Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-11 / 153. szám
as?: Tipvioel Gház BUDAPEST V. W-r Jr ? Taxa poatalä plăUti In numerar No. 24.258—1927. V - ... . • v+ *■ - Szerda, 1934» Julius 11» — 4i*ir 3 íei Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII, ÉVFOLYAM - 153. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kolozsvár. Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Leveleim: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Postások, állami tanítók J ‘r 7 f •' *• Az angol expedíciói hadsereg kérdéséré tárgyal Barikon Londonban Barthou szerint csak udvariassági látogatásról van szó, de az angol sajtó joggal kételkedik a nyilatkozat őszinteségében 'Az állami iskolák magyar tanítóira és a postásokra került most a sor. Minden nap jön valami hir, ami megrázza a magyar kisebbségi polgárság valamelyik foglalkozási" rétegét/ Néhány nappal ezelőtt a magánvállalatok magyarnyelvű könyvelőit és levelezőit fenyegette az a veszedelem, bogy át kell adníok állásaikat másoknak. Aztán azért kellett harcolni, hogy a magánvállalatok hivatalnoki és munkás létszámából nyolcvan százalékban ne a kisebbségi, hanem csak a külföldi alkalmazottak legyenek kizárva, mert a törvényjavaslat szövegében az állott: nyolcvan százaléknak „románcnak kell lennie. A felekezeti magyar iskolák, tanintézetek tanárai és tanitói remegve várják a kíméletlenül beígért nyelvvizsga rendeletét- Az érettségi drákói szigorúságának is az a célja és következménye, hogy a magyar ifjak ne szerezhessenek diplomát a magasabb képesítéshez kötött intellektuális pályák kenyérkeresetéhez, a vasutasok a nyelvvizsgák elégtelen bizonyítványaival a fegyelmi bizottságok előtt állanak. Mi mindent soroljunk fel még annak a megállapításához,"hogy kínos kisebbségi helyzet gyötrelmes nyári hónapjait éljük. Senki sem tudhatja ilyen körülmények között, hogy mennyiben bizhatik saját egzisztenciájának a holnapi biztonságában. Aki terített asztalnál ülhet ma családi otthonában, nem tudja, hogy a villámcsapás milyen hirtelenségével jön egy rettentő ötlet, amely földönfutóvá teszi. Pedig olyan kevesen vannak már, akik meg tudták különös szerencsével tartani az elmúlt pár esztendő gazdasági rázkódtatásai alatt és a politikai kisebbségellenes feszültség fokozódásai között a kenyérkereső foglalkozását megmenthette. Itt vannak a szegény postások és a szerencsétlen állami tanítók. Akik azokhoz a ritka szerencsés elhelyezkedőkhöz tartoztak, akiknek a sors megadta a lehető legbiztosabbnak látszó állami kenyeret az impériumváltozás után- A derék postások lelkiismeretes szolgálataira, megbízható szolgálataira nagy szüksége volt a postai szervezet bonyodalmas gépezetének. Amilyen szolgálatot tettek a román államnak ezek a becsületes emberek az uj imperitim alá való átszervezésnél és az után, mindenki azt hihette volna, hogy osekélv jutalmazásul megkapják legalább a szerény állásoknak a nyugdíjas korig, vagy az életük végéig való gondtalan biztosítását. Amilyen munkát teljesíteniük kellett hivatalaikban, annak az elvégzésénél bizonyára valamennyién egészen jól meg kellett tanul- niok a román nyelvtudás olyan mértékét, amilyen a szolgálatukhoz szükséges. Most számukra is kiírták a vizsgát. Mert rostálni akarják őket, eltávolítani, _ A magyar lakosságú falvak és városok állami iskoláiban is kevés már a magyar tanító. Az iskolákat amikor átvették, azok a magyar tanítók, akik átmentek állami szolgálatba, az időnek akkori hangulatai között, igen komoly megerőltetés és lelki megpróbáltatásait élték át. Maguk mögött hagyták a szegény felekezeti tanítókat azzal a kilátással, hogy számukra biztosítva lesz a gondtalan családfenntartás, az iskolaépületek magasabb kőfala, a hajlott életkorra kielégítő nyugdíj és az államhatóságok megkülönböztető bánásmódja- Azután a kulturzónás rendszer meglazította ezeket a kilátásokat, a magyar tanitási nyelvet kiűzték az állami iskolák falai közül, .a tanitói sors számukra egyre bizonytalanabbá lett az államnál. Most egyszerűen felszólítják őket, hogy (London, julius 9.) Hétfőre virradó éjszaka Barthou francia külügyminiszter a francia leszerelési főmegbizott, valamint a francia tengerészetügyi miniszter kíséretében megérkezett a londoni Viktoria pályaudvarra, ahol az angol külügyminisztérium vezetői, élén magával a külügyminiszterrel, valamint Franciaország londoni nagykövete fogadták. Udvariassági látogatás Barthou a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy semmit, egyáltalán semmit nem mondhat. A Daily Herald rámutat arra, hogy a háború előtt is titkolták az angol-francia szövetkezést s éppenazéft most sem lehet tudni, hogy mit főznek a .titkos diplomácia konyháján. A Sunday Express úgy tudja, hogy Barthou azt szeretné keresztülvinni, hogy háború esetén Anglia expedíciót küldjön Franciaországba. Ezzel az ajánlattal már régebben előállott a francia politika és az angol minisztertanács foglalkozott is vele. Angol politikai körök a locarnói szerződés alapján elismerik, bogy erre Anglia kötelezve van és küldenének is szárazföldi és légi haderőt, ha a németek erődvonalakat akarnának kiépíteni a francia határon, de csak abban az esetben, ha a Népszövetség tanácsa ilyenértelmü felszólítást küldene Angliának. Viszont, ha Németország betörne Franciaországba, ilyen felszólítás nélkül is feltétlenül a franadják be nyugdíjazási kérvényüket, Aztán mehetnek. Ha ezekre a „biztosított“ egzisztenciákra is rá került a sor, akkor kinek lehetnek jobb reménységei, Az állami szolgálat számára megszerezték őket, akik teljesítették kötelességeiket. Most a kenyér másnak keli. Most mehetnek. Ezt az elbánást nem lehet az emberiesség gondolataiban élők Londoni látogatásának csapán udvariassági jellege van Az angol sajtó udvarias hűvösséggel fogadja a francia külügyminisztert. A vezető angol sajtóorgánumok kijelentik, hogy nem lehet szó angol-francia szövetségről. Barthounak nem lehet más küldetése, mint az angol politikai körök tájékoztatása keleteurópai látogatásainak eredményeiről. Különben az angolok nem hiszik, hogy Barthou kizárólag “udvariassági látogatást akart tenni Londonban. ciák segítségére lennének. A lap úgy tudja, hogy a b^ga parton lévő légi kikötőket használnák fel erre a célra, de arról is szó van, hogy a francia partokon is építsenek e célból nagy repülőtelepeket. A Daily Express foglalkozik a locarnói szerződéssel, amely Angliát kötelezi, hogy háború esetén segítséget nyújtson Franciaországnak s azt ajánlja, hogy Anglia mondja fel ezt a szerződést, mert érdekei ellen van. A Times figyelmezteti a francia külpolitikát, hogy habár Anglia aláírta a locarnói szerződést, érdekei nyugaton a Rajnánál kezdődnek, keleten pedig a Dardanelláknál. Még sincs szövetségről sző ? A francia sajtó feltűnően óvatos a Bar- tbou-látogatás emlegetésénél. Pár napja hallgatnak a francia lapok a dologról s csak most nyilatkoznak róla, kijelentve, hogy hamisak azok a híresztelések, melyek szerint Barthou francia-angol szövet* séget akarna létrehozni, Az Excelsior hangsúlyozza, hogy Barthou nem kérni megy Londonba, csupán biztosítani számára megmagyarázni- Ma feléjük fordul a magyarság kisebbségi részvéte. Tegnap másoknak fájdalma jajdult fel. Holnap is következik ez a csapás valakire. Ebben a sorsban mind egyek vagyunk. Minden nap gondoskodnak annak a bebizonyításáról, hogy egymásra utalt magyarok vagyunk, akiknek össze kell tartanunk cs csak magunkban bizhatunk. Angol expedíciód hadsereg
