Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-18 / 63. szám
Vasárnap, 19SI március 18, KtmtUjsgs wmmm msammmmm. Ja legutolsó párisi újdonságok „MARTINIQUE:“ „TROTTE U R“ RUH A- ÉS KOSZTÜM KÜLÖNLEGESSÉGEK Jp* /fl M M W ^UJ*’ ^en‘ Necalcea ucca 2 MJWjím M JJLjJL~JT1bL (Renner-palota) A magyar boszorkány Endorban lakozott egy asszonyi állat, aki — midőn Saul király hozzá folyamodott, — titkos mestersége által feltámasztotta Sámuelt. És Saul király, aki kiirtotta a földről a varázslókat és a jövendőmondókat, amikor végveszedelembe jutott, a halottidéző asszony tudományához folyamodott, hogy tanácsot nyerhessen Sámueltől a filiszteusok ellen. Az Endorban lakozó halottidéző asszony egyik őse a középkor boszorkányainak, részben talán a magyar boszorkányoknak is, — de tudunk olyan magyar boszorkányokról, akikre kétségkívül a magyar pogány hitvilágból, az ősi samánságból szállott örökségképpen a varázslás tudománya. A boszorkánysors tragikus volt itthon és külföldön, régi vagy újabb korban egyaránt- A legelső magyar varázslónő — sehogysem illik rá a csúf boszorkány-szó, — nem repült még seprünyélen a Gellérthegyre és nem rontotta meg a szomszédasszony tehenét, hogy véres tejet adjon Az első magyar varázslónő, akinek hazafias célú varázslási ceremóniáját Kinna- mosz görög történetiró jegyezte föl, a XII. században élt és Zimony ostroma alkalmával a várfokról igen különös módon akarta a már nyilvánvalóan győztes görög sereg erejét megtörni. A görögök azonban a félig meztelen szép menyecskét (Kinnamosz latin fordítója mulierculá-nak becézi) a sáncárok mögül célba veszik s nyílvesszővel úgy találják el, hogy a szép magyar varázsló menyecske — sok-sok magyar vitézzel együtt — szörnyet hal. A másik pogány varázslónő Rusoli, más följegyzés szerint Vlaslo;- ezt a bűbájos asszonyt a legkeresztényibb Béla király Vata fia, János, pogány lázadása alkalmával elfogatta és addig tartotta a börtönben, mig ez — kezét-lábát lerágta és úgy pusztult el. Ennek a két Árpád-kori boszorkánynak még semmi köze sincs a bibliai boszorkányősök höz, sőt a harmadik, Tardoskeddi Szerencse Benedekné is, akinek bájoló imádságait Bornemisza Péter ördöghivő protestáns prédikátor jegyezte föl, leszármazását illetőleg független az Endorban lakozó halottidéző asszonytól- Szerencse Benedekné még pogány bájoló imádságokat mond betegségek ellen, de már biztonság okáért a keresztény Istent, Krisztust és Szűz' Máriát is belekeveri ráolvasásaiba: „kelevónye oszoljon, rompoljon, Istennek hatalmából, Boldog Anya parancsolatjával“. Ez a három régi magyar tudákos asszony még régi pogány szokás szerint varázsolt. A XVI. század óta azonban, — hiába állapította meg oly bölcsen Könyves Kálmán magyar király, hogy boszorkányok nincsenek, — nem hittük a régi igazságot, annál kevésbé, mert a szom szódos országokban is még mindenütt garázdálkodtak s égettük őket mi is, hogy haláluk után vissza ne járhassanak a föld színére, ijeszteni és rontani embereket és állatokat- Ezek a Gellérthegyre seprünyélen, lapáton, szénvonón lovagló, bak-ördögökkel táncoló, fekete kutya képében sétáló gonosz boszorkányok azonban nem voltak a magyar fantázia teremtményei. Ismerjük minden mesterkedésüket, nemcsak a boszorkán ypörökből, amelyeket tudós Komáromi András oly nagy szorgalommal kutatott fel, hanem régebbi forrásból: a szegedi Néma Mester Házi könyvecskéjéből is, amely a XVIII, században készült, (második kiadása 1803-ban jelent meg) s már régóta tudjuk, hogy a boszorkányoknak ez a fajtája közönséges nemzetközi népség volt- Nálunk „halálos büntetés terhe alatt meg is tiltották a boszorkányságot,... mint haszontalan képzelődésen, sült hazugságon épült vélekedést“ és csak a müveit nyugat hatásának tulajdoníthatjuk, hogy mégis sok ezer ártatlan boszorkányt vittek az égető helyre, ahol nagy nézőközönség előtt, cigányokkal égettették meg őket. • Könyves Kálmán rendelete és sok fölvilágosító magyarázat utáu is virult azonban a boszorkány-hit Magyarországon a XVIII, század végéig. S nemcsak a nép, még a papok is hittek benne, akik prédikáltak ellene. Az egyik a Bibliából vett idézetekkel bizonyítja, hogy boszorkányok vaunak (Nagy Ferenc, 1771.), de hozzáteszi mindjárt, hogy „hanem oly sokan nincsenek, mint az együgyű község vélekedik“. Nagy Ferenc uram szerint a boszorkányság „az ördöggel nyilván, vagy alattomban való szerződés és kötés, mely által szokatlan dolgok és cselekedetek vitetnek végbe, úgymint: hirtelen messze földre menni, semmiből vendéges- Icedni, embert lóvá tenni, pemetén nyár gálád zni, füvet-fát megtáncoltatni“- !á a boszorkányok gazságai a következők: „gyülekezeteket tartanak, melyekben bika, vagy bak képében imádják az ördögöt- — A keresztséget és a Krisztusban vuló hitet tagadják- gyermekeiket az ördögnek ajánlják, mindenkor szentségtörésben vannak,... az emberekre és állatokra betegséget' eresztenek, égi háborúk, jég, zápor által a szőlőket és a vetéseket megvon l- ják“íme, ez már nem pogány boszorkány, ez nem a magyar bűbájos asszony, hanem az európai boszorkány, aki ellen harcot visel egész Európa, irtván és égetvén fajtájukat mindenfelé. Ennek már őse az Endorban lakozó asz- szonyi állat, aki „némey fordítások szerint „boszorkánynak“ neveztetik. A bán-horváti prédikátor is prédikál ellenük a XVIII, század végén, de esze ágában sincs hinni bennük. A bán-horváti prédikátor szerint a nép a boszorkányról azt hiszi, hogy ha valamely asszonyt állat ingét- magához kerítheti, megronthátja, uz embert mcgnycrqelx és a Szent GeUcrt-hcgyére, vagy. (ők tudják) hova lovagol rajta; az üres szekeret meg tudja állítani, csak puszta nézésével is, hogy egy tapodtat sem mehessen tovább, a tehenet, borjut, kis gyermeket ezer meg ezerféleképpen meg tudja rontani, csak a szeme mozdulatával. „De Ti jobban tudjátok, mint én — mondja a szószékről a prédikátor, — mit tartanak, mit nem még ezeken kivíil a boszorkányokról.“ Kár, hogy nem irta meg bővebben is a bánhorváti prédikátor, hogy mit tudott még a magyar nép a boszorkányokról. Mert az ő boszorkánya már nem az Endorban lakozó boszorkánynak volt a leszármazottja, hanem rendes magyar boszorkány volt, a Kinnamosz-féle magyar „muliercula“ utóda, meg a Rosolié és a Vraslóé, akik tudományukat nem a bibliából, meg a nemzetközi boszorkánytudományból merítették, hanem rendes jó pogány varázsló családtól kapták örökségképpen. * A XIX- század második felében is találunk még egészen komoly boszorkány-nyomokat, amelyek alapján némi fogalmat nyerhetünk szókincsükről Vas Gereben Falu könyvének egyik cikke szerint a boszorkány-üdvözlés igy hangzott: — Bőrűm butty! Mire jól nevelt boszorkány a következőképpen mondta a „fogadj Istent“: — Iiorábilé, édes fiam! Népi hagyományok szerint a megnyergelt bakkecskét ily módon kellett gyorsabb ügetésre biztatni: — Buzera, buzera bakkecske! Az alföldi boszorkányok nem ragaszkodtak okvetlen a Gellért-hegyhez, ha egy kicsit táncolni akartak. Beérték ők a Tokaji heggyel is, ’amely közelebb volt nekikIde meg igy biztatták a bakkecskct: — Babona, babona juhszélre A Tokaji hegyére. • Valahogy igy szórakoztak és beszélgettek a boszorkányok még a mult században is, S ma? Talán tangót táncolnak éjféltájban a frakkba öltözött bakkecskékkel. Trócsányi Zoltán. Nem hell sietni az élettel, mondta a 101 éves tanító (Budapest, március 17.) Diszes külsőségek mellett, ünnepelték Abán S. Szabó Ambrus nyug. tanítót születésének százegyedik évfordulója alkalmával. Az ünnepségen elsőnek Kulifay László lelkész, a presbitérium élén, üdvözölte a tanítóság nesztorát és Isten kegyelmét kérte kiválasztott és hosszú élettel megajándékozott szolgájának. Buday Bálint kántortanitó az ottani dalárda nevében köszöntötte a János apostol lelkületű kedves, szelíd öreg kollégáját, akinek édesapja szintén „oskolamester“ volt-. Elmondotta, hogy az ünnepelt a szabadságharc leverése után hat évig szolgált Olaszországban, részt vett az 1859-iki franeia-olasz-osztrák háborúban és a béke megkötésekor látta a három császárt. Dicső és szépségekben gazdag élete volt S. Szabó Ambrusnak — mondotta végül — s azt kívánta. hogy még sokáig éljen. Az ünnepség folyamán kérdést intéztek a jubilánshoz, hogy minek köszönheti, hogy ilyen frissen, teljes erőben és egészségben érte meg születésének százegyedik évfordulóját. S. Szabó Ambrus mosolyogva a következőket mondotta: — Mindenekelőtt nem kell sietni az élette!. Ami azt jelenti, mindent mérsékkel kell élvezni, a dohányzást, a húst, a jó kenyeret és a jó feketekávét is. Mindig szerettem a társaságot és nagy örömömre szolgált, ha egy-egy tartli- partiban ellenfelem megverhettem. És mindig szerettem a békét. Legszebb olvasmányom a Biblia, énekem a zsoltár, de derűs óráimban a szivvidániitó dalt is szeretem. Természetesen nagy súlyt helyezek még ma is árra, hogy a világ eseményeiről az újságokból tudomást szerezhessek. Ugyanakkor ünneplésben részesítették S. Szabó Petronella ottani református tanítónői, az ünnepelt leányát. ÍDIO KÉSZÜLÉKEK legújabb típusok, teljes precizitás, nry eégnél. CLUJ, legnagyobb szelektivitás a f%15 Memorandului 8
