Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)

1934-07-23 / 164. szám

Hétté, 1994* fulius 29. — Âj*u 4 ief ^r~'3A t* es t v. Stem porta» pWStl T" Ka nmnr Ne. MdM-lMT. /;:R Előfixetési Arak belföldön: Egész évre 800, félévre 400. negyedévre 200, egy hóra <0 lej. Magyarországon: Egy évre S0, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6210 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM — 164. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ EXDBEL Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: .Claj-RslozsvAr, Baron L. Pop ueea 5. szám. Telefon: 508. — LevéjjOtm: Cluj, postafiók 101. snám. Kéziratokat.' «etűdnek Sem küld vissza és nem is őriz meg a azţtfltsarlóség. ________________________________’ _________ A bombázott városban A kolozsvári próbagyakorlat eszébe juttat­hatta mindenkinek e város falai között, hogy nem tréfa-dolog bombázott városnak a falai között élni. S nekünk, kisebbségi polgároknak a vaktöl- téses ágyuk csattogása alatt eszünkbe juthatott ezen az általános érzésen felül még valami, amit ebből az alkalomból nem árt, ha elmondunk. Mi, hadviselt, harctereket járt emberek nagyon jól tudjuk, hogy mennyire nem játék a háború és so­kan vagyunk, akik láttunk, átéltünk valamit az ostromlott városba zárt embereknek az érzéseiből is. Hallottuk az éjszakai sötétségben a fejünk fe­lett megjelent ellenséges repülők motorjainak ir­tózatos zúgását, amelyek olyan ménkő magasan jártak, hogy ha sikerült a hatalmas erejű fény­szórókkal megvilágítani, úgy mozogtak a csilla­gok lábainál, mint valami apró égalji szentjános­bogarak. Aki hallotta feje fölött ezt a félelmetes zúgást és hallotta & földrecsapódott bombák ret­tentő hangjának a felreccsenését, azt az emberi ösztöne kergeti a rejtekhelyek, fedezettebb zugok felé. le a pincébe. De a bomba recsegteti a földet is, a robbanások ereje házakat szaggat szét, város­részeket gyújt fel, a gáz szaga oesirül a kulcslyu­kon, láthatatlan hézagokon és nincsen olyan föld­alatti verem, mely vissza tudná adni a nyugtalan embereknek a biztonság érzését. Es biztonság érzése nélkül nincsen nyugalom, legfennebb csak az ideg­erős emberekben kerekedik felül az nemtörődöm­ség, amit úgy is himak sokszor, hogy bátorság. Mi, hadviselt emberek nagyon jól ismerjük már ezeket az érzéseket _legfennebb arról van szó, hogy ugyanezeket az érzéseket most borzalma­sabban gyilkoló gázömlések fogják felkorbácsolni. Azt is tudjuk azonban, hogy az életveszedelemnek ebben a kisebb helyzetében a megtámadottak között a közös sol's az egyiivétartozás szálaival szokta hirte len összekötözni a lelkeket s ez adja a legnagyobb erőt a védekező, mentő ellenállásra. Ez adja a ve­szély bombarobbanásos pillanataiban az egymást támogató embertársi viszonynak azt az átérzését, ami mindenkinek jól esik, aki bajban van. Ha arról van szó, hogy szükséges ilyen repülőtámadá- sok elleni védekezésre kioktatni a várost, akkor miért nem lehet felfedezni a közös sors felismeré­sének, az együttérzés istápolajának a szükségessé­gét is Î Nincsen mit tagadni és vitatkozni ezen, mi kisebbségiek egyáltalában nem látjuk a rokon- szenvnek a felénk közeledését. Olyan bombát még nem tudnak kovácsolni, a gáztalálmányok között még nem lehet olyan, amely ha bevágódik a legyil- kolásra kiszemelt embercsoportok közé, különbsé­get tenne népi hovatartozás, anyanyelv, vagy val­lás szerint s megkímélné ezek közül egyiket-mási- kat. A bombázott városban közös a halálfélelem sorsa és közös a bombázott nagyabb területek ha­tárai között is. Mi nem látjuk, hogy velünk úgy bánnának, mint közös sorshoz tartozókkal. Ellenünk gyűlöletet szitának és ezt n-apról- napra jobban érezzük. Napról-napra jobban szen­vedjük. Életlehetőségeink állandó támadásai kö­zött a létnek a talaját rángatják alólunk. A bombá­zott városban lakó emberek éjszakára nem vethe­tik le nappali ruhájukkal a rossz sejtelmek izgal­mait is, mert nem tudják, mire ébrednek. Ilyen a mi kisebbségi exisztenciáinknak a félelme, amely már kiterjedt minden foglalkozási rétegre s amely úrrá lett minden kisebbségi családon. Gyerme­keink életpályája előtt nem áll semmi, de semmi yyonellenőrzésft leértek az összes 'roit miniszterek ellen \ Skoda •iifţyre sem leli«! másképpen viláyossáqof deríteni — ftlifialacfie javaslata a bizottsági elnökhöz (Bukarest, július 21.) Tatarescu miniszter- elnök hazaérkezésével helyreállott a kormány­párt belső rendje. A vonaton és a megérkezés alkalmával elmondott kijelentései tisztázták ezt a rendet, mert a liberális pártnak azok az aggodalmaskodói, akik a diktatúra és alkot­mánymódosítás hírei miatt aggódtak, láthat­ják, hogy a miniszterelnöknek határozott az álláspontja- A Skt.da-iigy és a körülötte fel - burjánzott váciak azonban nem tisztultak. Sok ember ellen hangzottak el vádak, napról-napra mind több és több politikus ellen. Ezt a bonyo­dalmat akarja ketté vágni az a javaslat, hogy minden volt miniszter ellen indítsák meg a vagyonellenőrzési eljárást. Legalább az ellen a politikusok ellen tehát, akik miniszterei vol­tak az országnak. Â javaslat komoly, de nagy kérdőé, hogy mi lesz a sorsa: elfogadják-e, vagy elvetik? Tatarescu miniszterelnök hosszabb kihall­gatáson volt a királynál, aki ebédre is magá­nál tartotta. Természetesen a Párisban folytatott tárgyalásairól számolt be. A miniszterelnök a lapoknak adott nyilatko­zataiban csak megismételte azokat a kijelenté­seit, amiket a vonaton tett az újságíróknak. A miniszterelnöknél, a hazaérkezése utáni eisó napon megjelent a Skoda-ügy parlamenti vizsgálóbizottságának elnöke, D i m i t r i u. Tanácskoztak arról, hogy milyen irányt adjanak most már a na­gyon szélesen elterebélyesedett vizsgá­latnak »4 E tanácskozás számára feltűnő aktualitást adott Mihalachenak az a javaslata, amiben azt kéri, hogy az összes volt miniszterek ellen indít­sák meg a vagyonellenőrzési eljárást. Voltaképpen Iuniau is hasonló módon ilyes­mit kért, amikor azzal állott elő, hogy a volt miniszterek mind vessék alá magukat a va­gyonellenőrzésnek. A Mihalache előterjesztése szerint a Skoda-iigyre sem lehet másképpen világosságot deríteni s viszont a miniszterek vagyonellenőrzési vizsgálatánál kiderülnének, ha vannak, olyan titkok, amelyek a Skoda- ügy tisztázását is előbbre vinnék. Iunian szin­tén volt miniszter s ha ezt az általánosságban kimondott határozatot végrehajtják, akkor őt is érné a vagyonellenőrzés. A vizsgálóbizottság különben a jövő héten be akarja fejezni a kihallgatásokat. Hétfőn Tilea kerülne a bizottság elé. hogy elmondja, tud-e valamit a Iunian hárommilliós ügyvédi honoráriumáról. Majd a Seinescu és TJica tá­bornok szembesítésére kerül a sor. Kedden Boila Romul üst hallgatják ki ismét, majd Vai- dát, Maniut és Luput. Maniura valószínűleg csak pénteken kerül sor. Maniuval azonban be is zárul a tanuk­nak a sora. A bukaresti ügyvédi kamara vizsgálatot rendelt el Anton Popescu volt. ezredes, jelen­legi ügyvéd, ellen. Ászért indították meg az el­járást ellene, mert a Skoda-szerződés körüli szerepét az ügyvédi hivatásba ütközőnek te­kintik. bizonyos, csak ez az aggódó félelem. Ma tan­könyv van a kezükben s nem tudjuk, hogy lesz-e holnap iskola, amelyben levizsgázhatnak tudásuk­ról. Ma végezték a nagy gonddal fenntartott isko­láinkat és olyan bizottságok elé állítják őket, ame­lyek megtagadják tőlük a bizonyitvány kiadását, hogy ne tudjanak kimenni a kenyérkereset magas­lataira vezető szerpentinekre. Ma még letöröljük elvégzett napi munkánk verejtékét az arcunkról és reggel újabb rendelettervek, újabb mozgalmak híreire ébredünk, melyek arról tudósítanak, hogy kizárnak a munkahelyeinkről. Ma befizettük az adót, fiainkat elküldöttiik katonának s e becsüle­tes polgári kötelességteljesitéssel nem tudjuk el­érni, hogy újabb és újabb olyan törvényjavaslatok ne készüljenek, amelyek visszavernék a polgári érvényesülésnek, az egyenlő elbánásnak az út­jairól. Mindezzel megtanítottak bennünket arra- hogy tudjuk, mi az a bizonytalanság. Az örökös félelem és aggódás izgalmai között nem leltet cso­dálkozni azon, ha nincsen bennünk nyugalom. Mert bizonytalaságban nincsen nyugalom, legfen­nebb a könnyelmű nemtörődömség kerekedik felül a vasidegzetü embereknél. Éppen mint a bombá­zott városban. Nekünk kisebbségeknek nem isme­retlenek azok az emberi érzések, amiket a nyugta, lanitó városbombázás szokott felkorbácsolni min­den lélekben. S ebben a megedzödésben nem va­gyunk közös sbrsuak azokkal, akiket állandóan gyűlöletre uszítanak ellenünk. A mi életünket állandóan mentjük, védelemre erősítjük a folyto­nos bombázás ellen. A kolozsvári próbagyakorlat repülőtámadása, ha felkeltette azt a megérzést, hogy nem tréfa, nem játék bombázott városban élni, akkor jó volna, ha az együttélők sorsának a közösségére is gondolná­nak. Arra, hogy nincsen értelme a kisebbségelle­nes gyűlölet szitására annyi időt, olyan sok mun­kát fordítani. Hiszen ha jönne igazi ellenséges repülő, annak a bombája és gyilkos gáza úgy sem válogat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom