Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)

1934-04-01 / 75. szám

e mam l/j középkor felé Napokon keresztül szerepelt Kolozsváron, hajme­resztő mutatványaival Strohschneider „professzor'*, a híres kötéltáncos. Innen elment más városokba és bi­zonyára hasonló nagy tömegérdeklödés kíséri min­denütt. Magam is, déltájban hazamenet, nem egyszes áilottam meg a bámészkodók között. Az első nap az ö mutatványai érdekeltek. Mondjuk Így: az első öt perc­ben. Később a közönség érdekelt. A publikumot néz­tem, amely izgult, lelkesedett, óbégatott; az asszonyo­kat, akik persellyel a kezükben gyűjtötték az okulá­sokat; az ucca-gyerekeket, akik feltápászkodtak a fák tetejére és a háztetőkre s onnan csodálkoztak; a fa­lusi szekerek utasait, akik a maguk módja szerint olyan látványosságot találtak, amely felér a legcsodá­latosabb színházi előadással. Egy perc alatt képzele­temben kicseréltem a közönséget. A középkort láttáin magam előtt, céhmesterok, zsoldosok, parasztok hét­százéves arcát vizionáltam magam elé. Semmi sem vál­tozott. Szent meggyőződésem, hogy mindaz, ami a kö­zépkor közönségét lenyűgözte, épp olyan bensőségesen foglalkoztatná a mai kor közönségét Is. Passzió-játé­kok, kengyelfutók, csepürágók, népfclvonulások, ököl­vívások, ezek érdeklik a ma közönségét Is, mellettük elbújhat Reinhardt a színpadi rendezés minden agya­fúrt ötletességével. ■* Es amilyen látványt nyújt nem egyszer az ucca, úgy sok más jelenség is figyelmeztet arra, hogy a XIX. század racionalista korszaka után egy uj közép­kor felé tartunk. Az uj középkor elméletének máris megvannak a maga kiváló teoretikusai. Ott van a hi­res Berdjajev, az orosz. Ott van Henry Massig, a Re­vue Universelle szerkesztője, a kiváló francia esszéista. Ezek mind a középkornak megújhodásáról elmél­kednek. Csak a leg markánsabbakat emeltem ki. Vannak még sokan, akik a filozófia megújhodásán tűi az em­beri élet közösségi formáinak megújhodását is a kö­zépkori társadalmi berendezkedéshez való visszatérés­ben látják. A neokatolicizmus és a metafizikai szeilemirány- zat mind segítik az uj eszmeáramlat megerősödését. De lássuk, mit mond Berdjajev? „A humanizmus végétért. Az a semleges humanisz­tikus birodalom, amely ég és föld között a közbeeső szférában kívánt létesülni, összeomlik, a magasság és mélység szakadékai feltárulnak. Humanisztikus és atbeista kommunizmussá hasad szét és a másik olda­lon áll Krisztus egyháza, amely hivatva van a világ teremtő formáját kialakítani.“ „Az uj államalakulatok követni fogják alkatukban a középkor hlerarhikus rendszerét. A jövő zenéje a szindikalista társadalmi típus. Ki fog alakulni egy uj világi papság, uj arisztokrácia. A beköszöntő korsza­kot a szükségletek lemérséklése és minden társadalmi osztály munkájának fokozása jellemzi. A fejlődési kor­szak végén megszűnnek a nemzeti elszigeteltségek. Az Internacionalizmus elve helyébe azonban az universa- IIzmus jön és az univerzalizmus szellemét a keresz­tény népek fogják majd felkelteni. Ha az orosz nép megszilárdítja majd nemzeti egyéniségét, úgy hivatva van a világot újra egyesíteni és megteremteni a szel­lem egységes keresztény kozmoszát.“ Berdjajev tehát egyenes folytatása annak a mes- sianísta tannak, amelyet az orosz filozófusok: Soloviev és Dosztojevszkij egyaránt hirdettek. Ami Henry Mas- sis középkori restaurációját illeti, ő is egy olyan szá­zadról álmodozik, amelyben a materialista gondolko­dást spiritualista gondolkodás váltja fel, a szétszaka- dozottságot pedig a középkornak legjellemzőbb tünet«: az univerzalitás. * A középkor leikéről valóban soltat Írnak Írók, böl­csészek, tudósok és ez a múltát átvilágító tevékenység előzi meg tulajdonképpen sokakban a nosztalgiát, hogy viharos századunkból uj kivezető utat találjanak. Egon Érieddel, aki pár évvel ezelőtt rendkívül szelle­mes modorban irta meg világtörténeti könyvét, a kö­zépkorról, a tizenegyedik század közepéig elhúzódó európai múltról sok érdekes dolgot mesél el. Rámutat a középkor jellemző alkotásaira, a skolastikára, góti­kára, amelyek tcrmelvényeí a középkor sajátos gon­dolkodásának, — ahogyan Friedeil mondja, — a közép­kor romantikájának. Eddig még mindig figyelmen kí­vül hagyták, hogy a középkor romantikusabb valami volt, mint például a renészansz. A középkor — írja Frieden — inkább festmények, Marionottc-sztnházuaJk, mesejátéknak színpadi misztériumnak a jellegét vette fel éppen úgy, mint napjainkban a gyermekek éiete. A középkor tulajdonképpen az emberiség álmodozó •; ......r’ KlltTlUJSlKf ^Vasárnap, Í9H* április í< góca M vivrriTiT ANA pályázatok eredménye Pályázatunk, mely a legszélesebb körökben keltett érdeklődést, tervszerűen befeje­zést nyert. A zsűri a döntést titkos szavazatok utján hozta és a szavazatok zárt borítékokban Dr. Morariu közjegyző urnái voltak letétbe helyezve. A borítékok kinyitása a királyi közjegyző jelenlétében történt; az eredmény és ennek megfele­lően a pályadijak a következő pályázóknak Ítéltettek oda: az I. dijat a II. ,. a III. „ a IV. „ 5.000 lei a 10. sz. pályamunka: Lotz Vilmos ur, Sibiu 3000 lei a 2. sz. „ Sonnen wirt Zoltán ur, Arad „ Mohy Sándor ur, Satumare „ S z o p o s Kálmán ur, Bucureşti SZ. 2 000 lei az 1. sz. 1.000 lei a 21. sz. Azonkívül még 20 vlgaszdij — közöttük még egy további pénzdíj — került azon pályázók között kiosztásra, kiknek névsorát már első közönségpályázatunk ered­ményének kihirdetésekor közöltük. Ezen említett vigasz-dijat a zsűri M I R C E A MARGÓI cs BRATASANU P. százados uraknak. Alba-Iulia és Th. ZAHA­RIA ur, Baduleaşa, Ítélte oda. A második közönségpályázatunkra is több ezer véleményt kaptunk fogyasztóinktól, akik a dijmegállapító zsűri Ítéletét a következő sorrendben — ha nem is találták el pontosan — mégis megközelítőleg megfejtették. Az első dijat, Lei 10.000 nyert: Inginer Fr. S c h a d t, Cámpina, Judeţul Prahova, Str. Grivitei 39. A II.» III. és IV. dijat, egysnként Lei 1.000 nyert^: Edith Simon, Timişoara, Sir. Miron Costin 8. Plohn Ernest, Timişoara, I, Calea Circumvalenfiunei 6. Homán Béla, Rimetea, Jud. Alba. Az V., VI., VII., VIII.. IX. és X. dijat, egyenként Lei 500 nyerte: Barbara Frank, Timişoara, Bemgasse 9. Bereczky Ferenc. Cooperativa de Consum „Hangya“ Viile Satumare. Aurora Gidőfalvy, Cocoşi, U. P. Tg.-Mureş, , Emilia Serbren, înv., Turda, Uzinele Solvay, Tassy István, Arad, Str. Tribunul Dobra 4. Weisz László, Arad, Bulev. Regina Maria 13. Ezen közönségpályázatunk résztvevőinek további 50 vigaszdijat juttattunk. A nyertesek névsora ezen újság kiadóhivatalában megtekinthető, azonkívül levélileg is értesítettük a vigaszdijak nyerteseit. Közönségpályázatunk eredményének kihirdetésekor nem muluszthatjuk el sok ezer barátunknak köszönetét mondani fáradozásaikért, értékes tanácsaikért, elismerő leveleikért, melyekkel ragaszkodásukról biztosítottak bennünket. Bizalmukban nem fognak csalódni, mer? minőségárunkkal várakozásaiknak mindenkor megfogunk felelni, ÉRDÉL YP.ÉSZI DIANA FORGALMI R. T. irt .LţI.M J.I J.Ij■ LhlAlAjé.1jJ.IJaIaIiL 1 Jil1I 1 J\ 1AIA 1A1A1AIA1AÍJ*IAj AIAI ALAIAIAiA 1 A középkor élete a kaland körül mozgott. Akkor­tájt minden utazás kalandszámba ment, végzetes el­határozásba, mint ma egy súlyos operáció. A közép­kori ember minden lépését ezer veszedelem környé­kezte. Ezért kalandos élet ez. a világháborút megelőző polgári élet látszólagos biztonságához képest. Friedell rámutat olyan középkori tünetekre Is, amelyek, ha nem is vitathatók, de semmiesetre sem elsőlegesen jellemzőek. Miután ő a középkort az euró­pai emberiség pubertás idejének tartja, e kornak el­nyomott pubertására emlékező szekszualitását is külön­böző alakzatokban, flagellantizmusban a Mtnesaenge- rek énekében, a boszorkányhitben, a keresztes hadjá­ratokban egyformán felismerni véli. A középkornak szerinte egyik tünete, hogy az embereknek nem volt érzékük a pénz iránt. Friedell idézi Soinbartot, aki a középkori embernek pénzhez való iszonyatáról a kö­vetkezőt mondja: „A gazdasági tevékenységhez lelki­leg olyan volt a viszony, mint a gyermeknek az iskolai oktatáshoz“. A munka nem a pénzért történt, hanem ambícióból. Es ha nem ambícióból, tisztán a legszük­ségesebb önfenntartási ösztönből. Semmlesetre sem a keresési mohóságból. A középkori kézművesnek a leg­ic gyón, mestermunka. Személyével állott a mü mögé és éppen úgy a becsületét tette ki, mint a művész, a saját munkájáért. Miután a pénz szerepe egészen inas volt mint ma, magától értetődően a középkornak lelki be­állító ttságn is elütött a mai ember gondolkodásától. * A középkort nem lehet csak úgy egyszerűen meg­ismételni, mert a történelemnek lezárt korszaka és azt formákban is, legfeljebb úgy lehet feléleszteni, ha az emberiség visszatér a középkor kormányzati cs állami intézményeihez. Henry Massis és Berdjajev platonikus elmélkedéseinél többet tettek a középkor felélesztése tekintetében maguk az újabb politikai diktatúrák. A fasizmus, amikor bevezeti a korporációs államrend­szert, külön foglalkozási kategóriákba, céhekbe tömö­ríti a dolgozó társada'mat, hirdeti a bitnek szuggeszti- vitását, az ösztönök ui almát, az individualitás aláren­delését egy magasabbrendünek vélt egység érdekében, s jelentőséget ad szimbolikus közcselekedeteknek, úgy kettétöri a modern kumányzó rendszerek gerincét: a demokráciát és a parlamentárizniust és elavultnak lát­szó életformákra mulat vissza, sőt több életre is gal­- "b-f A r'- -‘ T ....— f> ?---1-’- ' . • .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom