Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)
1934-03-21 / 65. szám
# Sser'Sa, 2951. március St KiiETiíJjsm n A HABZÓ FOGKRÉM Évmillió vasmunkás sztrájkja fen veget Amerikában (Washington, március 2®.) Jelentettük, hogy Johnson tábornok az amerikai kormány határozata folytán elrendelte az ipari üzemekben a 30 órás munkahét bevezetését. A szociális vívmány azonban nem ment simán keresztül. Egyes vállalatok ugyanis arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a munkaidő leszállításával mnnkabérleszállitásnak is be kell következnie. Az autóiparban emiatt sztrájk-mozgalom indult és a mozgalom most átterjedt az egész fémes vasiparra, ahol a munkaadók tízszázalékos bércsökkenést jelentettek be és azzal fcu. etetőznek, hogy újabb 15 százalékos bérleszállitást fognak végrehajtani. Amennyiben Johnson tábornoknak nem sikerül a munkaadók és munkásság közötti ellentéteket kiküszöbölni, pár napon belül egymillió ember lép sztrájkba. Ilyen hatalmas méretű sztrájkmozgalomra Amerikában még nem volt példa és ha kitör, attól tartanaik, hogy az egész amerikai termelést meg fogja bénítani. HMM Boila Zakariás a római egyezményről irva megállapítja, hogy felelevenítették a hármas-szövetséget „Legjobb megoldás a keleteurópai államok összefogása!“ Szabadjegyoffenziva Egy Ples nevű liberális szenátor a szenátusban interpellációt mondott az újságírói szabadjegyekről. A közönséget ugyan valószínűleg nem nagyon érdekli a seabadjegy-ügy tengeri kigyója, de azért néhány szóval érdemesnek tartjuk megvilágítani a kérdést. Romániában, csak úgy, mint más államokban, hagyomány az újságírói bérletjegyek kedvezménye. A gyakorlat szerint öt-hatszáz szalud jegyet szokták évröl-évre kiadni és esek közül mintegy harminc-harmincöt kisebbségi újságíró jut hozzá az irigyelt vasúti szabadjegyhez. Egy régi, azóta már használaton kívül álló szabályzat szerint minden újságíró megkaphatja ezt a kedvezményt, ha bebizonyítja, hogy hivatásszerűen űzi mesterségét és néhány évi működését hivatalosan bebizonyítja. Ilyen kisebbségi újságíró, (hogy csak a magyarul írókról beszéljünk), mintegy százötven van. Ebből is látszik tehát, hogy az arra jogosultaknak csak egy kis része tud átjutni a bizottságokon és a belügyminisztériumon átvezető retortákon. Az idén is ülésezett ez a bizottság és meg is állapodott egy listában, amely azonban egy csomó érdemes, régi és kitűnő újságíró jogos igényét figyelmen kívül hagyta. Meri idők folyamán a szábadjegy-kérdés hasonlatossá vált az osztály sorsjátékhoz. Voltak, akiknek kihúzták a nevét s megkapták a főnyereményt, mások azonban minden ok hijján hoppon maradtak. Ples szenátor urnák azonban a dolog igy sem tetszett. Az a körülmény, hogy mégis akadtak kisebbségi újságírók, akik szabadjegyhez jutottak, alkalmat adott neki arra, hogy az egész társaságot mint izgatók gyülekezetét mutassa be. Hosszú névsorában, amelyben szabadj egy esek és szabadjegyet nem kapottak is benne foglaltatnak, sorra vesz egy csomó újságírót, megállapítván egyesekről, hogy idegen állampolgárok, másokról pedig, hogy izgatásért el vannak ítélve. Ami az utóbbi állítást illeti, csakugyan van egy kis igaza Ples szenátor urnák. De osak egy kis igaza, mert csakugyan megfelel a valóságnak, hogy kisebbségi újságírók többször álltak már a bíróság előtt izgatás vádja alatt, de tény az is, hogy jogerősen egyik sincs elitélve és számtalan esetben a törvényszék is, a tábla is felmentette őket. Nem beszélve a semmitő- székröl, amely sorra küldi vissza az alsóbirósági Ítéleteket újból való letárgyalás végett. Amikor Mavrodi alminiszter felelt a szenátor ur interpellációjára, megígérte, hogy a kérdést alaposan megvizsgálja, de azt is Hozzátette, hogy a sajtószabadság élvének megcsorbítása nélkül akar ebben az ügyben eljárni. A sajtószabadság elve pedig azt követeli meg, hogy nem lehet megbüntetni senkit a bírói felelösségrevonáson kívül külön is azért, hogyha kisebbségi népe érdeké ben felszólal. Újságírói hivatás írja ezt elő, még“ akkor is, hogyha bíróság előtt kell harcolni érte> meg akkor is, hogy ha szabadjegy-elvonás is fenyeget. Vájjon, Goga Octavian, Bocu Sever és annyian mások, akik a régi Magyarországon ugyancsak izgatással vádolva állottak nem egyszer bíróság előtt, lemondottak volna-e hivatásuk által rájuk szabott kötelességükről, amikor úgy érezték, hogy sérelem érte népüket és ennek a jogosnak vélt sérelemnek hangot kell adniok. Becsülhetne bennünket, kisebbségi újságírókat Mavrodi miniszter ur és a román közvélemény, hogyha aljas meghunyászkodással hallgatnánk, — egy szabadjegy kedvéért? A mi szervezetünk kisebbségi újságírók szervezete. Gyáva népnek nincs hazája és gyám újságírónak nincs létjogosultsága. A mi hitünk szerint harcolni fajtánkért, nemzetünkért kötetesstég, de jog is. Nem irredentát akarunk, hanem békés életet, a jogok teljességét abban az országban, amelyben élni rendeltettünk. Ra elvként mondják lei, hogy kisebbségi újságírót nem illet meg a CFR kedvezménye, ám legyen. Amíg azonban Mavrodi miniszter a sajtószabadság szent elvét szegei az interpelláló szenátor kérdése ellen, azt hisszük, jogosan keresünk megértést annál a miniszternél, aki újságíró is. Ezt az interpellációt pedig a mai izgatott légkörnek a számlájára írjuk, már csak azért is, mert tizenöt év óta először vetődött fel ez a kérdés az ország házában. — 6.^ (Cluj, március 20.) A România Noua tegnapi számában Boila Zakariás érdekes cikket irt „Uj hármas szövetség“ cimmel, melyben a római egyezménnyel foglalkozik. Bevezetésképpen megjegyzi, hogy áimig Magyarországon a közvéleményt csak a külpolitika érdekli, mert attól vár valami változást, addig Románia, bizva Titulescu rátermettségében, nem érdeklődik annyira a külügyi események iránt. Ez pedig öreg hiba, mert a közvéleményt nevelni kell a külügyek megértésére és a problémák átérzésére s bár Titulescu politikáját mindenben helyesli, azért kénytelen időnként állást foglalni. A római találkozóról irva, Boila megjegyzi, hogy hiába minden kommentár és Bethlen István grófnak a Pesti Naplóban megjelent cikke, amelyben igyekszik megnyugtatni mindenkit, hogy Rómában semmi különös nem történt, az igazság az, hogy felelevenítették a hármas szövetséget. Az uj hármas szövetség azonban különbözik a régitől, mert Németország helyéi Olaszország foglalja el, de tendenciája hasonlít a régihez: a szláv áramlat ellensuyozása és Ausztria—Magyarországnak a Duna medencében való előnyös elhelyezkedése. A cikkiró bízik ugyani Mussolini politikai józanságában, mégis azt hiszi, hogy az uj alakulat veszélyezteti a békét a következő okokból. 1. Mert izolálva marad, hiszen Magyar- ország politikai feltételeit a kisantant soha nem fogadhatja el. 2. Mert a nemzeti elv ellen irányul. 3. Mert a politikai kérdéseket előbbre helyezi a gazdaságiaknál. 4. Mert heterogén elemekből alakult. Ausztria semmiféle változást nem óhajt, Magyarország pedig gyors és általános változást akar. Boila szerint a legjobb megoldás a kelet- európai államok összefogása, mert csak ezzel lehet elejét venni az uj háborúnak. Ch&mbrunt vádolja a francia sajtó a római egyezmény miatt. (Párig, március 20.) A francia sajtó nem tud napirendre térni a római egyezmény fölött, mert- benne békebontó szándékot1 vél felismerni. Pertinax az Echo de Parisban váddal illeti Chambrun francia nagykövetet, mint aki azzal jött Rómából Parisba, hogy kész a megegyezés Olaszország és a kisantant között, az események azonban azt igazolják, hogy Mussolini I beszéde után a kisantant és Olaszország el fog- ! nak távolodni egymástól. Nyugtalanítja a francia közvéleményt az is, hogy Mussolini a francia leszerelési javaslatról helytelenitőleg } nyilatkozott. A sajtó összeférhetetlennek mond- í ja Mussolini álláspontját a francia leszerelési érdekekkel. Az angol sajtó meglepően tárgyilagos a kérdésben. Az angol kormány egyébként belátja, hogy eddigi leszerelési terve nem járt sikerrel, nj leszerelési tervet dolgoz ki. llatild-BorTiz Élőpatak!-Barviz Romániának kát legjobb ingos ásványvize. — Kérje mindenét* csakis ezeket a természeten ásványvizeket. Fölerakat Cluj és vidékére s Hamlet József, Cluj, str. Paris 38. Kutkezsltfség: Fleischer György, Braşov
