Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)
1934-02-04 / 27. szám
Vasárnap. ÎSS4 február 4 KmrrüisXG » DIANA közönségpályázatának eredménye A DIANA sósborszesz közönségpályázatára főbb ml19 000 pályázat érke« zetí be Ezek közül a zsűri egyhangúlag 24 pály smuitk Jt választott ki, amelyeket a 4 készpénz-díjra és a 20 vigaszdijra méltóknak talált. A 24 dij a következő beküldők között kerül kiosztásra: Gerhard Paul Braşov, Barbie Magda Timişoara, Edmund Holly Sibiu, Mircea Marcoi Alba lult . Brataşanu P. Alba lulia, Adalbert Mag Timişoara, J Böhm Cluj, Hanna Alexi Braşor, Lörincz Lorand Deva, Müller Erzsiké Fratelia, Vecsey Nagy Dezső Aghireş, Teodor l. Zaharia Baduleasa (Teleorman), Josefine Oberlh Mediaş, Wilhelm Lootz Sibiu Hanna Fieriz Timişoara, Katuonay Tibor Cluj, Sz. Schwartz Margit Timişoara. FeDti névsor a nyerteseket nem a díjazás sorrendjében tartalmazza, mert a zsür agjai zárt borítékokban Dr. Morariu köz;egyzőnél, Timişoara helyezték l® tétbe a pálya dijak sorrendjére vonatkozó ítéletüket. Ugyanakkor az Erd.lyrézi D?ANA Forgalmi tR.-T. ugyancsak Dr. Morar u köz egyzőnél leiéibe helyezte a készpénzdijak összegét. A pályamunkák dijazásá ak sorrendjét csak 1934. évi március 31.-án hozzuk nyilvánosságra, hogy ezáltal alkalmat adjunk a közönség azon részének is jelentős dijak elnyerésére, amely első pályázatunkon nem vett részt. Ezért uj közönségpályázatot hirdetünk: A zsűri ált’l legjobbnak ítélt 24 pályamunkát nyl'vánofSágra hozzuk és aki eltalálja» vagy legjobban megközelíti a zsárl döntését, 10.000 lelt kap! Ezenkívül további 16.000 lei készpénzdijat és 50 vtgaszdijat osztunk ki e második pályázatunk folyamán. Részletes fe.tételeket e lap február ll.-lkl számában köziünk! VASÁRNAP! KRÓNIKA mmmmammmmamtmma ..min i \mmmmmmm • mmmmmmmmm Anyanyelvűnk _ Regen nem telt nagyobb örömöm hírben, mint amikor azt olvastam, hogy ..Anyanyelvűnk" c:m alatt könyvet adnak ki a helyes és tiszta magyar beszédről Nem dicsekvésképpen mondom, de ez a hir engem igazol, mert én voltam, aki egy erd^'yt kön yvki adóvá Hal at figyelmét felhívtam néhány hónappal ezelőtt ennek a kérdésnek óriási fontosságára és egyúttal bemutattam azt a vaskos, 223 oldalas zsebkönyvet, amelyet „A Pesti H'r'ap Nye'vőre“ címmel a mult évben adtak ki Budapesten Kosztolányi Dezső szerkesztésében. Nem szeretek és nem szoktam tanácsokat adni, de ebben az esetben mégis azt ajánlottam egy erdélyi könyvkiadó vállalatnak, hogy sürgősen szerezze meg ennek a gyakorlati és ezer más szempontból hasznos, sőt nélkülözhetetlen könyvecskének után- nyomási jogát és soronkivüí juttassa e! nemcsak előfizetőihez, hanem az erdélyi magyar közön.,ég legszélesebb rétegeihez. Ma is azt mondom, b íuv ennek a könyvnek erdélyi kiadása nemcsak becsületes és nemes tett volna, hanem üzletnek is kitűnő. Boldogan hallom tehát, hogy az én ötletem mégis megvalósult, ha nem is itt, hanem Braşov ban. Hogy miért tartottam olyan nagyon sürgősnek ennek a könyvnek a kiadását veszélyeztetett anyanyelvűnk védelmében? Minden nap és minden perc drága, mert az erdélyi magyarság nyelve, amelyről büszkén hirdethettük eddig, hogy az esz szes magyar nyelvjárások közül a legtisztibb, olyan rohamosan romlik, hogyha így haladunk, busz-harminc év múlva a legkevesebbé válik és akkor talán hiába kísérelik meg a gyomokat kiirtani belőle. Valamikor a latinizmus, aztán a germanizmas pusztította, dúlta anyanyelvűnk csodálatosan gazdag virágoskertjét. Félszáz évvel ezelőtt hi.msoK voltunk arról, hogy legnevezetesebb politikusaink, más közéleti szereplőink úgy törték kerekbe a magyar nyelvet, hogy a nyelvészeknek égfelé állt a hajuk, amikor a >,tatik-tetik“-es körmondatokat olvasták. Az úgynevezett „hivatalos“” «Mlus hemzsegett a legotrombább szófieamodásoktól és a magyar paraszt, aki a leghübb nyelvőrünk volt műidig, úgy hallgatta az urak beszédét, mintha kínálni szólották volna hozzá. Az irodalmi lés borszaka szerencsére ezen a téren is meghozta a moga jótékony hatását- A magyar politikusok manapság, ha nem is beszélnek a Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond és Babits Mihály nyelvén, hogyha Ady Endrét egy kissé még mindig értetlenül olvassák, de igyekeznek magukat épkézláb mondatokban kifejezni. És ha a magyar irodalomnak ezidőszerint nincsenek is Kemény Zsigm-md- jai. Jóka> Mórjai, de a magyar stilus határozati megnemesedéséről, a kifejezések meggazdagodása róJ beszélhetünk. Az iskolának is sikerült eljutni a fejlődésnek arra a fokára, hogy a középiskolából kikerült ifjú végre különbséget tudott tenni a helyes és helytelen magyar beszéd között. A mi középiskolai tantervűnk annyi nyelvnek tanításával ostromolta meg a serdületlen és még anyanyelvében sem eléggé biztos ifjúságot, hogy a. nyelvek zűrzavarában nem csoda, ha könnyen eltévedt és eltéved. A magyar nyelvvel párhuzamosan tanított és a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően különös nyomatékkai előtérbe állított román nyelv nemcsak a fiatalság helyesírását tette bizonytalanná, hanem az anyanyelv használatának helyes érzékét is. Csak úgy találomra fessék elolvasni akármelyik magyar közép'sírnia (ámbár a fiatal nemzedék ma már nem is líceumnak hanem lieseumnak mondja) egy-két magyar dolgozatát és akkor nyomban nyilvánvalóvá vál’k, kogvr-n beszélünk, hogyan beszél jövőbeli értelmiségünk magyarul? Kötetenként —— 144 lejéi*! vászonVötösben ; André Mauroís: VII Edward fhciras Mann: Jákoo H. Q. W«us: Mi lesz dotoap? Sinclair Lewis: Egy modem asszony szíve. Kaphatók a KELET' ÚJSÁG kiaióhíva taiébar Cluj «tr Baron L. Pop 5 sz Vidékieknek a pénas és 10 (ej oortőkdltség eióeete« bekü lése esete ű «ormai szállítjuk. Három kötetnek egyezerre történő negrendeles Setén portóköitséget nem szán ttunk. Minden nyelv arra való. hogy saját szavalva! fejezze ki magát, Megbocsájthatatlan bűn tehát önmagunk ellen, amikor közkeletű fogalmak kifejezésére idegen nyelvtől kérünk kölcsön szavakat. Mondjuk csak bátran azt, hogy törvényszék és nem tribunal, ítélőtábla és. nem curtea de apel, városi áza és nem primaria. Ha most nem ügyelünk rá holnap már késő lesz- Egyszer csak azon vész- szűk masunkat észre, hogy a. legegyszerűbb tőmondatokban is minden második- vagy harmadik szó idegen. Más kérdés, ha fölösleges magyarko dáshá: megváltozott fogalmakra régi szavakat keresünk. Nincs értelme például annak, hogy a prefektust főispánnak nevezzük, amikor a főispán hatásköre, közjogi szerepe teljesen más volt, min amilyen manapság a prefektusé. A rendőrkord tány sem ugyanaz, mint a mai komiszár. V-ai követünk el tehát árulást és nem teszünk engedményt anyanyelvűnk rovására, amikor kom Szárnak mondjuk _ a komiszárt. A polgármester azonban nem prtmár. Nem olyan egyszerű kérdés ez, hogy felületesen átnézhetnénk rajta. Kosztolányi Dezsőt idézem, aki a szivünkhöz, a lelkűnkhöz beszél, amikor ezt írja: „Meg kell tehát kérdeznünk önmagunktól becsületesen, hogy mit akarunk. Ha magyarok akarunk maradni, ragaszkodnunk kell nyékünk helyességéhez és tisztaságához. Ez érdemes feladat- Más nyelvet soha se tanulhatunk meg töké- let^soii, legföljebb értelmünkkel, az pedig egy hajitó fát sem ér. De anyanyelvűnket valamenv- ny:.-u könnyűszerrel megtanulhatjuk. A bridge megtanulása több fáradságba kerül. Anyánvel- vünk pedig dúsan megjutalmaz fáradságunkért, ügy szeret bennünket, hogy mindenét nekünk adj», ami az övé, hiszen anyánk. Viszontszolgálat fejében mindössze azt kéri tőlünk, hogy mi is törődjünk vele.“ Ennél nagyobb szeretettel senki sem beszélhet anyanyel véről Igazán úgy hat ez I pár sor, mint amikor az alázatos, jó fiú megcsókolja az édesanyja Kezét. Szász En i -e Missest ross* citriolntene!, ha & Keleti Újságban hirdet —- Véletlenül lelőtte mostohaapját. Déváról jelentik: Lucaoel Maria geoagiui özvegy asszony, akinek férjétől két gyermeke maradt, újból férjhez ment Perţa Todorhoz. Tavaly november 8-án pálinkát vitt haza a mostohaapa s mindkét fiával pálinkát itatott, A nagyobbik mintegy 20 éves, a kisebbik József 13 éves volt, A pálinkáivá« déltő estig tartott. Este a .mostabaapa a házi mulatság méltó befejezéséül jól elagyabugyálta a 13 esztendős mostohafiát. A nagyobbik fiú kirohant a másik szobába és nehogy az apja kezébe kerüljön, magához vette Perta vadászfegyverét. Ekkor történt, hogy a másik szobából előjött az apa s amikor- az ajtóhoz ért, a fin kezében a fegyver elsült s a mostaapát találta. A dévai törvényszék előtt a fiatalember azt állította, hogy nem volt tudomása arról, hogy a fegyver meg van töltve s ő volt a legjobban meglepődve, amikor elsült s különben is a pálinkától egy kissé ittas volt. Az anya s a kisebbik fiú kihallgatása után a törvényszék a nagyobbik Joan fiút egy évi fogházra ítélte emberölés bűntettében mondva ki bűnösnek, ami ellen a védő fellebbezéssel élt. Ingyen látványosság Nézze meg! a Lepage potom-vásár olcsó kirakatait Zilahy Lajos: Valamit visz a viz. Uj Zilahy propag and a kőiét. Ára 57 lej egészvászonkötésben, Kapható i KELDTI ÚJSÁG hladóh(pata- Után Clu!. str. Baron L, Pop i. sz, alatt. Vidék tik Kék í eine es 10 lei előzetes beküldése esetén Honnal Haiiltluk,
