Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)
1934-05-17 / 109. szám
Csütörtök, ÎS34- május 17— ..........--n.~-.il. KllETl Beszélgetés „betegeim“-mei9 ahileet az én teiltet öttWettensteinhoz Haloffasltocsi az esltüvoa bankett szinlielye előtt Pár hónappal ezelőtt beszámoltam arról a látogatásról, amelyet dr. Wettenstein József budapesti rendelőjében tettem- Wettenstein József Kolozsvárról költözött a magyar fővárosba, ahol — mint ismeretes — orvosok és betegek körében egyaránt nagy szenzációt keltett tüdővész-ellenes szerével, a Cérnámnál. Egy barátom figyelmeztetett arra, hogy a kis Damjanich uccai orvosi rendelőben valóságos csodák történnek és nem kért másra, hogy töltsék el két-liárom órát „rangrejtve“ a várószobában, beszélgessek a betegekkel s a hallottakból aztán vonjam le úgy a következtetéseimet, ahogy éppen jónak látomEzt a látogatást aztán megtettem s tapasztalataimról teljes őszinteséggel számoltam be a Keleti Újság olvasóinak. Az volt az érzésem ugyanis, hogy bűn volna elhallgatni egy jóhiszemű meggyőződést, am,ikor ez a. meggyőződés esetleg súlyos betegek számúra életet jelenthetCikkem megjelenése — ezt sem titkolom el — vegyes hatást keltett. Orvosok fogtak meg az uccán, hogy bebizonyítsák nekem a. Wettenstein-féle szer értéktelenségét- Szerencsétlen betegek levelekkel árasztottak el, közelebbi felvilágosításokat kértek, az egsűk például azt kérdezte tőlem, hogy vájjon csakugyan úgy van-e minden, ahogy megírtam, nem csak humbug az egész? Én ezekre a levelekre nem is válaszol-, tam. mert amit tudtam, azt mindent, megírtam a cikkemben s nem akartam abba a gyanúba keveredni, hogy kliens-közvetítéssel foglalkozom. Legutóbb azonban, amikor ismét Budapesten jártam, eszembe jutott a Wettenstein-iigy- Elhatároztam tehát, hogy felmegyek a rendelőbe és összeköttetést igyekszem találni azokkal a betegekkel, akiket talán az én laikus hozzászólásom birt rá arra, hogy megpróbálkozzanak Wettenstein szerével. Véletlenül a déli órákban állítottam be a Damjanich uccai orvosi rendelőbe, abban az időben, amikor aránylag kevesebb a beteg, mert nagyrészüket délután fogadja Wettenstein. így is szerencsém volt azonban. Ketten is voltak, akiknek a figyelmét a Keleti Újság cikke hivta fel a tüdő- vész-gyógyitásának erre az eljárására. Mind a kettővel beszéltem. A két eset közül a nevezetesebb és érdekesebb egy fiatal leány, O. M. esete. Egy vidéki állomásfőnök leánya Amikor bemutatkozunk egymásnak, nem tudom titkolni csodálkozásomat. Egy egészségtől duzzadó, kissé molött, magastermetü, csinos, ifjú hölggyel állok szemben, aki mosolyogva mondja, amikor meglepetésemet konstatálja: — Látom, nem is hiszi el, hogy beteg vagyok. Pedig elhiheti, hogy nem szivesen vagyok itt. Csonttuberkulózissal kezelték évek hosszú során át, hasrészeiben tályogot állapitottak meg. Rengeteget szenvedett, állandó lázakról panaszkodott, megtámadott gerince miatt nem tudott a lábára állni es csalt a legnagyobb erőfeszítéssel, bot segítségével, lábujjhegyen ván- szorgott néhány lépésnyire. Klinikai vizsgálatnak vetette alá magát s azt. az utasítást kapta, hogy két évig gipszben kell feküdnie, addig nem is lehet, más kúra alá venni— Aztán, amikor nagyon el voltam keseredve és már öngyilkossági gondolatokkal foglalkoztam, valaki elküldte nekem az Ön cikkét- Azonnal vonatra ültem, illetve vonatra ültettek, mert járni nem tudtam- Két heti kezelés után kimaradt a lázam, hat hét után ineg- röntgeneztettem magam, a tuberkulótikus tályog eltűnt, járásom ismét normális lett, kitünően érzem magam- Most már magam járok ide kezelésre. A másik erdélyi beteg, egy fiatal arisztokrata. Éveket töltött el Davosban, ami természetesen jelentős összegeket emésztett fel- Elküldték neki a Keleti Újság cikkét és azonnal elutazott BudapestreA beszélgetésnél jelen van Wettenstein doktor is és nem nagyon örül neki, amikor a rokonszenves erdélyi ur ezt mondja: — Bevallom, eddig még jelentős javulásról nem beszélhetek. Nem hízom, pedig ez nagyon fontos volnaWettenstein hallgatja egy darabig, de aztán nem tudja megállni, hogy közbe ne szóljon: — Báró ur, Ön igazságtalan velem szemben. Engedje meg, hogy feltegyek néhány kérdést. Mindenek előtt: igaz-e. hogy mikor a kezelés megkezdődött, pompásan nézett ki és meghízó tt pár hét alatt? — Igaz, — hangzik a válasz— Igaz-e, hogy aztán meghűlt- súlyos tüdő- gyulladásba esett, ami az Ön betegségénél különösen súlyos— Igaz— Igaz-e, hogy miután a tüdőgyulladásból szerencsésen kilábalt, mégegyszer visszaesett, és másodszor sem volt könnyű az állapota. — Igaz— Nos, ezek után el kell ismernie, hogy amikor kezelését két ilyen kellemetlen baleset, zavarta meg, már az is nagy eredmény, hogy állapota semmit sem rosszabbodott, nem beszélve arról, hogy ön most nem Davosban, hanem a füstös fővárosban, Pesten él, nem szanatóriumi kezelés alatt, hanem szállodában lakik és hozzám csak oltásra jár be. A báró ur igazságos ember és mosolyogva ismeri el, hogy Wettensteinnak mindenben igaza van- Hozzáteszi még, hogy reméli, mikor ismét találkozunk, már sokkal többet fog tudni mondani Wettensteinról és az ő csodaszeréről. Én pedig ma is azt mondom és esküt teszek rá, hogy olyan eseteit konstatáltam Wettensteinnak, amelyeket el se hinnék, hogyha a két szeüiemmel nein láttam volna(sz.) Két óceán repülő Ecényszer> leszállása Írországban (Dublin, május 16.) Chabelli és Pond amerikai repülők gépükkel megállás nélkül repülni akartak Newyorkból Rómába. A két repülő azonban tegnap este félkilenckor leszállni volt kénytelen Írországban. A két repülő, aki két külön géppel érkezett, nagy viharba került és csak a legnagyobb nehézséggel tudott megmenekülni. A piló- I ták holnap tovább fognak startolni Róma felé. (Marosvásárhely, május 16.) Tragikus haláleset történt tegnap éjszaka Marosvásárhelyen- Áron Mária marosvásárhelyi tanítónő és Kiss György nyugalmazott körjegyző tegnap tartották esküvőjüket. Áron Mária főnökét, a VII. szánni iskola igazgatóját, Tataric Eomu- lust hivta meg násznagyul- Az esküvő után a Transsylvárnában ünnepi vacsora volt, melyen a nagyszámú vendégsereg a legjobb hangulatban töltötte az időt Tataric igazgató különösen derűs hangulatban volt, sokat ivott és sokat cigarettázott, ami tekintettel szivgyengeségére, tragikus következményekkel járt- Nyolc óra tájban hirtelen elsáppadt, a szivéhez kapott és összeesett- A vendégek rémülten szaladtak dr- Löwenstein orvosért, kinek sikerült is injekciók segítségével magához téríteni az igazgatót. Tataric a jobbaplét után sem kimélte magát, az előbbi nagy mértékben fogyasztotta az italt és cigarettát is, mig egy fél óra múlva újból összeesett, ezúttal azonban végérvényesen- Három orvos sem tudta eszméletre’téríteni s rövidesen kiszenvedett. A vendégek körében a rémület lett úrrá, amikor megjelent a Transsylvánia előtt a halottaskocsi, hogy a lakomáról elszállítsa, a holttestet. Meszes rossz űzlelmenet, fsa a Keleti Újságban birslel. ♦
