Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-18 / 134. szám

4 KHETIOJSXO Neveljük Ipari és kereskedelmi pályára középiskolás ifjúságunkat A magyar ipar és kereskedelem pedig fogadja be odatörekvő fiataljainkat Junius havában vagyunk és néhány nap múlva ballag már a magyar ifjúság a jól vég­zett munka örömével az édes szülei otthonba, a kiérdemelt pihenőre; főzzük hozzá mindjárt, hogy a nagy bizonytalanság felé is ballag­A viszontlátás öröme felett megjelennek a gond nehéz felhői- A szülőknek amugyis gondterhes homlokát beárnyékolja gyerme­keik jövőjének nagy bizonytalansága. Egy kétségbeesett apa írja: „Mi lesz gyer­mekeimmel és velünk, öregségünkre, ha nem tudom legalább egyik gyermekemet elhe lyezni?!“ Egy másik apa igy ir: „Emberfe­letti teher ma sokgyermekes magyar család főnek lenni!“ Egy harmadik azzal indokolja fia elhelyezési kérelmét, hogy neki már csak egy felvevő inge van. Ez az apa főiskolát vég­zett és egyik képviselőnk ezt az inghistóriát igazolta is. És hol vannak a nyomornak pa­pírra nem tehető indokolásai, aztán a közép- osztályunknak a szemérmesei, akik dacosan tűrnek, éheznek, szenvednek, de nem kérnek?* Ügyszeretetből és testvéri együttérzésből foglalkozom gyakorlatilag is a magyar ifjú ság elhelyezésével és más életproblémáival. A helyzet ma az, hogy szinte tehetetlenül állok a kérések garmadáival szemben- Kell már tenni valamit, intézményesen kell hozzáfogni a lesodort magyar középosztály gyermekeinek elhelyezéséhez! A Keleti Újság ifjúsági ankétja során felvázoltam az irányelveket. Miért nem indu­lunk már el?! Ha nem tesszük,, holtbizonyosan megjelenik az egyke és más súlyos csapása a szenvedő társadalomnak. Ezek felett azonban már kisebb eredménnyel ankétozhatunk majd, ha a kisebb veszélyt, a kezdő okokat nem há­rítottuk el kellő időben. Ezúttal külön akarok foglalkozni a közép­osztályunk ifjúságának elhelyezhetőségével, mert itt van u legtöbb huj és a legkisebb fokú élelmesség­Bár középosztályaink anyagi tönkreine- nése miatt szinte fölösleges az alábbi komoly intelem, de mégis a habozok és a szemérme­sek érdekében kérnünk kell a szülőket és az ifjakat, hogy szakítsanak a. szellemi pályák felé tódulással. A román középosztály ifjúsága is — száz- percentes protekcionizmusa mellett, — nagy krízisben van. Hát mit reméljünk mi? A szel­lemi pályák túltermelése, e pályák túlzsúfolt­sága és a tisztviselői fizetéseknek a létmini­mum alá sülyedése semmi jóval nem kecseg­tetik a mi ifjúságunkat. Nézzük meg a szabad pályákon küzdő orvosainkat, ügyvédeinket, lelkészeinket és tanítóinkat! Nagy százalékban szellemi proletárok már. Át kell térni az ipari és kereskedelmi pá­lyákra! Bár itt sem virágos az élet, de mégis van relativ anyagi jólét, van kenyér és szülei teher men teşit és­Példákból állítom, hogy 2—3—4 középisko­lás fiaink, három-négyévi ipari és kereske­delmi kiképzés után felszabadulva, 17—1J> éves korukban annyit keresnek, hogy rende­sen élnek, ruházkodnak és szüleiket is segé­lyezik. A kiképzés alatt pedig már tehermente- sitve voltak a szülők. Az ipari és kereskedelmi pályán a munka­adók a rendes cs szorgalmas fiukat szeretik, megbecsülik; ma már nem jelenti ez a pálya a régi idők rongyos, mezítlábas tanu’íó- tipusát. Nem látom semmi akadályát annak, hogy ezek az értelmes iparosok és kereskedők a ma­gyar középosztály tagjai maradhassanak, sőt csak rajtuk fog múlni az is, hogy az idők ja­vulásával gyermekeiket visszaneveljék a szel­lemi pályákra, ha éppen akarnák. (Lásd az uj idők által kreált közép- és főiskolás iparoso­kat, kereskedőket és a nyugati nemzeteknek már békében megvolt a magas képzettségű iparos és kereskedő középosztályát!) Erősítsük meg az ipari és a kereskedelmi pályákat középiskolás tanulóifjúságunkkal! Állítsunk fel mi aláírói numerus clausust az egyetemi ifjúságunkra egy ideig, mert ha ilyen tempóban halad a főiskolai termelésünk, mint a mai, akkor zsákuccába jutunk a túl­termeléssel ■ Most már tegyük fel, hogy a magyar kö­zéposztályban megvan a hajlandóság az uj életpályákra való áttérésre. Logikusan követ­kezik a másik főkérdés, hogy hát hol van a munkaalkalom, az elhelyezkedési lehetőség? Igen ez az elvi szempontokon túlmenő legne­hezebb kérdés, de csak addig, amig a megöl- dásnak a nemtörődömség és az akarat hiánya áll az útjában. Én akartam és el tudtam helyezni leg­alább tíz tanulót ipari és kereskedelmi pályán, akik közül ma három úgy keres, hogy még szüleit is segélyezi­Több barátom követte példámat. Igen ám, de kényelmünk feláldozásával kilincselni, le- velezni, tárgyalni kellett és ma mindenki örül, még a munkaadók is­Egyéni akarások, akciók kellenek; min denki a maga körében, nccájában, városrészé­ben. A nagyok kell, hogy törődjenek az ifjú­sággal. Mindenki használja fel társadalmi ál­lását és összeköttetéseit arra, hogy egy-két magyar fiút elhelyezzen s annak a sorsát irá­nyítsa. A magyar nagy- és kisipar, kereskedelem emelkedjen nemzeti hivatásának a magasla­tára és a termelő munkában ezt a szempontot is tartsa szem előtt. Az impérium átvétele után Erdély és Bánság ipari és kereskedő jellegét erős agrár­jellegű felhígítás érte- A rohamosan fellen­dült gyár- és kézműipar, valamint a kereske­delmi szakmák még ma sincsenek olyan de­konjunktúrában, hogy megállásról volna szó. Tudunk, amit tudunk. Tény az, hogy ma is van szép termelés és forgalom, ennélfogva munkáskézre, utánpótlásra is van szükség­A magyar ifjak nem vallanak sehol szé­gyent. Értelmesek, hűségesek, megbízhatók, szélsőséges irányzatokra nem kaphatók és Zsíros, pattanásos arcbőrhöz púder helyett kénpuder szorgalmasak. Bukarest ipari és kereskedelmi élete ilyen szempontok miatt is szívott fel ed­dig közel 150-000 magyar lelket. íme, ha az ország fővárosának termeld munkája ily kézzel foghatóan igazolja a ma­gyar termelő erő kiválóságát, mi oka volna az erdélyi és bánsági gazdasági életnek nem felkarolni azt. Magyar Testvéreim! Induljunk el, amig nem késő. Csendes, szívós társadalmi munkát végezzünk, minden reklám és feltűnés nélkül. Mindenikünk emeljen fel magához, vagy segítsen embertársához egy magyar gyerme* két. Ez ma a magyar jövő kérdése is! A magyar jövővel függ össze egy másik halasztást nem tűrő általános óhaj is: kérjük diplomás ügyvédeinket, orvosainkat és más diplomás ifjainkat, hogy a városi élet sovány- nyá vált kenyerét cseréljék fel egy időre ma­guk, családjuk és népük érdekében a falusi élettel. Népünk egészségügye, peres- és peren- kiviili ügyei, termelő-, hitel- és fogyasztási szövetkezetei megbirnak 2—3, falunként 4—5 magyar diplomás vezetőt- Es mennyit nyerne ezzel a vállalkozással a magyar közélet és en­nek helyes mederbe való irányítása?! Népünk hitének, biztonságérzésének emelése?! Szemem előtt a háború előtti román falusi központok kepe lebeg: falunként 2—3 lelkész, sok közülük jogi diplomával; két-három falu központjában kis bankok ügyvéddel, kereske­delmi akadémiás tisztviselőkkel, kereskedelmi iskolás kerskedők; igen ezek a csendes előre­tolt kulturmunkások konzerválták és tették oly ellentállóvá a román népet minden idegen hatás és befolyás ellen. Miért ne tehetnők ezt mi is meg különösen most, amikor maga az élet is erre int?! Dr. Szalhmáry Lajos (Oravica.) Epilepsziában szenvedők T. sepsiszentgyörgyi Császár Ernő gyógyszeriára BUCUREŞTI, C. Victoriei 124. Nincs hajhullás, ha PETROLE HAHN a leghatásosabb és higiénikus hajszeszt használja, amely biztosan megszünteti a hajhullást, korpa­képződést és fejviszketést. PETROLE HAHN 1932 dee. 9-től használva a „Donhide“ nevű amerikai epilepsia ellen: orvosságot, végtelen örömmel hozom szives tudomására, hogy teljesén meggyógyultam e szörnyű betegségből, melyet háborús sérülés következtében kaptam s naponta 1—15 rohamot okozott. E sorokat végtelen hálám kifejezéséül írom, azzal a kéréssel, hogy ezt a lapokban közölje le, hogy mindenki tudomást sze­rezzen róla, hogy újra munkaképes lettem s e csodás gyógyszert bizalommal használhatja. Teljes tisztelettel Locotenent Petre Zaili Darabani, Dorohoi. tisztítja és fényessé teszi a hajat anélkül, hogy azt bezsirozná, tartóssá teszi a frizurát és meg­védi természetes báját. Kapható; gyógyszertárakban, drogériákban, illatszertárak­ban, fodrászszalonokban stb. Romániai képviselet: Ageace Générale Francai*«. Str. Vasile lascar 33, Bucureşti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom