Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-23 / 164. szám
4 KnarnjssG Napjaink három tanúja Irta: Zágoni István Egy megbuktatott diáknak a levelét hozta fel a Magyar Pártnak a gyüléstermébe a református egyházkerület piispökhelyettese, Vásárhelyi János, hogy ott felolvassa. Felolvasta azért, hogy ebben a mai feszült légkörben, amelynek fullasztó terhéhez fogható nyomást még eddig nem éreztünk, a fellélegző reménykedés hatását váltsa ki a csüggedő, vagy a csüggedéssel birkózó telkekből. Amikor azt látjuk, hogy veszettül gyors iramban jár a kisebbségi sors sujtolása s ma-holnap már mindenkire rácsapta vaskezét, hogy alatta a magánéletünk összeroppanjon, bizony minden magyar összejövetel, gyülekezet és beszélgető társaság látja a fejünk felett azt a zordon sötétséget, amely elfedi előlünk a biztató fénysugarat, a felélesztő kedvet és a támogató segítséget- Sehol senki, aki csak megérteni is akarna bennünket. És ennek a bukott magyar diáknak a levele könnyeket csalt ki a szemekből- Nem a szánalomnak, nem testvéri szeretet együttérző keserűségének, nem a tehetetlen elbusulásnak a könnyeit, hanem a hirtelen feléledt és feltörő életkedvét, amely úgy gyújtja fel a lelkeket, mint a hosszú drótokon megmérhetetlen gyorsasággal végigszaladó villamosság a fémszálas körtéket. Világosság fénye derült fel és a jelenés sugarai mutatni kezdették nemcsak a holnapot, hanem a távo labbi jövőt, amiben hinni kell, de amiben bizni is lehet. Van miben bizni* Ez a szegény magyar diák egyszerű, őszinte szavakban megírta volt tanárának, kinek egyik legjobb és meghitt tanítványa volt, hogy mit érzett, amikor megbukott az érettségin, mit csinált aznap este, hogyan birkózott a keserűséggel egy álmatlan magányos éjsza kán s hogyan alakult ki benne az elhatározás arra, amit tenni fog. Nincsen egy panaszos szava, nincs benne szemrehányás és sokkal nagyobb és sokkal világosabban megértett eseménye volt ez a megtorpanás az ő gyermek- ifjú életének, semhogy frázist faragott volna a levélpapirosra. Csak egyszerűen elmondja) érzéseit, gondolatait, azt a mélységes magába- szállást, amely olyan felemclkedettség magaslatára vitte, hogy onnan átnézhette rövid eddigi életének azt az értelmét, amit csak most ismert fel igazán és ahonnan megláthatta az egyetlen titkát a biztos sikernek, amivel átvághatja és át fogja vágni magát az életpályája elé halmozódó akadályokon. Akármilyen mesterkedéssel halmozzák is- Ö nem gondolt még arra sem, hogy a címzetten kivül más is olvasni fogja e levelét, de nem is sejthette, mennyire megrázóak az egyszerű szavai, ha kétkedésben tépelődő felnőttek és öregek közé hullanak. Ennek a levélnek igy volna a legnagyobb és legszárazabb rövidségbe összefoglalható a tartalma: — Senkiben és semmiben másban a hibát nem keresem, én voltam a szerencsétlen, mert nem tudtam, hogy nekem sokkal többet két lett volna tanulnom. Annyit kell tudnom, hogy meg ne buktathassanak s most kezdem ezt az ilyen tanulást. Most kezdi. Intézetének az egyik legkiválóbb tanulója volt. De ha ebben a felfogásban az ő kortársainak a sorsmegértése szólalt meg, akkor az az ifjú nemzedék utat tör magának s a rábízott jövőnek a számára, meg a pokoli sziklatorlaszokon is. Ha nem elég, amit eddig tanultak, ha a magyar ifjúnak tízszer, vagy húszszor annyit kell tudnia, mint más nak, hát legyen. Csak azért isEgy öreg német polgártársnak olvasom a szerény visszaemlékezését az ötven óv előtti érettségijéről. Kissé elrejtetten, de hatalmas igazságokat mond. Akár akarja, akár nem, de tanúvallomás az egész, amit mond. Egyszerűen csak elmondja, hogy volt, mint volt.. Egyik komoly szász lapban jelent meg a hé- i ten. Igen szerény, mondhatni rejtett helyen, j olyan feltűnés nélkül, mintha éppen csak helyet szorítottak volna valahogyan az érdekességek között ennek az igénytelenségnek. S amint olvasom, hogy 1884-ben hányán voltak a brassói szász gimnázium nyolcadik osztályában, milyen tantárgyak voltak, milyen vígan vizsgáztak, látom magam előtt ezt az öreg német polgártársat, amint ifjúkorának boldogságán áradozik. És itt áll előttem, mint tann. Semmi mást nem akar, csak elbeszél, mint ahogyan ötvenéves találkozón szokás- De én a tanút látom benne ahoz, amit én tudok és amit én vallók- Ami nekünk nemcsak meggyőződésünk, de biztos tudomásunk. S ha tanúvallomásnak látom az ő kedélyes elbeszélését, én miért ne erősítsem meg a hangomat, hogy kiáltsam az igazságot: tisztázzuk a muitra fordított vádakat. Olvasom, hogy egy kicsit nehéznek látszott az érettségi a kisebbségi szász gimnázium szász nyolcadikosa számára, az 1884. esztendőben- Ebben az esztendőben vezették be először az erdélyi kisebbségi középiskolákba a magyar nyelv és irodalom tanítását- Ennek az egyetlen tantárgynak az óráin magyar volt a tanítási nyelv s bizony ez nehezen ment, mert senki sem tudta az állam nyelvét. De annyi volt az egész, hogy tizenhat Íróról, illetőleg költőről tudni kellett: kik voltak, miket Írtak. Ennyit, ezt a tizenhat leckét, bemagolhatták — úgy, ahogy — mert nem értették, mit tanulnak magyarul. Voltak főtantárgyak is, amelyekből nagyon keveset tudhatott ez az osztály, mert változás volt abban az évben a rektorprofesszori székben, ami pár hónapon át üresen állott és nem belyettesitett senki; ennek a katedrának a tárgyait nem tanították ezalatt. Minden nap olvasni kellett egy Schiller-, vagy Geothe-drámát. Ehhez a hiányos fel- készültséghez hozzájárult még az is, hogy az egyházi főhatóság érettségi biztosa, Müller vikárius mellé most először küldött az állam kormánybiztost: Elischer tankerületi főigazgatót. Két ilyen tekintély előtt kellett vizs, gázni. S az eredmény az volt, hogy az osztály tizenhat növendékéből egyetlenegy bukott e\ egészen, kettőnek kitűnő, ötnek jó volt az eredménye. Mert aki nyolc esztendőn át mindig teljesítette kötelességét — beszéli — és az érettségi előtti hetekben nekifeküdt a tanulásnak, az biztosan megkapta a megérdemelt eredményt- A tizenhatból ma is élnek kilencen. A tizenhatból tizen szereztek egyetemi diplomát. Nem kell feljegyeznem több részletet ebből az elbeszélésből, de kiragadok belőle egy szerényen elmondott mondatot szószerint: — A sovinizmusnak és a kisebbségi problémának akkor semmi befolyása nem volt arra, hogy bukik-e, vagy átmegy valaki. * Ennek az ötven év előtti érettséginek is van kilenc nem magyar tanúja, akik igy beszélnek maguk között- Ha a világon semmi egyébért nem lett volna érdemes az államnak ilyen tanszabadságot biztosítani, az is valami, hogy az egykori kisebbségi diákgyevekek öreg korukban, legalább maguk között, ha egészen halkan is, de suttogó őszinteséggel igy beszélFLIT POWDER ELPUSZTÍTJA a poloskákat, bolhákat és a hangyákat LEGT EK, SZÚNYOGOK ÉS MOLYOK ELLEN A LEGBIZTOSABB SZER A HIRES FLIT FOLYADÉK nek. Szolgáljon lelkiismereti megnyugvásai azoknak, akiket ez megillet. Azonban mi ebből a beszélgetésből kiemelhetünk valamit. így például: Ha a mai időkre feltalált névelemző mikroszkóp alá kezdenénk rakosgatni azokat a régi neveket, nemcsak a tanítványok és nemcsak a professzorok névsorában találnék meg a kákán azt a bizonyos csomót. A szász gim náziumba kiküldött államhatósági képviss löt, a tankerületi főigazgató érettségi biztost is úgy hívták: J. Elischer ur- Aki feltette jóságos tekintetű szemei elé az aranykeretes pápaszemet, a legbarátságosabb mosollyal for dúlt a nagytiszteletü püspöki vikáriushoz s igy adott jelt a munka megkezdésére, természetesen németül, a kisebbségi iskola nyelvén: no, — lássuk, mi mindent tudnak ezek a fiuk- Bizony egyik sem tudott magyarul, az át- lám nyelvén- De majd megtanulnak, mert az ö érdekük. És tizen szereztek a magyar egyetemen diplomát- A tizenegyedik a magyar kői igazgatásnak lett körjegyzője. Bizonyos, hogy mind nagyszerűen megtanultak, önként, kény, szer és különös fáradság nélkül. Ezek az érettségi biztos urak nem faggattak, csak figyeltek és jelen voltak, hogy a bt- zonyitvány komolyságához megadják az állami és egyházi jelentőséget. A többi, az életfeladatok előtti megállás, az állam keretein belüli elhelyezkedés már a fiukra tartozott- így jutottak el ezeknek a kisebbségi tannyelvű iskoláknak a volt növendékei, akik közül magyarul a nyolcadik gimnáziumig sokan mondhatni egy szót sem tudtak, a miniszteri bársonyszékekig is. Sőt akadt közöttük olyan, aki külügyminisztere lett a magyar államnak- Tanulja meg az életre szükséges emberséget csak az anyanyelvén. Anyanyelvének irodalma emeli a lelkét a társadalom kulturális emelkedettségéhez. „Minden nap olvasni kellett egy Schiller-, vagy Goethe-drámát-“ • A mai és az ötven év előtti kisebbségi ifjú mögé most beállók én is egy vallomástételiéi Mondjuk: huszonöt év előtti diákkornak a felidézésével. Az én udvarhelyi kollégiumom székely megyékből gyűjtötte öreg falai közé a magyar családok tanulásra szánt apró gyér. rockéit. Nem volt- állami intézet, magyar református felekezet emelte és tartotta fenn Nem kényszeritett oda be senkit semmiféle hatalom. Mégis volt majdnem minden osztályban, mindig, egy-két román, görög katholikus is, görög keleti is- Messzi vidékekről hozták, gaiiiiiiiHiiH^iBimiiiiiH^MtiiiiiiiiitgimiinnfiifgiiHiiBiiaiF»!iiiiiiiiiiiiBaiiHiiiiiiiiiaiininiiitigniiiiinimgmiiiiitHBisiiiiiimmisiiiiHiiimieHiiiiiiiiiiEEBiiiiiimnis Erzsébet Királyné Szálló Budapest, IV., Egyetem ucca 5. 100 modern, kényelmes szoba. Liftek Központi fűtés. Hideg-meleg folyóvíz. Az étterem-és havéhdz- ban minden este szalonzene. Az Erzsébet pincében egypincér rendszer! »*■ Menü I 1*60 SP.
