Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-30 / 144. szám

így kezdődött... Húsz évvel ezelőtt éppen olyan rendes, de­rűs nyár volt, mint az idén. Emlékszem, Nagy- váradról, ahol egy napilapnak a felelős szer­kesztője voltam, jöttem haza, szigorlatozni- Hosszas távoliét után, nem igen élvezhettem a várost, mert bifláznom kellett; de a délutáni órákban kiültem a kávéházak terraszára és meg állapítottam, hogy minden szabályosan tör­ténik, ez a város szépen fejlődik, rövidesen be­vezetik a földgázt és kiépítik Kolozsvár máso­dik pályaudvarát. Mialatt a pincér tucat­számra hozta a budapesti lapokat, elgondol­tam magamban, hogy még egy esztendőt Vá­radon töltök, akkor leszolgálom önkéntesi éve­met Bécsben a 82-söknél, ahol ez a hires szé­kelyezred állomásozott és azután .,. minden­esetre derűs színben láttam a világot. Álmodozásom közepette, amivel jól esett ellensúlyozni a készülő szigorlat nyugtalanító felhőzését, egy rikkancs ordítása vert fel. Pár pillanat múlva az egész kávéházi terraszon félretolták az emberek a pesti lapokat és a rendkívüli kiadást olvasták a szerajevói me­rényletről. Meggyilkolták a trónörököst és meggyilkolták a feleségét. Bombát vetettek a kocsijuk elé. Részletek még hiányoznak­Letettem a rendkívüli kiadást és felvettem, gondolom, a Tolnai Világlapját, vagy az Érdé kés Újságot, amelyben a trónörökös-pár volt lefényképezve, amint vidám diszhintóban vág. tattak. A trónörökös egyenruhában ült a ko­csiban, kissé előrehajolt, felesége mellette, di­vatos nagy kalapban, a kor akk-ori elegánciája szerint. A kocsi magasiilésü bakján a kocsi* mellett livrés inas■ Most már e négy ember kö­zül kettő halott, még pedig a monarchia jö­vendőbeli császárja és császárnéja­Külpolitikailag nem voltam túlságosan is­kolázott, de azt hiszem mások sem. Újságíróv kollégák ültek az asztalhoz, más civil emberek és latolgattuk a lehetőségeket. A legtöbbje azon a véleményen volt, hogy ebből nem les* háború, legfeljebb a monarchia berna sirat Szerbiába és elégtételre kényszeríti a belgrádi kormányt. Általában a leghomályosabb képze­teink voltak arról, hogy mi van odalent. Szem. jevó, Belgrád, Szerbia, — mindez miniatűr va lanti, már egy demurs is elegendő lesz, hogy a tragikus ügy megtoroltassék. Arra, hogy eb­ből világháború lesz, aminek utórezgései még ma sem szűntek meg, senki sem gondolt­Egyelőre vártuk az újabb híreket. A buda­pesti lapok munkatársai már lenn jártak a helyszínén és színes tudósításokban számoltat be aprólékosan a merénylet körülményeiről. A későbbi napokban még mindig a trónörökös- párról volt szó, a temetésről, a családi gyász­ról és csak úgy mellékesen foglalkoztak a la­pok azzal, hogy a monarchia megtette a szük­séges lépéseket- A nyár változatlanul szép volt, az emberek mentek a dolguk után, mindenki örült egy kicsit titokban, hogy nem főherceg és vele nem történhetik meg ilyesmi. De va­lami lógott a levegőben. Mint ahogyan a nyári kánikula tikkadtságában benne van egy felhő- szakadás, vagy jégverés fenyegető lehetősége. Ahogyan lenni szokott vihar előtt, az emberek nehezebben lélegzettek, idegességük egyre nőtt, nem tudták, miért. Mert hogy azt a kicsi Szert, biát megtanítják rendre, senki előtt sem lát­szott kétségesnek. Amikor a lapokban óvatos hírek jöttek, hogy a szerajevói esettel más ál­lamok is foglalkoznak és hogy a diplomaták sűrűn látogatják egymást és sűrűn levelezget- nek egymással, úgy tetszett, hogy az eset vala­mivel bonyolultabb, mint ahogyan előre lehe­tett látni. Németország is haragszik Szer» biára, a monarchia mellé áll és számítani le hét a hármas-szövetség, vagy ahogyan intelli­gensebbül írni szokták a „Triple Alliance“ im. pózáns megmozdulására. Kósza hírek kering­tek, hogy Oroszország védelmébe vészi, Szer­biát — elég könnyelműen, mondogattuk — ás hogy Franciaország és Anglia is izgatottan foglalkoznak az üggyel. Bizonyos antantról be­Keietiüjjjxg mmmmmmmmmmmmammmmmmmmrnmmmmmm szélgetnek, jő volita tudni, hogy is állunk ezzel a kérdéssel, vitatkoztunk a kávéházi terraszon, mondanom sem keU, hogy most már ismeret­len erőtől űzetve nem is mentem neki a szigor­latnak és csak a kávéházi terraszon lebzsel­tem. Hova tovább kialakultak a dolgok. Kény­telenek leszünk bevonulni és szétütni közöttük, még akkor is, ha egyes európai államok fegy­veres segítséget ígérnek Szerbiának. A mo­narchia erős, mellette van Németország, Olasz­ország, Törökország, Bulgária és a jelek sze­rint Románia is. Ha már háború lesz, — kezd­tük megszokni a szót, — úgy legyen háború, a monarchia hadserege egy maga nyolc nap alatt megszállja egész Szerbiát. Magam is, örökös derülátó, igy gondolkoztam. Mindenki a derűlátás és borúlátás nyug­Páris, junius 28. Bartliou ina délelőtt Parisba érkezett és a vonatban a következő kijelentéseket tette az újságíróknak: — A kellemes utaknak nincs története- Ilyen az is, amelyet Romániában és Jugoszláviában tettem- Egyetlen kommüniké se jegyezte fel az elért eredményeket. Titülésen és Jeftics bará­taim Velem együtt azon a véleményen voltak, hogy a hivatalos beszélgetéseink elegendők kö­zös nézeteink és kötelékeink bensőséges meg­értésének bizonyítására- Utam kihangsúlyozta a kisantant jelentőségét, mely egységesebb és erősebb, mint valaha- Bukaresti megbeszélé­sem Benessel, Titulescuval és Jeíticcsel bizo- nyitékát szolgáltatták felfogásunk közösségé­nek, miután mindegyikünket a békevágy és ugyanaz a ragaszkodás vezeti a Népszövetség iránt. Semmilyen véleményeltérés nem volt közöttünk. A revizionista politika nemcsak hogy igazságtalan és nem felel meg népek akaratának, de magában rejti a veszedelmet és a háború csiráit- Mikor a revizionista po­litika ellen kikeltem a román parlament em­lékezetes ülésén, eltökélten, de anélkül, hogy egy agresszív szót is mondottam volna, Fran­ciaország tradicionális politikáját nyilvání­tottam. Hogyha nem feleltem volna a hozzám intézett beszédekre, amelyek egyesítették az összes pártokat, úgy kötelességmulasztást kö­vettem volna el- Kell, hogy legyen egy nyíl­egyenes politikánk és kell követnünk azt, Keli, hogy megválasszuk barátainkat és támogassuk őket: ez a legjobb garanciája az európai együttműködésnek, amelyhez Franciaország hü marad. Azzal az impresszióval térek vissza utamról, hogy Franciaország nevében beszél­tem- Egyetlen más nép sem örül hasonló presz­tízsnek. Franciaország neve mindenütt szim­bólum- Erdélyben megnyilvánult előttem a ro­mán lélek, amelynek megnyilatkozásai egy­szerre voltak festőlek és meghatnak- A Duna mentén és Belgrádban felfedeztem a jugoszláv lelket, A két nép között különbségek vannak, ami eredetükkel magyarázható, de Francia- ország iránti odaadásuk ugyanaz, Károly ki­rály nem beszélt másként, mint Sándor király. Ök kimutatták népeik érzéseit, amelyeket Buka restben és Belgrádban a parlament ülésein példa nélküli módon nyilvánítottak­Végül Bartliou megismételte, hogy Fran­ciaországot ma mindenütt a világ vezető nem­zetének tartják, de ha Franciaország túl tudnn emelkedni pártviszályokon és egységes volna, 8 talaniLV1' Scillai és Cfiaribdisei között hány­kolódott. Az olyan kijelentések> mint amilyent Kóbor Tamás tett egyik budapesti napilapban a hadüzenet után: most már becsukhatjuk cl bólot, holtszezon következik, határozottan nem, ' tetszett. Akinek hivatása, hogy hadakozzanak, azok menjenek el, hozzanak haza okkupdciős emlékeket, lépjenek elő, használják ki a háború konjunktúráját, de végül is én köz- és váltó- ügyvéd akarok lenni, mellesleg lapszerkesztő, hagyjanak ki engem ebből a játékból. Elkövetkezett a részleges mozgósítás. A lapok közleményeiből már értesültem, hogy alighanem reám is sor kerül. De még mindég nem hittem. Hátha, valahol kifelejtenek. Mire hazamentem szállásomra, már kerestek is a katonai ügyosztálytól szabályos névreszóló külön behívóval. (I.) .............................................................MUMM« úgy „Franciaország fokozottabban tudná be­tölteni jótékony szerepét“. Barthon az olaszországi ut lehetőségeiről. (Páris, junius 28-) Bartliou nyilatkozott as Agence Economisite et Financiere munkatár­sának, kijelenti, hogy lehetséges az olaszor­szági útja, miután Olaszországot nagyon sze­reti s ha ilyenértelmü meghívást kap, azonnal el is utazik, de az utazás célja nem volna ki­elégítő, ha egyszerű udvariassági látogatás lenne, mert szeretné hazája és Olaszország kö­zött fennálló nézeteltéréseket véglegesen ren­dezni. Jeftics is szeretne elmenni Rómába. (Páris, junius 28.) Jeftics külügyminiszter ma nyilatkozatot adott egyik francia lap mun­katársának és hangoztatta, hogy Franciaor­szág és Jugoszlávia teljesen egyetértenek. Jeftics kijelentette, hogy Jugoszlávia hamaro­san követni fogja a. kisantant többi államait, a szovjet elismerése terén, egyelőre azonban a szovjetnek tájékoztatnia kell a jugoszláv kormányt, hogy milyen balkáni politikát kí­ván folytatni és miként értelmezi a török­orosz egyezményt. Jeftics kívánatosnak tartja, hogy Olaszország is csatlakozzék a ké­szülő Földközi tengeri egyezményhez és ezt elérendő szívesen ellátogat Mussolinihez is, hogy szemetesen tárgyalja meg Vele a két or­szág közötti barátságos viszony kialakítását. Pearl S. Buch : Ktvei-lan vergőtlése. Szerzőt az olvasóközönség az „Édes Anyaföld“ cimü regényéről már ismeri. Ebbsn a regényében a Kelet és Nyugat kultúrája, világnézete és társadalmának erkölcsi felfogása csap össze, ahogy a szerelem átgyurja az em­bereket, kiöl a lélekből hagyományt, babonát és előítéleteket. Mélységes emberi szenvedé­lyektől átfűtött miliőben, izzó gyűlölet és forró szerelem fülledt atmoszférájában pereg le a drámai fordulatokban gazdag történet. A 215 oldalas, finom, fehérpapirra nyomatott, díszei vászonkötéses regény ára csak 60 lej, Portóköltség 10 lej. Kapható a Keleti Újság ki- adóhivatalában, Baron L. Pop u. 5 sz. — 159 nj értékű könyvrendelésnél a pénz előzetes be­küldése esetén portóköltséget ml viseljük. rendőrségre vitték. Jeftics kijelentette, hogy Jugoszlávia hamarosan elismeri a szovjetet Szeretne elmenni Mussolinihez, hogy megerősítse a két ország i aráíságát — Barthou nyilatkozott bukaresti és bel­grádi útja eredményeiről f > i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom