Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)
1934-05-05 / 100. szám
Zépvioelflház BUDAPEST V. M |MAtl pHLSÜS tt teBOTT Wo. 31336—1127. Szombat, 1934. május 5. — Ära 3 <8i Keietiujskg A lényég Tatarescn és minisztertársai Előfizette! árak belföldön: Egész évre 800, félévre:'4 negyedévre 200, egy hönt 70 lej. Magyarországoi évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónap: pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszk «SZAGOS MAGYARPARTI LAP IVH, ÉVFOLYAM — ICO. SZÁM. lets szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. 'Szeírkesztöség, kiadóhivatal és nyomda: Cinj-Rolozsvér, • Baron :L. Pop ucca 5. szánt. Telefon: 508. — Levélcím Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat .jenkinek sete küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. befejezték az erdélyi körutat Mócok felvonulása Bánffyhunyadón — A kisebbségi újságírók nevében átadták a miniszterelnöknek egy súlyos sérelem ine- morandnmit — Nyilatkozatot ad a magyarnyelvű sajtó számára Erdély kisebbségi problémáira nem került sor, csak a szászok egy küldöttsége emlékeztette Tatarescut a paktum-feltételekre Amit Tatarescu miniszterelnök kolozsvári beszédében a destruktiv sovinizmusról és az épitő nacionalizmusról mondott, azt szóról-szóra. aláírjuk mi is. Azt is megengedjük, hogy a mai, ítje- tetejére állított korszellem, amely a türelmetlenséget erénynek játsza ki és valósággal hajszát in- dit az erős jogán a gyengék ellen, már azt is bátor tettnek jegyzi fel, hogyha a kormány elnöke szembefordul _ legalább szavakkal, — az eszeveszett divatnak és ki meri mondani, hogy amint a divat szeszélyeit is könnyű szerrel lehet hóbortnak nevezni, úgy a politikai divatokra is áll ez a meghatározás. Nem tudjuk, véletlen, vagy pedig következetesség az események láncolatában, hogy Tatarescu miniszterelnökkel egyidejűleg Vaida volt miniszterelnök is megszólal és teljesen váratlanul, — mint amikor a kánikulában elszikkadt mezőkre áldást hozó bő nyári eső omlik, — felfedezi, hogy Romániának három és félmillió kisebbsége van, amelyet a jogokból kizárni botorság és lehetetlenség. Csak éppen mellesleg jegyezzük meg, hogy ezeket a megállapításokat ugyanaz a Vaida teszi, aki nemrégiben büszkén jelentette ki, hogy a kormányzása idején komoly eszmecseréket folytatott a vasgárdistákkal, holott róluk köztudomású, hogy a kisebbségi jogok elislmerése tekintetében az engedékenység legminimálisabb határáig sem mennek el. A szavak mindenesetre szépek, meg is köszönjük. Csakhogy szerényen kötelességünknek tartjuk mégis megjegyezni, hogy a szónak csak akkor van ereje, hogyha egyezik a lényeggel. A destruktiv sovinizmus, amelyet Tatarescu korrekt tárgyilagossággal és higgadt szókimondással megbélyegzett, közismerten azt tűzte ki céljául, hogy a kisebbségeket nemcsak az állami hivatalokból és üzemekből akolbolitsa ki, hanem még a gyáraknál, más magánvállalatoknál és a munkásmühelyeknél is lehetetlenné teszi állásban maradásukat. Tud- ja-o Tatarescu miniszterelnök ur, hogy ennek a destruktiv sovinizmusnak szélsőséges elveit nemcsak törvényen kivül helyezett pártok és szervezetek terjesztik röpirataikban, hanem akadnak magasrangu állami funkcionáriusok is, akik igyekeznek az elveket a gyakorlatba átvinni? Ma innen, holnap onnan bukkannak fel a hirek, amelyek magyar tisztviselők és magyar munkások rövid utón való elbocsátását közlik. Az az épitő nacionalizmus, amiről Tatarescu miniszterelnök beszélt, az egzisztencia-rombolásnak ezt a formáját el nem tűri, azt csak az a túlzó sovinizmus alkalmazhatja, amelyet a miniszterelnök joggal pellengérezett ki. De még ezen kivül sok minden tartozik a lényeghez. A mai kornak egyik legsúlyosabb kérdése a főiskolát végzett diplomás ifjúság elhelyezése. A költségvetés-leszállitások és leépítések korszakában az egyetemet végzett ifjak csak a legritkább esetben tudnak állást találni. A kormány is érezte ennek az állapotnak a lehetetlenségét, és ebből a meggondolásból származott az az elhatározás, hogy háromszáz jogvégzett fiatalembert neveznek ki községi jegyzőkké. Arról is értesültünk azonban, hogy mind a háromszáz végzett jogász csak román nemzetiségű lehet, ebből az elhelyezkedési lehetőségből tehát már ab ovo kizárják a magyar fiatalságot. Tatarescu miniszter urnák is be kell látnia, hogy a magyar diplomásoknak ép any- nyira szükségük van egv darab kenyérre, mint a románoknak. Bántó és lehangoló megkülönböztetés tehát, amikor bennünket számba sem vesznek, sőt kifejezetten mellőznek. És ugyanez ál! mind(Kolozsvär, április 4.) A kormányelnök s a nagy miniszteri kiséret két félnapot szentelt két móevidék lakosságának. Aztán küldöttségeket fogadtak Kolozsváron. Az ünneplések, fogadtatások, propaganda-beszédek — ami természetes is — az ilyen kiszállásoknál a legtöbb időt veszik igénybe s annál kevesebb idő jut a munkára, fontos, nagyjelentőségű ügyek megismerésére. Abból, amit itt a korTpÁ’ÍT’elnök s miniszterei végeztek, aligha megismerhették az erdélyi problémáknak csak egy kis részét is. Erdély lakosságából mindössze néhány falunak a népével találkoztak s e találkozásnál sem a nép beszglt, b.anem a néphez beszéltek. Kisebbségi ügyekre nem került sor Tatarescu miniszterelnök a kiszállás eredményeiről és céljairól a kisebbségi sajtó számára is nyilatkozni kívánt s ezért a kisebbségi lapok tudósitóit pénteken este macához kérette. Kisebbségi megbeszélésekre nem került sor. Az ilyen ünneplés, lázas, futtában való miniszterjárásnak ugylát szik más céljai vannak. A szászok egy küldöttsége megjelent, hogy itt is számonkérjo a választási paktum be nem váltott feltételeit. A kisebbségi tsjságirók átadták memorandumokat A kisebbségi ujságirószervezet elnökségének küldöttsége felkereste Tatarescu miniszterelnököt, hogy szóvá tegye a kisebbségi njságirásnak egy rendkívül súlyos sérelmét. Tatarescu miniszterelnök volt annakidején az úgynevezett Marzescu-féle törvényjavaslatnak a kamarai előadója s előadói beszédében kihangsúlyozta, hogy a azokra az időnként megüresedett helyekre is, amelyek itt-ott, más állami hivatalokban betöltésre kerülnek. Ismételjük: a jő szót köszönjük, de akkor, amikor a jó tett áldásaiból kizárnak, örömünkbe fanyar iz vegyül. De beszéljünk másról is, A kormány meghozta amnesztia-törvényét a sajtócselekményekre. Az amnesztiában jóformán a pörbe fogott összes román újságírók részesülnek, de ugyanakkor, a kisebbségi újságíró pörök csaknem változatlanul folynak tovább. Folynak pedig azért, mert egy ambiciózus ügyésznek kedve telt abban, hogy majdnem minden esetben a Marzescu-törvény alapján indítson port a kisebbségi újságírók ellen, a Marzescu-esetekre pedig az amnesztia nem vonatkozik. A törvény azonban kifejezetten úgy szól, rendkívüli törvényre az alkotmányellenes és kommunista felforgató mozgalmak miatt van szükség, ezek ellen fogják alkalmazni. Ezzel szemben mondhatni Erdélyben jóformán csak a kisebbségi újságírás ellen alkalmazzák s a kisebbségi újságírók a leglebe- tetlenebb helyzetbe kerültek emiatt. Ez az oka annak is, hogy a közelebbről életbeléptetett amnesztiát nem terjesztik ki a kisebbségi újságírók ellen olyan tömegesen meg- inditott politikai sajtóperekre. Az ujságirószervezet memorandumban foglalta össze ennek a. sérelemnek a lényegét s az akkori parlamenti előadótól, a javaslat tárgyalásakor elmondott sza* vaira való hivatkozással kéri a súlyos he8yzet orvoslását. A Tatarescu-kormány ez ügyben megmutathatja, hogy van-e hajlandósága a kisebbségi sajtóval szemben a méltányosság és igazság szellemében cselekedni. Hivatalos jelentés Pénteken reggel hivatalos kommünikét adtak ki a kormánynak a móckérdésben hozott intézkedéseiről. A jelentés szerint húszmillió lejt utalnak ki a Topánfalva—gyulafehérvári ut építésére. A csebret, deszkát áruló mócok a vásárokon nem fizetnek vásárvámot. Épitkézé- sekhez ingyen kapják a fát. Az erdőkihágások büntetésének felét elengedik, felét pedig útépítéseknél kell ledolgozniok. ' Pénteken a késő esti órákban Tatarescu miniszterelnök bizalmas tárgyalást folytatott az erdélyi szászok kiküldötteivel. Már az értekezlet megkezdése előtt az újságírókat figyelmeztették, hogy még ők sem tartózkodhatnak a megyeházán. A bejárót pedig állambizton- sági detektívek zárták el és az ülés végéig semhogy a Marzescu-törvény hasonló sajtő-delikíu- mokra nem alkalmazható. Itt valahol, amint köiiy- nyen megállapítható, a törvény szelleme összeütközésbe került az élettel. És ismét csak a kisebbségek rovására. Folytathatnánk a felsorolást, példák özöne rel mutathatnánk rá arra, hogy a lényeg egyelőre' nem úgy fest, mint ahogy Tatarescu miniszterei- nők szép szavai után gondolni lehetne. De éppen azért látogatott el a miniszterelnök Erdélybe, hogy megismerje a lényeget, megtudja, mi fáj Erdélynek és talán arra is kiváncsi, hogy mi fáj a, kisebbségeknek. Nem nagy dolgot kérünk tehát, amikor azt szeretnők a miniszterelnök figyelmébe ajánlani, hogy egyeztesse össze a két dolgot; a lényeget a szóval. ------< *----'
