Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-08 / 151. szám
KUETI-ajSSO 5 KÜLÖNVÉLEMÉNY Erdélyi hitleristák A három, és félmilliáráot is meghaladja az az összeg, amit csalással9 lopással, sikkasztás- sál szedtek ki az állampénztárból A költségvetés parlamenti előadója kimutatást készített a visszaélésekből származott károkról — A vétkes csam tornák, amelyeken elfolyik az adófizetőktől kipréselt pénz — (Bukarest, julius 6.) Románia tényleges állami költségvetése évi húszmilliárd s most hivatalosan, a legilletékesebb számításokkal állapítják meg, hogy milliárdok tűnnek el abból a bevételből, amit az adófizetők izzadnak ki. Érdekes hivatalos kimutatás áll most előttünk a legutóbbi években elkövetett sikkasztásokról, amelyek az állampénztárt nem kevesebb, mint három és félmilliárd lejjel károsították meg. Ezek az adatok igen illetékes helyről a parlament elé kerültek. Dr. N. Leon, kolozsvári egyetemi tanár, volt pénzügyi államtitkár, aki a parlamentben a most megszavazott költségvetésnek előadója volt, előadói jelentésében adott statisztikát a közpénzeknek a kimutatható elkezdéséről. A jelentésnek e borzalomrésze fölött a parlamentben átsiklottak. De titokban nem maradhat. A Mo. nitorul Oficial parlamenti jegyzőkönyveket közlő részében megjelent ez az előadói jelentés, az 1934 junius 22-i 130- számában. A jelentés a következőket mondja: — Azonban a rendetlenség és államunknak a dezorganizációja annyira mély, hogy csak néhány év leforgása alatt az állampénztárból három és fél milliárdnál többet kitevő hihetetlen összeget lehetett elsikkasztani. E megállapítás után táblázatos statisztikai kimutatást közöl a csalárdul elkezelt erről a hatalmas összegről. E részletes kimutatás szerint a különböző minisztériumoknál megállapították a következő összegek elsik- kasztását. 1. Nemzetvédelmi minisztérium: 2.862,376.868— lej 2. Pénzügyminisztérium: 181,770.775— „ 3. Közoktatásügyi minisztérium: 29,683-546— „ 4. Földművelésügyi minisztérium* 65,103-876— H 5. Belügyminisztérium: 19,016-271— „ 6. Közmunkaügyi minisztérium: 10,306.601— „ 7. Közegészségügyi minisztérium: 3,871.899— „ 8. Igazságügy minisztérium: 18,178.303— „ 9- Külügyminisztérium: 3,513.600— „ 10. CFR autonómpénztára: 274,422.518— „ 11. Posta autonómpénztára: 14,934.486— „ 12. Az állami erdők autonómpénztára: 62,693276— „ 13. Dohánymonopol: 1,840.811.— „ 14. Kereskedelmi kamarák: 2,312.007— „ 15. Mezőgazdasági kamarák: 17,562-298.- „ összesen: 3.567,587.495— lej Nem akarunk belerúgni az utszélen holtan maradt farkaskölyökbe. Nem akarunk olyan szavakat sem használni, amelyekkel egy pillanatra is vétkeznénk a szabadságjogokat tisztelő és követelő meggyőződésünk ellen. Igenis, azt őhajtjuk s azt harcoljuk, hogy az állam helyes törvényeinek keretei között szabad érvényesülési utat kell biztosítani a politikai hitvallásoknak. Nem akarunk a romániai németség belső népkisebbségi ügyeibe az illendőség mértékein felül beleavatkozni s annál kevésbé áll a szándékunkban az, hogy az ö szabadságjog-küzdelmeiket egy szóval is keresztezzük. De az úgynevezett erdélyi hitleristákról beszélni, az egészen más. A brassói „Kundgebung“ megmutatta, hogy kicsodák és mit akarnak, ök hitleristáknak mondják magukat, kizárólagosan é3 nem akarják még azt sem elismerni, hogy vannak más, hozzájuk nem tartozó erdélyi szászok, akik a nemzeti szocializmus birodalmi politikáját távolról helyeslő rokonszenvvel nézik. A brassói revizióellenes határozattal akarták behízelegni magukat a liberális kormány hóna alá s amilyen becsületnélküliséggel kiagyalták ezt a furfangos szolgai gerinctelenséget, éppen olyan hatást értek el: megvetéssel lökték félre, mint azt a nem kívánatos tolakodót, akinek hízelgő könyörgésére hátat fordítanak. A rimánkcdás, az árulkodás hiábavaló volt, a kormány könyörületnélküliséggel kimondotta a feloszlató rendelkezést. Most olvassuk a német parlamenti párt elnökének a feloszlató rendeletről mondott beszédét, olvassuk a szász nép újságjainak a minisztertanácsi ha^ tározatról irt tudósításait és nem találunk ezekben egyetlen egy szót sem, amely a szolidaritás vállalására a legkisebb hajlandóságot árulná el. Minden szó azt a benyomást kelti, hogy szégyenkezve ejtették ki, vagy szégyenkezve Írták le. Kellő részvéttel vagyunk e szégyenérzés irányában, mert kisebbségi nép öntudatát képviselni akaró politikus mást, mint szégyent nem is érezhet. Vannak romániai németek, akik azt mondják, hogy ezek az úgynevezett hitleristák alaposan kompromittálják a német nemzeti szocializmust. De mit mondjunk mi, akik kisebbségi politikát igyekszünk csinálni és nem hltlerizmust? Mit mondjunk mi, akik az egész kisebbségi életre, a jogegyenlőségért harcoló küzdelemre reánk is visszaható ártalmas eszte- lenségnek néztük a szászak közé beékelődött szervezkedést. Es mit szóljunk mi, akiknek a becstelen de- nunciálásával akarták a brassói határozatban behízelegni magukat a kormány kegyeibe? Ez a brassói határozat, amely a lojalitási fogadalomban egyetlen egy szerény óhsjt sem tartalmazott a kisebbségi sérelmekről és kívánságokról, úgy tüntette fel a nemzeti szocialista csoportot, mint az egyetlen államhü német kisebbségi szervezetet. Hogy az ö államhüségükben bizhatnak, a többi szászokéban pedig ne bízzanak. Ha ennek a hizelgési módnak és modornak az erkölcsi megítélése nem volna a szászok belső ügye, akkor megmondanék róla a véleményünket. Azt, hogy ez nem egyéb, árulásnál. De nekünk ennél sokkal súlyosabb mondanivalónk van, mert a „fajtiszta“ brassói határozat az egész romániai magyarságot azzal vádolta be, hogy mi a határokon túlra tekintgetünk és kacsintgatunk. Hitler agyonlövette azokat, akikben árulóit leplezte le. Az árulásra tehát világ elé állította a maga véleményét. Az, amit a szász hitleristák a brassói határozatban és könyörgő menetben az erdélyi magyarságról mondottak, több az alaptalan vádaskodásnál, rútabb az árulásnál. A mult év decemberének 2. napján kötötték meg azt a választási paktumot, amelynek a vállalásával a hitlerista szászok vállalták a kötelezettséget, hogy külön szervezeteiket önként feloszlatják és a szász népközösségbe beolvadnak. A férfiasság, az okosság és az erkölcsösség emberei, ha kötelezttsé- get vállalnak, mint megállapodási ellenszolgáltatást, bármilyen nehezen vállalják, becsületbeli kötelességüknek tartják annak a teljesítését. A szász hitleristák azonban nem ezt csinálták, hanem ennek a legcsu- nyább ellenkezőjét, a brassói Kundgcbungot. ök úgy jelentkeztek a szászlakta vidékek mozgalmainak viharos fórumain, mint az uj nemzedéknek, az uj ifjúságnak, a nevelői és harcias felkészítői. Azt a szellemet, amit ilyen erkölcsi felfogással akartak az erdélyi népek közé bepaiántálni és befurni, már nem nézhetjük az előkelő semlegesség nyugalmával. Attól nem tartunk, hogy szervezeteiknek a programja fertőként fog ba- cillusokat terjeszteni a magyarság körében, hiszen kiBetűvel kiirva: károm milliárd ötszázhatvan- hétmillió ötszáznyolcvanhétezer négyszázkilencvenöt lej. Ebből az összegből az előadói jo- lentés szerint egyedül a liadügynek a kára: 2.862,376.868 lej, amit a Ferrochemiánál elkövetett sikkasztás folytán szenvedett az állam. Az előadói jelentésből az is kitűnik, hogy ez összegben nem szerepelnek a vesztegetésekből származott károk, amelyekről itt-ott hallottunk, vagy a lapokból olvashattunk- A vesztegetési pénzek nem az állampénztárból kerültek az illetők zsebeibe, hanem magánosok, magánvállalatok igyekeztek rábírni ezekkel a befolyásosokat, hogy velük az állam számára hát rányos szerződéseket kössenek. A jelentés csak összegekről beszél, de neveket nem sorol fel. S nincsen egyetlen szó arról, hogy valahol hűtlen kezelésért, sikkasztásért valaki büntetést kapott volna, Leon professzor, előadó tehát nem tud számokat mondani olyan károkról, amiket megvesztegetettek okoznak az államnak a drága szerződésekkel. Nem is tudhat. Nem vette b& sebbségi alapon való szervezkedési gyakorlati programot sem képzel el az erdélyi magyar nép a maga számára mást, mint a demokráciát. A magyar népet, annak egyszerű, de józan fiait nem kell félteni attól, nogy e meggondolásától egy pillanatra is elhajlitható volna. De az alattomos vádaskodásnak a fúróját akarták Brassóban a hátunkba fúrni. S erre az orvtámadásra visszafordulunk. Ha a kormány a brassói „Kundgebung“ méreg ci- terákcn eldanolt hízelgő szerenádjaira hallgatva, megadja a kegyelmet a szász hitleristáknak, akkor ez azt is jelentené, hogy magáévá tette a magyarellenes vádakat. Viszont: a feloszlatás elhatározásával csak az ebbe a számításba a többmilliárdos Skoda- szerződésnek parlamenti bizottság előtt szereplő vádjait. De csak vizsgálat alá került nagy panamák adatai fölött rendelkezik. A kispanamák, a ki nem pattant, az apró, helyenkénti csalásoknak, vesztegetéseknek nincsenek összeírható adatai. Nincsen olyan emberi kéz és nincsen olyan ceruza, amely mindezeket összeírhatná. Meg kell tehát állanunk most ennél az összegnél: 3 és félmilliárd- De ez is ijesztő nagy ahhoz, hogy megborzadjunk. Satöbbit, a következtetéseket azokra bízzuk, akik illetékesek annak a kérdésnek az eldöntésére: jól van ez így? ■ Színésznő a strandon. A divatot a színésznők diktálták. Ugyanez áll az idei strand divatra is, amelynek színekben való gazdagságát és formai elegánciáját a legismertebb pesti színésznők mutatják be a Színházi Elet uj számában Angelo fotográfiákkal. Beszámol a Színházi Elet uj száma a három balkezes magyar vivő Európa-bajnok karrierjéről és varsói élményeiről. Hatvani Lili bárónő, Szép Ernő, Szomory Dezső, Farkas Imre. Bus Fekete László stb. élénkítik a lapot, amely nek ára 20 lej. Előfizetési dij egynegyed évre 250 lej. Kiadóhivatal: Budapest, VII. Erzsébet körút 7, árulkodóról mondotta meg a véleményét, de rólunk nem. Nem baj. Mi nem tartjuk kívánatosnak egyáltalában, hogy e brassóiakkal kapcsolatban kerüljünk bárhol szóba. E belekeveredéstől távol tart a politikai ízlésünk. Véleményt rólunk csak a mi tényeink és megnyilatkozásaink alapján igényelünk. Van ehhez megfelelő bátorságunk. Mi a hitleristának nevezett szász szervezetek feloszlatása mellett szó nélkül elhaladunk, a feloszlatottak további magatartására már figyelmet kell fordítanunk, annyiban, hogy résen legyünk, nem készitenek-e elő újabb alattomos orvtámadást. Minden tiszteletünkkel, a szász nép iránt. i (- -> t
