Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)
1934-05-19 / 110. szám
Szombat, 1934. mdfus 19. — Ara 3 Ké'pv icelöház BUDAPEST V. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy érre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM — 110. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Solossvár, Baron L. Pop noca 5. szám. Telefon: 508. — Lev61 fim; Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sara küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. mm Tatarescn elmondotta Kisenevben is beszámoló és programfoeszédét Ismét felhívást intéz a többi pártokhoz a közigazgatási együttműködés érdekében — Kényszerhelyzetbe került a kormány a párisi tárgyalásokon (Bukarest, május 18.) Tatarescu miniszterelnök a kormány több tagjának kiséretében pénteken reggel 9 órakor érkezett meg Kiso- nevbe. Ez a kiszállása a kormánynak nem ölel fel még akkora programot sem, mint amekkora a kolozsvári volt. Csak egy napot töltöttek Bosszarábiában. Tatarescu miniszterelnök alkalmat akart kapni arra, hogy kormányzási tevékenységéről elmondjon Kisenevben is na- gyobbszabásu keretek bűzött egy beszédet. És elmondotta körülbelül ugyanazokat, amiket Kolozsváron mondott. Felsorolta, hogy milyen Tatarescu beszéde Amint a kormány tagjai megérkeztek Besszarábiába, nemsokára megkezdődött a miniszteri értekezlet a tartomány prefektusainak, kormánypárti képviselőinek és más korifeusok bevonásával. Az értekezlet elején mondotta el Tatarescu miniszterelnök a beszédét, amelyben a következőket mondotta: — Általában minden kormány számára az első félév a leltározás időszaka szokott lenni. A mi kormányunk azonban, dacára a sok tragikus eseménj’nek, tevékeny, termékeny és eredményes szemesztert csinált, amely visszatérítette Romániát az újjáéledés és konszolidáció útjáraA miniszterelnök azután azt mondta, hogy a kormány a közigazgatást felfrissítette az uj közigazgatási törvény bevezetésével. A kormány idejében kifizette a tisztviselőket, jelentős fiskális könnyítéseket és egyszerűsítéseket hozott létre az adóbehajtásoknál- Megváltoztatta az autonóm intézetek rendszerét. Ezek alatt a nehéz hónapok alatt a pénzügyminisztérium egyszer sem folyamodott a Nemzeti Bankhoz kivételes segélyekért, sőt vissza tudta téríteni a mezőgazdasági hitelintézet 600 milliós kölcsönét. Szorgalmas munkát nagyfontosságu törvényeket szavaztatott meg a kormány s mindeniket olyannak tünteti fel, mint amelyekkel jó útra térítette az ország polgárainak megélhetését és életmódját. A törvények még csak most léptek életbe, különbözők azokról a vélemények s mindenikről külön-kü- lön megvan a mi véleményünk is. A miniszter- elnök természetesen mindenikről jót mond, a gyakorlati alkalmazása fogja majd megmutatni, hogy mennyiben feleltek meg az ő várakozásának, vagy mennyiben jogosak az aggodalmakvégzett a kormány a külföldi hitelezőkkel valő tárgyalásokkal. Ezek a tárgyalások befejezés felé közelednek és reméli, hogy néhány napon belül kielégítő eredményről számolhat he. A mezőgazdaság felsegélyezóse érdekében kuko- ricaszáritókat létesített, a községi legelők feljavítására is tett lépéseket s tökéletesítette a szövetkezeti törvényt, Az ipar és kereskedelem serkentésére bevezette az.uj kontingentálási rendszert. Ugyanakkor kereskedelmi szerződéseket kötött Olaszországgal, Spanyolországgal, Csehszlovákiával, Lengyelországgal és Magyarországgal. Azután intézkedéseket tett az állam aranybányái termelésének megkettőzésére. A közutak kijavítására a munkálatok folyamatban vannak- Megemlítette a Resica— karánsebesi és Kisilva—dornavatrai vasútvonalak építését. Közoktatásügyi ' téren a kormány felújította a harcot az analfabétizmus ellen, 6800 uj tanítói állást létesítve. Beszélt az uj középiskolai és elemi iskolai törvényről is. Közegészségügyi téren a kormány felvette a küzdelmet a járványok ellen. Elsősorban Moldovában létesítettek 8 egészségügyi vándor Vaida Sándor a múltból kiemel egy kérdőjelt Vaida Sándor visszaemlékezést irt, kiemelve, múltbeli emlékei közül egy érdekes kérdőjelt, amelynek még sokkal érdekesebb'a mostani aktualitása. Valamilyen elkedvetlenedésböl fakadt az őszintesége, amivel elmondja egy időközi választásnak a históriáját a magyar időkből. A magyar pai’lament életében igen kis eset volt egy időközi választás, az erdélyi román nemzeti pártnak azonban rendkívüli eseménye volt ez az eset. A dobrai kerület képviselői mandátuma gazdátlanná vált egy haláleset következtében s a román nemzeti párt ekkor lépett ki a régi passzivitásából. Vaida elmondja, hogyan sodorták bele a román nemzeti pártot, az aktivitásba ők, az akkori fiatalok, akik közül négyen, Vaida, Maniu, Vlad. és Comsa, bejutottak a párt választmányába, amelynek ülésein az öregek szánakozó részvéttel mosolyogták le az ő cselekedni akaró buzgóságukat. Azt Írja meg Vaida Sándor: hogyan lépett aktivitásba az erdélyi románok nemzeti pártja"? Érdekes, amit elmond s bár egy-két kifejezésben túlozza a múltbeli román politikai tevékenység csendes veszélyeinek regényességét, arról is beszélve például, hogy az öregeknek milyen gondot okozott az elitéit szerkesztők élelmezése és családjaiknak eltartása, alapjában véve mégis őszintébben beszéli el a tényeket, mint ahogyan az impériumváltozás óta a régi románok szokták. Vaida is, Maniu is, de Vlad Aurél is fiatalok voltak. Közülök Vlad Aurél lépett leghamarabb előtérbe s a passzivitás álláspontján álló pártko- mitét befejezett tények elé állították azzal, hogy Vlad Aurélt a párt jelöltjeként felléptették a dobrai kerületben. Azt a AT ad Aurélt, akinek a régi világba visszanyúló nagy múltja van. Aki nem egyszer volt minisztere az uj Romániának s aki egyik politikai vezére az erdélyi román népnek, de akinek számára nem jutott most mandátum a román parlamentben. Hogyan lehetséges az, hogy ez a Vlad Aurél nem juthatott be a román parlamentbe? Ez ama bizonyos kérdőjelnek az egyik ága. Vlad Aurél a dobrai időközi választás idején egészen fiatal, ismeretlen nevű, kezdő ügyvéd volt, a román nép s választóközönség még any- uyire sem ismerte, mint a megyei magyar intelligencia. Vaida megírja ezeket a körülményeket s megírja azt is, hogy még nem volt titkos választójog, á cenzusos választási rendszer idején nagyon kevés volt a választók száma. Vlad Auréllal szemben a kormány egy nagyon protezsált embere volt a jelölt s a megyei főispánnak nagyon rosszul esett a Vlad jelölése. Mégis megbukott a kormány jelöltje s Vlad Aurél megkapta a mandátumot a magyar parlament képviselőházába. _ Kérdezitek _ irja Vaida_Hogyan volt ez lehetséges? Ez ama bizonyos kérdőjelnek a másik ága, Ö csak azt feleli erre most sókatmondóan, hogy a választási módszerek sokféle fejlődésen mentek át 1903 óta. S ennek a befejező mondatnak a meggon- dolkoztató leszögezéséért íródott meg az egész visz- szaemlékezés. Igén, a módszerek. Azóta általános, titkos, egyenlő választójog van s a hunyadmegycí román választóközönség egy tömege még sem tudta most bejuttatni a parlamentbe azt, a Vlad Aurélt, aki 1903-ban átlépte a.magyar képviselőiláz küszöbét és megszüntette a román nemzeti párt passzivitását. Pedig akkor is nagyon fontos volt az akkori kormány számára ennek a mandátumnak a megszerzése. Nyílt volt a szavazás, mindenkinek a szavazatát nyilván tartották s olyan kevés' volt a választó, hogy mindenik mellé állíthattak volna egy szakasz csendőrt a kakastollasokból. Igen, a kormány választási módszere volt más. Ha a választók többsége Vlad Aurél mellett akart megnyilatkozni, nem volt mód arra, hogy az eredmény megmásítható legyen. Lehetnek abból a múltból bármilyen panaszok, de meg vagyunk győződve arról, hogy a mai helyzetre sókkal tisztitóbb. megbékitőbh hatása van az őszintén, igazán előadott visszaemlékezésnek, mint a folytonosan szidalmazó túlzásoknak. Minden tiszteletünkkel az őszinte és igaz szó iránt, hisszük, hogy Vaida Sándornak ez az elbeszélése többet használ a magyarság lojalitásának megerősítése érdekében, mint azoknak az utólagos hősködéseknek a garmadája, amelyek késői martirkoszorut fonnak olyanoknak is a fejére, akiket erdőrendészeti kihágásokért közigazgatásilag Ítéltek az impériumváltozás előtt néhány napi fogházra. Amint nem szükséges a múltnak felesleges szépítése, éppen úgy nem hasznos a valótlan színekkel való elhomályositása sem. Nekünk nem érdekünk, hogy bármit is letagadjunk, de viszont nem esik jól, ha tényleg valótlanságokat hallunk olyan tendenciával előadni, amelynek ódiumát reánk, mint újkori kisebbségekre szeretnék hárítani. A bizalom érdekében nagy dolog a kölcsönös őszinteség.
