Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)
1934-02-28 / 47. szám
0 Sterila, ífJi. február ÎB. KnenOrsm s A régi Adóm köszönti az újat... — Pesti tevét a felújított Ember Tragédiája bemutatójához — Nem csodálatos, nem is érdem, de nem is lehet másként, hogy az a színész, aki pályája nak első lépéseit1 a hires színpad deszkáin tette meg, akinek első önálló tapogatózásait az ottani közönség szeretető, jóságos borholása biztatta, nyeste, irányította... valahányszor ezekre a deszkákra gondol, úgy érzi magát, mint az az ember, akinek meglett férfi korá ban megmutatják a bölcsőjét: megmelegszik a szive tája és eszébe jut a régen eltemetett anya-kéz simogatása.,. • Nem csodálatos, nem is érdem, de nem tehetek másként: valahányszor megérkezik a Keleti Újság, hiába tülekednek elém egy-egy politikai szenzáció, gyilkosság, társadalmi ese meny öklömnyi betűi, először a színház rovatát keresem fel és — nekem úgy tetszik! — rettentő hosszú ideig: hiába! Csak a román opera ban csendült a dal... És a magyar szó hajló kában az elárvult színpadot takaró vászonra fény csóva vetíti, remegve kergeti, pergeti idegen szerelmek, vágyak, történések képeit... És remegnek a képek, mintha Kótsi Patkó János, Verestói Mihály, Jantsó Pál és Wesselényi Miklós báró sóhaja remegtetné őket... « Eégi rege... Talán igaz se volt, hogy már 1696-ban, az akkor még kis városban Fetvinczy György színházat játszott, hogy rá száz évre, á Rbédey-ház szálájábau magyar színész szavától nedvesedet! Erdély delnőinek szeme és Pataki Sámuel uram házának „Tánc és komédia termében“ magyar színész szavától csendült fel a kacagás... Régi rege róla...?! Sok a gond? Nincs pénz...? Tudom. Hallottam- És a mai kótsi-patkó-jánosok, jantsó-pálok vállalják is a terhet: városról-városra járnak és ha rövid időre is, de felcsendül a magyar 6ZÓ. És amíg a társulat messze jár, a hosszú téli estéken, mit csináltak ott a magyarok? • Tavaly, a Literatura áprilisi számában nagyon szép cikket irt Tamási Áron. A háború. utáni Erdély irodalmának, pontosabban, regényírásának fejlődésvonalát vázolta fel. Cikkében tömör tájékozottsággal, a rögszerétet megbecsülésével matatott rá, hogy Reményik, Áprily, Bartaiis, stb. lírája után, a szociális kérdések tüzes sebéből hogyan buggyan ki az erdélyi regény. Nem születhetnék-e meg ugyanígy az erdélyi dráma is, író Uraim! De az az erdélyi dráma, amelyik leveti a politikai változás romantikus gyermek-saruját, vagy a tőkét kovácsoló divat esélyeket és nem Pest, vagy nem a külföld felé kacsint, de megelégszik az zal, hogy elszeinélytelenitett formában színpadra varázsolja a maga űépének gondjait, vágyait, örömét és fájdalmát. Ilyen eiszemélyÉpítő" és faipar * * ljpiek szak könyvek 5-öd 10-ed áron. Régi ár. Lesz:, ár Raffay: Faipari szerkezettan _ 170 lei 45 lei „ Fa p ri kCz k nyv ............ 170 „ 45 ,, „ Butormintalapok gyüjtem. 480 », 90 „ Németh: Az ács _ ... ....... 136 , 84 „ „ Építők zsebköoyve------170 „ 60 „ „ Betonmunkák könyve ™ 170 . 48 „ ■ Némethy: Kömuvesmesterség____ 408 „ 144 „ Ä «: Bádogos könyve... ______102 „ 06 „ ; V izvezetékszerelő ____ 60 „ 30 „ So Ítész: Családi- és wikend házak 153 „ 60 ., stb. stu öokezer irodalmi, tudományos és műszak könyvek minden szakma számára. Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Oluj*, Baron L. Pop ueca. 5. — Vidékieknek a pénz és 10 lej portóköltség előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk. — Három kötetnek (bármilyen könyv) egyszerre történő megren delése esetén portómén tcsen szállítjuk. telenitett fájdalomból született meg Az ember tragédiája is...! * Május 21-én lesz egy esztendeje annak, hogy P. Tréfán Leonárd cikket irt a Keleti Újságban, abból az alkalomból, hogy Nyirő József ballada játékában... „a Hargita aljá ról, titokzatos fenyveseink csodálatos világa ból, világokat jelenté deszkákra jött Julia szép leány, hogy a kurucok tábortüze odacsalogatja a bujdosó székely legényt.,.“ stb. stb. És én úgy éreztem, hogy születik az erdélyi dráma! Nem azért, mert egy csoport műkedvelő népdalokat énekel a színpadon, de azért, mert valaki úgy érezte, hogy a népdalok és balladák mélyén a színpad körülhatárolt és végtelenbe nyúló eszközei után sóvárgó dráma rejlik; azért, mert az odorhetiui müked velők figyelme önmaguk felé fordult és a nép lelkének kimeríthetetlen kincsesbányájából iparkodtak kifejteni a dráma drágaköveit. És eltelt egy év...! És folytatása következik...!? « Mikor a népvándorlás végigszautotta Róma kultúráját, mikor a Fórum előkelő csöndjét fólvad népek lovainak pata-csattogása verte fel és a görög tragédiák és római vígjátékok a feledés örök álmának reménytelenségével temetkeztek a romok alá, valahol, talán Bergamo vidékén, talán egy szüreti mulatságon, megcsörrent egy bergamoi műkedvelő paras?. fején a bobpc-sapka és minden szándékosság minden tudatos nagyképűség, irodalmárkodé akarnokság nélkül, csak úgy a maga jószántá ból, táncos kedvében, inkább röhögve, mint kacagva, megteremti az olasz komédiát... « Jártam a frontokat és nem a pillanyatnyi politikai helyzet elfogultsága mondhatja vélem, hogy az olasz és magyar irodalom fejlődésében van valami hasonlóság: mindkettőnek kerékkötője a latin nyelv volt. Mindkét ország ban volt idő, amikor a nép nyelvének használata egyet jelentett a tudatlansággal, de ez az idő náluk sokkal hamarább véget ért. A 13. században, amikor a mi Halotti beszédünk keletkezett, az olasz csizmát széltében-hosszá- ban trovatore-k, meseki talál ók. barangolták be. Fütyültek minden irodalmi babérra, mert nem latin, hanem olasz nyelven énekelték, mesélték csodálatos történeteiket ós szolgálták a mesevágyó nép kacagó és kikacagó kedvét is, amikor érzelmes vagy hátborzongató elbeszéléseik mellett tréfás, gúnyos dalokat is énekelte!: olyan tökéletesen, hogy még Dán tét, Cavalcan tit is utánzásra csábítják. Mikor azután feljutottak a tökéletesség nek erre a magaslatára, lassanként mindéi vidéknek kialakult a maga kémikus figaráj; és a szerelmes természetű, kijátszott öreg velencei kereskedő, a latin és görög szamárságokat mekegő bolognai tudós, a buta képet vágó, de agyafúrt bergamoi szolga, stb. stb. összeáll és megteremti az olasz komédiát, a commedia deWarte-1 és megteremti úgy, hogy ma, évszázadok után is, minden valamire való szinpadreformátor hozzájuk jár vissza fiatalító balzsamért... # És mégis műkedvelők...? A commedia deli‘arte színésze volt a világ legtökéletesebb színésze: táneoi, énekel, gyönyörűen beszél, mimikája kifogástalan, anya- nyelvének minden szépségét, hibáját, a nyelv járások minden féle fajtáját ismeri és olyan müveit, hogy még tudományos akadémiai tag is akad közöttük és ezeknek a tökéletes színé széknek műkedvelők ringatták a bölcsejét...! Nem mondom én, hogy az erdélyi műkedvelők már holnap Írásra serkentik Shakes peare-t, Moliere-t, de ki merné nyugodt lélekkel állítani, hogy a kereskedők között nem rejtőzik-e egy7 Stanislavski, vagy az ottani víílamosmü tisztviselői között egy Antoine-..!? Mózesként kell elindulni az útra; tudva, hogy7 íme a legjobb recept alranal I €& sas afj PróLálja kf ezt a renaszert néhány héten keresztül és ír.eg fogja létni, milyen üdítő álomban lesz része, mihelyt lehajtotta fejét a párnára 1 Az emberek milliói New Yorkban, Chicagóban, Londonban és más nagy városban, ahol a pokoli és állandó zaj álmatlanságot okoz, minden este Ovomaítinet isznak. ÂRA» 30- 08.- 175- 320Dr. Wander â. Cl. készítménye M«..........IHIIIMI ....................... soh’sem léphetünk az ígéret Földjére, de taposva az utat egy uj Jozsue, vagy, hogy az olaszoknál maradjunk... egy uj Goldoni részére! Mire ezek a sorok megjelennek, talán, már el is hangzottak Madách örök igéi ott a Somes partján... És felmerül lelkemben az a» izgalom, az a hit és lelkesedés, amely ezelőtt huszonegy évvel fütött mindet, amikor dana vies Jenő uj díszletekkel, uj elgondolással színpadra varázsolta a Tragédiát és szerető melegséggel köszöntőül a régi színház társulatát és szerététemnél csak büszkeségem nagyobb, büszke vagyok, mert ime, sem a világháború, sem a gazdasági válság gyilkos toxin- jaj nem tudták elpusztítani az erdélyi magyar színészet őserejét, mert ime: az ötvenéves dicsőség koszorújából nem hiányzik annak a tölgyfának a levele sem, amelyet E. Kovács Gyula, Jászai Mari és Szentgyörgyi István ültetett... • És mégis műkedvelők...! Igen. Mégis. Mert a gondolat és művészet csodálatos harmóniájának menyegzős ünnepére csak ritkán telik az erdélyi színészet kenyérgondokkal telt tarisznyájából, háti akkor hogy telnék az uj erdélyi dráma megszületését előkészitő és elkerülhetetlen kísérletekre?! Ez az, amit a műkedvelőknek kell vállainiok! És fogják is vállalni, mert az erdélyi magyarság szinház szeretete nem csak kultur-cafrang, de lélekből lelkezett vágy, igaz szeretet: megértése és követése Széchenyi szavainak: „Némelyek szomorúan fütyörészik el a Mohácsi veszedelem nótáját, ‘s azt hiszik, ott van koporsója minden seytha fénynek! Ş tán úgy van, ámbár én nem hiszem — de az okos ember nem néz annyira háta mögé, mint inkább maga eleibe, “fe elveszett kincsé siratása helyett inkább azt tekinti s vizsgálja, mit menthetett meg, ‘s avval béelégedni ‘s lassen kint többet szerezni iparkodik.“' Amen. Nagy Adorján.
