Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)

1934-05-17 / 109. szám

Csütörtök, ÎS34- május 17­— ..........--n.~-.il. KllETl Beszélgetés „betegeim“-mei9 ahileet az én teiltet öttWettensteinhoz Haloffasltocsi az esltüvoa bankett szinlielye előtt Pár hónappal ezelőtt beszámoltam arról a látogatásról, amelyet dr. Wettenstein József budapesti rendelőjében tettem- Wettenstein Jó­zsef Kolozsvárról költözött a magyar fővá­rosba, ahol — mint ismeretes — orvosok és be­tegek körében egyaránt nagy szenzációt keltett tüdővész-ellenes szerével, a Cérnámnál. Egy ba­rátom figyelmeztetett arra, hogy a kis Damja­nich uccai orvosi rendelőben valóságos csodák történnek és nem kért másra, hogy töltsék el két-liárom órát „rangrejtve“ a várószobában, beszélgessek a betegekkel s a hallottakból az­tán vonjam le úgy a következtetéseimet, ahogy éppen jónak látom­Ezt a látogatást aztán megtettem s tapasz­talataimról teljes őszinteséggel számoltam be a Keleti Újság olvasóinak. Az volt az érzésem ugyanis, hogy bűn volna elhallgatni egy jóhi­szemű meggyőződést, am,ikor ez a. meggyőző­dés esetleg súlyos betegek számúra életet je­lenthet­Cikkem megjelenése — ezt sem titkolom el — vegyes hatást keltett. Orvosok fogtak meg az uccán, hogy bebizonyítsák nekem a. Wetten­stein-féle szer értéktelenségét- Szerencsétlen be­tegek levelekkel árasztottak el, közelebbi felvi­lágosításokat kértek, az egsűk például azt kér­dezte tőlem, hogy vájjon csakugyan úgy van-e minden, ahogy megírtam, nem csak humbug az egész? Én ezekre a levelekre nem is válaszol-, tam. mert amit tudtam, azt mindent, megírtam a cikkemben s nem akartam abba a gyanúba keveredni, hogy kliens-közvetítéssel foglalko­zom. Legutóbb azonban, amikor ismét Budapes­ten jártam, eszembe jutott a Wettenstein-iigy- Elhatároztam tehát, hogy felmegyek a rende­lőbe és összeköttetést igyekszem találni azok­kal a betegekkel, akiket talán az én laikus hoz­zászólásom birt rá arra, hogy megpróbálkoz­zanak Wettenstein szerével. Véletlenül a déli órákban állítottam be a Damjanich uccai or­vosi rendelőbe, abban az időben, amikor arány­lag kevesebb a beteg, mert nagyrészüket dél­után fogadja Wettenstein. így is szerencsém volt azonban. Ketten is voltak, akiknek a fi­gyelmét a Keleti Újság cikke hivta fel a tüdő- vész-gyógyitásának erre az eljárására. Mind a kettővel beszéltem. A két eset közül a nevezetesebb és érdekesebb egy fiatal leány, O. M. esete. Egy vidéki állomásfőnök leánya Amikor bemutatkozunk egymásnak, nem tudom titkolni csodálkozásomat. Egy egészségtől duz­zadó, kissé molött, magastermetü, csinos, ifjú hölggyel állok szemben, aki mosolyogva mondja, amikor meglepetésemet konstatálja: — Látom, nem is hiszi el, hogy beteg va­gyok. Pedig elhiheti, hogy nem szivesen va­gyok itt. Csonttuberkulózissal kezelték évek hosszú során át, hasrészeiben tályogot állapitottak meg. Rengeteget szenvedett, állandó lázakról panaszkodott, megtámadott gerince miatt nem tudott a lábára állni es csalt a legnagyobb erő­feszítéssel, bot segítségével, lábujjhegyen ván- szorgott néhány lépésnyire. Klinikai vizsgálat­nak vetette alá magát s azt. az utasítást kapta, hogy két évig gipszben kell feküdnie, addig nem is lehet, más kúra alá venni­— Aztán, amikor nagyon el voltam kese­redve és már öngyilkossági gondolatokkal fog­lalkoztam, valaki elküldte nekem az Ön cikkét- Azonnal vonatra ültem, illetve vonatra ültet­tek, mert járni nem tudtam- Két heti kezelés után kimaradt a lázam, hat hét után ineg- röntgeneztettem magam, a tuberkulótikus tá­lyog eltűnt, járásom ismét normális lett, kitü­nően érzem magam- Most már magam járok ide kezelésre. A másik erdélyi beteg, egy fiatal arisz­tokrata. Éveket töltött el Davosban, ami termé­szetesen jelentős összegeket emésztett fel- El­küldték neki a Keleti Újság cikkét és azonnal elutazott Budapestre­A beszélgetésnél jelen van Wettenstein dok­tor is és nem nagyon örül neki, amikor a ro­konszenves erdélyi ur ezt mondja: — Bevallom, eddig még jelentős javulásról nem beszélhetek. Nem hízom, pedig ez nagyon fontos volna­Wettenstein hallgatja egy darabig, de az­tán nem tudja megállni, hogy közbe ne szól­jon: — Báró ur, Ön igazságtalan velem szemben. Engedje meg, hogy feltegyek néhány kérdést. Mindenek előtt: igaz-e. hogy mikor a kezelés megkezdődött, pompásan nézett ki és meghí­zó tt pár hét alatt? — Igaz, — hangzik a válasz­— Igaz-e, hogy aztán meghűlt- súlyos tüdő- gyulladásba esett, ami az Ön betegségénél kü­lönösen súlyos­— Igaz­— Igaz-e, hogy miután a tüdőgyulladásból szerencsésen kilábalt, mégegyszer visszaesett, és másodszor sem volt könnyű az állapota. — Igaz­— Nos, ezek után el kell ismernie, hogy amikor kezelését két ilyen kellemetlen baleset, zavarta meg, már az is nagy eredmény, hogy állapota semmit sem rosszabbodott, nem be­szélve arról, hogy ön most nem Davosban, ha­nem a füstös fővárosban, Pesten él, nem szanatóriumi kezelés alatt, hanem szállodában lakik és hozzám csak oltásra jár be. A báró ur igazságos ember és mosolyogva ismeri el, hogy Wettensteinnak mindenben igaza van- Hozzáteszi még, hogy reméli, mikor ismét találkozunk, már sokkal többet fog tudni mondani Wettensteinról és az ő csodaszeréről. Én pedig ma is azt mondom és esküt teszek rá, hogy olyan eseteit konstatáltam Wetten­steinnak, amelyeket el se hinnék, hogyha a két szeüiemmel nein láttam volna­(sz.) Két óceán repülő Ecényszer> leszállása Írországban (Dublin, május 16.) Chabelli és Pond ameri­kai repülők gépükkel megállás nélkül repülni akartak Newyorkból Rómába. A két repülő azon­ban tegnap este félkilenckor leszállni volt kényte­len Írországban. A két repülő, aki két külön gép­pel érkezett, nagy viharba került és csak a legna­gyobb nehézséggel tudott megmenekülni. A piló- I ták holnap tovább fognak startolni Róma felé. (Marosvásárhely, május 16.) Tragikus ha­láleset történt tegnap éjszaka Marosvásárhe­lyen- Áron Mária marosvásárhelyi tanítónő és Kiss György nyugalmazott körjegyző tegnap tartották esküvőjüket. Áron Mária főnökét, a VII. szánni iskola igazgatóját, Tataric Eomu- lust hivta meg násznagyul- Az esküvő után a Transsylvárnában ünnepi vacsora volt, melyen a nagyszámú vendégsereg a legjobb hangulat­ban töltötte az időt Tataric igazgató különösen derűs hangulatban volt, sokat ivott és sokat cigarettázott, ami tekintettel szivgyengeségére, tragikus következményekkel járt- Nyolc óra tájban hirtelen elsáppadt, a szivéhez kapott és összeesett- A vendégek rémülten szaladtak dr- Löwenstein orvosért, kinek sikerült is in­jekciók segítségével magához téríteni az igaz­gatót. Tataric a jobbaplét után sem kimélte magát, az előbbi nagy mértékben fogyasztotta az italt és cigarettát is, mig egy fél óra múlva újból összeesett, ezúttal azonban végérvénye­sen- Három orvos sem tudta eszméletre’térí­teni s rövidesen kiszenvedett. A vendégek köré­ben a rémület lett úrrá, amikor megjelent a Transsylvánia előtt a halottaskocsi, hogy a la­komáról elszállítsa, a holttestet. Meszes rossz űzlelmenet, fsa a Keleti Újságban birslel. ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom