Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-02 / 146. szám
KUETlBjsm i \z Irodában már tárgyalnak két-három uj készülő fűmről, a zongoraszobában jó hangú statisztákat próbálnak ki, egy lugasban öreg tábornok liftes gyerekkel römizlk. A tábornok Gőzön Gyula, a liftes gyerek Pethes Sándor. A liftes elnyeri a tábornok pénzét és mindjárt spriccert hozat rajta egy sereg orfeumi táncosnőnek, akik persze csak a filmben orfeum! táncosnők, a magánéletben fiatal, kezdő színésznők, vagy szininövendékek. Somogji Nusi robog be az autóján. Az autó tele van virággal. „Nem kaptok, egy szálat se kaptok“ — hessegeti el magától a ku- nyorálőkat. „Majd a felvétel után“ ... Somogyi Nusi ugyanis virágárus asszonyt játszik a Lila ákácban és a sek virág kellék, de egy óra múlva, felvétel után, kiosztásra kerül. Jut belőle az operatőrnek, a segédren- dezönek, a fodrásznak, a maszklrt^sónak, még e sorok Írójának is, aki elhozta magával ék lepréselte emlékezetében, mint a magyar Hollywood tarka, színes virágoskertjének bizonyítékát, örömmel és boldogsággal, hiszen azt jelenti, hogy Berlinből, Páriából, Bécsből, (Hollywoodból hazajött egy sereg tehetséges, kitűnő művész és végre, hosszu-hosszu vajúdás után talán megszületik a pesti filmgyártás. Se Berlinben, se Bécsben nem siratják olyan őszintén Max Pallenberget, mint Budapesten, mert se Berlinben, se Bécsben nem voltak olyan igaz barátai, mint a magyar művészvilágban. Akármilyen furcsán hangzik is, ez a német szinész, aki életében is a legnagyobb volt és halálában is a legnagyobbak közé, a halhatatlanok közé sorakozik, sehol az ég világon nem érezte magát olyan jól, mint Budapesten. Sehol az ég világon nem talált olyan barátokat, mint Budapesten. Molnár Ferenc, Heltai Jenő, dr. Márton Miksa, (Makay Margit férje, volt színpadi kiadó), Lányi Zslgmond, Gaál Franciska, Darvas Lili, Feleky Géza, Ruttkay György voltak Fallenberg magyar barátai. Ünnep volt számára, ha Pesten vendégszerepelhetett. Imádta a magyar konyhát, a Fészek klubot, a Margitszigetet. Karlsbadban, aznap estére, mikor boldogtalan lelke a repülőgép letört szárnyával együtt étzuhant a másvilágba, már meg volt beszélve a programja. Molnár Ferenccel, Lányi Zsigmonddal, Gaál Franciskával vacsorázott volna együtt. Molnár számára uj bécsi vicceket vitt magával, Lányinak a friss bécsi újságokat és Gaál Franciskának osztrák cigarettát. Legalább is igy irta a levelezőlapon, melyben karlsbadi magyar barátait érkezéséről tudatta. Tulajdonképpen a színpad hősi halottja. A művészi lelkiismeretesség hősi halottja Pallenberg. Mindenáron ott kettőt-hármat. A sztár is kapott gerincére egy hatalmasat. A gyerekek, akik a hasonló incidensekhez hozzá voltak szokva, felkapták a labdát és elrohantak. A nagy szinész azonban méltatlankodni, ordítani kezdett és mindenfélével fenyegette a csőszt. A csősz viszont nem ijedt meg a sztártól, szó nélkül galléron ragadta és vitte a rendőrhöz. A nagy színész dühe népi ismert határt. Üvöltözött, botrányt csinált, úgy, hogy a rendőr végül is fülönfogta, megrázta és ráorditott: — Elhallgass már, ebadta, mert megkötözlek és úgy viszlek a dutyiba! így is történt. A rugkapálódzó sztár kezét cukorspárgával összekötözte a rendőr, igy vitte be a kerületi kapitányságra. Nagy baj persze nem lett a dologból, mert a rendőrkapitány, amikor megtudta, hogy az előtte álló tizenkét esztendős fiúcska a hires gyermeksztár, aki már hat esztendeje kacagtatja meg vasár- naponkint a város valamennyi gyerekét, megsimogatta arcát, barátságosan kikérdezte, hogy és mint esett bele a furcsa kalandba, aztán pedig szépen hazakisérte. A kiállott izgalmaktól a nagy szinész odahaza egészséges, mély álomba merült és igy fogalma sem volt róla, hogy a déli lapok rikkancsai az ö harcias ka^ landjával harsonázták tele a várost. Annál nagyobb volt tehát csodálkozása, amikor délután négy órakor felrázták suszterinasokkal viaskodó álmából és egyszerre csak maga előtt látott négyöt komoly úriembert. A filmgyár emberei voltak, szerződéssel jöttek. Ott volt a szcenárlumiró is, akinek nyomban el kellett mondania kalandját műiden apró részletével egyetemben. A nagy szinész, akit délelőtt ebrudaltak ki a színháztól, zavartan dörzsölgette szemét, azt hitte, még mindig álmodik. De zavara nem tartott soká. Színházban eltöltött hat esztendejének keserves bukásával és szédületes sikerekkel szerzett rutinja hamarosan felülkerekedett benne, blazirtan a plafonra nézett és igy Pallenberg és pesti barátai Kérjen részletes árjegyzéket fotószállitójától v. a íőképviselettől „SOTERO“voit J.e. Gibson Bucureşti, P. Kogălniceanu 8. Tel. 376/49 Mem tudja pontosan beállítani a távolságot © ® Nem is fontos,mert aSUPER IKONTA készülék teljesen önműködően állitja be, a távolságmérő közvetlen összeköttetésben van az objektivvel és igy a távolság mérésével egyidejűleg az objektiv is élesre állítódik. SUPER IKONTA 6X9, - 6V2XH készülékkel 8 fényképet készíthet fenti méretben, vagy 16 fényképet 4X6, illetve 5'5x6 méretben,* tehát a fényképezési anyagnál is nagy megtakarítást érhet el. iiiaMMaiiift'ímyfliiMWT~Mii^^^i“i-L~i"-LYiii"i,~Tririr~TTn akart lenni a próbán, pedig csak másnap este lett volna a fellépése. A rendes repülőjáratot lekéste. Külön gépet bérelt, mert próba nélkül nem akart kiállni a színpadra, a karlsbadi német színházban. Magyar darabban fedezte fel Reinhardt Kálmán Imre „Tatárjárás“ cimü operettjében játszotta Wallenstein tartalékos bakahadnagyot, Janiónál, Bécsben. Reinhardt ott ült a nézőtéren és ezt mondta róla: „A legnagyobb színész" ,.. Négy hét múlva már Moliert játszott Reinhardtnál ! ... Feleségét, Fritzy Massaryt, a német színpadok legragyogóbb csillagát, bálványozásig imádta. Mikor mindkettőjük vagyona, egy hosszú, keserves, fáradtságos müvészélet egész gyümölcse odaveszett az Amstel bank bukásával, éppen abba akarták hagyni a szinházját- szást, . . Aztán újra kellett kezdeni mindkettőjüknek .. . Pesti barátai Buli-nak hívták, Bulinak becéztek. Szelíd, csendes, jókedélyü ember volt. Szerény és az alázatosságig udvarias, mint minden igazi, születéses művész. Nem tudott harapni. Nem is illet rá a Buli elnevezés ... De egyszer, egyetlen egyszer életében harapott. Akkor az egyszer olyan volt, mint a legveszedelmesebb buldog . . . Mikor az Amstel-bank elvitte a szólt: — Nem bánom uraim, aláírom ezt a szerződést, de ez lesz az utolsó gyermekszerepem. Én már kiöregedtem ezekből a kisfiús mókákból. Láthatják, hogy sző- rösödik már a képem, — szólt és amint önkéntelenül odanyult pelyhedző orra aljához, valahogy úgy mozdult a keze, mintha bajszát pödörné. Ez a gesztus meg is tetszett neki, ettölkezdve ilyen bajuszpödörgetve folytatta feltételeit. — A hangom is megvastagodott, azonkívül tapasztaltam, hogy mozdulataimban határozottan észrevehetők már a korral járó időtlenségek. Nem akarom lejáratni magam, éppen ezért a következő filmekben már csak kamasz szerepeket vagyok hajlandó játszani. Nem is tudom nem volna-e helyesebb, ha már most is inkább a centercsatár suszterinast alakítanám, mint a diákok kapusát. Mi a véleménye az uraknak? Az uraknak általában az volt a véleményük, ami a sztáré, mert tudták jól, hogy egy szeszélyes sztárral nem tanácsos kikezdeni. Félórás tanácskozás után aláírták a szerződést, a szcenáriumirót azonban egyelőre lerázta a nyakáról a nagy színész: — Egyrészt fáradt vagyok, — mondta — másrészt van néhány kitűnő ötletem a maga számára, de jobb, ha alszom egyet rája. Szólt, majd jóindulatúan elbúcsúzott a kezét szorongató uraktól. A filmesek távozása után odasom- fordált anyjához, csókolgatta a kezét, majd tekintetében végtelen vágyakozással, felnézett rá: — Anyikám, — szólt leghizelgöbb hangján — ma délelőtt elköltöttem egész havi zsebpénzemet. Anyikám adj valami kis előleget a jövő havira... Édesanyja rosszalóan csóválta fejét: — Dehogy adok ... Képes vagy megint labdára költeni a pénzt. — De anyikám, — méltatlankodott a filmsztár, — csak nem gondolod, hogy egy felnőtt moziszinész, mint én, focizik az uccán! !■!! II I I IIII I IIMIllllllllllllIIHll ■IIIITTüffl—HTOT pénzét... Most már olyan mindegy neki! Karlsbadi ravatalát pesti barátai állták körül. És egész Budapest úgy gyászolja, mintha magyarnak született volna. A repülőgép lezuhant és magával rántotta Pallenberget a mély sötét sírba. De lelke magasan trónol, művészete a legmagasabb régiókban szárnyal, emberi és művészi egyénisége, értéke az Egekbe költözött, a legkivétele- sebbek közé! (nmtiiititniimáMitmémm«»« Véget ért egy 38 évig tartó pörösköáés Miksa mexikói császár aj ágidé Ka körül Mexikóból jelentik: Történelmi nevezetességű pörösködés ért most véget 36 évi huzavona után. Még 1865-ben történt, hogy a tragikus véget ért Miksa mexikói császár Sim- chagito Hosténak és családjának szolgálatai elismeréséül körülbelül egy négyzetkilométernyi birtokot ajándékozott Sedral és Catorze között. Az ajándékozás ellen nem emelt akkor sem kifogást senki, amikor már Miksa császárt agyonlőtték a mexikói forradalmárok. Az ajándékozás után valami harminc évvel Simchagito Hosté fia petróleumforrást fedezett fel a birtokon, majd később egy aranybányát, amely a leggazdagabb ilynemű bányának bizonyult. Ez már aztán megmozgatta a mexikói államot és a kormány ki akarta sajátítani a birtokot. Az eljárást arra alapították, hogy Miksa császárnak nem volt joga elajándékozni a szóban forgó föld- darabot, mivel az nem az övé volt, hanem a mexikói állam tulajdona. Úgy ő, mint fia arra az álláspontra helyezkedett, hogy Miksa császárnak feltétlenül joga volt egy ugaron heverő földbirtokot elajándékozni, de különben is az ajándékozást elismerte a mexikói állam azáltal, hogy harminc éven át nem emelt kifogást ellene. Ez csak akkor történt meg, amikor a látszólag jelentéktelen értékű földdarabról kiderült, hogy azon petróleumforrás és aranybánya van. Ha ezt nem fedezik fel, az állam most sem törődött volna a birtokkal. A bíróságok közül egyik fórum a perlőnek, másik fórum az államnak adott igazat, úgyhogy a per közel 36 évig húzódott és egész aktahegyeket termelt ki. Most azután egyes- séggel ért véget a hosszú pereskedés. Simchagito unokája kiegyezett a mexikói állammal, annál is inkább, miután már nem volt pénze a per folytatására és az ügyvédek költségei is tetemes összeget tettek ki. A legifjabb Simchagito, akinek ugyancsak Hosté a keresztneve, mint nagyapjának, akit Miksa császár megajándékozott, egymillió dollár kártalanítást kért a birtokért, amennyit annak idején a mexikói állam apjának felajánlott. A tárgyalások során elérte viszont Simchagito azt, hogy a mexikói kormány magára vállalta a per összes költségeit, amelyek 780 ezer dollárt tesznek ki. Ezzel azután véget ért a hires per, amely újból felidézte Mexikóban Miksa császár tragédiáját.
