Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-25 / 140. szám
ţmm »»«1« Ihartemr w*. *4.258—ttTf, Hétfő, 1934. Junius 25. — Âvu 4, KE tv % E MI US m EJő(í*et«si árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400. ORSZÁGOS MAGYARRÁ lí TI GAP Srer koszté ség, kiadóhivatal és nyomda: Claj-Kol ozbv»*» •tégyedérre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy VVTTí í'VT'OI YAM lift ijy Baron I» Pop ucca 8. szám. Telefon: 508, — I/evéleinHi érre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra C.50 -V VII, bVlUhlAltt Idft. SAzfiU. ciuj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek MOI pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Felelős szerkesztő: SCAS2 ENDUE. uuitl visssa és nem is oria meg a szerkesztőié*» Bariban elutazása éléit részletesen nyilatkozott romániai benyomásairól Reflektált a nui^ynr parlamentben elhangzott beszédekre és a budapesti sajtókommentárokra Is — Majfjar hivatalos kormán ynyiiatkozat szerint Gíömbós hajlandó a jó és lojális szomszédság' szellemében tárgyalni (Bukarest, junius 23.) Ma reggel utazott el Bukarestből Barthou francia külügyminiszter, akit a román főváros népe két napig szakadatlan ünneplésben részesített. Barthou több beszédben is kifejezésre juttatta a francia kormány álláspontját külpolitikai kérdésekben Barthou elutazása. Tegnap este a francia követségen ünnepelték Barthout az uralkodó és a kormány összes tagjainak részvételével. Amikor -Őfelsége eltávozott, Barthou felhasználta az alkalmat, hogy kifejezze köszönetét. Ezután érdekes jelenet folyt le. A király távozása után Titulescu frakkja »sebéből elővett egy román útlevelet, amelyet Barthou előtt aláirt- és átnyújtott a francia külügyminiszternek. Az útlevél adatai szerint Távozása alkalmával Barthou a következő nyilatkozatot tette: —■ Nem távozhatom anélkül, hogy uj polgáriasaimnak ne küldjem meleg üdvözletemet. Önöknél tett látogatásom kétszeresen visszhangzik bennem: francia szivemben és a román szivemben. Nehéz feladatot vállaltam magamra, de szivesen viselem, mert tudom, hogy igaz ügyet képviselek. Semmi, akármennyi ellenkezést váltana ki ez ott, ahol a békét nem szolgálják a jelen óra parancsoló szükségessége szerint, semmi nem fog meggátolni bennünket abban, hogy Románia barátságát mint értékes valóságot tekntsük. — Természetesen már értékes eredményekkel is gazdagabb lettem. Megtárgyaltam a két országot illető közös problémákat őfelségével, akinek jóakarata meghatott, vagy régi barátommal Titulescuval, vagy Tatareseuval, aki maga is két nap alatt régi barátommá vált. Kijelenthetem, hogy aki meg akarná zavarni megértésünket, az hiábavaló erőfeszítéseket tenne. Románia barátja vagyok. Ez a vallonul teljes értelmében megfelel hivatalos szerepemnek, amely felhatalmaz, hogy egész Francia- ország nevében beszéljek. A magyar sajtó kommentárjaira és a budapesti parlamentben elhangzott szavakra vonatkizólag Barthou a következőket mondotta: Nincs semmi mondanivalóm, ami megbánthatna egy országot. Annál rosszabb azoknak, akiket az igazság elkeserit. Többre becsülöm az őszinteségei a hipokrizisnél. Oroszországgal kapcsolatban igy nyilatkozott. — Franciaország létrehozott olyan tárgyaBarlhou Louis, román állampolgár, a román akadémia és a bukaresti demográfiai társaság tagja, külföldre utazik, — Oroszországot is beleértve. Ez az első Romániában kiállított útlevél a háború óta, amelyben e szavak helyett: Oroszországot kivéve ez áll: Oroszországot is beleértve. Barthou Titulescut átölelve köszönte meg az ajándékot. A francia külügyminiszter ma reggel 9 óra 45 perckor utazott el. A pályaudvaron a kormány összes tagjai cs nagyszámú előkelőség jelent meg ez alkalomból. Barthounak búcsú zása különösen Tatarescutól cs Titulescu'tól a lcgszivélycsebb és bensőséges volt cs a jelenvoltak lelkes éljenzései között robogott ki Vonata Orsóvá felé, ahol hajóra szállva folytatja útját Belgrádijalásokat, amelyekre kötelezte magát a szovjetkormánynak Ezek a tárgyalások a béke célját követik. Nem zárnak ki egy orszgágot sem, amelyet érdekelhetnek. Románia a szovjetekkel kötött egyezményéről igy beszélt: — Mikor szükségszerűen Európa békéjére dolgozunk, nem szabad visszautasítani semmilyen lojális együttműködést. Helyeslem a román kormány magatartását és azt hiszem, hogy Titulescu barátom újabb szolgálatot tett hazájának. Magyar hivatalos nyilatkozat. A Rador közli a Magyar Távirati Iroda alábbi hivatalos nyilatkozatát: (Budapest, junius 23.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: Kapcsolatban a kisantant tanácsának kommünikéjében foglalt ama kijelentéssel, hogy a kisantant sajnálattal konstatálja, hogy bizonyos magyar hivatalos deklarációk azt a benyomást keltik, mintha Magyarország önmagát zárná ki a nemzetközi együttműködésből és hivatkozással Gömbös miniszterelnöknek junius 20-án a főrendiházban tartott beszédére. amelyben kifejtett álláspontja szerint a békeszerződések revíziója előfeltétele Magyar- ország közeledésének a kisantanthoz: a Magyar Távirati Iroda illetékes helyről úgy értesül, hogy Gömbösnek ez a kijelentése a kisantanttal való politikai és gazdasági együttműködésre vonatkozott, de ha ettől az elvi szemponttól, mint absztrakciótól eltekintenek, úgy Gömbös mindenkor hajlandó a jó és lojális szomszédság szellemében tárgyalni a normális gazdasági kapcsolatok fenntartása és kibővítése érdekében. A duálizmus kora Irta: Balogh Arthur L A magyarországi könyvpiacon közelebbről egy rendkívül értékes munka látott napvilágot, Gratz Gusztávnak A duálizmus kora, Magyarország története 1867—1918 cimíi kétkötetes, több mint 800 oldalas munkája- Hasonlót a magyar irodalom csak Berzeviczynck az abszolutizmus koráról szóló nagy munkájában mutathat fel. Míg azonban ez utóbbi Magyar- országnak abszolutizmus korabeli életét a maga" egészében felöleli, á Gratz munkájának tárgya ennél szükebb körű. A politikai történelem mellett csak a gazdasági élet fejlődését adja. így a mii cime nem egészen felel meg a tartalmának. A duálizmusnak nevezett államszövetségi konstrukció, Deák és kisebb részben Andrássy müve, olyan politikai alkotás volt, amelynek nem volt párja az államok történetében- Némileg hasonlót csak egyet látunk, Svéd- és Norvégországnak 1815-től 1905-ig tartott unióját. Történeti tapasztalás szerint az uniók nem állanak fenn hosszú ideig- A svéd-norvég uniónak 90 évi fennállása után egy kisebb kérdésben, a konzuli kérdésben a két állam közt előállott ellentét vetett véget. A duálizmus nem a két álam közt felmerült valamely kiegyen- lithetlen ellentét következtében szűnt meg 51 évi fennállása után — bár ily ellentét nem egyszer fenyegette — hanem megszűnt annál fogva, mert a világháború a két államra nézve szerencsétlen kimenetelének következményeként. megszűnt az uralkodóház közössége s az azzal összekötött közös és kölcsönös védelmi kötelezettség. A duálizmusnak nevezett politikai alkotás ugyanis csak az ebből folyó közösség terjedelmének és tartalmának az 1848-as törvényhozás által elmulasztott szabatos megállapítása volt. Az 1867-iki kiegyezés a magyar szabadság- harcot követő 17 éves abszolút uralomra tett pontot. De a múltra való fátyolboritás minden szándéka mellett sem változtatta meg gyökeresen a viszonyt a magyar nemzet és uralkodója között- Ez érthető is, mert bármennyire szeretik történetírók az ellenkezőt állítani, lélektani képtelenség volt, hogy az egyik oldalon a csak idegen segítséggel levert magyar „lázadást“, a másikon az azt megtorló és paei- fikáló abszolút uralmat, ennek rengeteg szenvedéseivel együtt elfeledték volna. Ily formán az ellentét és küzdelem a duálizmus korában sem ért véget, csak más alakot öltött. Az uralkodó ugyanis minden, a kiegyezési törvényben egyenesen nem rendezett kérdésben a merev negáció álláspontjára helyezkedett és különösen a hadsereg egysége olyan érinthetetlen szentség volt előtte utolsó pillanatáig, amiből nem engedett még akkor sem, ha — mint 1904_1905-ben, a hadseregre vonatkozó nemzeti követelések idejében — a nemzethez való viszonyának teljes elromlásától lehetett tartani- Különösen amikor nyilvánvaló lett, hogy a kiegyezést az arra esküdött szabadelvű párt sem képes megvédeni, az uralkodó magát annak egyedüli védőjeként tekintette. Pedig a nemzeti ellenzék nem a 67-es törvény megváltoztatását, csak annak végrehajtását követelte és követeléseit később a szabadelvű párt is magáévá tette. Az uralkodó tulajdonképpen csak azokkal állt ellentétben, Barthou bucsiinyilatkozaia
