Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-18 / 134. szám
12 KelztiUjskg Ú-€J>xjÍ(J*aÁ Parisnak van egy vendéglője, mely fölötte előkelő helyet foglal el Paris hasonló helyiségei között. Csöndes, tágas, légies berendezésű. A modern nagyzolásnak, dzsessz-sikongásoknak semmi nyoma benne. Tagjai hölgyek és urak, akik zajtalanul kezelik a kést és a villát, Franciaország legzárkózottabb, leghíresebb, gasztro- nómikai egyesületének: A „tiszta százaknak“ {„Purs Cent“) érdemdús oszlopai. Az ember százkilót meghaladó szörnyetegeknek képzelné őket, akik mohósággal esnek neki az ételek és italok végtelen sorának. Mértéktelen eszem-iszomra gondolnánk, valami minden képzeletet felülmúló zabolátlan és szilaj lak- mározásra, de Gál László, a Pesti Hírlap munkatársa, aki közöttük járt, egészen más képet rajzolt róluk- Csak csipegetnek, mint a .madárkák- Micsoda csalódás! Ráadásul alig egy páran örvendenek olyan testi térfogatnak*] amilyen dukálna■ Dr- Robiké, párisi fogorvos van túl a százön és Nine asszony, ci „fiancia hal- paprikás királynője“. Re a többi! ... Kijózpni- tóan, kéiségbeéjtően normálisak. Fölháboritó, hogy még egyenesen öSztövér és keszeg is1 akad' közöttük. A)ni pedig az' étrendet illeti, a lakoma alig ötfogásos és bármi exotikus neveket is kapjanak, a kecsege mégis csak ke- csege, a borjúhús meg csak borjúhús marad- A legismertebb szakértő, — az „ínyencek királya“ — herceg Curnonsky, így magyaráz: — Aki hozzánk be akar lépni, — meséli halkan ezüst villája hegyére tűzve a rejtélyes „Seile de Behague bouqueticre“ étvágygerjesztő falatjait, — annak a legszigorúbb vizsgán kell átesnie- Be kell bizonyítania, hogy az étel- választás, a fogások és italok összehangoláséinak leghalványabb részlete is vérébe ment át, hogy a vidéki konyha-hagyományoknak semmi titka sincs előtte, hogy nem habzsoló barbár, hanem kifinomult „gourmet“, akinek tannak eredeti ötletei, játékos társításai, de sohasem a jó ízlés rovására- Kétszáz tagunk van összesen egész Franciaországban, de azok aztán méltók a „Purs Cent“ titulusra. ‘—.„Kedvelte“ ételem nincs. A jó, egyszerű, könnyű cs Iá piáló fogásokat szeretem. Irtózom a túlzásoktól, az. arúbcszkektöl és stilizálásoktól, ezek sokszor tanulatlan kotyvasztásokra vallanak. Eljutottam oda, hogy például egy köznapi borjuszelet többet jelent számomra a kínai konyha légkörmön fontabb remeklésénél. Légy U n k egyszer ii e k. Mináig ezt prédikálom! Csak az egyszerű ételekben lehet olyan választékot felmutatni, mely újabb és újabb élménnyel szolgál- Én például magában Franciaországban 4 52 különböző sajtár ó l tu cio k, , melyek mindegyike megőrzi a maga jellegzetességét. A fogas körülbelül. 34-000 receptjét ismerem, mindegyikük önálló, egész tökéletes mii a maga nemében, kölcsönhatások, átváltások, egyezések nélkül— A magyar konyha? A rántottesirkö friss salátával!... egy pillanatra elmereng. A ■magyar konyha idegen gyomornak kissé nehéz. Az ilyen letompitás nélküli izekben az ember nem élvezheti a főmotivumot, nem gyönyörködhet az árnyától tokban ... Nem ártana valamivel kevesebb zsir, a rántás elkerülése, a füszeradagolás kiegyensúlyozása ■ ■. A „Purs Cent“ egyesület tagjainak —, melybe oly nehéz bejutni, — ez az egyetlen öröme és elfoglaltsága. Kedves ugyan egy cikk keretében foglalkozni veiül,, — de aztán sietve el kell feledni- Rettenetes, hogy ilyen emberek is élnek ma a huszadik században, amikor a m i gyermekeinknek fontosabb egy uj típusit gőzgép, mint a krémesbéles, ök — a felnőttek — még törik a fejüket, mi is jobb, izletesebb: a lyoni borjuszelet, vagy — a kínai fecske fészek? O-bor 1931 és 1932. évből, többféle fajtában, kitűnő minőségben eladó. FR. CASJPARI oltvünylelepe, Mediaş Árjegyzék ki vánatra. Egy pesti lap nekimegy a divatos primadonnáknak „nagy“ a bűnük, hogy nem voltak jelen az idei Király-díjon. Ha volt is elvétve egy-kettő, az sem csináltatott uj ruhát. A tribünön nem volt jól öltözött primadonna, látható és a divat e nagy, látványos felvonulásában kizárólag a „civil“ dámák tettek részt. A lap szerint a Honthyk, a Rökkök és társaik nagyon erősen tévednek, ha azt hiszik, högy elég este 8-tól 11-ig primadonnának lenni. Egy sztárnak as; a kötelessége, hogy a közönség érdeklődését állandóan ébren tartsa, ehhez pedig föltétlenül szükséges az is, hogy a magánéletben se legyen hamupipőke. A régi, nagy színésznők varázsa abban állott, hogy beszéltek róluk. Beszélni pedig csak arról szoktak, akiről van mit beszélni. ’A horribilis gázsiból fut ni kell egy jó ruhára, esetleg egy jó autóra is. A közönség megunta már azt, hogy Ronthy Hanna színház után hazasiet parisért enni, hogy Rökk Marika otthon hat gombócot eszik meg és heienkint egyszer egy pikkolót ■is^ik a S polar it s-kávéhé.zban. Ez a pesti lap vélemény*. A mienk azon*, ban egészen más. Hogy a régi primadonnák akkor feltűntek, annak egyszerit magyarázata az, hogy volt Pestnek 2—3 nagy színésznője és nem 40—50, mint most. Érthető hát, ha az ő megjelenésük a legnagyobb szenzációt keltette. Aztán régen nem kellett nap, mint nap délután, este, délelőtt énekebnök, szavát- niok, akrobatikus táncokat bernutatniok. A színpadon öltözni végletekig. Es inkább volt miből. Ma a színésznő a legtöbb esetben művészi pályán működő polgárnő• A Varsányi Irének, a Basiliedes Máriák, akiknek igazi ott- hónuk és családjuk van, nem fog az életben is „színházat“ játszani. És éppen ez az, ami bennük tetszik. Halálosan unjuk a primadonna magánügyeit. Legyen a színésznő a színpadon és ne a magánéletben — primadonna. íi* Posztó- és divatár gyár ah r~ Alapítva 182®. évben alaptőke; 132.003,030 lej! A barcelonai világkiállításon a legmagasabb kitüntetéssel) Elismerő oklevéllel kitüntetve Ajánliák mérsékelt áron elsőrendű és mindig a legújabb díváinak megfelelő gyártmányaikat férfi és női divatszöveteUben, A vállalat több mint 8700 munkást foglalkoztat melyek a legfinomabb és kifogástalan kivitelük folytán vetekednek minden tekintetben a külföld legjobb gyártmányaival Gyári lerakat: CíuJ, Plata Unirii 22