Keleti Ujság, 1934. április (17. évfolyam, 75-96. szám)
1934-04-01 / 75. szám
7' ? v : ; 0 ] őh i z BUJA PEST V. '' Wö66 pNtaK pHffHt ■ K btrmrr*r Wo. "* 'jifflíÉW éf-22 oldalas húsvéti szám, ára 4 Lei• £I6£lxettat ártó belföldön: Egton érre 800. félévre «*> hecyedévre 200, egy hóra 70 lej. Mogyarorsiágon: Egy Swe *0, félévre 86, negyedévre 12.60, egy hónapra 6.30 pengi. *- Egyel ecSxnok ar tbuer elárusító Időszkjaiban ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 75. SZÁM Vasárnap, 1934. április 1. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, Baron Cí> Pc? ucca 6. saâm. — Telefon: 608. — Le vél Mm: Chjj. postafiók 101. ni&m. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is öris meg a szerkesztősig. ANGYAL ÜL A írta: Nyirö József „'Azoic pedig elmen vén, megerősiték a sirt őrökkel, megpecsételvén a követ.“ Farizeusok és széles, lengő szakállu papi fejedelmek, hajlottak rá a koporsóra, hogy megpecsételjék a halált, a megsemmisülésbe fojtsák Krisztus igazságát és az egész világot leigázó római impérium fegyvereivel őriztették a világ leg, szegényebb holttestét, aki csak könyörületből kapott nehány fehér gyolcsot, mellyel meztelenségét befödözzék és könyörület volt a sir is, melybe utolsó álomra letették, s mig a csecsemő-gyilkos Heródes király temetésekor ötszáz szolga vitte a fűszereket, addig az Ember Fiának még annyi se jutott, amivel testét bekenjék és a zsidók szokása szerinti teljes temetésben részesülhessen. Azt a pár font mirrha és alve-keveréket is Nikodemus hozta, amit hirtelen, sietve és remegve holttestére hintettek. A világ legnagyobb jótevőjének még idő se jutott az eltemetésére a „zsidók készület- napja miatt“, s csak úgy félbe-szerbe dugták a föld alá szegényt. így nyugodott a legmegvetebtebb halállal kivégzett, átvert szivű, megalázott és meggyalázott Ember, az emberiség megváltója, sötét és vigasztalan kétségbeesésben hagyva azokat, akik hittek benne. „Vége mindennek“ — mondák ők félelemtől hebegő, fehér szájjal. „Szombat elmúltával szürkületkor azonban, mely a hót első napjára virrad... ime nagy földindulás lön, mert az Ur angyala leszálla mennyből és oda járulván elhengerité a követ és ráüle. Vaia pedig az ő tekintete, mint a villámlás és ruhája, mint a hó. Tőle való féltőkben pedig megrettenének az őrök és lőnek mint a holtak..." A robosztus, durva, csatákhoz, vérhez, pusztuláshoz, halálhoz szokott, vad katonák elhányták fegyverüket és izzadó üstökkel futottak el őrhelyükről mert látták, hogy a halott teste, melyből az utolsó csepp vért is kisajtolták a kinzások, kinek széles lándzsával átszűrt szivéből már csak törött fekete vér, végül színtelen viz folyt ki, egyszerre megelevenedik... A halál fehér és sárga színeibe öltözött merev holttestet' az élet pirja és melegsége kezdi átverni, a lélek hirtelen átremeg rajta, füleiben a vér piros patakának finom zngása cseng, a megtört, elborult szemek örök gyásza eloszlik és a felakadt fehér golyók ismét öntudatra fordulnak, a szép barna orcára fagyott utolsó könnycsepp legördül, a kezek megmozdulnak, a szív finom ütései látszanak a mellkason, az élet arany fénye feldereng a sötét sírboltban, a halál csupasz-hideg árnyai (maga a halál is, — mely mint láthatatlan denevér csüngött fölötte) — borzadva menekülnek, és köröskörül minden megdicsőül. A kö^ön pedig mosolyog az angyal és azt mondja Mária Magdolnának és a másik Máriának, kik eljöttek megnézni a sirt: „Nincs itt, mert feltámadott, amint megmondotta, Jertek, és lássátok a helyet, hova tétetett vala az Ur!" A lepedők — melybe a holttestet csavarták j volt — ott feküdtek letéve és a kendő is, mely az ö fején volt, nem a lepedőkkel letéve, hanem külön egy helyen összehajtva. Az asszonyok kimenének hamar a sírból, nagy félelemmel és örömmel futván, megjelenteni az ő tanitványinak. És ime Jézus eíéjek jőve... Gyönyörű pillanat lehetett, mikor ráismertek és a boldogságtó! túlcsordult lélekkel átfogák lábait... ţ fiíjfe így lettek ez asszonyok a feltámadás, — Isten legszebb gondolatának és valóságának első részesei és azóta is, minden időben általuk valósul meg minden feltámadás, a tragédiákba zuhant elesett életek feltámadása ugyanúgy, mint* a népek, nemzetek nagy feltámadásai. Az ő hitükben és szivükben virágzik ki minden időbe" ’ ;ghamarabb és osztat!,múl, a legM-.ztábbarf '*.« minden kétséget legyőzőén minden halál után az élet, mert az emberiség termőföldje ők. kikben az élet titka rejtőzik, a könnyekkel és hittel, szeretettel csodatevők. És ime nagy föld indulás lön, de ők nem rettennek vissza a földindulásoktól, hiszen folytonos földindulás az élet és remegés, bizonytalanság és lialálo-k elleni örökös védekezés. A templom kárpitja minden pillanatban kettéhasad a mi életünkben, fölétől egész aljáig és az örökös istenbalál jelei mutatkoznak, riasztanak; sirok uyilnak, sziklák repedeznek, ég föld elsötétednek és a négy szélfuvás zörgeti az élet halálmezején elhullottak csontjait és a különböző nevekbe öltözött nyomorúság sikolt az ablakok alatt, bűnök és gazságok l hömpölyögnek, uralkodnak a világ fölött és nagyszakállu bölcsek, farizeusok folyton pecsételik a megölt békességek, boldogság és boldogulás, gyülöletnélkíili egymás-szeretet és egymás-becsülés. fel feszi tett és kereszteken elvérzett igazságok sirjait... Csak az asszonyok, édesanyák szivét nem lehet lepeesételni... ök az angyal, ki ül a pusztulás és halál közepette a kövön és megnyitja a sirok száját. Az ő csókjaik nyomán fakadt fel a feltámadás az életre ugyanúgy, mint. a néma csecsemő ajkán az édes anyanyelv első szava. Az ő hitük a világ tüze és bizodalma, egyetlen reménysége. A legridegebb halál és legelviselhetetlenebb fájdalom nem megöli őket, hanem megdicsőiti, mert mindig és sokszor feltámadnak ők az élet halálából. A töviskorona a fejünkön az ő hitük által virágzik ki, átvert szivünk az ő bizodalmuknak életerejéből kezd újra dobogni s a sebek, miket kaptunk piros virágokká lesznek és angyal ül a sziklán mosolyogva és hirdetve, hogy eljön Jézus a bezárt ajtón át, megáll a legnyomorultabb kaliba közepén is és azt mondja mindenkinek: — „Békesség nektek!“ Sokan lesznek, kik látják Jézust ott állani, de nem tudják, hogy az Jézus, de eljön az idő. mikor Tamás — ki kettősnek, ikernek mondatik — és minden Tamás odalép hozzá, illeti az ő kezein a szegek liggatását, kezét' oldalába bocsátja és vallomást tesz felőle: ~ „Én uram,!' Én istenem!"; de boldogabbak, kik nem láttak és mégis hisznek. A római világpolitika hatalmas arányaihoz mérten a világot sarkai alatt tartó világhatalom előtt csak elenyésző, kis incidens volt az egész golgothai esemény. Milliók hatalmas tömege tudomást se vett róla, a feltámadást pedig egyszerűen eltussolták, ahogy mondani szokás. A „vének és papi fejedelmek" egyszerűen megvesztegették az őTöket mondván: „Mondjátok, hogy tanítványai éjjel eljöttek és ellopták öt, mikor mi aludtunk. És ba e«t meghallja a helytartó, mi elhitetjük vele és titeket biztosítunk“. Az örök politika. Mintha napjainkban történnék. Ideig-óráig sikerült győznie, de a feltámadás nagy valóságát, Krisztus igazságát többé már nem tudta sem fegyver, sem politika, semmiféle hatalom a sírba vissza zárul Az angyal ott tilt a kövön. Az evangélium nagy magvetése megkezdődött az egész világon és a fegyvertelen, gazdasági. hatalmi és minden más imperiális eszköz hijján csak puszta hittel, puszta szívvel, félmeztelenül, koldusán és különösebb kultúra nélkül ott álló, egyszerű halászemberek, a goi* gothai „kis incidensnek1' névtelen, ismeretlen katonái világhatalmakat hengeritettek el az. élet és kereszt utjából, megalkotván helyette a szeretet világhatalmát. Az emberiség öröfe, nagy tanulsága képpen. Ha így van, miért kiáltanak’ fel millífck, férfiak, nők, gyermekek, népek és nemze/bek, a jók és üldözöttek: — „Hol van hát a széfet«!; világhatalma? Hol van a feltámadás? Hiszen az emberiség állig felfegyverzetten áll őrt a Krisztus sírjánál, a halál kapujában és csak ott nem hallatszik a jaj és az összeroskadt milliók rémes átka, hol már örökre befogta aa ajkukat a halál. Elvakult gyűlölet, túlfűtött sovinizmusok, vagy rideg, érdekek diktálják az „élet“ iramát és teljes a lelkek sötétsége. Sírokat pecsételünk minden pillanatban, bát hol van a feltámadás?“ A feltámadás az élet és halál egymást felváltó nagy folyamatának valósága. Az árnyék és fény nagy egymásra következésének örök törvénye, mely nem függ külső hatalmaktól. A lelkében zajlik le mindenkinek ma is a fegyvertelen igazságok győzelmeképpen. Igenis, hiszünk benno, hogy a szemfedö >e- hull a világ, az emberiség, a népek arcairól és minden népek fölött egyaránt kiderül az ég. Hiszünk benne, hogy a gyűlölet eloszlik, a szeretet és egymás-megbecsülés, a mindenkit megillető igazság ki kél a sírból. Hiszünk az idő eljövetelében, mikor nem megölni, hanem megölelni fogják a népek és a farkas békésen búvik össze a báránnyal. Bizunk benne, hogy j az ige több lesz, mint a fegyver és a népek sírjára ültetett más hatalmi tényezők és ha ez a generáció a haláltól megmérgezetten és vakon nem látja meg a világ feltámadt Krisztusát, az édesanyák megfogják látni és uj generációban fogják feltámasztani az evangéliu
