Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)
1934-05-23 / 113. szám
Szerda, Î93i május 23. HEiETinjsm _____ $ I III 1IIBM lllll il Ilii 'II ....................■■■■■.jij—n m ■■■■—■■——■ Az iskolás lányok nemzett ruhát kötelesek viselni A Eador távirat) Iroda közli a következei bukaresti jelentést: A közoktatásügyi miniszter elrendelte, bogy a jöTŐ iskolai évben a leányok középiskoláiban és és szakiskolaiban a növendékei részére kötelező a nemzet) viselet. E rövid Rador-jelentés nem adja vissza elég pontosan a miniszteri rendelet egész tartalmának a lényegét. Igv nem tudjuk, hogy a miniszteri rendelkezés csak az állami leányiskolákra vonatkozik-e s ha csak az államiakra, akkor is csak a román növendé- Kekre-e? Azt lehetetlen elképzelni, hogy n román nemzethez nem tartozó lányokat kötelezzék román nemzet) ruha viselésére, mert ez nem válna a románságnak semmiféle előnyére. A nacionalizmust különben sem a ruha ttíti. hanem a szív, a lélek a ruha alatt. JJc aki félti a saját nemzetét a külsőségek profanizálásátó!, annak egyenesen tiltakoznia kellene, vagy meg kellene tiltania, hogy idegenek ékeskedjenek a rájuk nézve Illetéktelen toliakkal. Nem akarjuk elhinni, hogy kisebbségi növendékekre is vonatkozzék ilyen rendelet, olyan lányokra, akik nem illetékesek a román nemzet) ruha viselésére. An.i.-k a román sovinizmusnak, amely a fajvédelem jelszavát annyi agresszivitással szokta használni, kellene ez ellen elsősorban tiltakoznia. Nekik kellene megkérdeznek, hogy miiyen jogon öl teáé magára a német, magyar, zsidó, bolgár, török, rutén iskoláslány a román ruhát? Nekik kellene mindenekelőtt, gyorsan s főképpen az életbeléptetés élőit tisztázni, hogy mit is mond tulajdonképpen nz a miniszteri rendelet. Ha arról az oldalról ezt a gy írs tisztázást nem tartják szükségesnek, akkor ml fogjuk kötelességünknek tartani, hogy megkérdezzük: a kisebbségi Iskolákra is vonatkozhatik-e ilyen rendelet s kisebbségi növendékekéi lehet-e kötelezni nemzeti ruha viselésére? A félhivatalos b radás ,,nemzeti vise)efc'‘-et mond. Ez a megjelölés sem egészen világos. liehet beszélni népviseletről, amit tényleg nép visel. S lehet, beszélni nemzeti ruháról, amit nem visel az egész nemzet s azért mégis tehet nemzeti: román ruha, magyar ruha. De véletlenül úgy szólna ez a miniszteri rendelet, — amit legkevésbé hiszünk, — hogy ki-ki maga nemzetének ruháját viselje, vájjon ki Írja elő itt az egyes kisebbségek nemzeti ruháját, Nemzeti ruha a jellegzetes népviselet is, amit h'zonyos nemzethez tartozó nép visel. Ilyen a kalotaszegi torockói magyarok viseleté. í)c nehéz volna megszabni, hogy milyen nemzeti tubát viseljenek például a cionista zsidó családok leánya,:? Felülik attő', hogy tényleg van olyan mint* Étert tén- delkezés, amely nem vette figyelembe egy ilyen Intézkedésnek várható bonyodalmait, visszásságai’ é-s következményeit. S félünk attól, hogy éppen ezért maga a rendelctszöveg Is homályban hagyja a legfontosabb tudnivalókat. JV'incs rossz üzEetiaaenef, fia a fielet* Újságban lairciel. Kecskeméten mentette fel először a román hadbíróság a farnosi nemzetőrt, akinek 15 év múlva ismét felelnie kellett a forradalmi gyilkosságért A kolozsvári törvényszék felmentő ítélete megállapította, hogy a fosztogatókkal szemben jogos volt a fegyverhasználat Ezek után 15 évig aludt az ügy. Napirendre, tértek Farnas és Kispetri lakosai a forradalmi zavaros idők történtei fölött, sem Moldovan felesége, sem többi rokonai nem gondoltak arra, hogy ismét felszínre hozzák és megbolygassák az ügyet, mig 1933 májusában Moldovan Nastazia a meghalt Moldovan leánytestvére feljelentést nem tett Bartha, Korpos és Kudor ellen, gyilkosság címén. Moldovan Nastazia kártérítésért is beperelte a három állítólagos gyilkost. A tárgyalás. Kedden tárgyalta a kolozsvári törvényszék Cojocariu-tanácsa az ügyet. Megjelent mind a három vádlott s több tanú, akiknek nagyrésze szintén tagja volt a sortüzet leadó nemzetőr-csapat- nak. A három vádlott egyöntetűen kijelentette, hogy nem érzi bűnösnek magát. Elismerték, hogy Mól devonra lőttek, az< sem vitatták, bogy valamelyiknek a lövése okozhatta Moldovan halálát, de hivatkoztak az akkori időkre, mikor a háborús szellem általánosodása megszokottá tette a lövöldözést, különösen o'yan esetekben, mint ez volt, amikor a rabolni szándékozó Moldovántól védték meg dr. Szentiványi József birtokát. Az áldozat nővére. Moldovan Nastazia, aki a feljelentést tette,' pontosan emlékszik arra, hogy mi történt az ominózus napon. _Már lövöldözés előtt hallottam a faluban, hogy le akarják lőni a bátyámat. Tudtam róla, hogy dr. Szentiványi birtokára készül, ahol búzát akart venni. Én is elmentem, láttam, mikor a bátyám a többi emberekkel együtt bement az udvarra s röviddel rá eldördültek a fegyverek. _ Miért tette csak most meg a feljelentést? _ kérdezi a bíró, _ 15 évvel az eset után? _ Az ismerőseim beszéltek rá, az ő tanácsukra tettem meg a feljelentést. Én szégyellem egy ideig, hogy egy régi esettel felforgassam a falut. A korona tan a. Ezután dr. Szentiványi Józsefet hallgatják ki, akinek udvarán az eset történt. _1918. novemberében szervezték meg nálunk a nemzetőr-csapatot, mondta a földbirtokos, aminek a kolozsvári nemzetőr-tanács bocsátott fegyvert rendelkezésére. Ugyanis ebben az időben egymást követték a rablások. Moldovan vezetésével előbb a váralmási szövetkezetei, majd Vásárhelyi István birtokát dúlták szét. Moldovan, a vezető, november 8-án, a halála előtti napon beállított hozzám egy másik ember társaságában, Tudtam, hogy miről van szó, helyszíni szemléről, úgy látszik, én következtem soron. Odamentem Moldovanhoz és társához s hosszabb tárgyalások után megegyeztem velük, hogy fejenként kapnak 20 véka búzát, két kövér sertést, hat méter tűzifát és megígértem, hogy ha 15 napon belül, semmi rablási kísérlet nem történik részükről, ráadásul 2 _20G0 korona készpénzt is adok. _ Ennek ellenére másnap Moldovan négy faluból összegyűjtött tömeggel beállított. A nemzetőrség igazoltatni akarta, kijelentette, hogy letartóztatják a vezetőjüket és átadják őket a csendőrségnek. Erre futásnak eredt s mikor többszöri felszólításra sem állott meg, utána lőttek, a lövések végeztek vele. Azt, hogy kinek a golyója találta el, nem lehet megállapítani. Amnesztia! A bíróság ezután visszavonult s rövid tanácskozás után kihirdette, hogy az eset az 1922. évi amnesztia-törvény alá esik, ennek értelmében megszünteti az eljárást a vádlottak ellen. Az indokolás szerint a tárgyaláson bebizonyosodott, hogy a nemzetőrség ráblócsoporttal állt szemben s joga volt a fegyverhasználatra. A felmentő Ítéletet az ügyész is tudomásul vette s igy az jogerős. A három farnasi parasztgazda, akiket 35 év után vettek elő egy olyan esetért, amelyről már meg is feledkeztek, természetesen örömmel fogadta a felmentő ítéletet s az ügy végleges befejezését. Feljelentés 15 év után (Kolozsvár, május 22.) A mult év májusában Barbateiu kolozsvári vizsgálóbíró érdekes ügyben indította meg a vizsgálatot. A bünügy. amely a vizsgálóbírót foglalkoztatta, 15 évvel ezelőtt, 1918-ban, a forradalom idején történt. A feljelentés szerint, amely okot adott a bűnügyi eljárás folyamatbatételére, három farnasi fciídmi- vesgazda, Bartha György, Korpos István és Ku dór János lelőtték Moldovan Juon hispetrii lakost.- f Forradalmi sortüz két halottal. Hogy mi történt tulajdonképpen a forradalom idején Farnas községben, a következőképpen adták elő a 15 év után felelősségre gazdák. Szerintük Moldovan Juon — és ezt Kispetri községi bírója hivatalos okirattal igazolta, _ „nem volt valami becsületes ember", a háborús évek elején a sztánai állomáson vagonokat tört fel, majd a forradalmi napokban a váralmási szövetkezeti bolt kirablása és Vásárhelyi István uradalmi bérlő lakásának és gazdaságának a kifosztása is az ő kezdeményezése és vezetése alatt történt. Ezt községi bizonyítvány mondja s ezek után el lehet gondolni, hogy miféle célok vezették Moldovan Juont 1918 november 8-áu, amikor nagy tömeg élén beállított dr. Szentiványi József i;trriasi'T.'öldbirtokos udvarára. Moldovan előbbi működése után bizonyos volt, hogy Szentiványi József há. zát és gabonaraktárát is fel akarják dúlni s abban az időben természetes volt, hogy a kivonult 12 tagú nemzetőr-csapat, amelynek hét román és öt magyar tagja volt, sortüzet adott Moldovanra. Hogy a lövések közül melyik nemzetőr fegyverének golyója találta el Moldovant, azt természetesen nem lehet tudni. A golyók különben nem egyedül Moldovan életét oltották ki, hanem egy Kácz nevű kispetrii magyar ember nyakszirtjébe is beletaláltak. Kácz néhány nap múlva szintén meghalt a bánffyhnnyadi kórházban. Az első felmentő ítélet, A nemzetőr-csapat vezetője Bartha György 1919-ben hadbíróság elé került az esetből kifolyólag. Ekkor szállta meg a román hadsereg Magyarország egy részét s a VI. hadtest hadbírósága Kecskeméten tárgyalta ügyét. A tárgyalás felmentéssel végződött, beigazolódott, hogy a nem. zetőrök jogosan használták fegyverüket, sőt, mint Bartha György még most is büszkén mondja: _ Nemcsak hogy nem büntettek meg, hanem még meg is dicsértek az urak, hogy ilyen hí. ven teljesítettem kötelességemet.
