Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-18 / 159. szám
KntnUjsm 8 Kétezer kétségbeesett kisebbségi postás a vizsgapadon Szomorú menetben, zárt sorokban vitték fel ezt a Hatalmas tömeget < a kolozsvári egyetemre — Az írásbeli súlyos tételei fogas kérdés ele állították a szerencsétleneket Zokogó idősebb nők, izgalomtól megriadt férfiak a bizottság előtt (Kolozsvár, juh 1G.) Vasárnap reggel 8 órakor a kolozsvári egyetem épületében a posta, távirda 2000 főnyi magyar és kisebbségi alkalmazottját állították vizsgára. A derék magyar alkalmazottakat, hivatalnokokat, műszaki és segcdhivatali személyzetet, munkásokat, nőket és férfiakat. Szivetrázó volt ez a tömegfelvonulás, kétségbeesett embereket, éltes családapákat és családanyákat, mint ennek a korszaknak ártatlan vádlottjait vitték fel az itélőszék elé, ahol a legnagyobb veszedelem fenyegeti életegzisztenciájukat. Ennek a vizsgának szivbenmarkoló az egész története. Elindul a szomorú menet Vasárnap reggel fél njmlc órakor a fő- posta épületétől kétezer ember indult el az egyetem felé. A nők nagyrésze könnyezve, sokan sirva haladtak a.nyelvvizsga szomorú menetében. Az Erdély különböző részéből vező kisegzisztenciák nyugtalan lélekkel lépkedtek. A vizsgázók között sokan voltak olyanok, akik már többször sikeresen vizsgáztak a román nyelvből. Tekintélyes számmal vonultak fel azok is, akik román egyetemet végeztek és akik román postaiskolában a legszebb osztályzatot nyerték el. Alig lehetett néhány olyan embert találni, akik optimista liangu. latukat nem veszitették el. Mire a menet megérkezett az egyetem elé, akkorra az egyik előadó teremben megalakult a bizottság, Stefanescu ur elnöklete alatt. Tagok pedig: Costescu, Lazarescu és Apostolescu bukaresti kiküldöttek. A bizottságba egyetlen erdélyi román embert sem vettek be. Aligha véletlen ez. Talán attól féltek, hogy kedvező véleményt találnak az erdélyiek mondani e tisztviselői kar képességei felől. A vizsgázókhoz nemcsak hivatalnokokat, hanem az altiszteket, mechanikusokat, postaszolgákat és takarítónőket, műszaki szerelőket, akiknek az a hivatásuk, hogy a telefon- és távi ró oszlopokra az utak mentén a dróthuzalokat és a szigetelő porcelláncsészéket szereljék fel, akiknek tehát írásban alig van érintkezési lehetőségük feletteseikkel, odaso-* rozták ebbe a menetbe. A bizottság ugyanazoknak a feladatoknak a megoldását várta tőlük, amiket a hivatalnokoktól. De lássuk, mit kellett tudniok a tisztviselőknek és tisztviselőnőknek! Az Írásbeli első tétele A vizsgázókat a különböző termekben helyezték el Írásbelire. Mindenkinek kiosztották a lepecsételt papirt és felírták a táblára a2 első tételt, amely így hangzik: — Szükségcs-e a köztisztviselőnek tudni az állam, nyelvét, a) hivatalában, b) magánéletében? A kérdésre a bizottság utasítása szerint egész oldalas és indokolt Írásbeli választ kötelesek adni a vizsgára kötelezettek. A termekre egy percre temetői csönd borult. Mindenki válaszolni tudott volna, de a gondolatoknak olyan értelemben jvaló formába öntése, amelyik a bizottság kívánalmai szerint irodalmi formákat közelítene mog, természetesen nehézségekbe ütközött. Különösen az idősebb hölgyek sirva fakadtak és számosán voltak olyanok is, akik bár nyugodt légkörben, kitünően vizsgáztak volna, de az izgatottság és félelem, munkaképtelenné tette őket. Nagy kérdés a második feladatban A feladat megoldására negyvenöt percnyi időt adtak. Akkor újabb félelmes jelenet következett. A fehér kréta uj kérdést jelzett a táblán: —• Milyen nehézségekkel találkoznak a tisztviselők szolgálatteljesités közben és milyen megoldási lehetőségeket javasolnák az akadályok elkerülése érdekében? A táblára felirt e kérdőjeles mondat f». gaskerdés. A vezető állásban lévő hivatalnokoknak kell ezzel foglalkozniuk, akik irányítanak. Ezek a vizsgázók pedig egészen kisemberek, akik telefonkezelők, vagy drótszerelők. A bizottságnak bizonyára meg vannak a fogalmai a bajok orvoslása felől, de ezek a kisemberek rendeletek szerint dolgoznak. Erre az Írásbeli feladatra is kaptak negyvenöt percet. Azután diktálásfa került a sor. Az ókirályságbeli beszédmód gyorsaságával peregtek a mondatok s ugyanilyen iramban kellett volna a leírásnak történnie, hiba nélkül. A szöveget a román irodalmi történetből merítették. A tisztviselők, de különösen a kezelőszemélyzet, szerelők és postaszolgák szinte semmit sem Írhattak. Amikor pedig az egyik teremben kérő szóval megjegyezték, hogy nem tudnak ilyen gyorsan irni, Apostolescu bizottsági tag ironikusan megjegyezte, hogy ö nem ismétel, mindenki úgy ir, ahogy tud. Déli egy órakor befejezést nyert az Írásbeli vizsga. A dolgozatokat összegyűjtötték. A tisztviselőnők nagyrésze csak most kezdett igazán sirni. Nyugdilkérés dolgozat helyett A törvény szerint a postások csak 57 éves korukban tarthatnak igényt á nyugdíjra és az összes jelöltek között csak egyetlen egy nagyváradi uriasszony volt ötvenhétéves, aki a következőket irta a papirra: — Elnök Ur! Betöltöttem az ötvenhetedik életévet, igényem van a nyugdíjra, kérem tekintsenek el a vizsgáktól és szíveskedjenek megtenni a kellő intézkedéseket nyugdijazta- tásom érdekében. A többiek hiába fizették be éveken át a nyugdijilletményt. Ilyen kilátások között sokan aligha érik meg az ötvenlíetedik életévet. De aki majd meg is éri a nyugdíjazási korhatárt. mit csinál addig! A vizsgázók mind szegények, vagyontalanok. A megélhetést az a pár ezer lej nyújtotta, amiért megdolgoztak. Szóbeli a zárt ajtók mögött A déli órákban az a hir terjedt el, hogy fél hét órakor kihirdetik az Írásbeli eredményeit. Utóbb kiderült, hogy szó sincs róla, mert a dolgozatokat nem Kolozsváron, hanem Bukarestben bírálják felül és ott döntenek véglegesen a szóbeli vizsga eredménye fölött is. Az eredmény nyilvánosságrahozatala helyett fél hét órakor megkezdődött a szóbeli vizsga. Az iskolai és főiskolai vizsgák nyilvánosak, erre a vizsgára senkit sem engedtek be. Hogy milyen ismereteket követelnek meg a telefonkezelőktől, hivatalnokoktól, szerelőktől! Tudniok kellett, például, kik voltak a dákok, hol laktak, mi volt az expanziós politikájuk. Majd sorra következtek a rómaiak és a többi népek története, az összes román vajdák és* uralkodók. Földrajzból szintén széleskörű ismeretekkel kellett rendelkezniük, nem is szólva arról, hogy a váltótörvényt is szőnyegre hozták. A feltett kérdések feladataival aligha találkoztak a postai szolgálat közben. Annyit, ameny- nyit a kötelességteljesités megkíván, tudnak. Három helyen Romániában A kolozsvári nyelvvizsgán Brassótól a határszéli városokig, Nagykárolyig, Máramaros- szigetig resztvettek az összes kisebbségi posta- alkalmazottak. A szóbeli vizsgán elsősorban a vidéki városok postásai kerültek sorra. Szászrégen, Dés és Beszterce kisebbségi postásait' már levizsgáztatták a hétfői napon és vissza is utaztak szolgálati helyükre. A többiek szo-ţ beli vizsgái a hét végéig tartanak. A brassói postásokat két csoportba osztották. Egyik részük Kolozsváron vizsgázik, másik részük pedig Bukarestben, ahol szintén megalakult a vizsgabizottság, amely előtt a régi királyságban szolgálatot teljesítő és a bukovinai kisebbségi tisztviselők .vizsgáznak-
