Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-08 / 80. szám
Va&ntap, 1934- 'április 8KFlETPfíjSm 9 s meats mr látomás élet A hétfő, a kedd, a szerda és a többi napok mind egyformák: munka, pihenés s azután ismét munka... iqy múlik tova az élet, a ma és a holnap és az egész. És mégis lelkünk kiszakítja magái néha a napok szürke egyformaságából és egy szebb, ragyogással telibb világba emelkedik. Csak egy-egy látomás képes olykor-olykor kiszaki- 0 00 tani bennünket a rideg valóságból. Ilyen boldog, szépséggel és fénnyel telt látomás a loyale A mibireé Gyártmányaink minőségéért és tisztaságáért csak eredeti csomagolásban, biztonsági márkánkkal ellátva kezeskedünk. Eredeti kölnivíz is, mely felüditi lelkünket. jfeoyaüe ilmbreé illata mélységes, ma’eg, meghitt, — / valóságos álom.... Lerjrcúiv gyártmány. „Sem állami, sem tanügyi érdek nem szól a „kísérettségí“ rendjének megváltoztatása ellen!“ Az ötletszerűen felvetett terv komoly és szakszerű kritikája — Vád a kisebbségi tanárok ellen, aminek semmi alapja nincs (Kolozsvár, április 7.) Nagy nyugtalanságot keltett kisebbségi körökben az az ötletszerűen felvetett terv, hogy a kisebbségi iskolákban ezentúl állami bizottság vizsgáztassa le a negyedik osztály tanulóit. Hogy a kérdés minden irányban megvilágításra kerüljön, kérdést intéztünk egy kiváló tanügyi szakemberhez, aki a következő érdekes nyilatkozatot tette: — Akisérettségi vizsga került a tanügyi érdeklődés középpontjába a szőnyegén lévő középiskolai törvényjavaslat előmunkálataival kapcsolatban- Az előkészítő-bizottság ötletekben szegénynek nem mondható képviselő tagjai javasolták, hogy a kisebbségi iskolák tanulói ezt a vizsgát is állami bizottság előtt tegyek le, mert eleddig a kisebbségi iskolákban „családiasán“ folytak ezek a vizsgák. A javaslatot a miniszter — mint tervének és szándékának tullicitálását — magáévá tette, a bizottság szótöbbséggel elfogadta és igy — ha józanabb belátás nem kerül felül — a parlament törvényerőre fogja emelni, mint az uj középiskolai törvény egyik pontját. — Nem tudjuk, de nem is kutatjuk, mert nem fontos, hogy a tanügyi bizottságnak kik voltak azok a tagjai, akiknek fejéből az ötlet kipattant, mert nem személyekről, hanem elvekről van szó. Egyet azonban megállapítunk és ez az, hogy vagy nem ismerték, vagy szándékosan elhallgatták a felső tagozatra való felvételi vizsga (kisérettsegi) eddigi s a középiskolai törvényen alapuló lefolyásának módját a kisebbségi iskolákban. Hiszen e vizsgálóbizottságnak az elnöke (ha jobban tetszik az illető bizottsági tag uraknak: „családfeje“) eddig is egy, a minisztérium által kiküldött állami középiskolai tanár volt kérdezési és érdemjegy megállapítási joggal. Lehet-e jóhiszeműen miniszteri kiküldött elnöklése mellett lefolyó vizsgáztatást „családias“ jellegűnek nevezni! Aligha— De a bizottsági tagok állítása egyszersmind vád a kisebbségi intézetek tanáraival szemben. Nem tudjuk honnan táplálkozik. Valószínűen csak egyszerű szellemeskedés akar lenni, azonban megállapítjuk, hogy a gyengén fizetett és fölemelt óraszámra kötelezett kisebbségi tanárok sem tanári lelkiismeret, sem tudás, sem kötelességteljesités szempontjából nem maradnak állami kollégáik mögött- Bizonyítják ezt a rendes körülmények közt lefolyt baccalaureátusi vizsgák és a kisebbségi középiskolákból kikerült ifjak egyetemi vizsgálatai — Vagy talán onnan táplálkozik ez a vád, hogy a kisebbségi középiskolákban a bukási arányszám alacsonyabb, mint az államiakban! Pedig ez a körülmény minden gondolkozó fej előtt természetes folyamat eredményének kell, hogy lássék. Ezekben az intézetekben a tanulók létszáma évről évre csökken, aminek okai: a taníttató kisebbségi szülők anyagi elszegényedése és a szellemi pályákon — különösen az állami közpályákon — való elhelyezkedésnek a lehetetlenséggel határos volta. A következmény az, hogy az anyagilag leromlott szülők csak azokat a gyermekeket küldik középiskolába, akik — a tiszteletes és tanító urak véleménye szerint is — megérdemlik a rájuk való áldozást. Ennek a természetes ad melius kiválasztódásnak következtében a silányabb elein arányszáma évről évre apad a kisebbségi középiskolákban. — Legutoljára hagytuk a legfontosabbat, a pedagógiai szempontot. Nagy megpróbáltatás az, hogy a 13—14 éves tanulók egy olyan bizottság előtt kényszerüljenek vizsgára állni, amely bizottság tagjainak többsége őket sohasem tanította, de még nem is látta■ A tanuló éveken át megszokja tanárának kérdezési módszerét, hangját, mozdulatait, egész valóját. Hozzánő nevelőjének leikéhez és elég annak egy biztató pillantása, hogy ne veszítse el vizsga közben a fejét. Egy idegen arc, idegen lélek előtt megtorpan, elveszíti önbizalmát és az eddig előtte ismeretlen lelki gátlások hatalmába kerül. — Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a kisérettsegi lefolyásának eddigi módját megváltoztatni sem állami, sem pedagógiai érdek nem kívánja, sőt a javasolt módosítás egyenesen ezek ellen szól. Ez a vizsga eddig is állami kiküldött elnök vezetése mellett történt és igy „családias“ szempontok nem érvényesülhettek, ha még akartak volna is. Hisszük, hogy a magyar parlamenti tagok az iskolafenntartó egyházi főhatóságokkal együtt minden törvényes eszközt fel fognak használni, hogy a középiskolai törvénytervezet eredeti fogalmazásában emelkedjék törvényerőre. — Kézbesítési vagy más előfizetési reklamációkat kérjük közvetlenül a kiadóhivatalnak levelezőlapon, vagy 508. sz. telefonon bejelenteni. Kiadóhivatalunk azok orvoslása iránt nyomban intézkedik. WWW SLIPPER FELÖLTŐ RAŐLAM m. HíEUHAMM Cluj, Piaţa Unirii 14
