített operettel, ahol az ember kizárólag mulatni akar. Szó, ami szó: csalódtunk. Mégis: lássuk! Jelmezes főpróba. Hiába rendelet, hiába durva megtorlásokat Ígérő hatósági határozat, röviddel öt óra után elözönlik az emberek a főteret. Kíváncsian törik a fejüket erre-arra. Hol az uccákat vizsgálják, hol az eget. Ott tűzoltókat, gázmaszkba bujt katonákat, itt ellenséges, kíméletlen repülőgépekéi várnak. A városháza boltozata alatt megkezdődik a főpróba. Húsz-huszonöt gyéréit és férfi engedelmesen tartja fejét, amig a kapitány vörösf estékke1 „kisminkeli“ őket. Egyik a szeme alá kap egy kiflialaku, vörös stráfot, másiknak a karját, arcát, nyakát mázolja össze a kapitány, mindaddig, amig el nem fogy a festék. Nem azért katonatiszt, hogy föl ne találja magát. Pillanatig habozik, majd a bámuló hölgyek felé fordul: . _Egy kis rúzst nem kaphatnék kölcsön? Egyik kolozsvári ujságirónö már oda is adja a ruzsos tubust s a kapitány ezzel folytatja a maszkirozást. Senki nem tud az alkalomhoz méltó komolyságot erőltetni magára. Itt is, ott is felharsan a nevetés. Nem jó jel egy ilyen véresen komoly, hátborzongató színdarab előtt... De nemcsak ennyiből áll. A sebesülteknek tudniok kell nyögni és hörögni. Azonkívül azt is, hogy egy jól nevelt, gáztól fuldoklónak mint illik elvágódni, fetrengeni a földön és segítségért ordítani. A kapitány vezényel s a sebesültek rendes ütemben végzik a gyakorlatot. Már úgy, ahogy a sebesülés diktálja. Akiknek tüdejük, légzőszerveit a gáz roncsolta szét: hörögnek, akiket srapnell-szi- lánkok vertek a földre, azok torkukszakadtából ordítanak szanitészért és vérükben fetrengenek a földön. Szó, ami szó: Nevetni lehet, de irtózni semmi szín alatt. Bárány Zsigmond, alias Sigismund Baran. Van itt a sebesültek között egy öreg, szalmakalapos, afféle falusi bácsi, aki pár perc múlva srapnellszilánkoktól találva fog földrezuhanni. Körülveszik az újságírók s faggatják, hogy idegességében és elfogódottságában takarmánykalapja is 6zinte belepirul. Meg tudjuk, hogy végigküzdötte a világháborút és hetekig feküdt az egyik gáztámadás után. öt nem kell oktatni, hiszen gyakorlata van. Elmondja, hogy kitüntetéseit az impé- rium átvételekor a románok elkobozták. Emlék tehát, legalábbis kézzelfogható, semmi sem maradt a háborúból. Megkérdezzük: _ így nyögött, ordítozott, a háborúban is, amikor ott fojtogatta a gáz? Az öreg fitymálólag nevet: _Nyavalyát, kérem! Ott az ember nem tudott ilyen hangosan nyögni, hörögni, de itt kell, mert különben nem hallják meg a szanitészek. Érdekes apróságok között megtudjuk, hogy Bárány Zsigmondból idő múltával hogy lett Sigismund Baran. Semmi különösebben. Száz és száz ilyen eset _csak egy a sok közül. Még valamit, ami nem is tartozik ide: Ezelőtt egy héttel behozta feleségét Kolozsvárra, akinek elméje a saját véleménye szerint elborult. Értelmetlenül motyogott maga elé, éjjelenként kiugrott az ágyból, letépte ruháit, ordított s tört-zuzott mindent maga körül. Vitte az elmegyógyintézetbe _onnan a rendőrségre utasították. Nincs hely. Egy hét óta a rendőrségen van bezárva az örült asszony. Az elmegyógyintézetben nincsen hely!... Bárány szerint orvosok nem vizsgálták még meg s ha sokáig ott tartják az asszonyt, ha makkegészséges is, bizonyára helyet kell szorítani neki a bolondok házában. De az öreg nem nagyon hajlandó tovább tárgyalni. Újságíró ide, újságíró oda, a gáz, a sebesülés, mégis fontosabb. Hiszen innen bizonyára kinéz valami. De idejében is, mert amióta idejött feleségével, minden pénzét megette, s reggeltől estig egyet korog a gyomra. Künn is, benn is fokozódó izgalommal várják a feltűnő gépmadarakat. De azok bizonyára elültek, nincs kedvük elébujni. Vihart éreznek. Öt perc múlva itt is van. Megdördül az ég s az esőt, mintha dézsából öntenék. Szempillantás alatt szétszalad a főtér emberáradata s csak néhány rendőr áll rendíthetetlenül. Azok is az akácfák alatt. Már-már elfogja a szorongás az embereket, hogy a várva-várt, agyonfantáziált csemege elmarad: De nem! öt óra 20 perc, Szamosfalva felől méltóságteljesen, úszva hangtalanul előtűnik az égen tizenhárom repülőgép. Megkondulnak a harangok, a beharangozott sziréna jelzéseket azonban jajgató és vékony rendőrsipok pótolják. Megkez? dődik a tisztitó munka. Két perc s a rendőrök, katonák szétzavarják az állingálókat. De az emberek fegyelmezetlenek. Mindenki arra vár, hogy a másik meneküljön először. így történt meg, hogy amikor a gépek a főtér felé érkeztek s szórták lefelé ártatlan vörös és zöld „bombáikat", az emberek nagy része még a kapuk előtt tolongott. Ugyanekkor meggyujtották a Városháza előtt ácsolt kalibát. A lángok pillanat alatt felcsapnak, s recseg-ropog az egész deszkaalkotmány. Kiérdemesült nyirágseprük, cukrosláda-töredékek, kátránnyal leöntött gyaluforgács ropog a lángok között s a nézők félni kezdenek, hogy a tűzoltók későn érkeznek. Egy epés hang meg is szólal közülünk, akik a városháza terraszán állunk. A hatóságok és az újságírók közül: — Biztosan jól van bebiztosítva. Az a fontos, hogy leégjen... Bomba9 gáz9 tűzoltók, katonák, sebesültek s legvégül a mentők A helyyzet egyre forrósodik. A repülőgépek már átíveltek a főtér felett s ekkor kirohannak a sebesültek, elvágódnak a főtéri gruppok körül a zöld pázsiton s a védelmi tüzérség is észbekap. Iszonyú durrogás kezdődik, nyakra-főre robbannak a petárdák. De ugylátszik, az emberek idegei vasból vannak s csak a galambok rebbennek föl a Szent Mihály templomról s eszeveszetten kóvályognak körbe. öt óra 44 perckor megérkezik a gázmaszkos tűzoltóság. Nekiesnek az égő kalibának s az észre se veszi magát, máris porsátorába dől. A Banca Centrala előtt fe’kusztatják a magasba, az egyik tüzoltólétrát, amelyen pillanatok alatt felrohan a főcsővezető. Locsolja a házfedelet. Unhatja magát, mert csak immcl-ámmal szórja a vizsugarat a tetőzetre. — Mi lesz a sebesültekkel? _, hangzik fel itt is, ott is. Egyelőre semmi segitőcsoporl, se szani- tész, se mentő. De mégis! A mentőcsapatok hordágyakkal kirohannak a főtéri gruppok közé, kötözik-foltozzák a sebesülteket, rakják hordágyra és szaladnak be velük a városháza kapuja alá. Persze először illendően bekötözik őket. Már mindenkit ott, ahol megsebesült, ahol testén vörösük a rúzs. Öt óra 47 perckor megint visszatérnek a repülőgépek s kezdődik minden elölről. Kiabálás, robbanás, füst, futkorászás. A hordágyakkal közben szaladgálnak s nemsokára megérkezik o két mentőkocsi. A sebesültek hevesen vitatkoznak, majdnem hajbakapnak, hogy ki kerüljön a gépbe. De csak éppen bepakolnak Párat,_ várnak, amig vége a támadásnak s akkor kiszedik őket... Határozottan pechjük van. E^v potya kocsizás sohasem rossz. Pláne mentőkocsin. Abba ritkán kerül úgyis az ember. A repülőgépek eliszkolnak, már gyorsan, ugv, ahogy az az ellenséghez illik. Nemsokára aztán megkondulnak a harangok: vége a bábomnak Mehet mindenki, amerre a szeme lát. Leszedik a gázmaszkokat, a hordágyakbó! kitessékelik a sebe sülteket s egy pár perc és a tűzoltó takarodó fel- hangzása után felsorakozik a rezesbanda s indulókat játszanak. Légitámadás repülőgép nélkül. Este féltiz órakor megismétlődött a gáztámadás teljesen azonos programmal, mint a délután. A harangok, szirénák megtették kötelességüket, az ágyuk hasonlóképpen akcióba léptek, de nagy voit a meglepetés, mikor kiderült, hogy a repülőgépek otthonmaradtak. Ez különben nem is volt meglepetés, mert a programban benne volt, hogy az esti támadásnál a repülőgépek nem hagyják el han- gáraikat, a közönség azonban bosszankodott, mert ez lett volna a slágere az éjjeli légi támadásnak. Igen sokan voltak, kik háborús reminiszcenciáikat mesélgették és gyermekeiknek szerették volna legalább is igazolni tapasztalataikat e veszélytelen alkalommal bemutatni. Az illusztráció azonban elmaradt s az emberek szépen elszéledtek. Alaposan elverték a községi bírót, mert a más feleségének udvarolgatoit A férjet, aki a bírót elagyabugyálta, letartóztatták s a dévai ügyészségre kisér ék (Déva, julius 20.) Bradea Simon, a hátszegi járásban fekvő Mácsó község birája, régen udvarolgatott Crisan Lázár odavaló lakos, volt vasutas feleségének, aki azonban nem akarta meghallgatni a szerelmes embert, sőt Bradea legyeskedéseiről férjének is panaszkodott: A község birája emiatt valósággal kereste az alkalmat, hogy Crisanon valahogy bosszút állhasson ezért, amikor Crisan tehenét a tilosban érte, 120 lejjel büntette meg, amit Crisan nem volt hajlandó megfizetni. A harag köztük állandósult s Bradea csak újabb alkalmat várt, hogy kívánságának eleget tehessen. Hétfőn, julius 16-án el is érkezett ez az alkalom. Bradea bejött a bátszegi vásárra s amikor hazafelé ment, az utón éppen Crisan feleségével találkozott, akinek újból elkezdte a szépet tenni. Az udvarlásnak az lett a vége, hogy néhány perc múlva az asszonyt egy bokor mögé akarta hurcolni, amikor azonban odaértek, a bokor mellől az asszony férje előugrott és alaposan elagyabngyálta a szerelmes bírót. A falusiak csak másnap este akadtak rá a szerencsétlen emberre, aki az ítéletidőt is kint töltötte teljesen eszméletlen állapotban. Azonnal Hátszegre vitték, ahol orvosi kezelés alá vették, felépüléséhez azonban kevés a remény. A férjet a csendörség letartóztatta és a dévai ügyészség fogházába kisérte.
