Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-18 / 134. szám

Zcpviselöfcáz BUDAPEST V. ' tm p»mi ţwm ~~y­W Itmumtr Wo, Î4.3W—-W7T, Hétfő, 1934. funius 18. — ira tej Előfiietési árak belföldön: Egésa évre 800, félévre 400, •tígredérre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy érre 50, félévre 26, negyedévre 12.60, egy hónapra 6.50 |*engű. Egye* számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAO VARPARTI SAP XVII ÉVFOLYAM — 134. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ K X I) KE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Goj-KoUranrá», Baron L. Pop ucea 8. szám. Telefon: 50». — LerSetoes Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek mm küld vissza és nem Is őriz meg a szerkesztőség. Csak türelem! Mussolini és Hitler megegyezésének mérlege: Ausztria íiig^eílenségé- uek elismerése, Kémetorüxág: visszatér a jSíépszöveíségbe, Németország belép az ola^K-o^ztrák-uiagyar gazdasági szövetségbe Forr és háborög a világpolitika, a belpolitika is uj meg uj fordulatokat jelent és a Kávéházi Konrádoknak bőséges alkalmuk van arra, hogy felállítsák a horoszkópokat. Beváltja-e Hitler azt az állítólagos ígéretét, amit Velencében tett volna Mussolininak a Népszövetségbe való visszatérés­ről és az Ausztria elleni kíméletlen harc beszün­tetéséről? Mi lehet az oka annak, hogy az orosz­román megegyezésről nem volt szó a t rónbeszed- ben, megvaiósitja-e Tatareseu azt a tervét, hogy a parlament nyári szünete alatt rendeletekkel kor­mányozza az országot? A belpolitikái és világesemények záporában szinte elsikkad az a hir, bogy Anglielescu ur, aki nyilván alaposan fel van paprikázva azért, hogy Bratianu Dinu lefaragta a kultusztárca költ­ségvetését, nem hajlandó még haladékot sem adni a magyar tanároknak és tanítóknak, kíméletlen ül nyelvvizsgára állítja őket, tekintet nélkül arra, hogy átestek-e vagy sem már ezen a vegznturán, román, vagy külföldi egyetemen szerezték-e n diplomájukat? Vájjon mi rejlik e mögött a kérlel­hetetlen hajlíthatatlanság mögött Valami fan­tasztikus és zseniális Ötletre kell gondolnunk, va­lami olyasfélére, amilyen például a vasutasok nyelvvizsgája volt, ahol, ha százan állottak a bi­zottság elé, százat, ha ötvenen, akkor ötvenet buk­tattak meg. Voltaképpen Columbus tojása az egész. Vizsgára kell állítani a tanárokat és tanító­kat, mi sem könnyebb, mint beírni a jegyzőkönyv­be az „elégtelen“ osztályzatokat, aki megbukott, az nem tanithat s ha nincs tanár, akkor nincs ki­sebbségi iskola- Lehet, hogy erre még Anghelescu miniszter ur sem gondolt, de az abszurdumok fo­kozásának magas iskolájában még ez is beköver- kezhetik. Kit érdekelnek azonban az ilyen bagatellek? Hiszen nincs román politikus, akit ennél sokkal fontosabb kérdés, a saját személyének mentése és egy praktikusabb politikai koncentrációba való beállítása ne foglalkoztatna. Maniu ur bokros gondjai aköré a téma köré fonódnak, hogy bent maradjon-e a pártban, kibéküljön-e Vaidával és megadja-c legmagasabb hozzájárulását a személyi gárda felállításához? A román politika aprószent­jei, Goga, Bratianu Gheorghe, Iunian, Argetoianu és társai viszont az ábrándok ködéből szeretnének már a kormányutódlás elismertetésének igérot- l’öldjére eljutni. Pedig például Argetoianu ur csak nemrégiben zengett lelkes hozsannát a szé­kely faj kiválóságáról, nem felejtvén el, hogy cse­kély számú mandátumainak egyikét egy székely megye szállította, de azt igazán nem lehet kí­vánni tőle, hogy törődjön a székely ifjúságot jóra nevelő tanítókkal és tanárokkal. I Ugyan mit is okvetetlenkednek ezek a ma­gyarok? Torkig.van már velük mindenki. Mennyi dolgot adnak azoknak az uraknak, akiket hivatal­ból rendelnek ki a nyelvvizsgákra és a fegyelmi bizottságokba. Anélkül, hogy külön napidijat álla­pítanának meg eziránvu munkájukért­Különben is megmondta a kolozsvári hadbiró- ügyész, hogy minden kisebbségi már ab ovo kom­munista, tehát igazán nem érdemlik meg a kímé­letet. Szóval érik a kisebbségi kérdés, £s ha igv haladunk, akkor nemsokára megérjük, hogy ma­guk az elfásult magyarok sem fognak róla be­szélni! Egy kis türelmet, uraim! (Velence, június 16.) Hitler és Mussolini, amint azt előre lehetett látni, igen fontos kér­désekben egyeztek meg egymással. A meg­egyezés legfontosabb pontja, hogy Ausztria függetlenségét Néme' • , mg is garantálja. Né­metország ígéretet tesz, hogy nem avatkozik Ausztria beliigyeibe és hogy amennyiben el­ismerik a fegyverkezés egyenjogúságát Német­országnál is, úgy haladéktalanul visszatér a Népszövetségbe­A tárgyalások eredményét már a tegnap délutáni órákban hirül adták- Tegnap délután hat órakor Mussolini hatvanezer lelkes hall­gató előtt beszédet mondott a királyi palota erkélyéről. Beszédében többek között a követ­kezőket mondotta: „Azért találkoztunk, hogy szétoszlassuk a felhőket!“ — Azért találkoztunk, hogy szétoszlassuk a felhőket, amelyek elhomályosítják az európai politika életének eget. Meg kell menteni még egyszer: borzalmas alternatíva előtt áll az európai népek lelkiismerete. Este a sajtó számára az olasz külügyi sajtófőnök Giano számolt be az elért eredőié­A német lapok egyébként a következő hi­vatalos kommünikét közük a velencei találko­zásról: Az olasz kormány feje és a német, kan­cellár a pénteki nap folyamán folytatták az általános politikai ügyek és különösen a két országot érdeklő kérdések megvitatását. A megbeszélések a teljes megértés szellemében folytak le. A két államférfiéi személyes órinf- kezése állandósulni fog. Későbbi órákban a német hivatalos sajtó- szolgálat is megszólal: A hivatalos sajtószolgá­lat megállapításai Mussolini és Hitler találko­zásáról azzal a megállapítással kezdődnek, hogy sem Oaszországban, sem Németországban az okos emberek nem fognak arra várni, hogy ezekből a tárgyalásokból paragrafusokba fog­lalt egyezmény szülessen. Mindamellett, még a külföldön is, akik bizonyos gyanúval nézik a találkozást, rá kell jöjjenek arra, hogy a Mussolini—Hitler találkozás hasznára lesz nemcsak a két ország egymásközti viszonyá­nak, hanem az egész európai politikának és út­mutatásokat fog hozni a még fennálló ellensé­nyekröl- Közölte, hogy Németország elfogadta Olaszország álláspontját és hozzájárult Musso­lini középeurópai ujjárendezési tervéhez- Kö­zödé továbbá, hogy Olaszország és Német­ország közösen a csoport, vagy blokkrendszer kiküszöbölését követik• A két ország minden állammal együtt keresi majd meg az egvütt- müködést. Hitler és Mussolini találkozása e beszámoló szerint a hatalmak közötti egyetértés és a nemzetközi együttműködés lehetőségét készí­tette elő. Németország hajlandó visszatérni a le­szerelési értekezletre és a Népi zövetségbe, A sajtófőnök azonban erről a fontos esemény­ről részleteket az újságíróknak még nem adott. Meglehet, hogy a német hajlandóság véglegessé válása még bizonyos tárgyalásoktól függ. Németország elfogadta Olaszország ál­láspontját arra nézve is: hogy Ausztria függetlensége továbbra is fenntartandó■ A dunai kérdések tekintetében azon az atapoft, hogy Ausztria független marad, a két hatalom szintén megegyezést hozott létre. geskedések és ellentétek megoldására. A hivatalos közlemény felemlíti, hogy a német kormány feje több esetben ja­vasolt személyes találkozást, saját maga nyújtván kezet a francia kormánynak, hogy igy megbeszélést hozzanak létre, de visszautasításra-talált, Franciaország jogos példát vehetne az utóbbi hetek eseményeiből, hogy kilépjen zárkózott­ságából és* pozitiv módon együttműködjön az európai népek boldogulására és a világbéke megteremtésére. A külföldi sajtó kommentárja, (Budapest, június 16.) A magyar közvéle­mény a velencei megbeszélések értelmét Mus­solini és Hitler nyilvános kijelentéseiben ke­resi, különösen Mussoliniéban. Azt hiszik, hogy a találkozás mérlege szerint Olaszország garantálja Németország békés intencióit, inig Hitler statusquot garantál Ausztriában- A Népszövetséget illetőleg az a vélemény, hogy Németország kész visszatérni oda, hogyha iemet hivatalos jelentés

Next

/
Oldalképek
Tartalom