Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)

1934-04-07 / 79. szám

»ttMfei, ÎM*. Ibraie f. KutnUjsm Kánya magyar külügyminiszter hlggadthangu válasza Titulescunak „Magyarország igyekszik összes szomszédaival megtalálni az együttműködés lehetőségeit!11 (Budapest, április 6) Kánya Kálmán kül­ügyminiszter nyilatkozott a Maniu Gyula in­terpellációjával kapcsolatos Titulescu-féle vá­laszra. A magyar külügyminiszter kijelentette, bogy még csak lapjelentésekből ismeri a Buka­restben elhangzott beszédeket és igy nem tud hivatalosan válaszolni. Hangoztatja, hogy a magyar kormánynak ebben a kérdésben az az álláspontja, hogy magyar részről nem szabad elttilózni a megnyilatkozások fontosságát- Ti- tulascu beszéde nem keltett meglepetést, mert hasonló értelemben nyilatkozott már a mult esztendőben Kassán is- Maniu exminiszterelnök mindenesetre szellemes formábau magyarázta, hogy Romániára éppen úgy ráerőszakolták a békét, mint Magyarországra, de ez a megnyi­latkozás nem nj keletű, csak ismétlése a régeb­ben hangoztatott álláspontnak- Kánya külügy­miniszternek az az álláspontja, hogy ezt a kér­dést a legnagyobb nyugalommal kell kezelni. A maga részéről őszintén fájlalja, hogy a rótnai egyesség megnyilatkozása után mutatkozó nyu­godt atmoszférába zavaró momentumok szű­rődtek- Magyarország kormánya mindent el fog követni, hogy a Duna-medencéjében béke legyen és Magyarország összes szomszédaival megtalálhassa az együttműködés lehetőségét. Rohm kapitányt mégis csak politikai küldetés vitte Jugoszláviába (Belgrád, április 6-) Jelentettük, hogy Ttokra, kapitány, a német rohamosztagosok pa­rancsnoka Raguzában tartózkodik. Útját poli­tikai jellegűnek jelentették ki. de Rohm ezt megcáfolta. Most újabb bizonyítéka van annak, hogy Röhm nem. magánügyben tartózkodik Raguzában. Megállapítást nyert ugyanis, hogy .............................................................. (Lyon, április hó.) Hazafelé tartok, mikor a «eglahetös néptelen uccán megállít egy 60 év kö­rüli, fantasztikusan rongyos, többhetes szakállu ferii cs rossz franciasággal kér pár sous-t. Mun­kanélküli, három napja nem evett, — állítja. ~ Jöjjön velem, — hívom. Ijedten tiltakozik, ő nem akar semmit, nem fogad el semmit és próbál otthagyni. Rendőrt sejt bennem a szei’encsétlen. — Ne féljen, — mondom — és is külföldi vagyok, segíteni akarok magán. A külföldi mivoltom bizalomra gerjeszti, nem fél úgy, beszélni kezd. Rövidesen kiderül, hogy székely, román állampolgár. Magyarul beszélünk tovább nagy megkönnyebbülésére és egy még nyitva levő bar-ban „casse croute“ és egy „demi" (harapnivaló és félliter bor) mellett kibontakoz­nak egy hihetetlen tragédia részletei. Szaggatottan, összefüggéstelenül beszél, le­hetetlen visszaadni, hogyan mondja el a sorsát. Nem is tűri minden szava, a sűrűn közbeszőtt ká­romkodások a nyomdafestéket. Nézzük a lényeget. Amit mond, papírjaival, különböző komiték jelen­téseivel igazolja. Túlzás nélkül, hűen adom to­vább. Â marseillei szemétben. 60 évesnek látszik — 36 éves a valóságban. Bá­nyamunkás volt — valamikor. 2V4 éve munkanélküli. A munkanélküliség első féléve után gyalogosan, városról, városra járt munkát keresni. Marseilleban élte a ,,Vieux Bort" nyomorultjainak az életét. Élte? Ez is kifejezés. Uecin aludt és az volt, amit Pesten szemétguberáló­nak hívnak. Csak munkahelye nem egy Cséry-telep, hanem a marseillei viszonyoknak megfelelően az egés2 város volt, ahol a sötétség beálltával puffognak az ablakon kidobált lehetetlennél lehetetlenebb tárgyak. Hossz cipőtől bútordarabokig, újságtól törött edényig — esetleg megnevezhetetlen dolgokig. Rohm teljes óra hosszat tárgyalt a Jugoszlá­viába küldött német kereskedelmi delegáció vezetőivel, akiknek megbízatást adott arra, hogy hozzák létre a némct-jugoszláv kereske­delmi szerződőst. Rölim továbbra is figyelem­mel kiséri a tárgyalások menetét. Ilyen életmód mellett persze rohamos iramban zül­lött le egészségileg, külsőleg. A nagy kikötővárosok csavargóinak nemzetközi uniformisába öltöeött. Mert munka, különösen külföldinek, az nincs. Félévi kínló­dás után egy razzián elfogják és a francia törvény­könyv egyik legépületesebb szakasza alapján csavar­gásért (vagabordage-t követ el mindenki, kinek nincs legalább 12 frankja és bejelentett lakása. Igazolt mun­kakeresés vagy más hasonló „kifogásokat" nem vesz­nek figyelembe) elítélik 15 napra és kiutasítják. Fel- lélegzik. Végre megoldás. Hazatoloncolják. Naiv áb­ránd. A 15 nap után a kezébe nyomják a kiutasitási végzést, 8 napon belül hagyja el az országot, különben hat hónapig terjedhető börtön következik. Hazamenni? Egyebet sem kíván! De miből?. Miből? A követségi portás 2 frankja. Szaladgálás követségre, rendőrségre, „Keleti mun­kások védöbizottságának“ elkeresztelt idegenlégióba és rendörspiclinek szervező egyesületbe. Senki sem akar tudni sem róla, sem sok száz más társáról. Pardon, a követségen kap 2 (kettő) frank segélyt, de — ezt is a portás csúsztatja a kezébe a sajátjából. A nyolc nap leteltével meghosszabbítják tartózkodását két nappal, azzal, hogy a harmadik nap, az már hat hónap! Mit csináljon? Felszökik egy román teherhajóra, észreve­szik, irtózatosan összeverik és visszakergetik. Harminc nap börtön. Hajó nem vette be. Megy vasúton, hiszen arra való, hogy utazzanak rajta. Kiderül, hogy nincs jegye, ue a kalauzban van annyi emberség, hogy en­gedi „szökni“, a következő állomáson, a svájci határ közelében. Éjjel álmosan a határon, tíz kilométer után elfogják és 14 napi svájci börtön után visszaküldik oda, * ahonnan jött, — Franciaországba. Ez i* taegoídáa, Ees- alább is a svájci rendőrség számára, örökre kitiltják. Ha visszajössz, akkor a hat hónapot itt egy más szá­mú paragrafus alapján szabják isi rád. Kísérlet a német és olasz határon. Megy Elzász felé. Persze gyalog, koldulva. Újból elfogják, 2 hónap. Strassburgba viszik, onnan a némát határra. A német hatóságok visszaküldik! A német törvé­nyek még 12 frankkal sem elégszenek meg, legalább 80 márka kell. 50 márkáig nem kívánatos idegen, azon felül turista. • Mit csináljon vele Strassburg? A bevált módszer: visszaküldi ahonnan jött. Ezúttal Maraelllebe. Ez i? megoldás. Legalább is a strassburgi rendőrség «si­mára. Marseilleben csoda történik. Nem csukják le, ad­nak neki 15 napot — elutazásra. Miből? Mert persze kiutasított, munkaengedély nélküli ember nem dolgoz­hat (ilyen és ilyen számú paragrafus). Megy gyalog az olasz határra. Nincs szerencséje, Mentone-on túl ostromállapotot talál, három üldözött kommunista akar átszökni a határon és egy ezred ka­tonaság keresi. Vissza Marseiüebe. Megy a rendőrség­re. Újabb, ezúttal utolsó 5 nap hosszabbítás. Követség újból kidobja. Lármázik, követel, — hiába. Könyörög, megalázkodik: hiába. Az öt nap újból '.etelik. Az „öregünket" már minden rendőr ismeri. Az egyik odébb küldi, „vigyázz, razzia van". A „jó“ rendőr jelent 48 óra szabadságot, mort * következő már nem „jó" rendőr. Kihúzza a maiimu- mot: 6 hónap. Ezután már minden újabb bukás hat hónap. Reménytelen nyom or tűig. Kitölti. Szabadul. Már nem tud összefüggően be­szélni, beteg, rongyos, most már ha lenne papírja és ha bírná is a munkát, senkisem merné alkalmazni. Ijesztő a külseje. Sohasem beszélt jól franciául, elfe­lejtette azt is, amit tudott. Nem, mert Marseilleben, maradni. Csavarog to­vább. Ha tud, felszökik vonatra, de már hiába próbál­kozik. Annyira rongyos, elhanyagolt, folyton igazoltat­ják. Nem engedi fel a vonatra sem. Marseilletöl Lyonig nem tudja merre ment, begy jutott el. Többször volt börtönben. Nem tudja meny­nyit. Letett róla, hogy hazamenjen. Nem lehet — mondja. — A tervei, céljai — pillanatnyilag jóllakni. Most sikerült neki. Mit akar most? Nyöszörög. Nem tudja. Élni? Nem lehet. * Ezrével vannak. Minden nemzetiségűek. Ma­gyarok is. Nincs pénz, nincs jegy a számukra. Benki és semmi. Csak bőrtön. Dobálja őket Fran­ciaország és minden szomszéd állam. Nyolc nap ebben a börtönben, 6 hónap a másikban. Kitiltás Franciaországból. Kitiltás Belgiumból. Luxem­burg, Németország, Svájc hallani sem akar róluk. Olaszország becsukja. Spanyolország bebörtönözi... (B-i.) Tűz pusziitól! a Déri Storni«- áruház Rug ului-uccai festő műhelyében (Kolozsvár, április 6.) Tegnap este kilenc órakor eddig még ismeretlen okokból kifolyó­lag tűz keletkezett a Déri-féle szörmeáraház Rugului ucca 42 szám alatti festőműhelyében. Kilenc óra körül a szomszédok az ablakon kitóduló füstfelhőkre lettek figyelmesek és nyomban értesítették a tűzoltókat és a rendőr­séget. Rosescu tiizoltófőparancsnok teljes fel­készültséggel azonnal a helyszínre sietett és néhány perc múlva megérkezett Puica Victor rendövkvesztor, Cozma Ödön I. kerületi rendőr­kapitány ügyeletes tiszt kíséretében. Az oltási munkálatok több mint egy órát vettek igénybe és a műhelyben lévő különböző szőrmék teljesen elhamvadtak. Ezenkívül a ház is alaposan megrongálódott. A tulajdonos bejelentése szerint* több mint háromszáz ’értékes szőrme pusztult el és a kár meghaladja az ötszázezer lejt is. A műhely kétszázötvenezer lejre volt be­biztosítva. A kárbecslő bizottság holnap fog kiszállni. VASSÍNT)Pl KEZDETTEL^ Szökött fegyenc vagyok Paul Muni. mélyen megindító film, Robert Elliot Burns regén ye nyomán, főszerepben: Monopol Film centrala SaceţjenY székely halálfánca francia földön voll 12 frankja, a kereke alá kerüli; nem ment •* Idegen-légióba, nem lett remlőrkém, nem kellett Svájcnak, a németeknek, az olaszoknak és a románok­nak sem, — talán már nem is Ember.. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom