Keleti Ujság, 1934. március (17. évfolyam, 48-74. szám)

1934-03-13 / 58. szám

Kedd, îfSi. mérőim ti, KILlTT'UfSKG V Strohschneider beszél a , amire születni kell Százhuszonötezer fej bruttó bevétel tizenegy nap alatt — Sohasem érte eddig baleset (Cluj. március 12.) Strohschaeider professzor köte­leit leoldották s a tizenegy napig a város állandó déli es esti programjául szolgált 25 méter magasságú mu­tatványok befejeződtek. Tizenegy napon keresztül jáifn a mester a kötelet keresztül-kasul, miközben a közön­ség áhitatosan felfelé szegezett fejjel figyelte minden mozdulatát, megrémült, mikor tréfából megingott, meg­fagyott a vér az ereiben, mikor biciklivel indult neki pályájának s kacagott, midőn söröspohárra! a kezében, mint berúgott szakács jobbra-balra, lefelé-felfelé dü- longézctt, mintha nem is azon a szál kötélen volna, ha­nem a jó szilárd földön tartana hazafelé a korcsmából. Mert a professzornak rendkívül bő repertoirja volt. Nem volt elég neki egyszerűen sétálni a kötélen, min­dennap újabb meglepetésekkel jött elő. Tűzijátékot ere­getett a hátáról, nyugodtan és .jóízűen ebédelgetett és vacsorázgatott a kötél közepén, ahova asztalt és szé­két vitt magával. Mogterített: abrosz, tányér, kés, villa feltette az asztalkendőt a nyakába s étkezett, miköz­ben sohasem felejtette el a közönség vállalkozó szel­lemű tagjait meginvitálni asztalához, hadd legyen va­lami humor is a dologban. Es azután célzási gyakorla­tokat végzett, egyből lekapta a feleresztett léggömbö­ket, Félkézzel, ami szintén nem utolsó mutatvány. Vasárnap este volt a bucsufellépés. Lekerült a kö­tél, többet mifelénk nem is látjuk Strohschneider ural. Nem valószínű, hogy azalatt a hat év alatt, amenny i még a kötélen kíván tölteni, Ismét eljusson hozzánk.-• Hatvan éves koromig csinálom még ezt, -- mond­ja szállodai szobájában, ahol felesége és embreei s Ó maga, is a vasperselyekben összegyűlt aprópénzeket számolják. — Még hat év és valami és adieu kötél. Ha­zamegyek Ausztriába, Bad Ausseeba. Ausseeban tanulnak a gyermekei. Két fiú és egy leány. Még középiskolások, a mester csak harmincon túl házasodott meg. A gyerekeknek meg van tiltva a kötéitáncolás. Az apjuk tiltotta el őket. De hiába. — Nem akartam engedni őket, hogy rászokjanak, — mondja határozottan, de azért látszik az elbuvó k. «s mosolyon, hogy büszke reájuk, mégis csak családi vér, nem tehetnek ról.a — Erre titokban tanultak. Szigo­rúan léptem fel, nem volt eredménye. Hagyjam, hogy maguktól, esetleg hibásan tanulják meg a kötelén do - gozást? Ez se lehet. Az lesz a vége, hogy' mégis ón ’.'.hl bevezessem őket a kötéltáncolásba. — Születni kell erre, vagy gyakorlat kérdése? — kérdezzük meg. — Születni kell. Benne kell legyen az emberben a különös tehetség. Mi mutatja ezt jobban, mint az, hogy családomban én a tizenkettedik generáció vagyok, aki hogy úgy mondjam a kötélből él. Erről hiteles feljegy­zések állnak rendelkezésemre. Öröklődik az adottság. Azt azért szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy én (Tg.-Săcuesc, március 12.) Ezelőtt két esz-1 tendővel még a nemzeti-parasztpárti uralom alatt nagy izgalommal tárgyalták a városban, hogy a város egyik vámszedője, Braşovean Traian, akit az uralmon lévő interimarbizottság a saját fele­lősségére alkalmazott, a beszedett vámpénzekböl 35.000 lejt elsikkasztott. A rendőrségen Braşovean azzal a mesével ál­lott elő, hogy a falusiak a váxosvégi vámbődé mel­lett megtámadták, földre tepertők és az egész pénzt elvették tőle. Az eset bizonyítására előzetesen meg is bem- pergett a sárban és mutatta a rendőröknek besá­rozott kabátját és ismételten állította, hogy ö tény­leg a támadásnak esett áldozatul és a pénzt nem sikkasztotta el. A további nyomozás megcáfolta a furfangos vámszedő állítását és megállapította, a bűnösségét, a sfí.-gheorghei törvényszék tegnap tartott í’ő­vittem a legnagyobb tökélyre, a legmagasabbra a csa­ládban. (Persze, persze huszonöt méter). — Bistriţan ottani szereplésemkor egy városi ok­mányt mutattak, amely szerint 1771-ben egy Stroh­schneider nevű kötéltáncos mutatványozott a város­ban Szintén a családból való. — Beszélnek valami szerencsétlenségről, az egyet­lenről, amely pálya, illetve kötélfutása alatt történt. Hogy is volt az? Legyint a kezével: — Sohasem történt velem semmi baj. Egyszer sem estem le. Csak kitalálás az a bizonyos leesés, az újsá­gok csinálták. Egyetlen egy kellemetlen epizódom volt. Győrben történt ezelőtt három évvel. Tűzijáték köz ben az egyik rakétától meggyűlt a ruhám. Leereszked­tem a biztosító kötélén, ledobtam az égő kabátot, emyi volt az egész. Ezek után rátérünk az anyagiakra. Mennyit jö­vedelmezett városunk a professzornak? Strohschneider mester nincs megelégedve az itt mi eredménnyel. — Aránylag mindenütt több bevételünk volt, mint itt. Oradean például ugyanennyi idő alatt 230.000 lejt szedtünk be. Ja, hogy itt mennyit? Jóval kevesebbet: 125.000 lej felé. Ebből 20 százalékot adtam a városnak, a munkanélküliek javára. A város kiküldöttje minden­nap itt volt a kasszánál s azonnal elvitte a nekik járó pénzt. A rezsi-kiadások is elég magasra nőnek, sz’nfe olyan magasra, mint a kötelem. Na, de azért csak maradt valami. — Mi igaz a gombokból, amelyek állítólag rendki vül szép számban képviseltették magukat a perse­lyekben? — Nem áll. Nem volt sok gomb. Nem mondom, néhány akadt, de kevés. Azért nem panaszkodhatum, ebben a tekintetben, voltak városok, ahol alaposan ki­tett magáért a közönség, Illetve szép számban lett be gombokat. Mindenesetre a családnak sohasem kell gombot vásárolni, mindig van elég raktáron. Leggyak­rabban a nadrággomb fordul elő. A gombokról való felvilágosítás után előadta még a professzor, hogy innen Chisinăuba utazik. Egy pár napig még pihen, megvárja a Moldovából érkező idő járásjelentéseket. Rossz időben nem lehet fellépni. — Itt is erősen meghűltem, egy napig feküdtem is Két éve járja már Romániát, őszig még az országban marad, azután Kelet felé veszi útját, le a Balkánra. Gö­rögország, Törökország. Elbúcsúzik. — A viszontlátásra, — mondja magyarul, magyar tudásának 50 százalékát felhasználva. A másik 50 szá­tárgyalásán Brasoveant 2 évi börtönbüntetés, ' évi hivatalvesztésre és város kártalanítására Ítélte. Braşoveanunak még más bűnök is terhelik r. számláját, amiért már előzetesen le volt tartóz­tatva és ennek köszönheti, hogy ilyen szokatlanul súlyos büntetést sóztak a nyakába. Regényujdon ságok a MINE&VA könyvkereskedésben <!u|, Regina Marla ucca 1. síim Gáspár Jenő; A világ orvosa (disz­kötésben) ................ ... ... Lei 180--­Harsány!: A nemporladó kezű kiráiy (diszkötésben) ... ................... „ 150 — Gabányi János : Magyar várak legen­‘ dái (diszkötésben) ................... „ ISO-— Portó vidékre utánvétnél 201— lej. A pénz elő­zetes beküldésénél portót Bem számítunk. — Nagy részvét mellett temették el dr. Dénes Sándort, Oradeáról jelenti tudósitónk: A tragikusan elhalt dr. Dénes Sándor gyár- igazgató temetése vasárnap délután óriási részvét mellett folyt le. A gyászház udvarát és környékét pár ezer főre menő résztvevő tömeg lepte el. Délután 3 órakor hozták ki a gyász­ház udvarára a fekete lepellel takart egyszerű deszkakoporsót és a kántorok éneke után dr. Kecskeméti Lipót főrabbi mondott dr. Dénes Sándor holtteste felett gyászbeszédet, amelyet többször megszakított a mélyen sulytott öz­vegy nagy lelkifájdalmának tragikus kitörése. Künn a Rulikovszky úti temetőben, mielőtt a családi sírhelyen végleg átadták volna a ki­váló ember porhüvelyét az anyaföldnek, Schreyer Márton, a Léderer és Kálmán-íóle szeszgyár főkönyvelője búcsúzott el könnyekig megható beszéddel Dénes Sándortól. — Letartóztatták Sassu Petrát, az alba- iuliai adóhivatal sikkasztó tisztviselőjét. Alba­iuliai tudósítónk jelenti: A törvényszék vizs­gálóbírója letartózt'atási végzést adott ki Sassá Petru, az albaiuliai adóhivatal tisztviselője ellen, aki pénzkezelői minőségben az eddigi megállapítások szerint mintegy 40.000 lejt sik­kasztott olyanformán, hogy a bevételezett ösz- szegeket csak részben vezette be a nyugta­könyvbe. Az inkasszált összegekről pedig szabályszerű nyugtát adott. Ilyenformán szám­talan panasz hangzott el az adófizetők részé­ről, akiket a végrehajtás veszélye fenyegetett annak ellenére, hogy hátralékos adóikat meg­fizették. Végül is egy ilyen jogtalan adófize­tésre felszólított polgár erélyes fellépésére vizsgálat indult meg és igy felfedezték a sik­kasztást, amely folytatólagosan történt és mintegy két évre nyúlik vissza, amikor a meg­tévedt tisztviselő ideiglenes perceptori meg­bízatást kapott. A vizsgálat még mindig folya­matban van a sikkasztott összegek pontos meg­állapítása végett, amelyek minden valószínű­ség szerint jóval túlhaladják a 40.000 lejt, mert Sassu az utóbbi időben nagylábon élt, nap-nap után költséges mulatozásokat rendezett, ame­lyeken nem ritkán ezerlejes számlákat fizetett ki, úgyhogy már szóltében-hosszában rebesget­ték, hogy a szerényfizetésii tisztviselő bűnös manipulációk révén jutott könnyű pénzhez. Mintegy 14.000 lejt már vissza is fizetett még a vizsgálat első stádiumában. — Az alperes mérnök nyílt uccán felpofozta a felperes ügyvédjét. Kiss József eebes-albai mérnök többszáz lejjel tartozott egy ottani mészárosnak, akit kiegyenlített és erről el­ismervényt is kapott. A tartozás miatt azon­ban per is volt folyamatban Kiss ellen, aki az uccán szemére vetette dr. Krasser ügyvédnek a mészáros'jogtanácsosának, hogy miért foly­tatja a pert. amikor neki elismervénye van az összeg kiegyenlitéséről. Dr. Krasser erre Kiss szerint azt mondotta, hogy a nyugta valódisá­gát nem tudja megállapítani, mire Kiss ször­nyű felháborodásában össze-vissza pofozta az ügyvédet, aki súlyos testisértés vétsége cimén emelt vádat inzultálója ellen. A sebes-albai járásbíróság Kiss mérnököt 5000 lej pénzbün­tetés megfizetésére ítélte. Fellebbezés révén került az ügy az albaiuliai törvényszék elé, amely helybenhagyta a járásbíróság Ítéletét és három évre felfüggesztette annak végrehajtá­sát. Kiss azonban nem elégedett meg az Ítélet­tel és felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a eluji táblához. — A sebes-albai selyemharisnyágyár ki­hágás! perét a Semmitőszék jogos gyanúsítás cimén Dévára helyezte át az albaiuliai törvény­széktől. Albaiuliai tudósítónk jelenti: Meg­írtuk volt, hogy a sebes-albai GBL ' selyem- harisnya gyár, amelyet a pénzügyminisztérium luxusadó kihágás cimén 17 millió lej penzbün- tetéssel sújtott, jogos gyanúsítás cimen kifo­gást emelt az albaiuliai törvényszék illetékes­sége ellen, ahová a kihágást por fellebbezés révén tárgyalásra került. Az áttételi kérésre való tekintettél a február 27-re kitűzött tár­gyalást a törvényszék már nem is tartotta meg. Most érkezett meg a Semmitőszék döntése, amely alapos oknak találva a gyár érveléseit, jogos gyanúsítás címén kivonta a pert az ni! a- infiai törvényszék illetékessége alól és annak letárgyaláöára a dévai törvényszéket bízta meg. zaiék: jó napot kívánok. Ssász Béla. Harmincötezer lejt sikkasztott az interimárbizottság vámszedője A leleplezés után azt állította, hogy a falusiak vették e! tőle a pénzt — Két év! börtön és három évi hivatalvesztés

Next

/
Oldalképek
Tartalom