Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-20 / 161. szám
KtlETtUjSKG BESBESa »;XE3Mi!SgS^ Werner Sombort „Német szocializmus'~a Werner Sombart tal, a híres német közgazdásszal, amikor legutoljára Kolozsváron járt, hosszasan elbeszélgettünk a különböző társadalmi-gazdasági rendszerekről, amelyek elméletileg alkalmasak a világot szörnyű gazdasági válságából kivezetni. Werner Som- bart képviselője volt a liberális-kapitalista termelési rendszernek és egy kicsit ingadozott, amikor az uj orosz termelési rendszerről kezdett el beszélni. Elismerte ö is, hogy a kapitalista termelési rendszer súlyos reformokra szorult. ! Úgy folytatni a termelést, ahogyan eddig történt, nem lehet. Ugyanakkor nem tudta kétségbevonni, hogy a kollektív termelési rendszer is helytálló, csupán azt állította, hogy egyiket Európa egyik felén, másikat Európa másik felén lehet csak megvalóstiani és ö el tudja képzelni azt az időszakot, amikor különböző termelési rendek békésen megállnak Európában egymás mellett. Ezt azonban nehéz elképzelni. Valahogy ösztönünkben él, hogy ez a két társadalmi rendszer: kapitalista és kollektivista, egymás megsemmisítésére törekszik és mindeneknek az a célja, fcogy az egész földkerekségen általános elvűvé verekedje ki magát. Tehát vagy a kapitalizmus győz, vagy a ibolsevizmus, de egyiknek vesznie kell a porondon. A másik lehetséges föltevés: uj termelési rend alakul ki az egész világon, - amely keveréke mindkét termelési rendnek, vagy olyanformán, hogy a kapitalista termelési rend reformálja meg önmagát az orosz rendszer egyes gyakorlatban bevált elemeivel, vagy a kollektív társadalmi rendszer, amely most Oroszországban még mindig a merész kísérletezések utján van, átveszi a kapitalista termelési rendszerből mindazt, ami jó volt a múltban és alkalmazkodik a kapitalista rendszer psychologial jellemvonásaihoz. Werner Sombart kolozsvári látogatása óta sok minden történt Németországban és a tudós bármenynyire is igyekszik a maga elveit a gyakorlati élet múló jelenségeitől bizonyos mértékig elvonatkoztatni, Werner Sombart csak úgy boldogulhat Németországban, ha számol a nenyzeti szocializmus sokat hangoztatott gazdasági programjával is. Vájjon mennyiben honorálja Werner Sombart a német nemzeti-szocializmust, az uj viszonyok között milyen szocializmust vél megoldhatónak — erre az izgató [kérdésre Werner Sombart uj könyve: A „Deutscher Sociaiizmus“ fogja megadni a feleletet. Fájdalom, ezt a bizonyára értékes közgazdasági müvet, amely mintegy tudományos kísérőzenéje a német gazdasági reformkísérleteknek, teljes szövegében még nem ismerjük. Egyes fejezetek azonban már megjelentek és így az a fejezet is, amely szenunellátható- lag gerincét képezi a német szocialista kísérletnek. Sombart természetesen elméletét gondosan megkülönbözteti a marxista elméletektől. A termelés gócába ö is a munkást állítja, de nem olyan értelemben, ahogyan a német nemzeti-szocializmus eddig tanította, úgyszólván alapvető dogmává téve meg Emst Jünger hires „Der Arbeiter“ c. könyvét, sem nem úgy, amint párhuzamosan tervezik, hogy a német parasztot a régi germánjog terjesztésével önállóbbá, társadalmibbá, bizonyos előjogok megadásával úgyszólván patríciussá tegyék a maga el nem idegeníthető ősi birtokán, Werner Sombart a földmunkás munkáját kombinálja a gyári munkáséval és azt javasolja, hogy a gyári munkások, vagy más Ipari munkások akkor, amikor nincs munkájuk, telepítések révén térjenek vissza a földhöz és végezzenek mezőgazdasági munkát. A munkást össze kell kötni a röggel, számára biztosítani kell egy földminimumot, amelyen gondoskodhasson a legszükségesebb élelmiszereknek házi alapon való előteremtéséről, ugyanakkor tagja maradjon az ipari munkásságnak is, szükség szerint, hol az egyik, hogy a másik munkakörét szüneteltetve. Werner Sombart tehát arra gondol, hogy a német munkást kettős foglalkozásúvá tegye és visszavezetve öt a mezőgazdasági foglalkozáshoz, xisychologiailag is közelebb hozza a föld megművelésénél inkább jelentkező konzervatív-nemzeti életformához. Werner Sombart reformkísérletéhez hozzátartozik, hogy ö a német nagybirtokot, amely ebben az agyonindusztriallzáJt országban Is éppen olyan elterjedt, mint mezőgazdasági államokban, továbbra Is fenntartja, ám ennek a Grossgrundbesitznek a jövőben nem szabad azonosnak lenni magával a Gutswirtschaft- fogalmával, mint ahogy e két fogalom a mai agráríel- fogás mellett egybeesik. Fentartva a nagy területeken való mezőgazdasági termelést, sürgeti a kisbirto- koknak minél nagyobb számiban való szaporítását. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a jelenlegi német nagybirtokok egyrészét telepítések céljaira parcellázzák, Sombart nézete szerint kb, másfélmillió hektárnyi területről van sző. Németországban a nagybirtok a megmivelősre alkalmas földterületnek tíz százalékát teszi ki s igy kb. e tíz százalék három százalékát kell majd kisbirtok céljaira felparcellázni. Vájjon sikerülni fog-e a mai Németországban, ahol (Kolozsvár, jul. 18-) A nemzeti-parasztpártnak népgyülése volt Udvarhelymegyében is, amit Szé- kelykereszturon tartottak meg. A párt szervező gyűlése volt ez, amiről a Romania Noua azt Írja, hogy „grandiózus kongresszus“ volt. A mi tudósításaink szerint tényleg bevonultatták a keresztúri járásban levő két-három román lakosságú község egész polgárságát. Autóbuszokon szállították be s tokánnyal és egy-egy félliter borral vendégelték meg meg- Ehhez a megvendégeléshez és a nép- gyűlés állásfoglalásaihoz nem volna semmi megjegyzésünk, ha a nemzeti parasztpárti szervezkedés pusztán csal: a román polgárságra támaszkodott volna. Az ingyen-tokány és ingyen-bor Ígéretével azonban felszedtek a közeli falvakból a to- borzó autóbuszokra magyar embereket is. Hogy milyen magyarok lehettek ezek, azt nagyon jól tudjuk, mert ebben a megyében van a főfészke annak a „magyar“ gazdasági szövetség néven nevezett alakulatnak, amit a nemzeti-parasztpárt tart fenn. Erről az alakulatról esett is szó a keresztúri népgyülésen, még pedig olyan módon, hogy bizonyítékát adták az összefüggésnek. A kereszturvi- déki karikás magyarok közül tényleg akadtak né- hányan, akik elmentek erre a lakomára. Összesen ötszáz adag tokányt és ugyanannyi félliter bort fogyasztottak el, tehát ennyi a valóság a „grandiózus kongresszus“-ból. Solomon Virgil segesvári orvos volt képviselő, az udvarhelymegyei Réti-féle karikások szervezője beszédében meg is mondotta: _Mi együtt dolgozunk az ország parasztjaival, s igy támogatjuk a magyar parasztpártot és fuzionálunk a Lupu parasztpártjával. Ez nyiit bevallása annak, amit Rétiék sokszor igyekeztek letagadni, Ijogy az ö szervezkedési kísérletezésük pusztán csak a románok nemzeti- parasztpártjának a kis függvénye. Magyarul gazdasági szövetségnek mondják, románul parasztok pártjának- Maga Solomon Virgil tudvalevőleg a Mániu gárdájához tartozik s igy a keresztúri népgyülésen is a Maniu melletti állásfoglalást prokla- málta. A két csoport közötti ellentétekhez semmi _____6 m ii '«i inni bekbbmbb» a Hiüer-rezsimnek részint szálláscsin&ló, részint pedig fenntartó tényezője a feudális nagybirtokosság, ezt a hatalmas mérvű földosztást keresztülvinni? Es ha sikerül, vájjon megoldás-e ez a német gazdasági helyzet föl javítását tekintve? Külön kérdés az is, hogy vájjon elképzelhetö-e az ipari munkásságnak, mint mezőgazdasági munkásságnak részben való alkalmazkodása és nem fog-e ez éppen az autokton földmunkásság körében féltékenységet ébreszteni? Mindez nyílt kérdés, sőt elvi kérdés, hiszen e pillanatban csak a tudós, Werner Sombart gondolja igy. Azaz, már előtte Is elgondolták, 1910-ben Max Schering, a birodalmi telepítési törvény megalkotója, akinek terveit, bármennyire is lomtárba hajította az uj rezsim, Sombart megemlíti és egyben helyesli is. (1.) köze sincsen az udvarhelymegyei magyaroknak s az eltévelyedett karikások valószínűleg nem is értik, hogy miért kapták az ingyen tokányt és miért kellett Maniura üxiteni Vaida ellen az ingyen-bor poharát. A legutóbbi udvarhelymegyei választás fényes magyar győzelmének az eredménye megmutatta, hogy a magyarság politikai egységét mennyire nem tudják veszélyeztetni azok a kísérletek, amelyek székely embereket akarnak a nemzeti parasztpárt szolgálatába gyűjteni. Annak a nagy kudarcnak, amit a választás jelentett a karikásokra, a hatása ugylátszik még nem tökéletes, ha harminc-negyven embert össze tudtak szedni e megyében, azok közül, akiket annakidején, kor- mányhataimi eszközökkel megszerveztek volt maguknak. Ma már kevesen vannak eltévelyedettek, számuk napról-napra fogy, a magyar egységet azonban egyáltalában nem tudják velük megsebezni. A félliter bor és az ingyen tokány mellé összegyűjtött embereknek Solomon Virgil a Magyar Párt ellen is intézett kirohanást. Nem árt ez nekünk, mint ahogyan nem árt az sem, ha elvisznek a tokányevésüre olyan embereket, akik erre kaphatók. KSnpnapi áron 685 ■— Lei Fekete vőlegények Gulácsy Irén Péczely-dijas 800 oldalas gyönyörű regénye. Megrendeléseket már most felvesz" a Minerva könyvkereskedés Cluj-Kolozsvár Magyarországon követték el a betörést és Romániában rejtették el a lopott tárgyakat (Szatmár, julius 18.) Néhány nappal ezelőtt a magyarországi Géc községben, ismeretlen tettesek betörtek Fried József földbirtokos házába, ahonnan ezer pengő értékű ágyneműt, ezüstneműket és különböző értéktárgyakat zsákmányoltak. A lopás ügyében a magyarországi hatóságokkal egyszerre a szatmári rendőrség is bevezette a nyomozást, mert az a gyanú merült fel, hogy a tolvajlást szatmármegyei, csengeri cigányok követték el. Hétfőn aztán valónak bizonyult ez a feltevés. Nem meszsze Szatmártól a darai ut mentén ágyneművel kibélelt szénakazalra bukkantak, amelyben elrejtették a Gécről lopott holmikat. Három paplan, három dunna, kilenc párna volt a széna közé ágyazva, az ezüstnemük és értéktárgyak azonban teljességgel hiányoztak. A lopott holmik tehát megkerülnek és visszajutnak magyarországi tulajdonosukhoz, a tolvajok azonban, akik egyszerre két bűnt: határátlépést és betörést követtek el, egyelőre még hiányzanak. Ötszáz adag tokány egy-egy félliter borral, az udvarhelymegyei pártpolitikában Solomon Virgil magyarokai szeretne toborozni a magyarság ellen
