Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-09 / 152. szám
KElETlUjSJtG i sksb Százéves Brassai Vasárnapi Újságja Irta: Boross György, unitárius püspök Tudós Brassai már 35 éves korában megkapta a „minden tudó Brassai“ megkülönböztetést. Ez a Brassai és a Vasárnapi Újság két testben egy lélek. Ha volna ma valakinek türelme végigolvasni e lapot, azt tapasztalná, hogy mindentudó lett. Ez azt jelenti, hogy ami 15 esztendő alatt a legjobb elmékben megfo- gamzott és valahol megtörtént, az a Vasárnapi Újságban látható és a 40-es évek magyar nyelvét túlszárnyaló tisztaságban és finomságban megjelent. Brassai, a tanitó-mester semmit sem rejt el, tanítványai, a nagy olvasóközönség elől. A gazdasszony, a dajka, a kertész, a gazda, az iparos, földmives, a üevelő, a tanító, a nagy birtokos, a szegény ember, a jó és rossz hazafi- az utazó és az otthon ülő öreg ember Brassai- ban meglelte igazán jószivü, türelmes, körültekintő és messzeiátó utitársát, oktatóját, jó barátját és ágén gyakran vigasztalóját, hit- erősitőjét. Ez a Vasárnapi Újság: panoptikum. „E kissé szokatlan olvasmányból nemcsak a két haza, hanem a nagy v-ilág életvál- tozatai is szemünk elébe tárulnak“: a világon történő nevezetesebb esetek, a földkerekségén élő nemzetek; a természet nevezetességei: állatok, fák, füvek, ércek és kövek; országok és tartományok nevezetességei: hegyek, vizek, barlangok, gyógyító erejű források és fürdők, általában minden, ami az embert érdekelheti. „Minden héten egy-egy árkusnyi újság fog megjelenni, mindenkinek titulálva és egy álló hétig töltheti üres óráit annak olvasásával, legyen bár az olvasó akármi rendű, sorsú, mesterember, sántóvető, pap vagy más hivatalbeli, mert ezen ujságlevél mindenkinek szól, mindeneknek kíván használni “ Mennyi ígéret s milyen széleskörű vállallöleg szerető hazámfiáinak szivellésébe és pártfogásába ajánlja." Országismertetéssel folytatja, melyben be mutatja Muszkaországot szemléltetve, összehasonlítva- Majd igen szellemesen mutat rá, hogy nemcsak kenyérrel élnek az emberek, mert a forró vidékek növényvilága tejelőfáva! és olyan gyümölcsöt, termelőkkel látja el, me lyek nemcsak az éhségtől, hanem a fárasztó nagy munkától is megkímélik az embert. Gazdasági tanácsokkal látja el olvasóit pazar bőséggel. Végül az áprilisben virágzó Közhasznú orvosi plániákat kezdi bemutatni. Fa ezt a két hasábos nyolc oldalas újságot lapozzuk, az a gondolatunk támad, hogy Írója és szerkesztője, aki e két minőségben egy személy, főképpen botanikus, mert minden növényt népszerűsítve, de egyben tudományosan is ismer-, tét. Brassai, aki botanikus, geográfus is ezek mellett nyelvész, aki lapjában kedveskedik az olvasónak azzal, hogy idegen szókat és neveket a kiolvasás szerint írja . át nyelvünkre. Ezért sokszor rpegviselték bírálói, de Brassai semmitől sem rettent vissza, amivel használhatott honfitársainak. Ha hiú kísérlet még csak elképzeltetni is egy olyan újságot, amely 750 vasárnap hűséggel megjelent az olvasók kezében, még nehezebb volna belepillantani a Brassai műhelyébe, aki lapja mellett tanár, könyviró, akadémiai tag és igaz hazafi. Nem tudom én melyik Brassai volt dicsőbb, nagyobb, de azt látom, hogy arra volt őszintén büszke, hogy igaz magyar volt. Brassai mondja: „A Vasárnapi Újság 1834-ben szabadságérzetének újjászületése időpontjában született s születésével nyert jellemét a legnehezebb körülmények között is még tudta tartani.“ nagyszerű fiatal ember, mindig {ólcedvü—> mindig tettrekési. Nemcsak külsőleg friss, belsőleg is az. Ép oly tiszta belül, mint kivüt. Helmitolt szed, mert jól tudja, hogy mennyire fontos a hólyag-, vese- és vizeletvezetékek tisztántartása, jól tudja, hogy ezáltal fájdalmaktól kíméli meg önmagát, olyan fájdalmaktól, amelyek nemcsak most okoznának szenvedést, hanem hosszú évek múlva is. Épen ezért minden tavasszal és ősszel tegyen eleget a belső hygiéniának: Tartson HELMITOL kurátl Belül ép oly tiszta, mint kívüli kozás! Könnyű volt Brassaiuak, aki a kerek világ minden kincsét termelte legyen az föld, az ég, az ember s annak minden tudománya, kezében tartotta. Könnyű volt, mert ő arra volt teremtve és a földi életbe plántálva, hogy másoknak legyen tudás, világosság és hasznosság. Talán itt is kérdezhetnők, hogy nem a helyzet s az új körülmények tették-e azzá, ami volt. Bizonyos, hogy Brassainak alkalmazkodnia kellett uj föladatához, de az is bizonyos, hogy ő mindig azt adta, amit Madách Ádámja: lényemet- Ez az énlényeg olyan kiterjedési lehetőségekkel és tehetségekkel van felruházva, melyek nem ismernek határt. A mai ember, kinek nem enged a napból egy óra szabad időt a rikkancs, mert az ő nyolc oldalas újságja eladó, a mai ember el sem képzeli, hogy egy hetilap világraszóló nagy esemény lehetett 1834 április első napján, midőn „közhasznú ismeretek terjesztésére“ megjelent. Lássuk csak mi lehetett benne? Bevezetés, mely igy szól: „Kedves hazámfiái olvasóim!... Milyen idegen a mai üzletes világban ez a testvéri hang! És mily bizalom- gerjesztő, de egyben lojális is, mert „minden jó gondolkodású, Fejedelmét és hazáját egyen10 HASZONTALAN KGR. az Ön zslrfölöslege, amely annyira ártalmas az egészsé- nek. Az egyetlen szer, amely ettől a súlytól megszabadítja, a DR. ERNST RICHTER-FÉLE sovAnyitó tea, amely kiolvasztja a test zsírjait és megint karcsú« vá és fürgévé teszi. 1 csomag....... 90 lej. Extracsomag 100 lejw Gy6g> szertárakban éa drogériákban. A magánember csak a társadalomra való hatása által lehet hosszú életű. Ezt hirdeti Széchenyi a Hitelben s mi is ennek az igazságáról akarunk bizonyságot tenni azzal, hogy fölidézzük emlékünkben azt a Brassait, aki 15 esztendő alatt az erdélyi társadalom ütőerén tartotta kezét és a közönséges ember erejét messze túlhaladó energiával hajtotta a vérkeringést az egész test mindenik részébe egyszerű népújságával, melyet Vasárnapinak nevezett. Erdély még mindig a feudalizmus kemény igáját vonszolta. Az ember annyira meg volt görnyedve, hogy a fénylő nap helyett a föld göröngyét nézte. A testtel együtt a lélek is az alantisághoz volt kényszeritve, de a lélek élete örök s mihelyt rásüt az első napsugár, kifakad az alvó rügy s megkezdődik a virágzás. 1834-ben Kolozsvárt szokatlan dolgok történtek. Megnyílt az erdélyi országgyűlés. Lezajlott a hushagyókeddi piaci forgalom s ámbár a vezetők kénytelenek voltak ólmenekülni a városból, a megmozdult levegőben tovább folyt az uj tenyészet. Ez nem is lehetett másként, mert hisz ugyanebben az évben jelent meg a forradalmat hirdető „Északamerikai utazás“-a Bölöni Farkas Sándornak. Farkas Sándor és Brassai bizalmas jő barátok. Farkas a reformátor, Brassai a tudós. Farkas a kolozsvári Casinó nevében felhívást intéz Brassaihoz, mint „aki mindig a hazát és a közjót hordozta keblében“. Buzdítja, hogy „olyan pályára, lapszerkesztésre lépjen, hol elméje szép tulajdonait és a hazafi egyik legszebb kötelességét, a nép mivelődését érzelme egész melegével és elméje sokoldalú szüleményével, legszélesebben eszközölheti.“ És Brassai eszközölte, mert elfogadta a Vasárnapi Újság szerkesztését. Felhívását 1834 február 22-én bocsátja ki s Erdély közönségéhez. Ez volt Kolozsvár harmadik nagy eseménye, talán épp azért, mert rendkívül szerényen szólt: „Ö tiszta hazafiul indulattól embertársai szeretetétől gerjesztve és bátorítva vállalta magára, hogy az ártatlan újságra vágyóknak, tehetsége szerint eleget tegyen.“ Életrajzírója azt mondja, hogy a Vasárnapi Újság a nép emancipációját tartotta szeme előtt. A köznépet igyekezett bevonni a nemzeti tényezők közé. Az 1848 sikeréhez rakta az alapot. Brassait nem a lángoló, hanem a gondolkozva cselekvő hazafiság érdekelte. Amit Széchenyi a Hitel, Világ, Studium trilógiában elmondott a mivelt közönségnek, azt Brassai 15 éven át hordotta magyar népe egyszerű asztal ára, mert „csak mi veit nép alkot erős nemzetet“. Ez a nép testében, lelkében és nyelvében ép, de a nemzet egyik jó tulajdon Ságnak sem veszi annyi hasznát, amennyi érték rejlik benne. Brassai, aki Torockó mellett nőtt fel, jól tudta, hogy a vas semmit sem ér addig, inig a durva, nehéz földréteg alatt rejtőzik, lenn a sötétben. Ki kel^ hozni a világosságra és itt acéllá kell edzeni. Ezt az acélozó munkát végezte a Brassai Vasárnapi Újsága 15 esztendő alatt. Az Erdélyi Irodalmi Társaság a maga szerény viszonyai szerint rendezett emlékünnepet a százéves Vasárnapi Újságnak, nemcsak Bras- saiért, hanem azokért, akik ezelőtt száz évvel a népért, a közművelődésért lelkesedtek- Idézzük emlékünkbe az úgynevezett „Uri Casino“ áldozó jeles férfiait, gróf Béldy Ferencet, gr. Lázár Lászlót, gr. Teleki Lászlót, Kendeffy Ádámot, akik, mondhatni varázsütésre biztosították a lap megindítását, kiadását és szerkesztését saját önkéntes megajánlásaikkal: ezer-ezer forinttal. A semmiből teremteni csak a láthatatlan, de örökké élő és mindent átható lélek tud. Az a lélek-állomány, az emberek között van elhelyezve, teremtésre fölszerelve, de ténykedésbe csak akkor kezd, ha olyan hatás alá kerül, amely szétfeszíti a külső burkokat. Ezt a csodás miveletet az apostol iró úgy tudta érzékeltetni, hogy a mennyből sebes szélnek zúgásában szállította alá az elevenítő lelket. Elvitathatlak hogy a külső hatás szükséges, de ezt a nagy lelkek gyakorolják egymásra. Petőfi félre löki a kislelküeket, akik még mindig kételkedni tudnak a szebb jövő felett. Szeretne tűz lenni s ha nincs emésztő lángja, van éles- hangú szava, mely reájuk átkait kiáltja, átkait irtóztatón. A lelket befogó test későre hévül fel s azután is kívánja a vezető lélek ellenőrzését és gyakori hevítését.
