Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-31 / 74. szám
Seombat, 1934. niárcim 31. StavisUyröl fietet-havat összehordott öt világrész sajtója. Életértek alig van kifürkészetlen mozzanata. Ismerjük kivül-belül, szöröstöUböröstül, talán önmaguknál is jobban. Tudjuk, hogy ami Casanova volt a szerelem felsőbb iskolájában, az Ő szinte művészeiig tökéletesített raffinérá• jával s csodálatos „finesseivel“ a gazemberség ezernyi leleményessegeiben, utolérhetetlen szélhámosságaiban — ha ugyan egyáltalán szabad ennyire nyers, durva megfogalmazását adni minden körülmények között nagyvonalú létének. Vannak kiválasztottak: zsenik, akik különböző megformálásokban keresik az utat maguknak. Egyik soha nem látott tüzet lop verseibe, másik buja, vad színekben rögzíti hal- hatatlanná vásznán az életnek egy kicsiny darabját, a harmadik a lét fekete hullámzását ordítja belénk hegedűje, vagy zongorája húrjaiból és igy tovább. Mindegyik ad valamit magából, ami sem előtte, sem utána nélküle nem jöhetett volna létre. Valami óriásit, az életnek, a dolgoknak, a problémáknak, művészeteknek egy olyan életerős teljességét, amelynek meg van minden joga az élethez és csak cgyesegyediil ö varázsolhatta élővé. Ezen a ponton akadok fönn. Nem leket ezt a Staviskyt egyszerűen szélhámosnak, gazembernek, sifc- kasztónak, de meg a csalók koronázatlan királyának elkönyvelni sem. Van valami benne, ami lényegét magasan emeli ezen élkoptatott és konvencionális meghatározások fölé. Neki nem lehet keretei, skatulyát találni, ahova aggály és lelkiismeretfurdalás nélkül be lehetne zárni. Egy testrész, egy kéz, egy láb, esetleg az egész törzse künn maradna. Mert Stavisky közel jár a zsenihez. Kissé tulmenrész megállapítás, de a legközelebb jár lényéhez. Ami Einstein a fizikában, Kant a filozófiában, Ady a költészetben. Shaw a szatírában, az Stavisky a maga kevésre értékelt, sőt államilag is hathatósan tiltott művészetében. Hétköznapi, pongyola, de próbáljuk ilyenformán eljutni a „kivételesség“ fogalmához: megtudnám-e én, vagy rajtam kívül bárki a világon ugyanazt tenni, vagy előtte képes lett volna valaki hasonló körülmények között véghezvinni mindazt, amit Stavisky játszi könnyedséggel nap-nap után tett? Ugye n\em? Nos, hagyjuk, tudománytalan, vagy logikátlan ez a vonalvezetés. Mindenesetre ezen az utón is konklúzióhoz lehet jutni. Ellenérvül felhozhatják, hogy Staviskyből nem maradt semmi. Jól van. Egy muzsikus után melódiák, kottában lerögzített dallamok maradnak. Stavisky „müve“ pedig ott él az igazságügyi hatóságok több mázsa súlyt kitevő irathalmazában. Nem akarok tulkövetelőző lenni. Nem kívánok Staviskynek helyet Shaw, Ady, Einstein mellett az emberiség halhatatlanjainak kijáró tiszteletében. Csák arra gondolok, hogyha az emberek elérkeznek addig valamikor, hogy szobrot állítsanak a rossznak s elismerik a zsenit az emberiségre káros tettekben is. Stavisky ott fog állni az elsők között. Még valamit. Becsben pénzcsoport alakult, hogy filmre vigyék Stavisky bizzar életét. Nem tudom, hogy fog elsülni, Ítészemről kevés a bizalom. Higyjék el, Staviskyt nem lehet feketére mázolni. Ha megdobják, ha ócsárolják, ha elítélik is, azért mindnyájunk lelke mélyén valami imponálót érzünk iránta — persze mi, akiknek hátán nem szárad anyagi kár. Mi nem leszünk képesek letaszítani arról a magaslatról, ahova csodálkozásunk trónját megácsoltuk neki, Akiket pedig anyagilag érintett Stavisky manipulációja, azok le fogják tépni a mozi vásznát s tüntetni fognak a film ellen, hiszen érthető: nekik nem szimpatikus, a filmen viszont meg kell legyen a kapcsolat a néző és a hős között, egyébként halott, élettelen, ami lepereg a szemek előtt. Kissé a történeti távlattal is baj lesz. Stavisky alakját még nem látjuk egészen tisztán. Csak annyit tudunk róla, hogy nagy valaki volt. Tisztázatlan legnagyobbrészt bűntársainak a szerepe is. Ez viszont szerves kiegészítője az alakjának. Valamennyire hasonló témájú film futott már. A Düsseldorfi rém. Ezt a darabot sikerült egészen meseszerüvé, elhihetővé tenni, de tény, komplikáltságában dédunokája sem lehet Stavisky alakjának. Kényes az összes mellék- szereplők mozgásköre is. Napról-napra uj nevek szaladnak világgá; miniszterek, államtitkárok személyei hullnak a bűntény bűvkörébe s egyik napról a másikra a legnagyobb meglepetéstől lehet tartani. Kényes, tulkényes ügy. Mindenesetre, a filmet várjuk és kivan- mák vagyunk reá, Csávóid. KntTtütsm T Érti az öltözködést — Érti a fodrászatot — Érti hogyan illatositsa magát Mjápszerüség — siker — csodálat Inwu! — nem csak a szerencse, vagy a szépség következményei, hanem főleg az intelligens kokettéria eredményei. Lehetne-e reménye sikerre még egy valóban szép nőnek is, ha az 1890-ben divatos Malakoff-frizurával, toronymagas, hamis hajból készült konttyal járna? Ugyan ez áll a parfümökre is! Vége azoknak az időknek, amikor őnagysága néhány csepp erős parfümöt cseppentett szemöldökére vagy a kabát bélésébe. Hogy a modem vonallal harmonizáljon, a mai divat egészen mást ir elő, valami gyengédet. Épen ezért a hires parfümkészítők, és Lady az élükön, egész művészetüket és fantáziájukat egy finoman illatozó parfüm készítésére koncentrálták. Frissítő fürdő után, ha bőre bársonysima, dörzsölje le testét Chat Noir kölnivízzel, tegyen néhány cseppet a zsebkendőjére és a hajára és olyan illatár veszi körül, amely any- nyira egyéniségéhez fog tartozni, mint bőrének hamvassága, ajkának Ívelése, szemeinek csillogása. & Tömény parfüm sokaknak tulságo- san feltűnő, de valóban szinte hozzátapad ruhájához és kabátjához, minthogy pedig idővel megromlik, rossz szagot áraszt. Ha Chat Noirt használ, mielőtt elmenne hazulról, illatárt terjeszt maga körül, amely bőréből, bájának egyik részéből, látszik áradni. EAUDE COLOGNE Chat Nóta*
