Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)

1934-04-29 / 96. szám

ytwBr—ft i93t áprüi* 29. 13 KeictiOjsKO lammmmammmmmam Féláru Jeggyel utazhat Pestre, de az is megtérül, ha Fájó szívvel kell lerántanom a leplet két tősgyökeres magyar ételről. Az egyik a töltött káposzta, a másik a turóscsusza. Mint igazi magyar specialitásokat könyveltük el mind­kettőt, büszkén tálaltuk fel külföldi vende­geinknek. És ime, kisül, hogy nem is fajma­gyarok, csak afféle „renegátokNem is tu­dom, melyik fájdalmasabb. A töltöttkáposztát majdnem minden dél­európai nép magáénak vallja. Mesélik, hogy egy erdélyi magyar politikus egyszer Buka­restben járt egy hírneves román politikus há­zánál. Vacsorára elsőnek remek, dagadós, tej­fölös, zsíros töltöttkáposzta került az asztalra- „Milyen kedvesek ezek a regátiak, — gondolta magában az erdélyi vendég, — hogy a mi ma­gyar ételünket készítették. Bizonyára az én kedvemért. Nekem akarnak vele kedveskedni “ — »Furcsa ez a magyar ember, — morfondíro­zott magában a regáti házigazda, — legjobb specialitásunkat készítettük neki és szó nélkül hagyja, meg sem kérdi, mi ez?“ ö ugyanis várta a hatást a pompás étel megkóstolása után. Mikor azonban a vendég másodszor is vett a tálból, nem állhatta meg és megkérdezte: — ízlik a mi eredeti ételünk? A töltöttká­poszta a románok régi büszkesége. — A románoké? — tátotta el száját a meg­lepetéstől a magyar. — Ez nekünk, magyarok­nak a legsajátosabb nemzeti eledelünk. Ezt már nem hagyom. * Summa-summdrum, majdnem hajba kap­tak, ezúttal kivételesen nem a politikán, ha­nem a magyar, — illetve román — töltöttká­posztán. Megnyugtatom őket. A töltötttoáposzta sem nem magyar, sem nem román nemzeti specia­litás, hanem — arab■ Hogy azonban Arábiá­ban tudják-e olyan pompásan készíteni, mint a mi Marcsáink, Julcsáink, vagy Borosaink, — azt már kétlem­És a turóscsusza! Ábnoh-álma, a reszketős, tejfölös, töpörtyüvel hipettyezett turóscsusza! Hát te is? Igen. Német eledel. Régen a főtt tésztát nem is ismerték mifelénk. Nem tudom, mennyi idővel ezelőtt — de nem is olyan ré­gen, — „telepítették“ be a németek­Vigasztalódjunk! Hány kitűnő magyar em­ber van, ki idegen eredetű. A töltöttkáposzta, turóscsusza is ilyenek. Nyugaton fennen hirde­tik a magyar konyha diadalát és annyi derék ember után, ők is — fajmagyarokká lettek. * A divat — hiába szidják a férfiak, — ez az elet sója. Milyen unalmas is volna, ha mindig egyforma volna, soha sem változna. Még meg­unni sincs időnk egy fazont, egy anyagot, egy szint, — máris itt van az uj- Kellemes izga­lommal várjuk minden szezonban, mi újat főz­tek nekünk a divat varázskonyhájában, oda­kint messze nyugaton, — és mit tálalnak föl belőle nekünk itt messze keleten. Mert — saj nos — úgy van, mire valami uj — fazon­ban, színben, vagy anyagban — hozzánk eljut, addig külföldön már régen el is felejtették­Az idei nyári divat igen szép és nagyon változatos- Úgy a francia, mint az angol ruha­kedvelők föllelhetik benne a kedvükre valót­Igen divatos a piké- Ezúttal nem kosztümök készülnek belőle, hanni sikkes kis kabátkák- Selyem, nyári ruhának elengedhetetlen kel­léke. Estélyi ruhához háromnegyedes, egész könnyű taft kabátokat fogunk hordani- Diva­tos fehér kabátkák, készülnek piké szövésű se­lyemből, vagy fél gyapjú, fél selyemből- Ehhez hordanak kámzsaszerü sálakat (kámzsaszerüen vannak megkötve)­A délutáni ruhák légiesek, habosak, len­gék. Minden virágos- Legyen az akár zsorzsett, akár muszlin, akár organdi, — mely az idén is nagyon tartja magát, — akár az olcsó grenadm- Főleg vadvirág mintákat varázsolnak ezekre a bájos anyagokra. Egész virágos mezőt A vi- rágbordür is kezd divatba jönni, — külföldön. De hát mire az ide jut •.. (Lásd fenntébb■) A nyári estélyi ruhákban azt az újítást hozzák, hogy a ruhák elől is kaptak egy sziv­alalcu kivágást- A hátsó kivágás meg már nem olyan mély, csak félhátig ér. Feltámadt a húsz év előtti kedves viselet, a zsabó- Áltálá­ban a divat most semmi újat nem hoz, csak a régit utánozza. Mégis van valami, amit az idei divat aján­dékoz nekünk, ez a spárgaszövet. Nyers színé­ben, vagy fehérben nagyon elegáns kosztümök készülnek belőle. Mondják, hogy a pesti Duna- parton ez a legnagyobb divat- (Istenem a pesti Dunapart! Be gyönyörű ilyenkor! A hires, szép pesti nők mindannyian kinn vannak, szép­ségüket és főleg uj toalettjeiket tnegcsodál- tatni) Hát igy állunk, a divattal. Az ember azt sem tudja, mit csináltasson. Babos muszlint, orgonáit, taftot, vagy spárgaruhát? Választék ban nincs hiány. Csak éppen az erszényünk la­pos — egy kicsit. női divatáruházában Budapest, IV., Váci ucca 26 szerzi be i tavaszi kabát és ruha szükségletét. .g — ■*■ J Fmn „rokonok“ jártak Kolozsvárt, hogy az erdélyi magyarokat tanulmányozzák A budapesti finn követség titkárnője és egy helsinkit muzeum- igazgató mindenüvé elmennek, ahol Erdélyben magyarok laknak A napokban különös emberpár kopogtatott be D6- czyné Berde Árnál otthonába. Egy elegáns, szökő férfi és egy bájos, erősen szőke nő. Igazi Gretchen-tipus. A férfi kitűnő magyarsággal kérte a bebocsáttatást, Mi­kor a Dóczyné vendégszerető hajléka kinyílt, kisült, bogy az illető két vendég, két finn „rokon". A hölgy a Pesten felállított finn követség titkárnője, — mellesleg hat nyelven beszél, — A férfi meg, mint magyar anya­nyelvű névjegykártyájából kisült: dr. Phil Haukolinen Lauri, a „Sanakirjasaütio" finn nyelvtudományi inté­zet aligazgatója Helsinkiben. Erdélyi körútra jöttek, az erdélyi magyarokat tanulmányozni, kultúrájukkal, tár­sadalmi szokásaikkal megismerkedni. A férfi olyan tökéletesen beszélt magyarul, olyan nagyszerű kiejtéssel, bogy abból a bizonyos rokonság­ból tényleg kell valaminek lenni. I>óczyné elkalauzolta őket, megmutatta a város nevezetességeit. Azt akarta, hogy legelőbb is a népet Ismerjék meg. Megmutatta ne­kik a Néprajzi Múzeumot. Onnan meg kimentek a sé­tatérre. Nagyon szépnek tartották a ml parasxtlányaln- kat. Kitünően mulattak azonban a haifonatukon Hogy a haj mar régen elfogyott és a pertllt csak fonják to­vább rendületlenül. Az egyetemi könyvtárba vitt Innen az ütjük. Körülnéztek. Dóczyné ekkor Így szólt' — Legelőbb is menjünk be a kétlábú múzeumhoz. Ezset bevezette őket rtr. Kelemen Lajoshoz — Hol a múzeum? — kérdi a finn, — Itt, — felelt. Dóczyné, Kelemen Lajosra mu­tatva. Meglepte őket a könyvtár nagyszerűsége. De ők Is tájékozódva vannak a ml irodalmainkról. Ismerik ló- kait, Petőfit. Meggyőződtek róla, hogy a magyar kul­túra cem „szé!m»lom"-bói áll. — Egylátesik, a magyar knltnra bölcsője Erdély­ben volt, — mondta a rokonszenves finn igazgató. Az uceán a bájos hölgy' minden házba benézett, nagyon tetszettek neki a kertecakók. A Farkas uccui színháznál hosszabb időt töltöttek. Érdeklődéssel hal­lották, hogy a színház felépítésénél milyen sokat áldoz­tak az arisztokraták. A főtéren szemben találták magukat egy elgány- zenás temetéssel. „Hogy jön össze a cigányzene és a te­metés?" — kérdezték. Vacsorára valami erdélyi specialitást akartak enni. Dóczyné nem akarva elvenni Vásárhelytől a flekken dicsőségét, — ahova szintén átmennek a kedves „roko­nok". egy még erdélyibb eredetiséget: puliszkát főzött. A férfinek ízlett, a hölgynek már kevésbé. Végül egy szép tulipán-csokrot nyújtottak át Dó- czynénak. Másnap átmentek Torockóra. Onnan tovább, mindenhova, ahol 1» magyarok étnek, ahol m«gyárul beszélnek. Heft étlap HÉTFŐ: Köménymagteve«, paraj bécsi szelettel, alma. Vacsora; Komlófözeiék tükörtojással, KEDD: Töltött martilapu káposzta benneföttel, zsem­lekása tálbafött Vacsora: Spárga vajjal. SZERDA: Karalábés borjubecsinált, turóscsusza. Va­csora: Liptói körözött, zöldhagymával. CSÜTÖRTÖK: Spárgaleves, angol bélszín burgonyapü­rével, tolófánk Vacsora: Töltöttkaralábé PÉNTEK: Burgouyaleves. olasz rántotta, linzer. Va­csora: Sajtospuliszka. SZOMBAT: Tárkonyos bárány, sajtesinakaráni Va­csora: Spárgafőzelók. naturszelettel. VASARNAP: Raguleves, rántottesirke zöld salátával, habtorta. Vacsora: Imbiz hónaposretekkel, ké­kesi sajt, tea. Etel-receptek Mayonnaise és tartármártás. (N, S.-né kívánságára megismételve.) Négy nyerstojás sárgájához cseppenklnt adunk finom francia faolajat (nagyon fontos, hogy csak cseppenklnt), ettől megsürüsödik. Addig adjuk hozzá cseppenklnt az olajat, míg sűrű, kemény masz- szát kapunk. Négy tojás sárgája felvesz kb. 3 deol ola­jat, Ez — citrommal, sóval ízesítve — a mayonnaise. Ha tartán készítünk, jön még hozzá 3 ded jó, vastag tejföl, egy citrom leve, két kávéskanál francia mustár, 3—i evőkanál porcukor és só. összevegyitjük. Fontos tudnivaló, mit csináljunk akkor, ha véletlenül az olaj­ból több ment egy cseppnél s emiatt a mayonnaise nem sikerül, vagyis nem keményszik meg? Veszünk egy másik tálba egy nyers tojás sárgáját és az elron­tott masszát (a tojá33árgáját az olajjal) adjuk hozzá cscppenkint. Feltétlenül helyrehozza, Ez az eredeti ké­szítés! módja a tartárnak, illetve a mayonnaisenek. Szardella mártás. (Dr. S. A.-né kérésére megismé­telve > 6 személyre 6 darab szardellát veszünk, szépen megmosva, a szálkáit kiszedjük, apróra vágjuk. Egy diőnyi vajban pici reszelt hagymát, apróra vágott zöld­petrezselymet párolunk. A szardellát beletesszük és ke­vés borsot is hozzáadva, megpároljuk. Egy kis kávés­kanál liszttel behintjük, Végül hűdével felengedjük. Felforraljuk, két kanál jó tejfölt és k&t-három evőka­nálnyi, előzőleg vízben kiáztatott kaprlt adunk hozzá. És ezzel is egyszer felforraljuk, Naturszelethez kitűnő. Melegen tálaljuk. Pörkölt mandula fagylalt. 12 deka hámozott, apróra vágott mandulát 12 deka kristálycukorral megpörkö­lünk. Azután nedves tányérra tesszük, Ha kihűlt, mo­zsárban finomra törjük. Egy liter tejszint 9 tojás sár­gájával nagyon összehabarunk, 30 deka cukorral és a törött, pörkölt mandulával tűzre tesszük és krémmé főzzük. Aztán szitán átszűrjük és kihűtve fagylalt- gépbe tesszük,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom