Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-11 / 81. szám
Szerda, 1S3Í április 11.' Kncnttjssa 5 Kosztolányi Dezső Erdélyben * rA magyar irodalom egyik legnagyobb büszkesége Kosztolányi Dezső, vasárnap kezdte meg erdélyi előadássorozatát Marosvásárhelyen. Régvárt vendég volt ő minálunk és csak a körülményeken mult, hogy már eddig el nem került hozzánk. Erdély az ő számára mindig titokzatos terület volt■ Azt hisszük, még sohasem járt Erdélyben. Nemrégiben Temesváron tartott irodalmi estélyt; ez volt az első alkalma, hogy közvetlen közelből ismerje meg a kisebbségi magyarság szellemi életét■ Most beszéltünk vele Marosvásárhelyen, csillogott a szeme, mint egy gyermeknek, akinek végre sikerült elérni azt, amit már régóta akart. Kosztolányi hovatovább ötvenéves, de külseje fiatalos, mint régen. A kiállott betegség nyomai sem látszanak meg rajta. Könnyedén ugrik ki a diszhintóból, amelyet egyik Tolda- laghy gróf bocsátott rendelkezésére. A legelső észrevétele: két székely parasztleány a perro- non, akik egymás mellett állottak, kedves ellentétben: az egyiknek sirt a szeme, a másiknak nevetett. Kosztolányi ezt azonnal észrevette. Talán azért, mert őt is ez jellemzi. A Kosztolányi tekintetében, a szeme szabásában is van valami olyasmi, ami Molter Károlyból azonnal kiváltotta a megjegyzést: a Kosztolányi egyik szeme sir, a másik pedig nevet. Babos szalagnyakkendőt visel, ez is legény esebbé teszi. Hát most már meglátom — mondja —, hogy vannak-e errefelé tényleg székelyekf Azt hittem eddig, hogy csak legenda, — tette hozzá mosolyogva. Czakó József, a marosvásárhelyi szanatórium igazgató-főorvosa, aki úgyis mint Czakó, úgyis mint Petelei vér, irodalmi ivadék, látja Kosztolányit szálláson. Kosztolányi sietve öltözik, Sényi Lászlónak, a Kemény Zsigmond Társaság páratlan agilis főtitkárának a bosz- szuságára frakkot és nem szmokingot hozott magával Már mindegy, a frakk kitünően szabott, jól fest a gomblyukban a francia becsület- rend rozettájával- A műsor este hét órákor kezdődik. Ez marosvásárhelyi szokás, hogy az emberek vacsoraidőben kerüljenek a vacsorához és minél tovább lehessenek együtt. Soha ilyen nagy közönség még nem gyűlt össze a református kollégium dísztermében. Ennek a kisvárosnak úgyszólván minden magyarja látni akarta Kosztolányi Dezsőt. A szép estélyt Erkel Sári zongoraszáma vezette be. Azután Kosztolányi lépett a pódiumra, verseiből olvasott fel. Nagyszerű előadó. Minden szava külön életet kap, mert most a testi ember is mögötte áll, lélegzetétől forrósodik meg és lesz hiteles. „Halotti beszéd“ cimü verse megrenditően a szivekbe markol. Újabb zeneszám. Kosztolányi Dezső apróbb miniatűröket olvas fel. E finom fonalu rajzok, formailag kiverekedő képek bizonyítják újra, hogy a vers és a próza között csak árnyalati különbségek vannak és a humor belsősége, a szomorúság intimitása: csak egy húr változatai■ A szem, amely egyszerre sir és kacag ... Különösen Kosztolányinál. Valaki azt kérdezi a közelemben: Kosztolányi melyik könyvét tartom a legjellemzőbbnek? Zavarban vagyok, öt minden Írása egyformán jellemzi. A Véres költő bizonyára nagy regény, de miért volna értékesebb, igazibb, művészibb, mint egy apróbb vers, pillanatot megörökitő karcolat? A csöpp is a tenger játékait türöz- teti. Kosztolányi életművében egyforma jelentősége van minden kis írásnak. Hiányos volna nála „vezető“ müveket keresni. A zongora hu- rozatán leggyakrabban a középbillentyiik vannak munkában, de a magas és mély hangok nélkül nem teljes a zongoraSzentgyörgyi Mária elszaval néhány Kosz- tolányi-verset. A közönség ráadást követel, Kosztolányi most egy hosszabb verset olvas fel. A közönség csak nagynehezen tud megválni tőle. A bankettet a Kaszinó rendezi. Egyetlen pohárköszöntő hangzik el, Antalffy Endre mondja. Komoly, férfias beszéd. Sürüsitett összefoglalása annak, hogy mit kapott az erdélyi magyar közönség Kosztolányitól. Kosztolányi válaszbeszédet rögtönöz. Ugyanazok a finoman csiszolt mondatok, amelyek úgy hozzátartoznak életrendjéhez, mint a szabályos lélegzés. „Ember az embertől, — mondja — nem becsülést igényel. T u l becsülést igényel és vár, mert itt kezdfidik a szeretet, ami mindennél fontosabb.“ Kosztolányi más napja: reggel kilenckor érte mennek, elviszik a kultúrpalotába, ahol Metz Irén megszólaltatja az orgonát. Gyönyörű pillanat volt, amikor ez a munkaköpenyes, szemüveges hölgy, mintha valami óriási gép- masztadonnal birkózna, viaskodott a hatalmas orgonával, kézzel-lábbal, akárcsak a Montblanc tetején volna és győzött. Kosztolányi azután megtekintette a képtárat. Megnézte az üvegmozaikos ablakfestéses folyosót. Úgy hatott mítoszt derengető hangulataival, mint a stanzák a Vatikánban. Egy pillanat, a kultúrpalota és a városháza előcsarnokaiban, Kosztolányi most a Teleky-tékába ment, hogy ott az incunabidumok közé temetkezzék. Köztudomású! A „Primeros“ amint Ismeretes a legjobb. — Tehát nem szükséges ezt mindenkinek mondani. Az aznapi program másik része Gemye- szegen és Sáromberkén zajlott le. Kosztolányi a Telekiek vendége volt. Este a hagyományos flekkensütést rendezték meg a tiszteletére. Kis korcsma, — erre vágyott Kosztolányi, — ez a hajnalig tartó barátkozás fejezte be másfélnapos vásárhelyi tartózkodását. Kedden délután hat órakor érkezett meg Kolozsvárra, estélyére. Erről azonban már csak holnapi számunkban számolunk be. Kosztolányi még a mai nap folyamán is itt marad, innen N agy váradra megy, ahol hasonlóképpen szerepelni fog. (— i.) Bocu Sever lapja feltűnő megállapításokat fűz Maniu Gyula antireviziós beszédéhez Hivatkozik Romániának az antanttal kötött 1916. évi szerződésére és követeli a Bánság egyesítését Románia jogara alatt (Temesvár, április 10.) Maniu emlékezetes kamarai felszólalásának igen érdekes visszhangja támadt a Bánságban. A Vestul cimü lap, amely a nemzeti parasztpárt bánsági szervezetének a szócsöve és Bocu Sever volt tartományi igazgató közvetlen irányítása alatt áll, feltűnő kommentárral kisérte Maniu beszédét. Ahhoz azonban, hogy a lap, illetve Bocu Sever magatartását megértsük, szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy az elmúlt év folyamán Bocu Sever több vezércikkben követelte a Jugoszláviához csatolt Bánságnak Romániához való csatolását. Bocu Sever cikkei Belgrádban is feltűntek s a kormány sietett tudomására hozni a jugoszláv külügyminiszternek, hogy Bocu nem a hivatalos álláspontot képviseli. Azóta a Vestul a cim mellett nap-nap után a következő felírást hozza: „Akarjuk az egész Bánátot az 1916-os szerződés alapján, mert Románia súlyos véráldozatot hozott érte.“ Most pedig Maniu parlamenti beszédét közölve a következőket Írja a Vestul: „Abban a remek beszédben, amely felülemelkedett a tapsokon, Maniu megtalálta az útját annak, hogy tizenötéves megaláztatás után nemzeti és erkölcsi elégtételt adjon a Bánátnak, nemcsak a román nemzet, hanem az egész világ előtt. Maniu Gyula finoman siklott át a Vestül követelése mellett, hogy nehogy megbántsa a kisantantot és a volt szövetségeseket. A mi szövetségeseink nem tisztelték meg ’ Romániát az 1916-os szerződés teljesítésével, pedig Románia ezért áldozta fel legjobb fiait.“ A Vestul ezután idézi Maniu beszédéből azt a részt, amelyben a románlakta területek egyesítésének a kérdését boncolgatva ezeket mondotta: „Mély fájdalommal kell megállapítsuk, hogy ezek a remények nem valósultak meg. A békeszerződések más határvonalakat állapítottak meg, mint amilyenek kijárták volna nekünk, hiszen száz- és tízezrek maradtak más területeken, akikre már csak az állambiztonság szempontjából is szükségünk volna.“ A lap Maniu szavaihoz a következő kommentárt fűzi: „J. C- Bratianu óta senki sem beszélt még ilyen erélyesen. Akármennyire kerülgetjük a kérdést, Maniu szavai lelki szemeink elé varázsolják Versecet, Fehértemplomot, a Tiszát és a kék Dunát. Alapjában véve Bocu Sever nem ugyanezt mondta egy évvel ezelőtt? Nincsen meg a Vestulnak az erkölcsi elégtétele, amikor az események a régen hangoztatott igazság felé közelednek? Maniu Gyula újból bemutatkozott és bebizonyította, hogy Románia egyetlen államférfia- A többiek ügyes és tehetséges ügyvédek és sok köztük a kalandor.“ A lap ezzel fejezi be cikkét: „Köszönet illeti Maniut magasszárnyalásu beszédéért, amely a feltámadás magasztos ünnepén a remény sugarait vitte be itteni és a túloldali Bánát román kunyhóiba. Hódolatunkat fejezzük ki, amiért felemelte lelkünket a feltámadás küszöbén.“ állást keres, alkalmazottra van szüksége, házasodni akar, férjhez akar menni, valamit venni, vagy elandi akar, lakasa kiadó, lakást keres, Adjon fel még ma egg apróhirdetést és pár neip aimtt megvan az eredmény APRÓHIRDETÉSEINK ÄRA: Egy szó 2 lej, vastagabb betűvel 4 lej. A legkisebb apróhirdetés ára 20*— lej. Nagyobb mennyiségű hirdetés lekötésénél árengedmény I Apróhirdetéseket felvesz: a kiadóhivatal, Baron L. Pop ucca 5 szám (az Uniitárus Kollégium hátamögött), délelőtt 9-től délután 3 óráig. a „Minerva“ könyvkereskedés Regina Maria ucca 1 szám.
