Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-08 / 80. szám
BUDAPEST V. ff*. 9138S-4MT. Vasárnap, 1934. április I. — Ara ^ le/ Előfizetési árak belföldön: Egésa évre 800, félévre 400. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztősé^, kiadóhivatal éa nyomda; ClnJ-KoioarvAf. negyedévre 300, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy vVTT tfVPAí Y 1H _ fift <37iUf Baron L. Pop neca 5. szám. Telefon: CM. — Levétclm: évre 50, félévre 35, negyedévre 13,50, egy hónapra 6.50 , **• ' r UL. i Aal SB, öéiAM. cinj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem peiigő. Egye« számok az Tbusz elárusító kioszkjaiban. _ Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. küld vissza és nem Is őriz meg a Merkesnfeffaéff. Magunk bírálata Egy húsvéti vezércikk napirendre hozta magyar közéletünknek ezt a témáját: „a magunk bírálata“. Napirendre hozta azzal a megállapítással, hogy „nehéz dolog ez, de szükséges.” Szükséges azért, mert „magunk kell önmagunkat biráíjuk, különben az idő lesz bíró mifelettünk.“ Függetlenül ezektől a megállapításoktól, vagy akár ezekbe belekapcsolódva, most és máskor, mindig aktuális erről beszélni. Nem lehet vitás, hogy a közéleti tevékenység medrében nemcsak helye van belső, jószándéku bírálatnak, hanem elengedhetetlen. Deák Ferenc bölcsességének tulajdonítjuk azt a mondást — emlékezetből idézem én is — a dolgok kétoldalú megvitatásának fontosságáról: „olyan szükség van ellenzékre, hogy ha nem volna, magam alakítanám meg." Nemcsak az állásfoglalás kitisztulásának érdekében tartotta ezt szükségesnek, hanem a körülményekkel számoló középút minél sikeresebb érvényesüléséért. Azt Íriszem azonban: amint Széchenyi nem az „apagyilkos“-ok számának a veszedelmes elszaporitása végett tartotta kívánatosnak a nemzeti megbocsátást, úgy Deák Ferencet sem az a gondolat foglalkoztatja, hogy minden kiharcoló, épitő és védelmező munkát oda kellene dobni az okvetlenül ellenzékieskedés martalékául. És semmisem állott távolabb tőle, mint az, hogy bíráló ellenzéknek tartsa az ellenséges kívülállókat s ezeknek az érdekkörébe szegődő, kiszakadozó hűtleneket. Olyan anyagyilkosság ez, aminek a mentségére nincsen citátum. A magunk bírálata kifejezésnek a tartalmában és a jószándéku ellenzék szónak a fogalmában benne van az is, hogy abba a közéleti munkába, aminek javító és segítő bírálatára vállalkozunk, bele kell tartozni. A tevékenységnek a medrében, lázában és sodrában kell benne lenni s nem csak a biztos kényelem partjairól nézni a küz- ködve, verejtékezve, törtetve haladókat. Nem az együttműködés, a részvétel, a testvéri tehermegosztás kérdése ez, hanem elemi feltétel ahhoz, hogy a bíráló ne csak olyan látszatok felületéből alkosson magának véleményt és magatartást, amelyek igen gyakran nem egyebek tévedéseknél, hanem tisztában legyen a belső lényegével és külső körülményeivel mindannak, amit bírálni akar. A tájékozódás tökéletesitése a bírálónak mindenckclőtti feladata. Akinek rögeszméjévé válik, hogy minden tevékenységét áz öncélú bírálatban meriţi ki, annak nem fontos a tájékozottság, az tudatosan, vagy öntudatlanul átlépi a jóindulat korlátáit s bíráló szavai a mások munkájának, a dolgozók áldozat- készségének az ócsárlásaivá fajulnak. Itt van annak az erkölcsi alapnak a legnagyobb hiányossága, amely a lelki egységünk eredményes és hasznos megnyilatkozásain a legtöbb rést üti és a legfájóbb sebeket ejti. Annak a légkörnek a figyelője, amelyben a mi nehéz magyar munkánk műhelyei végzik feladatukat, aligha azt vehette volna észre, hogy itt túlságosan sokan volnának, akik nehéznek tartják a bírálatot. Sőt, ellenkezőleg. Majd minden hang a bírálaté, amelynek szúró, vágó, csipkedő, személyeskedő, gyanúsító, ártalmas következményekkel nem számoló hangjai és förmedvényei zsonganak a mi légkörünkben. A támadó és rosszakaratú elgáncsolás harapőzott el korunk beteges tüneteként annyira, hogy itt nem a biztatással, hanem a belátó lecsendesitéssel lehet gyógyítani. Túlságosan sokan vannak, akik nyiltan, vagy burkoltan a rögeszme kéjével támadnak, néha a bírálat jogcímének igénylésével, máskor azzal a cinizmusKirályi beszéd léptette életbe a konverziót Minisztertanácsot tartottak az uralkodó elnöklete alatt A király kifejezésre juttatta a kormány Iránti bizalmát (Bukarest, április 7.) Szombaton délután megtartották a király elnökletével azt a minisztertanácsi ülést, amely a konverziós törvény életbeléptetésének ünnepélyes kerete. A törvény hatálya a mai nappal kezdődik. Az uralkodó kijelentette, bogy ettől a kormánytól várja a-megkezdett mii befejezését ş ezekkel a szavakkal hangsúlyos cáfolatát adta a kormányválságnak, illetőleg megerősítette a kormány helyzetét. A király elnöklete alatt ’A kormány ma délelőtt rendes minisztertanácsi ülést tartott, délután pedig a királyi palotában ült össze négy órakor a minisztertanács, amelyen a király elnökölt. Tatarescu miniszterelnök üdvözölte a királyt a kormány nevében. — A kormány Felséged elé terjeszti a városi és megyei tartozások rendezésére vonatkozó törvényt, melyet a törvényhozó testületek már megszavaztak és kéri a szentesítést, — mondotta a miniszterelnök beszédében, majd a konverzió gazdasági jelentőségéről beszélt és azután ezt mondotta: — Hisszük, hogy e törvénynek szentesítésével Felséged egy oly müvet fejezett be, mely lényegében ki fogja békiteni a román nép különböző társadalmi rétegét. . A király beszéde A miniszterelnök a király elé tette aláírás végett a megszavazott törvényt s az uralkodó a következő szavakat intézte a kormányhoz: — Boldog vagyok, hogy ünnepélyesen aláírhatom ezt a törvényt, amely hivatva van arra, hogy örökre végetveesen azoknak a vifáknak és nézeteltéréseknek, melyek az adósok é* hitelezők között fennállanak és mely vitákból oly sok kara származott ennek az országnak. A mód, amellyel az ország lakosságának lelki* ismeretes rétege fogadja ezt a törvényt, biztosítja, hogy ez a törvény a legjobb eredményeket fogja hozni, amelyekre az egész ország népe régóta vár. Ennek a törvénynek ki békítő ereje van, a legmagasabb fokú megelégedést kelti az ország lakosságában anélkül, hogy az egyes társadalmi rétegeket tönkretenné. Olyan törvény ez, amelyet az egész ország társadalma és közvéleménye várt, hogy njból egészségessé tegye a termelő rétegek egymásközti viszonyát. Hiszem, hogy ezt a törvényt a jelenlegi kormány megfelelően is fogja alkalmazni. — Ez a törvény az első élő mü, amelyet önök alkottak. Ámint az önök kormányzásának első napján mondtam a felejthetetlen vezérüknek, Daca urnák: egy kormányzást nemcsak aszerint kell megítélni, hogy milyen törvényeket hoz, hanem ama működése szerint is, ahogy a törvényt alkalmazza és végrehajtja, tehát ahogyan a törvényt megvalósítja az életben. Ez a pozitív mü, amelyet ma befejezhetünk, alkalmas arra, hogy megerősítse bennem a bizalmat, amelyet önökbe helyeztem, akik hivatva vannak ezt a törvényt alkalmazni. A mai nap ünnepnap és én szeretném, ha ez a nap, amely befejezi a nagyhetet, igen sok ember számára befejezné a szenvedéseket is és nj bizalmat keltene a munkához, amit vállvetve kell elvégezni, hogy sikerüljön a mü, amelyet önöknek kell befejezni. A törvény szövege a Monitorul Oficialban ma, szombaton jelent meg. A hivatalos lap külön kiadása közli az államvédelmi törvényt is, sál, amelynek már takaróra sincsen szüksége. Helyes, szükséges, elengedhetetlen a belső jóakaratu bírálat, de ezen a elmen nem lehet olyan területekre csapni át, ahol az árulás határvonalait kell felállítani. Magyar intézmények, magyar polgári életérdekek és elalkudhatatlan magyar életjogok védelmi küzdelmének a hátbatámadása, hátbatá- madó renegátoknak a támogatása, ellenséges törekvések kisebb és nagyobb közegeinek a dicsőitő kiszolgálása, nem az a munka, aminek a létjogosultságát elismerni lehetne. Evangéliumi idézet szóljon erről: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában." Az áldozatoknak és a munkának a megosztásában, a küzdelmekben résztvevő bírálatnak a feltétele, mérlege, próbaköve, ismérve az a kérdés: tiszteletben tudjuk-e tartani a mások véleményének igazságát s meg tudunk-e hajolni a magunk köreiben kialakuló győzelme előtt? Ez az, amit el kell szenvedni. Elszenvedni és hozzá alkalmazkodni. Lehet, hogy ez az, ami nehéz dolog. De szükséges. Az idő igy is, úgy is Ítélkező bíró lesz felettünk. Akkor is, ha tudunk magunk gondoskodni önmagunk bírálatáról s akkor is, ha nem tudnánk. Ne gondoljuk, hogy bármelyikünk is kikerülheti ezt az ítéletet, amelyre nyugodt lelkiismerettel kell gondolnunk minden lépésünkben, akkor is, ha magunk cselekszünk, de akkor is, amikor mások cselekvéseiről csak bírálatot mondunk, Zágoni István. \ <P$2ÖXJ2Ól/ÓIZ Jt5W& éiváló romot* ^
