Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)

1934-07-28 / 168. szám

KncnOjsar, ? ti Kolozsvár lakosságának legalább Sele nincs bejelentve és nincsen igazolványa A lakásokra, is kiterjesztik az ellenőrző razziát — Milyen igazolványra van szükség 7 — A lakásbejelentő hivatal Sünökének felvilágosításai (Kolozsvár, Julius 26.) Jelentettük, hogy a kedről szerdára virradó éjjelen a helybeli rendőrség szé­leskörű razziát tartott és rengeteg embert kisértek be a kerületekhez. Ez a körülmény már csak azért is nagy feltűnést keltett, mivel voltak olyanok is, akiknek a népesedési iroda részéről kiállított igazolványuk volt, de a végrehajtó közegek nem akartak tudomást sze­rezni róla. Az is megtörtént, hogy egy és ugyanazon csa­ládhoz tartozó emberek közül kísértek be valakit, mert nem tudta igazolni, hogy az a férfi és az a nő, akivel van, édes szülei. Függetlenül mindezektől, hetek óta rendőrök járják be a város minden egyes házát és íelirják _ Egy uj igazolvány kiállítása_ bélyeggel együtt a4 tej, a megujitás pedig 10 lej. Sokan ar­ról panaszkodnak, hogy a mai időkben magas az összeg, de be tudom bizonyítani, hogy az összes nagyvárosok közül Kolozsváron a legkisebb. Egyébként tegnap délben a rendőrség a kö­vetkező átiratot küldte meg a lapoknak: — Tisztelettel kérjük, szíveskedjék a közönség tudomására hozni a következőket: Megállapítást nyert, hogy a város lakosságának legalább fele nincs bejelentve és nem rendelkezik a szükséges törvény állal előirt Igazolvánnyal. Éppen ezért az ellenőrzést helyszínen végzi négy csoport. A félreértések elkerülése végett közöljük a törvény szövegét (lásd a felső belügyminiszteri rendele­tet), melynek értelmében minden 16. életévet be­töltött román állampolgárnak igazolvánnyal kell rendelkeznie. Ellenkező esetben ki vannak téve az ellenőrzés kellemetlenségeinek. A helyszíni HATVÁNY LAJOS; Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát* ^iSlönl Farkas Sándor amerikai útja, lebiiincselöen ér­dekes élményei, szomorú élete és annak időszerű tanú­ságai elevenednek meg ebben a pompásan megírt könyvben. Hatvány Lajos ezúttal annyi modern iró után egy régit vezet be a magyar Irodalomba. Ára csak 66*— lej. Kapható a KELETI ÚJSÁG kiadóhivatalában Kolozsvár. Baron L. Pop u. 5. 'Vidékieknek a könyv ára és 10'— let portóköltsig beküldése esetén azonnal seálUtjuk. — 200 letet meghaladó megrendelésnél portót nem szimítuk szemlét mától kezdve nemcsak a közlokálokban, hanem, a lakásokon is végezzük. Ugyanakkor tudo­mására hezzuk a lakosságnak, hogy az ellenőrző közegeknek nem áll jogukban semmilyen vonat­kozású dijat behajtani és nem fogadhatnak el megbízatásokat. _Kérjük a közönséget, hogy a hatósági kö­zegeket jóakarattal fogadja, mutassák be az iga­zolványt és a cselédkönyveket. A hatályukat ve­szített és nem láttamozott személyazonossági iga­zolványokat az ellenőrző közegek beszedik és ki­cserélés végett a népesedési irodánál helyezik el. Az ellenőrző közegek bármilyen kilengését kérjük abejelcnlőhivatal tudomására hozni, amely gyors intézkedéseket foganatosít a jogaikkal visszaélő közegek ellen. A medgyesí ofmvIISói sem fizetik már «az erdélyi szászoknak \ némelorszáfji sajtó a szász kisebbségeit sérelmeivel foglal* kozik — Az uj köliségvelés asz iskolák halálát jelenti azokat, akiknek nincs szabályszerű személyazo­nossági igazolványuk. A lakosság pedig a sok min­denféle igazoló irat mellett azt sem tudja, hogy tulajdonképpen milyen igazolványt kíván a rend­őrség. Felkerestük azért Chendi György rendőrkapi­tányt, a bejelentő hivatal főnökét s felvilágosítást kértünk a razziáról és a bejelentési hivatal, miatti panaszokat tudomására hoztuk. _ Mindenekelőtt ki kell jelentenem. — mon­dotta Chrndi kapitány, — hogy félreértésről van szó. A lakosság nem tudja, pontosan, hogy mi a kötelezettsége és ha rendfenntartó intézkedése­ket foganatosítunk, egyszerűen' kellemetlenkedé­seknek tekinti. Egy százezer lakosú városban pontosan tudni kell az emberek nevét, lakhelyét, foglalkozását, mert gyakran előfordul, mint aho­gyan legutóbb is töiűént, hogy az ellenőrzés kö­vetkeztében más helyekről nem kívánatos politi­kai elemek jöttek ide, akik aztán sok kellemetlen­séget okoztak. így a legutóbbi rayzia alkalmával nyolc kommunistát foglak el. Másrészről pedig mindezeket nem hivatali „túlbuzgóságból“ csi­náljuk, hanem a törvényes és a belügyminiszteri. Vendeletek értelmében. Ha nem tesszük meg, úgy bennünket vonnak felelősségre. „A bUügyyminisztérium 1923 október 13-án 75786. szám alatt a következő, ma.is érvényben levő rendeletet adta ki:" „A személyazonossági igazolvány kiváltása kötelező az ország csszlakósai részére és személyen­ként váltandó ki. Vagyis: külön a férj, külön a feleség, külön minden nagykorú gyermek és külön minden tizenhatodik életévet betöltött kiskora ré- tzérc. A személyazonossági igazolvány három évig érvényes, de tulajdonosa köteles azt évente J0 lej taxa ellenében megújítani.“ _ Igen,, de háromféle személyazonossági iga- folvány van. 1. Fényképes. 2. Fényképnélküli. 3. A városháza által kiállított igazolvány — ve­tettük eilen. Amit a városháza kiállít, azt csak kimon­dottan szavazásra lehet használni, — válaszolta Chendi rendőrkapitány. A fényképnélküli csak egy évig érvényes, de azért mi a lakosság iránti kíméletből azt is megtettük, hogy évente meghosz- Bzabbitotiuk. _ Végeredményben most mit kell tennie a közönségnek? . _ Akiknek három éves fényképes igazolvá­nyuk lejárt, újat kell vált uniók és azoknak t$, akiknek egy éves. Abban az esetben, hogyha a fényképes, igazolvány kiállítási időpontjától még nem telt le három év, úgy Hz lej taxa lefizetése ellenében meghosszabbítható. Másrészről pedig ha­ladéktalanul jelentkezniük kell mindazoknak, akik egyáüaíálan nincsenek bejelentve és akik lakás- 0int-változást nem jelentettek be. ™ Még egy kérdés. Hogy is állunk azokkal a tarákkal t (Kolozsvár, július 26) Az erdélyi szászok ■között dúló harcnak nyomai láthatók a német- országi sajtóban is. bár a Hitler kormányának hivatalos lapjai tartózkodnak az állásfoglalás­tól azóta, hogy a Glomlys püspök elleni tá­madó cikkek Berlinben megjelentek. Egymás­után nyilatkoznak meg a szász lutheránus egy­ház testületéi, a városi egyházközségek presbi­tériumai és az egyházkerületi kon zi sztori um tanácsa a püspök mellett. Bizalmi határozato­kat hoznak és megvetéssel Ítélik el a püspök elleni oktalan rágalmakat. Habár a szász nem­zői i szocialisták annyira mentek a kormány iránti hízelgésben, hogy semmiféle kisebbségi sérelmet soha nem emlegetnek, a németor- szági sajtó újabban foglalkozik azokkal a pa­naszokkal. amelyekkel tele van a szász nép. A Kölnischer Zeitung, nagy német napilap > egyik legutóbbi számában a szászok kisebb­ségi helyzetéről ir nagyobb cikket, amelyben éles kritikában részesíti n román kormány ki­sebbségi politikáját. A cikk azt mondja, hogy a román állami költségvetés, amit a rendkívüli parlamenti ülésszak mostanában szavazott meg, a romániai német iskolák halálos Ítéle­tét jelenti. Eddig csak négy ós félmilliós államsegélyt kaptak a szászok iskoláik számára s az uj költségvetés ezt egy és egynegyedmillióra szállította le. A szász iskolák fenntartása már Szinte lehetetlennek látszik, mert a gazdasági válságban kimerült szász nép egyházi adóját nem tudja fizetni. Az uj impérium 15 eszten­deje alatt a szászok több mint egymilliárdot áldoztak isko­láik és templomaik fenntartására, forrásaik azonban kimerültek- Habár a közok­tatásügyi tárca költségvetését 400 millióval emelték, a szász kisebbségi iskolák államsegé­lyét mégis leszállították. Anghclescu minisz­ter a parlamentben olyan kijelentést tett, hogy a szászok nem számíthatnak „különle­ges“ elbánásra. A nagy német lap egy sereg sérelmet so­rol fel ezután: kiszorítják a. közigazgatásból a német tisztviselőket, eltüntetik az erdélyi vá­rosokból a háromnyelvű uccatáblákat, amelye­ket a régi impérium kötelezőnek tartott, meg­semmisítik a szász történelmi elnevezéseket, nyelvvizsgára viszik a tanítókat és az iskolá­kat olyan feltételek elé állítják, amelyeket tel- jesiteni nem tudnak. Az utóbbi napokban sok német nagy lap hasonló módon foglalkozik az erdélyi szászok kisebbségi helyzetével, így a Berliner Tage­blatt, az Ostdeutscher Zeitung, a Deutsche All­gemeine Zeitung és mások. Azt Írják, hogy most akarják betetőzni a romanizálási törek­véseket- És nincsen remény, hogy a kisebbsé­gekkel szembeni ilyen kormányzati rendszer a közeljövőben megváltozna­A német lapok ugylátszik észreveszik An- ghelescu miniszter ama kijelentésének jelentő­ségét, melyben leszögezte, hogy a szászok kü­lönleges elbánásban már nem részesülnek. Ők még a legutóbbi években is kaptak négy cs fél millió iskolai segélyt, amit most mélyen lere­dukáltak. Ennek a négy és fél milliónak tör­ténete van s bár nem nagy összeg, mégis „kü­lönleges'“ bánásmódot jelentett azért, mert a sokkal nagyobb magyar kisebbség felekezeti iskolái számára ennyit sem adtak, egy fillért sem. Annak a m edgy esi szász határozatnak el­lenében, amit az impériumváltozás idején a Romániához való csatlakozásról mondottak ki, ötmillió évi iskolai államsegélyre vál­lalt kötelezettséget az akkori román vezetőség. Az ötből egy fél­millió idővel elkallódott s most 15 év múlva ennek az ötnek a kötelezettségét nem állják tovább. Ezt jelenti Anghelescu miniszternők a kijelentése- Tény, hogy a mai időkben ötmillió is nagyon kis összeg, még a szászok felekezeti iskolái számára is, de ha hasonló kötelezettsé­get nem vállalhattak közvetlenül a magyarság­gal szemben, vállaltak a szövetséges és társult nagyhatalmakkal szemben a békeszerződés ki­sebbségi egyezményében. Ebben a szerződésben ki van mondva az államsegély móltányOvS kö­telezettsége minden kisebbségi, tehát nemcsak a szász, hanem a magyar iskolák számára is. Mi ebből a kötelezettségből nem látunk in cg egy lejt sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom