Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-22 / 137. szám
KUETS'UjsXG 3 // Károly király a diktatúráról és a parlament árizmusról A százéves Pán Tádeusz A Les Nouvelles Lit torai rés egyik utóbbi számába Louis Barthou, az akadémia tagja — azonos azzal a Barthouval, aki mint külügyminiszter ebben a pillanatban Románia vendége — ír meleg banga cikket Mie- kieviczröl, aki most száz éve irta meg „Pan Tádeusz“ cimii világhíres költeményét. A költők mindig hamarább gondolkodnak, mint ahogyan a politikusok cselekszenek és a költők ágjazzák meg azokat az eszméket is, amelyeket a politikusok kisajátítanak és amelyeknek még a közelébe sem engedik a későbbi költőket. Nos, Míckievicz a szabadság dalnoka volt, mellesleg nemcsak szonetteket irt, hanem börtönben is üldögélt és hot Rómába szaladt lengyel légiókat szervezni Ausztria ellen, hol pedig — a krimi háború kitörésekor — Konstantinápolyba ugyancsak lengyel légiókat megszervezendő. Ott is halt meg kolerában. Bizonyos bizarr ize van ennek a cikknek, amelyet a különben Írónak is jelentős francia külügyminiszter ír arról a Lengyelországról, amely már régóta megfeledkezett a liberális korszak eszméiről, ámbátor egy kicsit ennek a korszaknak köszönhette későbbi politikai kibontakozását is. Barthou is, mint Író előszeretettel foglalkozott a nagy francia forradalmak témáival, ö is egy kicsit messze van ettől a korszaktól, ha még nem annyira is, mint a többi korporációs állameszmékkel kacérkodó államok. Nos, Mickíevicztöl niég Pilsudszkiig is igen nagy az ut, de Pilsudszkitól a lengyel belügyminiszter meggyilkolásáig még nagyobb. Szinte felsóhajt már a mai lengyel szabadelvű is: hol van már I’ilsudszki marsall, a diktátor eszméivel? J’ilsudszki még mindig itt van, Európának gondolom nemcsak időtartamra, de saját életkorára is legidősebb diktátora még mindig erős és megfogja fékezni a szélsőséges jobboldali elemeket. De abból a körülményből, hogy egy teljesen jobboldali országban, egy erősen nemzeti gondolkodású kormánynak belügyminiszterét meggyilkolhatták azon ürüggyel, hogy nem elég nemzeti, mutatja, hogy milyen vészesen harapósnak el a legfelelötlenebb elméletek és még egy diktatúrának is milyen nehéz kézben tartani a kötő- féket, amikor a jobboldal felé mutatkozik meg az elégedetlenség. Mi, akik távolról nézzük a lengyel eseményeket és nem rokonszenv nélkül, mert szeretjük ezt az országot, költőit, művészeit, a Vladislav Reymontokat és a Chopineket, ngy véltük, hogy Pilsudszki diktatúrájában minden demokrataellenes elveinek ellenére is van valami férfias, határozott, államférfiul. A szocialistából nemzeti politikussá vedlett tábornok mindenesetre rokonszenvesebb, mint a gyűlölködő Korfanty és társai. Pilsudszki szerencsére egyesítette magában a gyors cselekvési! konzult a bölcs és sokat tanult államférfik! nyugodt kedélyével. Azt mondják, ebben a nemzetiségileg annyira széttagolt országban tudott nem egyszer a kisebbségek pártjára is lépni és bármennyire lengyel volt, tudott igazságos is lenni olyan esetekben, amikor a tárgyi igazság helyett a könnyen elöráncigáihatő nemzeti szempontok szoktak érvényesülni. Ha személyének nem lett volna meg a maga kisugárzó ereje, ha nem lett volna tényleg széles látókörű férfiú, úgy aligha irtuk volna róla még külföldi publicisták is oly magvas tanulmányokat és aligha lett volna regényhös, mint amilyen lett például a szép „Barta tábornok" cimü regényben. Az ő hazafisága azonban ugylátszik a« ultra-hazafiak szemében nem volt elég. Ezek többet akartak: a nemzeti elvnek olyan teljességében való megvalósítását, amelytől a százéves szabadság-szomjas Míckievicz keservesen foroghatott a sírjában. Azt szokták mondani, hogy forradalomban nem lehet megállanl a középuton. Ugylátszik e tétel a jobboldali forradalmakra is vonatkozik. Még a végén Pilsudszki a lengyel nemzeti forradalom Kerenszkije lesz. NTe fessük az ördögöt a falra. Az effajta bomba- merényletek nagy lármát csapnak maguk körül, de nem egy esetben túlbecsülésére késztethetik a távolról szemlélödöt. Bartliounak a francia nagy forradalom választékos tollú kommentározójának, ha majd nyugalmasabb napokat enged meg neki a sors, alkalma lesz a lengyel példán is tanulmányozni, hogy Kronosz lassanként mint falja fel a saját gyermekeit.----------- (I.) A Igelit Parisienne munkaiársa előtt kijelentette, hogy nem a forma a fontos, hanem hogy jól irányítsák a nép sorsát — „R Ománjában, ahol a parlamentáris rendiszer 'valóságos erkölccsé vált, fenn kell- tartani a parlamentarizmust“ (Paris, junius 20.) Károly király ma fogadta a Petit Párisién kiküldött munkatársát és a következő üzenetet intézte e lapon keresztül a francia néphez: — Nagy örömömre szolgál Barthou ur látogatása. Örömöm annál nagyobb, mert ez az első eset Nagyromápia fennállása óta, hogy egy hivatalban levő francia miniszter hivatalosan érkezik hozzánk. Mély érzelmekkel viseltetem. Franciaország irájnt, aminek legkétség- telenebb bizonyságát adtam akkor, amikor az Önök országában töltöttem majdnem kizárólagosan száműzetésem 4 évét., Barthou ur Bukarestbe érkezése szerencsés alkalom számomra, hogy ezeket az érzelmeket megerősíthessem és baráti üdvözletemet küldhessem Franeiaország- nek és ParisnakAz újságíró kérdést intézett a királyhoz, mi igaz azokból a szándékokból, amelyeket egy romániai diktatúrával, vagy féldiktaturával kapcsolatban neki tulajdonítanak? — Romániában — válaszolta az uralkodó, —. mások a szokások, A szükségtelen szavakat egyébként is kerülni kell. — Mit jelent az, diktatúra? Majdnem mindenütt erős hatalomra van szükség. Az emberek mindinkább napi exisztenciájukkál vai/mak elfoglalva és mindinkább arra törekszenek, hogy vezessék őket, nem pedig arra, hogy ők is résztveg yenek a közügyek vezetésé• i ben. Az, amit a nép kíván, annyi, hogy jól irányítsák sorsát. Majdnem mindenütt parlament mellett, vagy parlament nélkül kormányoznak. Romániában, ahol a parlamentáris rendszer annyira meghonosodott és valóságos erkölccsé vált, fenn- tartandó. De ismételten szót emelt a király, a meddő szóíecserlés ellen, ami demoralizálja a a nemzeteket és akadályokat emel vezetőik működése elé. Végül kijelentette a király, hogy Tătărescul azért nevezte ki, miért az ő megítélése szerint a jelenlegi helyzetben I ő tud a legjobban kormányozni. A francia lapnak nyilatkozott Tatarescu is ás hangoztatta, hogy Franciaország és Románia között felbonthatatlan a kapcsolat Jászi Oszkár napok óta Bukarestben tartózkodik Tanulmányúton van Közép.Európában, egy nagyszabású munkájához gyűjt adatokat — A nemzetiségi kérdés fanatikusa megfeledkezett arról, hogy a probléma nemcsak hor/y meg nem oldódott, de sokkal súlyosabb, mint valaha (Bukarest, junius 20.) Jászi Oszkár, a Károlyi-kormány nemzetiségi minisztere néhány nap óta Bukarestben tartózkodik. Jászi Oszkár tudvalevőleg a Károlyi forradalom és a magyarországi proletár-diktatúra bukása után Becsbe költözött, ahol aktiv részt vett a véresszáju emigrá- ciós lap, a Bécsi Magyar Újság alapításában és szerkesztésében. A lap, amelyet az utódállamokban szabadon terjesztettek, abba a tragikomikus helyzetbe került, hogy olyan olvasóközönségre épített, amely Jásziék politikáját a legélesebben elítélte. Nem csoda ilyen körülmények között, hogy a Bécsi Magyar Újság pár hónapi fennállás után megbukott s ekkor Jászi Oszkár kivándorolt Amerikába, ahol egy magánegyetemen tanszéket kapottEvekkel ezelőtt, egyszer már megfordult Romániában, ahol Maniu Gyula vendége volt s most ismét ellátogatott ide. Az erdélyi magyarság köreiben Jászi bukaresti látogatása-, kínos hatást keltett, mert mindenki előtt érthetetlennek látszik, hogy Jászi, aki annakidején harcbaszállott a régi Magyarország nemzetiségi politikája ellen, most ott bonyolítsa le baráti látogatásait, ahol a kisebbségi kérdés rendezését illetőleg a legsúlyosabb panaszok. vannak napirenden. Jászit egyébként meglátogatta a legtulzóbb bukaresti soviniszta lap, a Curentul munkatársa és különböző kérdéseket intézett hozzá. Jászi mindenekelőtt politikai múltjára tekintett vissza, de ne okker, amikor a régi Mapolitikáját elitélte, egy iámos mostani kisebbségi z. ak céljáról a következögyarorszag nei szava sem volt politikájához. 1 két mondta: _Ezelőtt 1 kában a Habsbu vei könyvet írtam Amcri- lom bukásának okairól s ennek köszönhetem, hogy az amerikai társadalom- tudomány-kutató társaság megbízott Középeurópa problémáinak egy nagyobb mü keretében való feldolgozásával. E célból hat hónapi szabadságot kaptam s ezt használom fel arra, hogy bejárjam az utódállamokat és anyagot gyűjtsék munkámhoz. Voltam már Jugoszláviában, Belgrádban és Zágrábban, Laibachban a szlovén kisebbség vezetőit kerestem fel. Látogatást tettem ezenkívül Prágában, Brünnben és Pozsonyban- Romániában ellátogatok Erdélybe és BesszarábiáVa is. Remélem, hogy régi barátommal, Maniuval és Vaidával is találkozni fogok. A középeurópai problémáról szólva Jászi elmondotta, hogy nagyon pesszimista. Középeuró- pában szerinte nincs külön osztrák, magyar, vagy horvát kérdés, csak egy van: Középeurópa kérdése. Jászi szerint csak a legharmónikusabb gazdasági együttműködés hozhat megoldást. A válság főoka a megértés, lehetetlensége. A háború nagyon közel van, ha nem változnak a viszonyok. A legfeltűnőbb Jászi nyilatkozatában, hogy ő a nemzetiségi kérdés egykori fanatikusa, a kisebbségi kérdésről egy szót sem mondott. Szinte csodálatos ez a íeledékenységHa kevés a pénze, de szereti az irodalmi értékkel bíró könyveket, fizessen elő a Keleti Újságra, hogy résztvehessen azokban a páratlan előnyökben, amelyeket könyvakciója keretében nyújt. Olvassa el a részletes tájékoztatót
