Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)

1934-04-01 / 75. szám

KtunujsRo Vasárnap, 1834■ április 1. L& ßeine des Crémes A jótársaságfcefi nőit körében elismert az epi» dermis e jótevő szerének hírneve. „La Reine des Crémes“ (A krémek királynője; az arcbőr valóságos alapeleme és elérhetetlen összetételé­vel megteremtette nim­buszát. Még ma próbál­ják ki e csodás krémet az eddig ismert szépítő- szerek között a legsikerül­tebb. A korral járó ráncokat megelőzi és eltünteti. PARJC Q[~ii/xloíóí (y&mjuJlcdoL a leap not! HHHPVfrt'n » » ■» 13 'Annak a ravatala előtt, aki soha el nem is­merte a megbékülésfc az élő Habsburg uralko­dóval s azzal az irányzattal, amit ez az ura­lom a magyarok számára jelentett. A rohamos fejlődés békeideje volt ez, amelyben a gazdasági és kulturális felépülé­seink megfeszített nagy munkája eltakart sok olyan problémát, aminek a lappangó megoldat­lansága veszélyt rejtegetett magában. Az európai hatalmi viszonyok kialakulása is ek­kortájt indult neki nagyobb lendülettel annak az iránynak, ami a világháborúhoz vezetett. A mi belső összeütközéseink pedig eltakarták ennek a rohanó irányzatnak sok tünetét előt­tünk. * Tisza Kálmán tizenötesztendős kormánya belebukott az állampolgárság rendezéséről szóló törvényjavaslatba, mert az idegenben élő Kos­suth Lajos magyar honpolgárságának a tisz­tázására nem tudott olyan pragrafust találni, ami a nemzet lelkének is megfeleljen, de amihez az uralkodó beleegyezését is meg lehetett volna nyerni. Bukását már előbb kiérlelte a véderő­vita, amelyben a nemzet határozott követelé­sekkel lépett fel. A 67-es kiegyezés kormányzó pártja lefelé elveszítette a hitelét s ezt azzal szerezte vissza egy időre, hogy végre egyszer, éppen a Kossuth halálának esztendejében, si­keresen ellent tudott; állani az uralkodói aka­ratnak. Nem fogadta el miniszterelnöknek azt, akit Becsben kijelöltek s a király kénytelen volt visszahívni a kormány éléré Wekerle Sándort, akit néhány nappal előbb határozott magatartásáért lemondatott. Ez az uralkodó és kormány közöli ellentét olyan népszerűséget adott Wekerlének, amilyent egyetlen minisz­terelnök sem ért el a régi Magyarországon. Ezzel a népszerűséggel, amivel Becs már nem szállhatott szembe, vitte keresztül a reform­eszmék egy programpontjának a megvalósí­tását, a felekezetek egymásközti, az állam és az egyházak közötti viszony rendezését a pol­gári jogegyenlőség valóban liberális alapél vén. Mi gyermekek, ebben az esztendőben tanul­tunk a székely faluban is egy vidám éneket, amely úgy kezdődött: Wekerle hozta tör­vénybe... A polgárok, polgárcsaládok között még fennállott utolsó válaszfalak lerombolását énekeltük meg. * Ebben az esztendőben zajlott le Kolozsvá­ron a memorandum-pör, aminek a lényegét a magyar közvélemény abban látta meg, hogy az erdélyi román politika vezetői a magyar nemzet eilen az osztrák császárhoz fordultak ismét ® a magyar állani presztízsének a Bécs- csel szembeni féltése tolta előtérbe azt a szem­pontot, amely nem nézett a problémának a mélyére. Még ugyanebben az esztendőben Iio- mónia bellépett a központi hatalmak hármas szövetségébe, s ez a történelmi tény újabb, ezúttal vastag, takarót terített arra, ami még megoldatlan. Ezzel a magyar közvélemény fel­adta érdeklődését, elveszítette tájékozódásának fonalát, a külpolitikái kérdések iránt. Ebből az érdeklődésből ki is volt zárva. Vilmos csá­szár már félretette az útból Bismarck kancel­lárt is és nyíltan megmondotta, hogy: — A hadsereg az enyém, aztán a parla­mentben beszélhetnek, amit akarnak. Ez az uralkodói álláspont még jobban ér­vényesült nálunk, ahol a hadsereg feletti ren­delkezés nem volt magyar. Beleszólásunk sem volt. A külügyi kormányzás közössége így azt jelentette a valóságban, hogy nem volt ré­szünk benne s ami történt, nélkülünk történt. Amerre vittek, arra mentük és az útközben kapott nemzeti sérelmek elleni védekezésre szorítkoztunk. Ausztriának azonban ekkorra kibontakozott a nemzetiségi problémája, mert a nemzeti fejlődés felszabadulása és fellendü­lése mind világosabban mutatta meg, hogy a monarchia túlsó államának nincsen fontartó nemzete. Ott már le kellett mondani arról, hogy a kormányzó felelősség ráhelyezhető le­gyen a nópképviseletre s az emlékezetes 14. paragrafus alapján az uralkodó vállalta isitiét azt a felelősséget. A tartományok nemzeteinek, államszövetsége uem volt megvalósítható a mo narchia kebelében azért, mert Magyarország­nak csak egy osztrák állammal volt perszoná­lis uniója, ennél többet nem vállalhatott. Ausztriának a sorsa meg volt pecsételve s ta­lán mi magyarok nem merültünk bele eléggé annak a kérdésnek a feszegetésébe, hogy mi lesz majd velünk. Kossuth Lajosnak még volt valami elkép­zelése a dunai államok szövetségéről. Időszerűt­lenné vált s nem is vették jó néven, még tőle sem. Ezt az egyet mindig elhallgattuk, ha őt ünnepeltük. Volt terve a nemzetiségek nem­zeti autonómiájáról is, s ennek a követelő idő­szerűségét uem ismertük fel. * Két uj szót tanultunk abban az időben. Az egyik: a bojkot. Az irek home rwie-küzdel- me teremtette s adta át a világ közhangulatá­nak ezt az uj szót, annak a fogalomnak a megjelelölésére, amit ma jelent. Az angol par- lamentárizmusnak az ir nemzeti törekvésekkel felkavart nagy viharai ekkor kaptak szélcsen­det, hogy a német nagyhatalmi előretörés el­len katonailag, gazdasági és kulturális téren felfegyverkezzenek. A másik uj szó, aminek hire és fogalmi jelentősége eljutott a székely faluba, a panama volt, A francia demokrácia ekkor birkózott meg először a köztársasági kormányzást aláaknázó korrupcióval. A pénz­gyűjtő, takarékos és tőkét hasznosító franciák jó üzletnek nézték a Panama-csatornát is, de világpolitikai nagy terveikbe is beleszőtték a kihegyezhető töke kamathasznát. A pénznek nem volt egészen jelentéktelen szerepe a dip­lomáciai tevékenységben. A demokratikus köz­társaság szociálista kormányai a nagy orosz kolosszus felett kizárólagosan és állítólag „Is­ten kegyelméből“ uralkodó s kormányzó cár egyetlen személyében biztosabb garanciát lát­tak a politikai szövetség kötelezettségeinek a feltétlen teljesítésére is, de a pénzbeli esedé­kességek minden körülmények közötti fizetésé­i-e is, mint egy esetleges átalakulás kiszámítha­tatlan szándékú népképviseleti kormányaiban. A cárnak nem kerül nagy meggondolásába, ha egy paranccsal millió orosz katonát kell a ke­letporoszországi határra dobni s a cár nem tudja, hogy milyen éhes a muzsik azon a na­pon, amikor aranyhegyet kell a hitelező fran­cia tőkéseknek kifizetni. Párizsban támoga­tásra talált a cárizmus, hogy idejétmúlt életét benyújtsa a huszadik századba. Kossuth Lajos halálának az esztendejében trónváltozás volt Oroszországban. Vaskezü, kegyetlen elődjének a halála után fejére tette a cári koronát a gyönge II. Miklós és felvitte, magával a trónusra a betegfantáziáju felesé­gét, hogy tévelygő álmodozással üljenek ott, az összeomlás felé rohanó világ tetején. Nem tudták akkor, hogy ez a világ már kimozdult sarkaiból. * Kossuth Lajos halálának mostani évfordu­lóján negyvenéves találkozóm volt önmagám­mal. Egy gyer’mokarckép nézett le reám a falról, arany lécek keretéből, gyönge vállán régimódi kabátkával, de tekintetében sok bal­jóslatú kérdőrevonással. Az a boldog gyermek sem vehette észre, hogy a régi világ kezd ki­fordulni a sarkaiból. Körülötte, feje fölött meg nem értett és érthetetlen titkokat szőtt a tör­ténelem, amely kísérteties hatalmával vitte át a mi nemzedékünk életét olyan fordulatokon, amelyeknek nagyságát akkor nem láthattuk, csak utólagos visszanézéssel méregetjük a je­lentőségét. Husvétra férfidivatcikket csakis a Kalap királytól Piaţa Unirii 24. Garantált minőségek9 mélyen leszdllitott árak l

Next

/
Oldalképek
Tartalom