Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-27 / 141. szám

_____________________ Kucnujsuo Kulturzóna és névelemzés Szóváteszi a kulturzóna és a névelemzés kérdését- Felemlíti, hogy Marosvásárhelyen Molter Károly tanár és Író gyermekét és vele együtt tizenhat tanulót utasítottak román középiskolába, mert nem xnagyarhangzásu a nevük. A bukaresti állami anyaKönyvi mvatal- ban meghamisítják a neveket. Fülöpből Fi­lip, Kovácsból Covaci, Kissből Chiş, Szabóból Sabau lett. És mikor az újszülöttek, iskolakö­telesek lesznek, már románoknak tekintik őket- Ha valakinek a neve csak a legkisebb mértékben is gyanús, okvetlenül állami isko­lába küldik. Kéri, hogy a tanítók és tanárok nyelv­vizsgájáról szóló rendeletet vonja vissza a mi­niszter, mert az ellenkezik a magánoktatási törvénnyel. Felemlíti, hogy a kisebbségi tan­erők 90 százalékát utasították nyelvvizsgára és ha ebből csak 30 százalék bukna el a vizs­gán, a felekezeti iskolák megnyitása a jövő évben lehetetlenné válnék. A Népszövetség 1926 március 18-i ülésében felvett jegyző­könyv megállapítja, hogy a panaszló egyhá­zak és a román kormány képviselői Bukarest­ben megállapodtak, mert a román állam kö­telezte magát, hogy nyelvvizsgát nem kötele­sek tenni azok a tanerők, akik 55-ik életevü­ket betöltötték, vagy 30 évi szolgálati idejük van és azok sem, akik már eredménnyel letet­(Kolozsvár, junius 25.) Viharos visszhangja támadt annak a — nem tudni — feledékeny- ségből, az események véletlen összejátszásából, vagy politikából keletkezett összeütközésnek, amelynek egy elmaradt bemutatás volt a kiindulópontja. A kolozsvári állomáson, mint ismeretes, Vaida nem beszélhetett Barthouval, aki egyébként személyes is­merőse. A Patria emiatt súlyos támadást in­tézett a helyi hatóságok ellen, azzal vádolva őket, hogy menthetetlen tapintatlanságot kö­vettek el. Az ügynek a parlamentben is foly­tatása volt, ahol Ohimbesanu Corneliu nemze- tiparasztpárti képviselő az alábbi interpellá­ciót mondta el: ,— Kérdem a miniszterelnök urat, milyen intézkedéseket foganatosított a kolozsvári köz­igazgatósági hatóságok ellen, amiért Románia nagy barátja és vendége, Barthou Louis át­utazása alkalmával szükségesnek látták mel­lőzni azt a Váida-Voevod Sándort, akinek, bár­milyenek legyenek politikai nézetei, mégis a régi nemzetiségi harcok nagy románja, négy­szer volt miniszterelnök, aláírója a békeszer­ződéseknek, Nagyrománia első miniszterel­nöke. — Bartkou francia gesztussal helyesbítette ugyan az udvariatlanságot, de úgy remélem, a kormány is elitélte ezt a balkáni szégyent­Végre kérdést intézett a kormányhoz, mi­lyen lépéseket tett a prefektus és a helyi ha% lóságok ellen. Tatarescu, akihez Ghimbasanu az interpel­lációt intézte, nem volt jelen a parlamentben s igy a képviselőnek nem is válaszolhatott. Különben is kinos szituációt teremtett volna, A liberális párt álláspontját Jaoobescu képviselő már 1925-ben, a magánoktatásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával leszögezte: a pártnak nem áll szándékában megcsonkítani a kisebbségi jogokat, amelye­ket az alkotmány és a gyulafehérvári határo­zat ismert el- Elismeri az etnikai kisebbségek azon jogát, hogy közösségekben szervezkedje­nek azzal a céllal, hogy biztosítsák kulturális érdekeiket az oktatásban saját anyanyelvü­kön. Hivatkozik arra, hogy a Népszó vétség­nél ígéretet tettek, hogy a névelemzést meg­szüntetik. ték a vizsgát. Ezzel a megállapodással ellen­kezik a törvényjavaslat azon rendelkezése, amely újabb nyelvvizsgára kötelezi a kisebb­ségi tanerőket- Az állásuktól megfosztott ta­nítók pedig pert indítanak jogaik biztosítá­sáért az állam ellen és az iskolafenntartók el­len is, mert megakadályozták Őket működé­sükben. — Vonja vissza miniszter ur ezt a rende­letet és ne taszítsa nyomorba azokat az em­bereket, akik becsületesen végezték munkáju­kat! — fejezte be nagyhatású . beszédét Laár Ferenc, aki végül kijelentette, hogy a tör­vényjavaslatot a Magyar Párt nem szavazzi% meg. ha nyomban Barthou távozása után ilyen ügyeket tárgyalnak. A Keleti Újság munkatársa beszélt ebben az ügyben Dunca dr. vármegyei prefektussal­A prefektus éppen a közigazgatási válasz­tások eredményeit várta és szinte tizpercen- ként jelentette Lapedatu miniszternek a be*, futó adatokat. — Olvasta-e a prefektus ur Ghimbesanu interpellációját? — Igen, értesültem róla. — Hogy is történt tulajdonképpen az eget? — Amikor összeállítottuk az ünnepség pro gramját, fogalmunk sem volt arról, hogy Barthou azalatt a húsz perc alatt, amig a vo­nat az állomáson vesztegel, mit fog csinálni, így például nem is sejtettük, hogy beszélni is fog. — A vonat beérkezése után, amikor Drá­gán polgármester átnyújtotta a tradicionális kenyeret és sót, a külügyminiszterrel közöltük a programot s abban természetesen a jelen levő előkelőségek bemutatása is szerepelt, Barthou azonban, látva, hogy hatalmas tömeg ünnepli, programon kívül a szalonkocsi lép. csőjére lépett és nagy beszédet mondott. Amikor befejezte nagy beszédét, újból hozzámentem és felemlítettem, hogy most a fogadtatás következik. Ebben a pillanatban elindult a vonat­Dunca dr. másnap megjelent Vaida Sán­dornál, akivel közölte, hogy mi történt. A volt miniszterelnök szó nélkül tudomásul is vett mindent. Tatarescu parlamenti válasza elé azonban igy is nagy érdeklődéssel tekintenek. íjawJM'a'ygjt ■ ORADEA MELLETT I 42 C° kénes, rádiumos hévv z mindenféle Te­matikus bántalmak ellen. MEGNYÍLT az újonnan épített modern thermáIis iszapfürdő pfiiiyini mádsiar szerinti iisapk«i«lé< sek ! Egí szfürdök, tagpakolások szak« orva* falügyelet mellet!. — A hőforrás kráterében most felfedezett thermális iszap fel- használásával. (2 Románia első hullámfürdője Teljes penzió árak: Májusban..................... 80'— lejtől 160'— lejig Júniusban.................... . 90’— „ 180'— „ Julius-és augusztusban 100'— „ 220-— „ Szeptemberben .............. 80— „ 160'— . soo/o -vasúti kedvezmény. Elsőrendű orth. kóser étterem. Tennis, zene, tánc sportversenyek, könyvtár stb. Kérjen prospektust. m/c^.7 Nem olyan egyszerű dolog felállni a parla­mentben a magyar képviselőnek egy egész ellen­séges tenger közepette, szemben a miniszterrel, akit meggyőzni nem, csak dühös kifakadásokra inspirálni lehet, állni higgadtan és megingathatat­lanul a viharban és tovább sorakoztatni fel azt a sok keserűséget és fájdalmat, aminek az áradata napról-napra hatalmasabb, elapadni sehogysem akar, veszedelmesebb és pusztitőbb, mint akármi­lyen fenyegető árvíz. Laár Perene vállalta ma­gára ezt a héroszi feladatot és állta is vitézül. Nem ingatta meg, hogy az egyik felhevült fiatal képviselő még a rádió mikrofonját is letépte, csak­hogy ne hallják meg az ülésterem hallgatóin kívül mások, amiket mond. Mintha az igazság megáld­hatna a bezárt ajtók előtt. Mintha helyt állhatna tovább is az az „irredenta“ vád, amit két magyar lelkész ellen kovácsoltak s amit Laár Ferenc olyan könnyűszerrel összetört. Maga Anghelescu minisz­ter is csodálkozva hallgatta a váló tényállást s azt mondta, hogy „az ő‘‘ irredenta lelkészeit nem emiatt büntette meg• Vájjon nem volna-e helyes, hogyha minden egyes esetben, amikor befut a köz- oktatásügyi minisztériumba egy hasonló irredenta feljelentés, ahelyett, hogy mindjárt elcsapnák a megvádoltat, alaposan utána néznének annak, hogy bünös-e az illető, vagy pedig csak a rémlá­tás mondja bűnösnek? Ha igy történnék, akkor az esetek kilencven százalékában egészen másképpen festene az erdélyi magyarság „irredentizmusa * A Romania Noua polemizálni próbál velünk Jászi Oszkárról. Vakmerőségnek mondja azt, hogy mi nem tartjuk az ízlés netovábbjának azt, hogy Magyarország volt nemzetiségi minisztere eljön Romániába a középeurópai helyzetet tanulmá­nyozni, velünk szóba sem áll és heteket tölt el Bu­karestben, miközben hogy meg ne unja magát, a leg sovinisztább lapnak, a Curentulnak tart elő­adást az ő régen vízbe esett terveiről. Csoda-e ilyen körülmények között, hogyha mi nem tudunk, hinni a Jászi Oszkár szemléletének tárgyilagosságában és pártatlanságában. Mindenesetre humoros, hogy Jászi Oszkár azzal a CurentuUal fuj egy követ, amely heteken keresztül folytatta ankétjét a ki­sebbségi kérdésben és tucatszámra közölt megol­dási terveket, amelyeknek lényege az volt, hogy a kisebbségi tisztviselőket máról-holnapra ki kell hajigálni állásaikból. Szó sincs róla, ez is megol­dás, azonban olyanforma ez, mint amikor a fürdő­vízzel a csecsemőt is kiöntik. Csakugyan megszű­nik a kisebbségi kérdés Romániában, ha hivata­lokban, üzletekben, iparosmühelyekben s általában a városokban nem lesznek kisebbségek■ Vájjon mit szál ehhez a koncepcióhoz Jászi Oszkár J Vonja vissza Anghelescu a nyelvvizsga­rendeletet mondottal Gimbesanu képviselő, hogy \ aidát nem mutatták be Barthounak Dunca prefektus megmagyarázza a fatális véletlent Tatarescu miniszterelnök válaszát nagy érdeklődéssel várják

Next

/
Oldalképek
Tartalom