Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)

1934-03-11 / 57. szám

ElttUettal 4roJ- belföldön: Égés* évre 880, félévre 408, B^iyedérre 800, *fy hóra 70 lej. MagrjaronmAgon: Efy írre 80, féléire fi. negyedévre 12.50, egy hónapra 84» fteogé.«— »gyet etómok az rhmz elárusító tdoMskjalt»» ORSZÁGOS MA&YARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 57. SZÁM. Felelős Nerkesztó: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, Qaron C« Pop noca ’5;’ wriun, — Telefon: 808. — Levélcím: Cluj, poéta ti ók 101. sx&m. Kéziratokat senkinek s*m küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Iorga beszéde Hiszen nagyon jókor hangzottak el a Iorga szenátusi beszédének azok a szavai, amelyek alkal­masak lennének a józanodási folyamat megindítá­sára. Ha nem is egészen, de mintegy nyolcvan szá­zalékban visszavonta most a történelem politikus professzora azt a hajmeresztő elméletét, hogy a székelyek elmagyarosodott románok. Ezenkívül: volt bátorsága nemcsak a saját elméletébe bele- szurni a bonckést, hanem bekiáltotta a kisebbség- ellenes gyülöletlégkörbe azt a belátó igazságot is, hogy mégsem lehet 4—5 millió kisebbségi állam­polgárt elpusztítani, elsöpörni az ország területé röl. Elmondotta, hogy a magyar népben nem kell az irredentát keresni, hanem jobb volna ennek a népnek a nemes értékeit, kiválóságait eltanulni. Általában nem a letiprás, hanem a munka nemes versenye adja azt a módot, amivel a román elem ténylegesen elérheti a célul kitűzött életfölényt. Jó volt, hogy valaki ennyit is mondott. Hátba a felvetett gondolatok olyanokat is gondolkozóba ejtenek, akik e néhány megállapításon is hideg ósszel el tudnak elmélkedni s aztán tovább jut­nak az igazság felé vezető következtetések utján. Mert ha tisztuitabb légkör nyugodt gondolkozói között hangzott volna el ugyanaz a Iorga-beszéd, bizony nem volna olyan örvendetes, mint amilyen­nek ma tartanunk kell. Általában maga Iorga pro­fesszor olyan, mint a tengerparti világitó torony, amelynek megállás nélkül tengelyen forog a fényszórója. Szórja a világosságot, de elfordul és a sötétség tátong a nyomában. Ebben a jókor jött beszédben is rávilágít az elfogultságok sok na­gyon veszélyes tévelygéseire, amiket nem volt másnak bátorsága leleplezni, de aztán mondott olyan mondatokat, amelyekben a sötétséget to­vább mélyítette. Ma már azt is hajlandók vagyunk mondani errs: mindegy, a fontos az, hogy ami-jót mondott, azt olyan időben hangoztatta, amikor a legelkese- ritöbb légkör fellegzett be a fejünk felett. Valaki kezdette odairányitani a sötét felhők felé a lám­pást és ha nem is hasított nagy rést, annyit meg­mutatott, hogy a bujdokló igazság világánál mennyire szétfoszlanak azok az elméleti tévhicdel- mek, amelyekkel elárasztották a román közvéle­ményt. Valamikor egyszer csak derengeni kezd, mert a tisztánlátás nem maradhat mindig sötét zárkában. Megunja rabságát és kifesziti önmagát, hogy áldás legyen azok számára, akik nélkülözik. Komoly nagy kérdés azonban, bogy mikor jön el ennek az ideje, milyen kálvária vár addig reánk Ma még azt sem tudjuk, lesz-e valami jó hatása, várt következménye a Iorga beszédének? Az sem lehetetlen, hogy a kedvezőnek látott mondatok visszahatása megdöbbentő lesz. Iorgát, aki a ma­gyarokról azt állítja, hogy ma, amikor alig tud­ják megtartani száraz kenyerüknek egy részét, magyarosítani tudják a románokat. \ múltat, az erdélyi múltat azoknak a meséin cs elbeszélésein keresztül nézi, akik tizenöt esztendő óta szenvedé­sek elleni mérkőzések hőseiként mutatkoztak be az uj, nagy román állam politikai színterein. Hal­lott egy-két magyarországi örmény származású főúri családról — aligha többről kettőnél — aztán ebből általánosít. A bécsi udvar körül élt mágná­sokról sokat olvashat a magyar történelemben, de ezek nem voltak erdélyiek. A törvényszéki tár. gyalóteremben eldördült pisztolylövést kár volt belevegyiteni a felsorakoztatott adatai, jobban mondva benyomásai közé. S az egész kisebbségi kérdést a nagylelkűség és méltányosság aiapelvéa nézi. így vaunak jő meglátásai is. De ez nem szi Cuza kijelentette, hogy már 1860-han lei akarták kergetni az idegeneket \'cm ismeri el Gogit jó aaliszemilának, mert xsiciókkal ül * egţfitt igazgatóságokban (Bucureşti, március 10.) A kamara ma dél­utáni ülésén Motogna és Nicolaescu képviselők legelési ügyekben interpelláltak. Ser időn gogista kéri a nosaudmegyei kisipa­rosoknak a munkásbiztositóval szembeni adóssá­guk halasztását. Campkw ki "'©lő a ciucmogyei erdőkisa- játitási ügyben interpellál, kijelentve, hogy nagy visszaélések történtok ott. Joseni falut mintegy százmilliós károsodás érte. Ezután áttértek a napirendre, Caza profes­szor mond hosszú beszédet. Azzal kezdi, hogy Jé­zus nem volt zsidó. Azután a nemzeti ideálokról beszél és kije­lenti, hogy ő is a nemzeti program megvalósítá­sáért harcol. Kikergetni xz idegeneket! ~ Már az 1860-as generáció is azt vallottá, — mondja Cuza — hogy az idegeneket, különös­képpen pedig a zsidókat ki kell kergetni az or­szágból, mert veszélyeztetik a románság létérde­keit. 1800-ben pedig én voltam az, aki javasoltam, hogy a zsidókuak ne engedjék meg az ipariskolá­ban való praktizálást. — Később, 1893-ban ajánlottam, hogy az állami iskolákba vezessék be a numerus elausust. Mindkét javaslatomat elfogadták. Az idegenek mellőzésére a saját megélhetésünk érdekében vagyunk kénytelenek, mert nem néz hetjük, hogy ebben az országban legyen olyan román ember, aki nem jut kenyérhez. Goga ellen. Helyesli a Curentul akcióját, melyben fed vetette a nemzeti kérdést és kritizálja Gagát, kit nem tart őszinte embernek. Azt mondja, hogy Gogának, aki a csúcsai paktum szerzője, nincs meg az autoritása ehhez a kérhésbez hozzászólani. Valaki a többségből: Nemcsak a csúcsai paktum szerzője, hanem az Agrieola Foncierá- nak is a tagja. Cuza kijelenti, hogy az a Goga, ki az Agrieola Foncierában Fielderraann mellett ül, nem lehet apostola a nemzeti eszméknek. — Goga kijelentette, hogy ő nem antisze­mita — folytatta Cuza —, de hogyan is lehetne antiszemita, mikor az Agrieola Fonciere igazgató-taná­csában zsidók mellett ül? Ezután a zsidók történetével foglalkozik, fejtegeti, hagy hogyan kapták meg ezt az el­nevezést, hogy „jidani“. Elmondja, hogy Gal- lileából is kiűzték őket. A zsidó egy olyan nép, amely nemcsak kimondottan anyagi célokért küzd ebben az országban, hanem uralkodni is akar a románság felett. Az idegen tőkéseken keresztül teljesen ki akarják rabolni a román népet — mondja Cuza. Ezután vádolja a nemzeti parasztpártot, hogy uralma alatt a pénzügyminisztérium az Adeverul-nyomdának nagy állami rendelése­ket adott. Madgearu volt pénzügyminiszter erre azzal válaszol, hogy annakidején az állami munkákra nyilvános árlejtést tartottak és az Adeverul tette a legelőnyösebb ajánlatot, ő volt a legolcsóbb, te­hát természetes, hogy neki adták a munkát. Cuza professzor ezután felszólítja dr. Wilier József képviselőt, hasson oda, hogy a magyar nép fogjon össze a románnal és közös erővel leküzdjék a zsidó-veszedelmet. Wilier József: Cuza ur, nekem itt nagyon sok tanúm van arra, hogy soha sem mulasz­tottunk el egyetlen alkalmat sem, hogy lojáli­n«imtiinmiiiii lárd alap a megoldások kutatója számira. Tanár­ember és nem államjogász. Mi az emberi és poli­tikai jogok alapján állunk. Erre az alapelvre vár­juk azokat, akik társul, vagy segítőül készek jönni a megoldások feltárásának a munkájához. A ro­mán népnek életérdeke, hogy ezen az alapon te­remtsenek számára tartós nyugalmat az ország­ban. Bizonyos, hogy akik a román közvéleményt egészen ellenkező irányba terelték, igen nagy si-, körrel, nem tettek jő szolgálatot az ország román" nópo számára. A siker talán kielégíti most az ő hiúságukat, mert hiszen a kisebbségellenes gyűlöl­ködés légköre a feszültségig fokozódott a fővárosi intézőkörökben és azoknak környékén. Ha még tovább feszítik, igazán kiszámíthatatlanok a kö­vetkezmények. Talán csak nem fogják Iorga pro­fesszort árulónak mondani? Lehet, hogy felhábo­rodást igyekeznek felkorbácsolni ellene. De lehet, hogy a kijózanodás megindulását érte cl. Még ezt sem tudjuk. Mindössze csak annyit, hogy éppen jókor mondotta el azt, ami jó a beszédében. Hátha ilyen alapon tárgyalásra alkalmassá alakulhatna ki a helyzet légköre? Nagyon messze vagyunk a kedvező útiránytól, amire az utitársakat keres­sük. Jfc&xnaljon J»9&* átváló roinopegtt^, foideó/ibOB itlatovtott & vzapponXi

Next

/
Oldalképek
Tartalom