Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-07 / 53. szám
Szerda, 1934. március 7. KntnUrsjtG Tamási Áron leckéje n. Bocsánatot kell kémem a Keleti Újság nyilvánosságától, hogy egy kis lirai elérzékenyülíssel állok ki e kiprovokált mérkőzés második félidejében a porondra. Bocsánatkéréssel, de meghátrálás nélkül folytatom tehát. Én ebben a mérkőzésben győzni nem akarok A tapsnak és nevetésnek a kilátásairól lemondok A nyitva maradt védtelen és védhetetlen pontok sorozatának a további sebezését abba hagyom. Nem akarom Tamási Áronnak a skalpját a kezébe adni. Látom azt a feltűnő érdeklődést mit korunk be ;eges tüneteként, két magyar ember egymásnak rohanásával fel lehet kelteni. Mai életünknek nincsen ennél nagyobb csindradattája. E cikk első fejezetének a vasárnapi megjelenése óta nem tudok sietve haladni az uccán. Amíg a főtér egyik oldalán végigmegyek, ötön-haton szólítanak meg. Arról senki sem tud, hogy kétségbeejtő kilátásokról irt vasárnapi vezércikkem miért nem jelenhetett meg. Arról ma már alig beszél valaki, hogy a tegnapi Goga-beszéd csalt egyik színpadias fázisjelzője egy tényleges folyamatnak. Amikor arról van szó sorsunk napirendjén, hogy van-e joga- népünknek keservesen megkeresni a mindennapi száraz kenyeret ezen a földön, akkor nincsen érdekfeszitőbb olvasmány, mint amelyben szegény magyar közéletünknek mindegyre felpiszkált személyi viasko- dásai ütődnek fel. Bocsánatot kérek, de én úgy érzem, hogy ha én is ezt csinálom, méltatlau vagyok a mai időhöz, a komolysághoz. És ez az, ami engemet Tamási Árontól és talán másodtól elválaszt. Ha ezt a megfontoló karleengedést támadási felületnek gondolja, felajánlom ezt a hendikeppé« neki. Hozzáteszem: nekem nagyon fáj e testvérharc. S itt el kell mondanom valamit e fájdalom egészen szubjektív jogának a magyarázatául, annak a megdöbbenésemnek illusztrálására: hova jutottunk? Tehát az a múlt, ami ennek a lapnak felhány,, torgatott ifjúkora. Összeverődtünk jónéhányan szegény, de nagy elhatározások készségében gazdag emberek, hogy a nagy kataszrófában földra- sujtott népélet kerekeit megindítsuk. Hogy én milyen lenditőkeréknek melyik küllőjét fogtam, hányféle gépezetet milyen nehézségek leküzdésével hogyan igyekeztünk a helyére segíteni s a kezdeményezésekben milyen szerep volt az enyém, ezt nem mondom el. Hogy kik voltunk? Csak éppen említést teszek erről. Én láttam meg, hogy Paál Árpád székely- földi alispán urat, itt a főtéren, szuronyos katona kiséri be a nagytemplomba, reggeli imájára, amit rabságában engedélyeztek neki. Ajánlottam, hogy ha kiszabadul, ne menjen haza, hanem jöjjön közénk, fogjunk itt össze. Hozzám hozták be a kidéi különös molnárt, hogy elolvassa nekem barátaim körében egy novelláját, melyen még alig száradt fel a tinta s amelyben a székely népsorsot egy tragikus embersorsba összefoglalva olyan gyönyörű, veretes magyar mondatokban, olyan megrázó jelenetekben tárta elénk, hogy könnyeztünk és ölelkeztünk. Ezek a könyvek köteleznek ma is, e soroknak az Írásánál is. Jóval később, egyszer, amikor ennek a mi munkánknak a műhelyébe növendéket kerestünk, a „tizenegyek“ könyvében lapozgatva, kiválasztottam Kacsó Sándort s berántottam az újságírás iskolájába. Majd szerkesztője lettem Tamási Áronnak is. Mellékes, hogy miképpen. Bizonyára azért, mert tőle akartam megtanulni magyarul. Mondom, nem beszélek ennek a testvéri együttesnek a többi neveiről. De megmondom, miért emljtek fel ennyit. Valaki, egy nagynevű idegen, aki látta a mi munkánkat, pipafüstös éjjeli tanakodásainkat, nappali verejtékezésünket, azt; mondotta: szent fanatizmus. Nagyon jól tudom, micsoda erőt js- lent csak néhány embernek is az egymásban feltétlen megbízó lelki összekapcsolódása. S ez nem lehetséges szeretet nélkül. A szeretet pedig arra tanít, hogy minden embernek van hibája. — És «ost nézzünk körül, hová jutottunk? Zúgó támadások kíméletlenül nyers hangjai csattognak az erdélyi lapokban. Azok, akik a magyar kitámadások beteges tapsait s a magyar gladiatomkodás cirkuszi eivakodásán gazdagodni akaró impresszáriók üzletét szeretik, már végigrohamoztak mindent és mindenkit. Annyira, hogy most az imént említett nevek röpködnek a légkörben. Hova jutót tünk ezen a lejtőn, ha már más hiányában mi vagyunk már a céltáblák. Mintha itt már a veszettség elleni szérumra lenne szükség, minél hamarább. Ez az a dáridó, amelynek részesei csak a percekkel számolnak, de nem látják a nagy időnek a fellegeit a fejük felett. Ez az a könnyelműség, amely az érthetően csüggedésre hajlamos tömeghangulatot nem megállítani, hanem kihasználni akarja. Ez az a hajrá, amivel pánikba kergetnék a népet, hogy a kivezető ut felnyitható kapujánál összerugjunk és kitapossuk valamennyien egymásnak a beleit. És ez az a felesleges müforradal- márkodás, aminek nem látom sem célját, sem értelmét, de tisztán látom az egyetlen elérhető eredményét; lerombolását annak, ami jó, vagy amit javítani kellene, de ami nélkülözhetetlenül szükséges, Amikor a földönfutás másfélmillió üres tarisznyáját aggatják sorra a hátunkra, akkor egymás ellen indítunk „forradalmat". A világ még nem látott és soha sehol senki nem ismert el olyan „forradalmár"-okat, akik nem az elnyomó erő, hanem az elnyomottak gyengesége ellen köszörülnek szablyákat és ebben találják meg kedvtelésüket. Leskelődve surrannak az ember nyomában, hogy esetleg elhullatott papirosszeletkékről támadási anyagot betűzzenek ki. Azóta, hogy a katasztrófa utáni feltápászkodás gépezete megindult, én azt gondoltam, hadd menjen, ahogyan tud. S álljunk be a sorba, kinek ahol hely jut. Folytonosan civódást szítani, a bokrok mögül kuncogó suhancok módjára paA Szent István könyvek sorozatának újdonságai: Dr. Gálos László: A szentléleklsten ... Lei 120*-— Dr. Zoltán Veremund: Szent Anzelm ... „ 90*— Dr. Folzovics Jván: A laterani szerződés „ 114*— Megrendelhetők a MINERVA könyvesboltban Cluj, Regina Mária ucca 1. rittyázni, bizony a zord időkhöz nem méltó foglalkozás. Mit beszéljek én arról, hogy nekem az írás csak eszköz az okok miatt és a célok szolgálatában? Minek mondjam el, hogy az újságírást igen komoly helyen, könyvismertetésekkel és könyvkritikákkal kezdettem? Miért mondjam el, mit érzek akkor, amikor Tamási Áron dicsekedő rosszindulattal írja a nagyközönség számára, hogy ő a Nyirő József könyvét nem is olvasta? Miért tegyek megjegyzést arra, hogy ő olyan regényes kalandorhősökről nem tud, amilyenekről Don Qui- jote-tól Hári Jánosig az iskolában nem egyet kel lett volna megtanulnia. Az én egyszerű eszem messzire „túl jár" ezeken a kicsinyes töviseken most és a holnapnak a nagy titkai felé nézek. Szent Ferencnek az életét nekem nem tanították az én hittanóráimon, mint Tamási Áronnak, aki azonban csak „pipálta“ a tanulságokat, el pipált» ahelyett, hogy egy kis szerénységet megtartott volna belőle magának. Én mégis tudom a Szent Ferenc életéből, hogy a legnagyobb, amit tudni kell: a lemondás. Lemondok arról is, hogy most tetszetősen folytassam. Igyekszem kicsi lenni, meri) az ő hibáját abban látom, hogy nagynak tartja önmagát. S a magyar közéletünkbe bedobált ci- vódó hangoknak legtöbbnyire mind aaf az oka, hogy nagyon sokan vannak még, akik nem tudják megmérni önmagukat és hisznek a saját nagyságukban. De egyszer már több eszünk kellene, hogy legyen. Illik, hogy több legyen. Adja Isten, hogy úgy legyen. Zágoni István. Tizenkilencszer dollárral lőtt haza Oroszországból a hadifogoly» de becsukták s két évet (üt más vétke miatt Most szabadult ki a fogságból s perelni akarja az államot (1Deva, március 6.) Valóságos regény Ros Dumitru sârbi-i lakos élettörténete. Á kis hunedoaramegyei faluból Ros Dumitrut annak idején az orosz harctérre vitték, ahol még 1918-ban orosz fogságba esett. Hivatalosan holttá nyilvánították. Felesége, aki jó néhány évig várt férjére hűségesen, amikor megkapta az Írást, hogy férje meghalt, újból férjhez ment s gyermekük is született. Az évek teltek s közben az asszony második férje is meghalt. 1938 őszén a Constantái katonai fogházból levéljött, rég halottnak tartott férjétől, Ros Dumitrutól. A levélben megírja, hogy életben van s be van zárva. Oroszországban ugyanis egy román tengerésztől vásárolta meg azokat az iratokat, amelyekkel hazaérkezhetett s amikor a Constantái kikötőbe érkezett, a katonai hatóságok azonnal lefülelték és bezárták. Hiábavaló volt minden védekezése. Később tudta meg, hogy azt a katonát, akitől az iratokat vette, mint katonaszökevényt tartották nyilván. Az illető ugyanis 41 nappal hamarább távozott el a hadsereg kötelékéből, mint ahogy le kellett volna szerelnie és kiszökött Oroszországba■ Emiatt Ros Dumitrut kétévi fogházra s a 41 napra Ítélték. S hiába tiltakoÉletbevágóan fontos orvosi könyvek asszonyok és anyák részére I zott, le kellett ülnie. December 8-án újból irt a feleségének hogy végre kiszabadult. Megírta azt is, hogy.' Oroszországban egy szénbányában dolgozott, ahol nagy vagyont szerzett. 19.000 dollárral jött baza s ez a nagymennyiségű pénz is a katonai törvényszéknél fekszik s nem adják ki addig, amíg magát nem igazolja. A regényes életű fogoly kérte a feleségét, hogy azonnal utazók oda a sárbi-i pappal együtt, aki őt ismeri s akivel személyazonosságát akarja igazolni- Egyben a lelkészt megbízza a pénz felvételével is, mivel éppen a lelkész tanúsága alapján perújítást készül beadni, mivel teljesen ártatlanul ült két évig s emiatt hatalmas kártérítési igényt támaszt as állammal szemben. A sárbi-i görögkeleti lelkész már hivatalos idézést is kapott a Constantái katonai törvényszéktől, ahol néhány napon belül el fog dőlni Ros Dumitru és közel kétmilliót kitevő vagyonának a sorsa. A falvakban mindenütt az asszony szerencséjét emlegetik, aki nemcsak férjét kapta vissza a halálból, de vele együtt tekintélyes vagyont isA nő a változás honában—Egy tapasztalt nöorvos megfigyelései is gyakarlati tanácsai. Irta: Földes Lajos dr., főorvos. 25 ábrával, ára 78 - kJ. A fiatal anya — Orvosi tanácsok fiatal asszonyoknak. — Ára: 78 — lej. — Ez a gazdagon illusztrált könyv tartalmazza mindazt, amit a fiatal anyának szülés előtt és után, valamint a csecsemő ápolásáról tudnia kell. Irta: Földes Lajos dr., főorvos. .. II r — ......—mmw, i...... ,w.i. ».um.......... ■ ingvar .1. - » i i .1 — Kapható a KELET! ÚJSÁG kiadóhivatalában Oaj, Baron L Pop ucca 5. Vidékre a pénz is 10-— lej portó beküldése esetén azonnal számijuk.
