Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-20 / 135. szám

Szerda, 1934, funius 20. — Ara 5 lei K6pvis e1öház 2UDA.PEST V. tMH ?****» rsmn% fi bumerer No. 2155?—1#2T, KezetiUjsag ORSZÁGOS MAGYÁRPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM — 135. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Titulescu revizióellenes beszédén Icivül ' ' V • 1 & bukaresti kisantant-konferencsa újból le fogja szögezni, hogy még elvben sem hajlandó foglalkozni a szerződés-módosifás kérdésével Jeflics nyílalko<o!2 az orosz-jugoszláv szerződés aláírásánál« nehéz­ségeiről — \ szerb király rokoni kapcsolatai a Romanovobkal és 300,000 orosz menekült problémája késlelteti a diplomáciai kap­csolat felvételét Előfizetési árai belföldön: Egész évre 800, félévre 400. OftTídévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy érre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Európa uj ■ békeakciói , • . .,1 • . A velencei egyezség arányai mind jobban ki­domborodnak. A francia lapok és a Németország­gal ellenkező sajtóorgánumok szeretik ugyan be­állítani a kérdést, mintha Velencében édeskevés dolog történt volna. Ma már azonban a Matin is konstatálni kénytelen, hogy Velencében több volt, mint katonai parádé, diszfelvonulás a Szent Márk téren és gondolázás a festői csatornákon, _ komoly és Európa sorsára kiható megbeszélések zajlottak le. Franciaország számára e tárgyalások éppen azért meglepőek, mert a két államférfit! ta­nácskozásaival nem az újabb felfegyverkezésnek és blokkbatömörülésnek kétesértékü dicsőségét szolgálták, mint ahogyan feltételezték, hanem a béke müvét. A középeurópai problémán kivül, amelynek gerince, hogy Németország meg fogja szüntetni a terrorisztikus cselekedeteket Ausztriában, a le­szerelés, a Népszövetség, Berlinnek és Moszkvának kapcsolatai és az ezzel összefüggő nemzetközi pro­blémák szerepeltek, mint megoldásra váró tárgy- pontok. A leszerelés kérdésében Németország szi­lárdan kitart ama álláspontja mellett, hogy szá­mára biztosítsák az egyenjoguságg-dvét. A nép­szövetségi kérdéskomplexummal kapcsolatosan úgy látszik Mussolininek sikerült elérnie, hogy Német­ország visszatérjen a Népszövetségbe. Ami Berlin és Moszkva kapcsolatait illeti, Hitler kijelentette, hogy Németország ellene van a regionális szer­ződéseknek, mert azokat úgy tekinti, mint blokk­politikát és ezért volt kénytelen negativ választ adni Litvinovnak a keleti Locarnóra vonatkozó javaslatára. Végül Velencében nyilvánvalóan tár­gyaltak a római egyezségnek kiterjesztéséről, Né­metországnak az egyezségbe való bevonásával- Ha Németországot sikerülni fog megnyerni, hogy csatlakozzék az egyezséghez _és erre minden re­mény meg van, — úgy már e tekintetben is a ve­lencei tárgyalások le nem becsülhetően nagy ered­ménnyel kecsegtetnek. A velencei tanácskozások ezek szerint a nyilt és férfias béke jegyében zajlottak le. Mussolini hat­vanezer ember előtt tartott Velencében nagy be­szédet és hangoztatta, hogy Olaszország eme poli­tikai cselekményével is azt a célt szolgálja, hogy az emberiség megszabadittassék az újabb háború őrületétől- Hitler ott állott az erkélyen Mussolini mellett és néma maradt. Hitler azonban most pó­tolta a mulasztottakat a thüringiai Geraban mon­dott beszédet és ugyanazokat a szavakat hasz­nálta, mint Mussolini Velencében. Nincs szándé­kunkban megtámadni senkit, nincsenek összeeskü­véseik, békét akarunk, de az utolsó csepp vérünkig védekezni fogunk, ha megtámadnak bennünket, _ mondotta. A Matin tudósítója, amikor összefoglalja a velencei tárgyalások eredményeit, hozzáteszi, hogy Velencében nem kötöttek semmiféle írásos szerződést és még kevésbé szövetséget, Ám az a helyzet, hogy minden pontokba foglalt szerző­déssel egyenértékű a két nagy európai állam szó­beli megegyezése az alapvető nagy kérdésekben. A kölcsönös demonstrációnak is meg van az át­ütő ereje, amely hatni fog az európai politikai életben- Talán az a körülmény, hogy a két állam megegyezésénél nem is volt szükség szerződések parafálására, a két állam annyira érti egymást, még jobban aláhúzza Mussolini és Hitler termé­szetes alapelveken nyugvó együttműködésének nemzetközi jelentőségű tényét. (Bukarest, június- 1B-) Az európai politikai fronton történő átcsoportosítások közepette a kis­antant bukaresti konferenciája, amelyet rövide­sen Barthou látogatása is követni fog, nagyobb je­lentőségre tett szert, mint eddig. A tulajdonkép­peni konferenciát a szokásos kisantant sajtókon­ferencia előzte meg. A delegátusok már szomba­ton megkezdték tárgyalásaikat, amelyek mára be is fejeződtek. Tegnap este a külügyminisztérium­ban bankettet adtak a kisantant sajtókonferenciá­ján résztvevők tiszteletére, amelyen Titulcscu mondott hosszabb beszédet. Titulescu megemlékezett a kisantant sajtó­együttes történet-előzményeiről. Elmondotta, hogy az együttes megteremtésében Dúca néhai minisz­terelnök szerezte a legfőbb érdemet. Dicsérő sza­vakkal emlékezett meg Dianu miniszternek a szö­vetségben kifejtett munkájáért. Rámutatott arra, hogy a kisantantsajtó lépésről-lépésre követte a politikai kisantant tevékenységét és mig a múltban egy védelmi szakaszon kellett keresztülmennie, ma már építő sza­kaszba került. Titulescu felsorolja azután azokat a kérdése­ket, amelyek a kisantant ellenállása következtében oldódtak meg kedvezően, igy az optánsok ügye és a revízió kérdése- Az előbbi probléma tekintetében a külügyminiszter megállapítja, hogy nyolc évi harc munkája a prágai és a párisi egyezmény. A revízió kérdésben megállapítja viszont, hogy a harc még mindig folytatódik a kulisszák mögött. Erőfeszítéseket tettek, hogy megváltoztassák a Népszövetséget úgy j >gilag, mint ténybeli össze­tételét illetőleg. Az 1933. február havában Genf- ben a kisantant által benyújtott, organizációs egyezmény volt a válasz a több oldalról megtett kísérletekre. A kisantant szervezeti egyezménye nem akadályozza meg az együttműködést a kis­antant és a többi dunai államok között. Hajlandók vagyunk ilyen kollaborációra, de szeretnénk pon­tosan tudni miben áll az. Egy dolgot azonban emelt hangon jelent ki a kisantant: készek vagyunk bármilyen kollaborációra Középeurópával, de sohasem fogunk be­lemenni abba, hogy egy ilyen nemzetközi együttműködés előfeltétele a mi hazánk megcsonkítása legyen­Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: CloJ-KolozsvAr* Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím; Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sasa küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőság. Titulescu azzal fejezte be szavait, hogy még na­gyobb sikereket kíván a kisantant sajtónak a jövő évtizedekre. Titulescu beszédét lelkesedéssel fogadták a jelenlevők, akinek a kisantant sajtó nevében Svihowski a csehszlovák és Zsivancsevics a jugoszláv delegáció elnökei válaszoltak. A ban­kettről az összes jelenlevők a pályaudvarra men­tek Jcftics jugoszláv külügyminiszter fogadására, aki este megérkezett a fővárosba. A sajfóantanV záróuSésc :A Cercul Militar helyiségeiben ma tartotta záró ülését a kisantant sajtókonferenciája. Dianu meghatalmazott minisztert, aki 1925-ben Sinaia- ban megszervezte az első konferenciát, disztagnak választották. Tjteanu felolvassa a határozati ja­vaslatot, amelyhez Filotti és Sokics jugoszláv de­legátus szólnak hozzá, A javaslatot, amely a kis­antant sajtó 10 éves munkájának mérlege, elfo­gadják. Összeüli a kisanlanl állandó lsxÍEolísá«ía (Bukarest, junius 18.) Ma délelőtt 10-30 óra­kor a külügyminisztériumban Titulescu elnöklete alatt összeült a kisantant államok állandó bizott­sága. Az ülés 12.30-ig tartott, de hivatalos közle­ményt nem adtak ki. Az ülés előtt Benes és Jcftics beírták nevüket a királyi palota vendégkönyvébe. Délben a két külügyminiszter Titulescu vendége volt zártkörű ebéden. Az Adeverul a kisantant konferenciával fog­lalkozva jól értesült forrásból úgy értesül, hogy mielőtt sor került volna azoknak az indokoknak az ismertetésére, amelyek megakadályozták, hogy Jugoszlávia is felvegye formálisan a diplomáciai összeköttetést Oroszországgal, Jcftics közölte, hogy Jugoszlávia is elhatározta Szovjctoroszország de jure elismerését és aláírta a kisantant állandó tanácsának azt a közleményét, amely a diplomáciai kapcsolat felvételéről szól. Jugoszlávia tehát eb­ben a nemzetközi akcióban is szövetségei mellett áll és a kisantant egységes diplomáciai frontja semmiféle csorbát nem szenvedett. Jugoszlávia azonban fenntartotta magának a jogot, hogy maga választhassa meg az alkalmas időpontot az orosz- jugoszláv viszony felvételére, még pedig speciális

Next

/
Oldalképek
Tartalom