Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-21 / 162. szám
'"■Huj* oua2 BUDAPESTI V. Taxa poitală plătită In numerar No. 24.256—1927. Szombat9 IBM. fulius 2Î. — Ăva 3 *®i Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 162. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDE E. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Ctnj-Kolaorvár* Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 568. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem Is őriz meg a szerkesztőség. Párisban és Bukarestben Hárommilliói kapott Skodáéktál a vizsgáló- bizottság egyik tagja Madgearu vádolta vallomásában volt minisztertársát lnniant — Az öngyilkos Popescn tábornok szerepét tisztázta e vallomás A háromszázmilliód jutalék Most, amikor a román kormánynak az elnöke Párisban töltött jó néhány napot, azalatt a világ- szenzációként régóta napirenden álló Stavisky- botrány politikai vonatkozásait tárgyalta a francia kamara parlamenti vizsgálóbizottsága. Azalatt itthon a Skoda-üzlet parlamenti vizsgálóbizottsága hallgatta ki a román közélet sok ikmert nevű szereplőjét. Párisban a Stavisky-ügy, Bukarestben a Zeletzky-ügy. Pa akár méreteire, akár politikai háttereinek szintire, akár a vádpontok súlyosságára rávetnek az összehasonlítás nézőpontjainak sugarait, a két ügy között könnyű megállapítani a különbségeket. De mindenesetre érdekes a véletleneknek az a játéka, amely ennyire egy időpontra vetette az egyymástól távolálló, _ összefüggésnélküli két viharkavaró botrány tisztázásának a feladatait. S nem érdektelen az a véletlen, hogy a két botrány főhősei olyan hangzású neveket viselnek. Ezekkel a lengyelesen ipszilo- nos nevekkel keleti szláv kalandorok kopogtattak be a kisantant és a nagy antant centrumaiba, hogy a nagy háború eredményeiből a maguk számára is kovácsoljanak valami eldorádót. Zavaros szláv származásukkal olyan nemzet nagyjai felé hízeleghették be magukat, amilyennél akartak. Kinézték, hogy milyen nagy üzleteket hozhatnak napirendre s felépítették a saját titkos üzleti haditervüket. Az egyik kinézte magának a háború után megpénzisedett francia kispolgárok zsebeit, a másiknak nem kerülte el a figyelmét, hogy az utódállamok egyikének-másikának nincsen az uj világátalakulásnak megfelelő hadiipara, de felmerültek a nagy szükségletei, amiket ki kell elégíteni. Az egyik kivetette hálóit Párisban, a másik megvetette lábát Csehszlovákiában és a számításaikban nemcsak nem csalódtak, de a esőstől hullott nyereség olyan nagy galoppra lovalta őket, amelynek csak nyaktörés lehetett a vége. Az egyiket csak a halálba röpitő fegyvergolyó mentette ki a köréje fonódott kötélhurkok közül, a másikat senki sem menthette meg a fegyháztól. Most mind a két helyen a politikai háttér tisztázására került a sor. Franciaországban a demokrata irányzat képviselői felé vetődött a gyanú s bár egyes személyek belekerülnek a megbélygezés árnyékába, bizonyos, hogy magát a demokráciát nem fogja ez befeketíteni. Az irányzat a mai Franciaország életelemei közé tartozik úgy, hogy el nem pusztítható. A francia demokráciának magának kell félrelöknie a kompromittált elemeket s ott most ez a tisztulás van folyamatban. A francia állam egész területén sok hónap óta meggyön- githetetlen követelésként, zug állandóan a purifi- káció jelszava, ami nemcsak jelszó, s aminek hatása alatt ki kell derülnie a valóságnak, mert különben az ország nagyhatalmi kormányzása lenne kompromittálva. És még valami, ami miatt a francia közvélemény nem fog ebben a kinos kérdésben megalkudni. A magángazdaságában túlságosan takarékos francia kispolgárság tömegei közvetlenül vannak érdekelve, mert közvetlenül a tulajdon privát zsebüket érte a veszteség. Nálunk nem érte közvetlen veszteség a polgári zsebeket. Ha érte, akkor a kincstár veszített. Közvetve a polgárok vesztesége volna ez. De nem tudunk még veszteségről addig, amig a vizsgálóbizottság nem szögezi le a megállapításait. És nem tudunk még mást, csak a homályos ember-ember elleni váciakat halljuk. Jó volna látni a tiszta valóságot. (Bukarest, julius 19.) A Skoda-ügy parlamenti vizsgáló bizottsága előtt ma érdekfe- szitö vallomást tett Madgearu volt nemzeti- parasztpárti miniszter. E vallomásban magyarázatát adta annak a háromszázmilliós jutaléknak, amivel kapcsolatosan gyanúsították a szerencsétlen Popescu tábornokot, ki öngyilkosságot követett el. A jutalékot az állam szerezte az agrárhitelintézet számára, nem magánemberek kapták- De határozottan állította Madgearu. hogy a nemzeti-parasztpártból kilépett Iunian volt miniszter, mint ügyvéd milliókat szerzett a Skoda cégtől s most ott ül a vizsgálóbizottság tagjai között. Madgearu volt pénzügyminisztert hallgatták ki, aki előadta, hogy Sica Popescu tábornok 1929-ben Párisba, Londonba és Barcelonába utazott. Ezalatt Popovici Mihály pénzügyminiszter Hágában tartózkodott és ő kapott a kormánytól megbízást, hogy bizonyos tárgyalásokra előkészítse a talajt a fegyver- Kezések kérdésében. Ugyanis e tárgyban számos megbeszélés folyt, amelyen Maniu, a hadügyminiszter és a tábornokok vettek r-észt. E megbeszéléseken igyekeztek megállapítani az eszközlendő rendelések nagyságát és minőségét és megállapodtak abban, hogy Ezután kijelenti, hogy Zeletzkyt 1929- ben ismerte meg. A kiskapusi és kinizsin vállalatokról beszélt vele és érdeklődött, lehetséges volna-e a Skoda-cég segítségével e vállalatokat életre kelteni. Nem emlékszik, hogy más ízben beszélt volna Zeletzkyvel. 1932-ben az állam nem tudott fizetni és ezért tárgyalásokat folytatott hitelezőivel. Ekkor ő tárgyak a Skoda-céggel és ez alkalommal találkozott másodszor Zeletzkyvel. Madgearu ezután a 300 milliós jutalék ügyét tisztázza. Előadta, hogy egy napon hozzá ment Sica Popescu tábornok és a következőkét mondotta nekf: — Felhívtak a hadügyminisztériumba és Stefanescu-Amza miniszter kérdezte főiem. kivel osztottam meg a 390 millió jutalékot, amit a Skoda-cégtől kaptam. Ne is tagadjam, ő a miniszter, tudja, hogy Madgearuval és Popoviccsai. Madgearu ezután kifejti, hogy ez a jutalék neta volt egyéb, mint a külföldi szakító cégeke rendeléseket csakis szövetséges állam« ban, tehát Csehszlovákiában, Francia- országban, vagy Angliában fogják eszközölni. Amikor később Madgearu utazott el Párisba, ottani szállodájában felkereste a Schneider—Creuzot cég igazgatója, ki közölte vele, hogy bár el vannak halmozva rendelésekkel Délamerika részére, mégis hajlandók szállítani Romániának. Előbb azonban tisztázni kell a dolog pénzügyi részét a francia pénzügyminiszterrel. Akkor Madgearunak még nem volt erre felhatalmazása, később, amikor pénzügyminiszter lett, a legfőbb nemzetvédelmi tanács hozzájárulásával a kormány ilyen irányban kivánta rendezni a fegyver- rendeléseket. Pénzügyi reformokat tervezett, amelyek tizmilliárd lej fölösleget eredményeztek volna fegyverkezési célokra. A kormány elhatározta, hogy a rendeléseket Franciaországban eszközli. Iunian bizottsági tag megjegyzi: — Az iratok között van egy jegyzőkönyv, mely szerint a rendeléseket Skodának kívánták adni. — Én erről nem tudok semmit. nek az a kötelezettsége, hogy meg'elo'ő kölcsönt jegyeznek a Román Mezőgazdasagi Hitelintézetre. Miután Benes is közbenjáu, hogy a Skoda-cég ezt a feltételt teljesítse, Sica Popescu tábornok ugyanezt kivánta a Sbrojoívska- cégtől is. Innen származik a gyanúsítások forrása. Popescu tábornok ügyét megvizsgálták és maga az uralkodó adott neki elégtételt, kinevezve craiovai hadtestparancsnokká. Madgearu ezután hozzátette még, hogy Csehszlovákia is jegyzett a Mezőgazdasági Hitelintézet kölcsönére, de csak a Skoda- és Sbrojowska-szerződések aláírása után. Ami Zeletzkyt illeti, Madgearu előadja, hogy a házkutatás után tényleg hozzá ment. Közölte, hogy a pénzszekrényről egy pecsétet letört. — Nagyon rosszul tette, — válaszoltam. — Nem képzeli miniszter ur, — mondta Mik. hogyan osztoztak a 300 millión ?
